ÉS IGEN!!!! :D

Ma kaptam egy e-mail-t, hogy elő lehet jegyezni az Eclipse-t :D Nagyon megörültem és képzeljétek! Október 22.-én a puha és a kéményborítós is egyszerre jön ki !!!!


Itt jegyezheted elő!!

Életem legszebb nyara 2. fejezet

Sokan tudjátok, de azért elmondom, hogy indítottam egy szavazást, aminek az volt a lényege, hogy írjam-e tovább a történetet vagy sem. Ti eldöntöttétek, hogy írjam tovább szóval tessék, itt a 2. fejezet :) Jó olvasást! :)

2. fejezet, június 30. (előző fejezet is) július 1 .


Hihetetlen, hogy mennyire inába szállt a bátorságom. Azt kértem, hogy ne vegye fel a gatyáját, de félek tőle egy kicsit. Meg vagyok szeppenve, de az az elképzelés, hogy Edward a bikinimben van az nagyon vicces. Már percek óta nevetek, alig kapok levegőt, a hasam már fáj, de nem bírom abbahagyni...

- Na jó, Bella légyszíves hagyd abba a nevetést! Elég kellemetlenül érzem magam így is... - mondta Edward és azt hiszem, ha nem lenne vámpír most rákvörös lenne az arca.

- Jól van...próbálok de nem megy... És mint mondtam van egy bikinim, amit felvehetsz, de csak az alsót vedd fel! - Elképzeltem Edwardot a másik bikinimben, főleg ha felsője is rajta van. Megint kitört belőlem a nevetés. Nem tudom mi van velem. Nem ilyen szoktam lenni. Talán azért vagyok ilyen boldog, mert ez a nyár ígérkezik, az életem legszebb nyarának.

- Jól van, add ide! - mondta Edward kicsit morcosan - Végül is nem tudom, hogy van-e más választásom...

- Hozom! - szerencsére Edwarddal még nem futottunk olyan messzire így 5 perc alatt visszaértem. Már oda volt készítve az alsó és a telefonom. Alice! Biztos látta... Akaratlanul felkuncogtam. Alice, Alice marad. A telefont nem tudom miért rakta oda, de magammal vittem. Mikor vissza akartam menni, nem tudtam merre menjek. Ilyen béna nem lehetek...

- Edward? Merre vagy? - nagyon kellemetlenül éreztem magam.

- Gyere a hangom után! - parancsolta Edward kiabálva, hogy meghalljam. Elindultam a hang irányába, majd rátaláltam az ösvényre.

- Mi történt? - kérdezte aggódva

- Ja, semmi... Nem találtam az utat... - mondtam, közbe lábammal a földet söpörtem. Majd elkezdtem Edward fele menni, hogy odaadjam neki a bikinimet. De Edward megállított.

- Inkább dobd!

- Biztos? Nem jó a célzó képességem... - magyarázkodtam

- Biztos - Edward bátorítóan rám mosolygott, majd meglendítettem felé a bikinit. És hát persze, hogy nem oda ment... Edward jobb oldalára, de elkapta. Majd rám kacsintott és eltűnt. Kidugta a fejét egy fa mögül, majd elmondta, hogy milyen is. - Hát..öhöm..kicsit..érdekes...és kicsi... Nincs más ötleted?

- De! - Alice egy angyal! - Itt a mobilom.

- Azt hittem otthon hagytad....

- Én is, de itt van. - vállat vontam majd meg mutattam neki. A másik pillanatban már nem volt a kezembe.

- Bocsi, gyorsan kellett cselekednem ne hogy megláss és megfulladj a nevetéstől - mondta Edward nevetve, mikor már látta, hogy van más kiút is. Kicsit közelebb mentem, hogy halljam a beszélgetést.

- Alice, tudnál nekem hozni valami ruhát, mert elszakadt... - Edward arca az idegességről árulkodott - Te tudtad, és nem szóltál nekem? Na jó, ezt még visszakapod! Rendben! Szia! - fújtatott egyet, majd megint kikukucskált a fa mögül. - Alice mindjárt itt lesz.

- Nem jössz ki a fa mögül? - kérdeztem reménykedve

- Nem, csak ha Alice hozott már valami ruhát. - leültem törökülésbe a földön, majd elkezdtem rajzolgatni a földben. Először egy szívet rajzoltam majd beleírtam : E+B 4ever

Pár perc múlva megjött Alice.... És hogyan? Hát persze, hogy nevetve. Hozott Edwardnak fürdőnadrágot és normális ruhát. Odaadta neki, majd oda jött hozzám. Pillantása a rajzomra esett.

- Nagyon szeretnéd ugye?- kérdezte, kicsit komolyabban, de még mindig nevette pórul járt bátyját.

- Mit is? - kérdeztem mert nem értettem... Edward az enyém. Nem értem.

- Hát a forever-t. - Most jutott el a tudatomig, hogy mit is rajzoltam. Minden átlagos ember ha jár valakivel csinál egy ilyet. Én is csináltam, de a forever-re annyira nem is gondoltam.

- Ja... igen - pirultam el . Közben végzett az öltözködéssel Edward.

- Kösz a ruhákat Alice. De legközelebb szólj, vagy rakj be váltóruhát!

- Értettem főnök! - viccelte el legjobb barátnőm. - További jó szórakozást. Sziasztok. - köszönt el, majd hozzám lépett. - Jó éjt! - megölelt, megpuszilt, majd eltűnt az alkonyatban.

Edward arcán furcsa arckifejezés ült. Közelebb jött hozzám, majd belecsúsztatta kezét az enyémbe.

- Végre ki jöttél a fa mögül. - fintorogtam. Közben visszafele lépkedtünk.

- Ki. Nem akartam, hogy megfulladj. - értetlenkedve néztem rá - Hát... már így is fetrengtél a földön a nevetéstől, nem akartam, hogy még jobban nevess, mert akkor lehet megfulladtál volna.

- Akkor legalább át tudtál volna változtatni. - szememet lesütöttem. Edward megállt, kezét az állam alá tette, hogy ránézzek.

- Bella! Nem akarhatod ezt. Egy szörnyeteg akarsz lenni? - hitetlenkedve nézett rám

- Igen ezt akarom! Veled lenni örökké! - eszembe jutott a rajzom. Forever. Most ez lebegett a szemem előtt - És nem vagy szörnyeteg! Tévedésben élsz! Hogy lennél szörnyeteg? Nem öltök embert! Állatok vérével táplálkoztok. Kétlem, hogy emiatt lennétek szörnyetegek. És amit még anno mondtál, hogy: Mi van akkor, ha én nem a hős vagyok, mi van akkor ha én vagyok a gonosz? - idéztem Edward szavait. - Ez a mondat helytelen. Te hős vagy! Egy angyal! Ki mentett meg Phoenix-ben? Ki szívta ki a mérget a testemből, hogy életben maradhassak? Ki küzd minden nap a saját énjével, hogy ne bántson engem? Esme-re is úgy nézel mint egy szörnyeteg? Mert én nem! Ő, kedves aranyos, szerető vámpír! Attól mert vámpírok vagytok, nem vagytok szörnyetegek sem gonoszok. Fogd fel Edward! Ti szuper képességekkel megáldott "emberek" vagytok, akiknek szükséges a vér. Jó lehet, hogy nem emberek vagytok, de akkor is! Ti megtanultátok kontrollálni magatokat! És emiatt én nagyon büszke vagyok rád, Alice-re, Jasperre és mindenkire. Értsed meg, nekem RÁD van szükségem örökre! Örökre! - most kitört belőlem minden, hogy Edward agyát egy kicsit helyretegyem.

- Köszönöm.

- De hát mit köszönsz?

- Azt, hogy így vélekedsz rólam, rólunk. Habár nem érdemelnénk meg, mert azok vagyunk, amik...

- Edward Cullen! Idefigyelj! Ugye nem akarod, hogy elmondjam, még egyszer?

- Nem. Szeretlek. - majd ajkai ott voltak az enyémen. Nem értettem, hogy jött ez a gyors váltás, de nem is érdekelt, mert nagyon élveztem. Mikor már nagyon belemerültem a csókba, Edward eltolt magától, majd megölelt teljes erejéből. Na jó, nem teljes erejéből, mert akkor én már nem élnék... - És köszönöm még egyszer - mondta, majd újra elindultunk a sátrak fele

- Nem futunk inkább?- érdeklődtem

- Nem! - vágta rá határozottan

- Te mondtad, hogy a fa nem árt neked, és a véredben van a futás. De egy ártatlan ágacska, lerombolta ezt a feltételezést? - kacérkodtam

- Igen, és nem. - felkapott a hátára. egy perc múlva már ki is értünk.

- Na látod - vigyorogtam rá

- Nem vagy éhes? - terelte el a témát

- Nem - ásítottam egyet

- Akkor megyünk aludni - komolyan mintha egy 5 éves lennék...

- Nem vagyok álmos! - makacskodtam

- És mi volt az előbbi?

- Oxigén hiány. - vetettem oda Edwardnak

- Nem baj, de attól mehetünk a sátorba nem? - megjelent az arcán az a bizonyos féloldalas mosoly

- De - adtam meg végül magam. Kéz a kézben tettük meg az utat a sátor fele. Mikor a bejáratához értünk, elengedte a kezem.

- Csak ön után hölgyem! - mosolygott huncutul

- Köszönöm - nevettem fel - Nagyon vicces vagy mostanában - jegyeztem meg

- Nem én! - vágta rá azonnal

A sátorban egy hálózsák volt. Közelebbről mikor megnéztem, találtam valamit. Hirtelen megtelt a szívem hálával.

- Edward...ezt, ki vette nekem? - kérdeztem már majdnem könnyes szemekkel. Habár gondoltam, hogy ki vehette... Alice....

- Hát... - habozott - én. - mosolyodott el szerényen. A válasza meglepett

- Te? Tudod, hogy még semmibe sem írták, gravírozták, vagy hímezték bele a nevem? - a szívem kitörni készült a mellkasomból. Erős késztetést éreztem, hogy Edward nyakába ugorjak. Meg is tettem meggondolatlanul. Félve néztem fel Edward-ra.

- Igen én! - nevetett fel - Nem gondoltam volna, hogy ezért ilyen hálás leszel. Nem azt mondtad, hogy nem szereted az ajándékokat?

- De...de ez most...nem találok szavakat.

- Jó, akkor aludj. Holnap is nap lesz.

- De nem vagyok álmos! - tiltakoztam Edward akarata ellen

- Azért próbáld meg!

- Jó. - mondtam kicsit durcás hangon, majd belebújtam a Bellás hálózsákomba. Ahhoz képest, hogy azt mondtam szerelemnek, hogy nem vagyok álmos, a karjaiban hamar elnyomott az álom. Újra álmodtam a mai napot. Reggel madár csicsergésre ébredtem. Ásítottam és nyújtóztam egy nagyot. Edward felkuncogott.

- Jó reggelt! - mosolygott, majd arcáról hamar eltűnt a vidámság - Van egy hírem, ami egyben jó is, más részben pedig rossz. Alice hívott, hogy....



Tudom, kicsit rövid lett és kicsit bénácska. De mostanában nem nagyon volt időm írni.(táborok, üdülés, vendégség) Sajnálom, remélem tetszik nektek. Hozzászólásokat még mindig kérek :)

Szavazás végeredménye :D

25 darab igen nyert:D Folytatni fogom az Életem legszebb nyarát, csak majd kicsit később. Forgalmas a nyár:D Bocs a várakozásért, 1000 bocsi, puszilok mindenkit:)

Életem legszebb nyara

A Twilight Magazin (hotdogon katt rá) hirdetett egy fanfiction versenyt amiben 3. lettem. Gondoltam felrakom nektek, hogy olvassátok el ti is. Remélem tetszik. Majd inditok egy szavazást, hogy irjam-e tovább a történetet vagy sem. Rajtatok múlik. :) Nah jöjjön a fanfiction. :)

A bál után nem sokkal vége lett a tanévnek. Ebből kifolyólag sokkal többet voltam együtt Edwarddal. Nem mintha eddig nem lettem volna vele sokat, de azért mégis többet. Szerencsére nyárra kötelező olvasmányt nem kaptunk irodalomból, szóval időm, illetve időnk volt, mint a tenger. Az szünet első napján madárcsicsergésre és Forkshoz szokatlan, de verőfényes napsütéses reggelre ébredtem. Boldog voltam. Nagyon boldog.
- Jó reggelt, hogy aludtál? - kérdezte Edward lágy, elbűvölő hangon

- Jó reggelt - mosolyodtam el mikor megláttam Edward arcát. Olyan gyönyörű, olyan-olyan leírhatatlan.

- Jól - majd ásítottam egyet

- És te mit csináltál az este? - kérdeztem tőle kíváncsian.

- Többnyire néztem, ahogy aludtál - nevetett Edward

- Beszéltem álmomban? - kérdeztem, majd elpirultam

- Ma éjjel nem - mosolygott Edward, majd megsimogatta a pírtól vöröslő arcomat

- Várj itt meg - parancsoltam rá udvariasan, majd kimentem a fürdőszobába. Letusoltam és fogat mostam, majd visszacammogtam a szobámba. Edward megpaskolta a mellette levő helyet. Elterültem mellette, majd betakart, hogy nehogy kihűljek a testétől. Ezután a mellkasára tettem a fejem, mire elkezdte a hajamat babrálni.

- Mit csináljunk? - kérdezte

- Menjünk át hozzátok, addig gondolkodom rajta

- Rendben, a konyhában várlak - majd egy csókot lehet a számra. Gyorsan előkaptam egy farmert, meg egy pólót. Lófarkamat kiengedtem, megfésültem és siettem le, hogy lássam újra Edwardot. Nagyon mohó vagyok mostanság... Szaladok le a lépcsőn. Elbotlom, ami nagyon jellemző rám... Majd Edward karját érzem magam körül, aztán a karjába vesz.

- Hova sietsz? - kérdezi aggódóan

- Hozzád - felelem, majd elpirulok. Edward elmosolyodott, majd arca elkezdett közeledni az enyémhez. A szívem felgyorsult. Vajon egyszer a szívem nem fog így reagálni mindig mikor meg akar csókolni? Talán ha egyszer én is közéjük fogok tartozni... De sajnos Edward erről nem akar hallani. Ragaszkodik az emberi mivoltomhoz.

- Nem kell hozzám annyira sietni, én itt vagyok! - mutatott magára, majd feldobott a hátára - Mehetünk? - kérdezte izgatottan

- Persze - mostanra már nagyon szeretem Edward hátán száguldozni. Emlékszem először hogy megdermedtem... Pedig most már nagyon élvezem. Gyengéden átkarolom a nyakát, majd egy puszit nyomok a fejére

- Köszönöm - súgta a fülembe. Nagyon hamar elértük a Cullen házat. A verandán megálltunk, Edward átkarolt, majd bementünk a hallba. Mikor beléptünk láttam, hogy Alice és Rose a tévé előtt ülnek. Jasper és Emmett és sakkoznak. Carlisle-t nem találom sehol. Vagy a korházban, vagy a szobájában van. Esme épp takarít, de mikor meglát minket, rögtön lesiet, majd üdvözöl.

- Szia, Bella! - köszöntött, majd egy puszit nyomott az arcomra

- Mi szél hozott ide? - Emmett felvihog, majd szólásra nyitja a száját

- Esme, szerintem nem a szél hozta, hanem Edward! - röhögött fel - Amúgy, szia, Bella!- Hello Emmett! - vigyorogtam rá, tetszenek a poénjai, felvidulok tőlük. Alice rohan oda hozzám, majd megölel.

- Én is! Én is! Én is! - mosolyog rám, én meg csak értetlenül nézek.

- Mit Én is? - kérdezem tőle

- Hát, ahova menni akarsz! Amit elterveztél látom ám!

- De Alice én még... nem jutott eszembe semmi! - mentegetőztem

- Akkor mindjárt eszedbe jut! És mire kimondta, tényleg jött a megoldás. Fürdeni akarok egy tóban, piknikezni, tábortüzezni és sátorozni, ha már ilyen szép idő van.

- Megvan - egy széles vigyort küldtem Alice felé.

- Na, látod! - ütögette meg a vállam

- Mit akarsz csinálni? - kérdezte meg Edward lágy hangon ma már másodszorra

- Fürdeni, piknikezni, tábortüzezni és sátorozni, ha már ilyen szép, napos és meleg idő elé nézünk ma

- Rendben jó ötlet, ismerek egy szép helyet egy szép tóval - mondta Edward. Alice kérlelően pislogott rám. Így olyan... olyan... boci feje volt, vagy nem is tudom...önkéntelenül nevettem fel.- Jó rendben jöhetsz - adtam meg magam

- Még valaki? - kérdeztem a családhoz fordulva

- Úgy hallom mindenki menni akar - mondta Edward és az arcán megjelent az a csibész mosoly, amit úgy szerettem.Carlisle felhívta apámat, hogy ma nem otthon alszom. Elkezdtünk összepakolni. Sátorozni csak én és Edward fogunk a többiek hazajönnek. Mikor mindent összepakoltunk elindultunk. Én Edwardon utaztam, Emmett és Jasper pedig a cuccokat hozta. Edward igazat mondott. Tényleg nagyon szép kis hely volt a tó meg hát... eszméletlenül gyönyörű. Szép tiszta víz, színesebbnél színesebb halak úszkáltak benne. A tisztás határát erdő borította. Ez nem a mi tisztásunk volt, ahol Edward felfedte, hogy milyen a teste, ha rásüt a nap, hanem egy másik... gyönyörű... A tónál volt egy vízesés is. El kell ismernem nagyon hangulatos hely volt ez. Mikor először megpillantottam, akkor tudtam, hogy ez a hely a szívemhez nőtt.

- Na, milyen? - kérdezte kíváncsian Edward, miközben ő is tájat nézte.

- Szóhoz sem jutok.. ez valami gyönyörű - mondtam fél kábán...

- Leírhatatlanul gyönyörű... - Edward arcán egy elégedett mosoly suhant át, aztán magához ölelt. Én meg beszippantottam az illatát. Olyan jó illata volt. Közben a többiek már ki is pakoltak.

- Ki akar sakkozni? - kérdezte meg Emmett

- Azt is hoztatok? - vonta meg a szemöldökét Edward- Hát persze? - nevetett fel Emmett.

- Nem akarsz egy kört játszani Alice-szel?- Á nem.. - mosolyodott el Edward. Tudni kell az Edward vs. Alice játszma kábé 1 percig tart, míg kiolvassák egymás fejéből, hogy ki mit lép...- Esetleg Bella? - kérdezte Emmett cukkolva engem...

- Alice-szel? Ő csak bólintott.

- Á ma kihagyom - mosolyodtam el. Ekkor ugrott be valami.

- Edward kiállsz ellenem? - kacsintottam Edwardra.

- Persze, most?

- Nem, most fürdeni szeretnék, mert megsülök - mire kimondtam Alice mellettem termett és behúzott az erdőbe, addig, míg a többiek nem láthatnak.

- Válassz! - mondta Alice, majd odadobott egy tucat fürdőruhát. Ekkor jutott eszembe, hogy Forksba nem hoztam fürdőruhát, hacsak nem akarok kiállni a zuhogó esőbe és úgy zuhanyozni. A gondolattól felvihogtam. Megnéztem a fürdőruhákat és mit ne mondjak eléggé... öhömm. kihivóak voltak.

- Alice nem gondolod...

- Nem gondolom! - mosolyodott el. Válassz tetszésed szerint. Elkezdtem megnézni őket. Egyiken megakadt a szemem. Barna volt, és a felsőjén érdekes mintákban szívek voltak, amik barackvirág színűek voltak. Volt egy másik, ami fekete volt, és liliom volt az alsóján. Végül a liliomosat választottam. Alice elfordult, míg felvettem, aztán visszabandukoltunk a többiekhez. Mikor Edward meglátta a fürdőruhámat, felnevetett.

- Nem elég, hogy a véred illata liliomillatú, még olyan fürdőruhát is választasz? - nevetett fel mellettem. Ezt totálisan elfelejtettem, aztán együtt nevettem vele. Hirtelen azt vettem észre, hogy egy kéz megfog hátulról, és a tó felé visz. Emmett volt..

- Ne Emmett neee...!!! - aztán már a víz alatt voltam. Gyorsan a felszínre jöttem és durcás képet vágtam Emmettre. Ő csak röhögött a parton. Edward beugrott a vízbe egy tökéletes fejessel... Hát igen.. Sóhajtottam fel magamba..ő mindent tökéletesen csinál.

- Jól vagy? - észre sem vettem mikor ér mellém és karol át a vízben.

- Tök jól vagyok, csak nem számítottam Emmett tervére - mondtam és rásandítottam Emmettre. Végül is úgy határozta, hogy az lesz a legjobb móka a számára, hogy a Rosalie-t, Alice-t és Esme-t a vízbe dobja. Jasper és Carlisle összenéztek, Edward felkuncogott mögöttem, én meg nem értettem semmit... Aztán láttam, hogy Emmett felé közelednek, aki épp Alice-t akarja a vízbe dobni, és hirtelen.. Loccs! Emmett és Alice eltűnt a vízben. Mindenki jó hangosan felnevetett. Emmett mikor felbukott, csúnya szemmel nézte a többieket.

- Legalább visszakaptad - mondtam két nevetés közöttÓrákig fürödtünk. Közben fiúknak az volt a legnagyobb szórakozása, hogy feldobáltak... de élveztem. Ennyit nagyon ritkán nevettem. Ezután felállitottuk a tábortüzet és elkezdtünk beszélgetni, történteket mesélni. Alkonyodott..

.- Mi lassan megyünk - mondta Carlisle, aztán Edwardra kacsintott. Edward felkuncogott.

- Bella... - kezdett bele Alice, de inkább nevetett... és nem bírta abbahagyni.... Edward kérkedőn nézett rá... - légy.. öhöm.. észnél... - mondta Alice majd tovább nevetett. Mikor mindenki összeszedelődzködött, és elmentek még hallottam Alice nevetését, majd azt, hogy mindenki felnevet. A Cullen család tagjaitól zengett az erdő.

- Edward tudod, min nevetnek? - kérdeztem tőle kíváncsian, mire megrázta a fejét.

- Nem..- várt egy kicsit majd folytatta - titkolja... Mit akarsz csinálni elalvás előtt?

- Fussunk!

- Lehagynálak - mosolyodott el

- Nem-nem így értettem - ráztam meg a fejem - Vigyél a hátadon és úgy fussunk

- Rendben - és már fenn is voltam a hátán... a meztelen felsőtestén. Hideg volt mi tagadás, de úgyis meleg volt az idő. Elkezdtünk rohanni. Elmentünk egy fa mellett, amiből egy ág lógott az utunkba... És Edward felszisszent

- A francba! - motyogta, majd gyorsan letett és beszaladt egy bokor mögé

- Edward, mi a baj?

- A gatyám... - hallatszott a hangján, hogy zavarban volt... - elszakadt! Mikor ki mondta a szót én elkezdtem nevetni. Ezt láthatta Alice- Ha-ha-ha - már a földön fetrengtem a nevetéstől

- Ezen mi vicces?

- Hát ezen nevetett annyit Alice... látta előre - még mindig nevettem, mire Edward felkuncogott egyet, majd a tárgyra tért.

- Most mit csináljak? Nincs pót gatyám... A válaszomtól már most elkezdtem fetrengeni.

- Ömm.. ha-ha... Nekem még... - nem kapok már levegőt a nevetéstől - van még nekem.. egy.. pót.. fürdőruhám, ha kell... - a végén már tényleg a földön fetrengtem és nem bírtam magam leállítani.

- Jól van, nevess csak... - durcás képet vágott, majd belőle is kitört a nevetés - Most nem vehetek fel egy női fürdőruha alsót... Téged sem hagyhatlak itt, míg visszamegyek egy gatyáért...

- Hát ne vedd fel... - mondtam neki, majd elvigyorogtam magam és rákacsintottam

Nos, ezzel lettem 3. remélem tetszik, és kérlek irjatok véleményt:D Köszönöm!

Full Moon 4. rész

Bocsánat mindenkinek, hogy ilyen későn írok, csak hát nagyon elfoglalt voltam, és leszek a következő hetekben, szóval mindenkitől elnézést kérek. És szeretném, ha kommenteket is írnátok a fejezeteimhez, legyen jó, vagy akár rossz... Csak, hogy tudjam, hogy szeretitek-e, vagy tetszik-e nektek...De köszönöm mindenkinek, aki olvassa, és aki rendszeresen olvassa. Eddig ez lett a leghosszabb fejezetem. Jó olvasást! :)


Kutatás


Mindenki felment Carlisle szobájába, csak én és Edward maradtunk lenn.

- Nem megyünk mi is fel? - kérdezte, miközben tett egy lépést a lépcső fele, mikor hirtelen visszarántottam magamhoz.

- Nem, mi a könyvtárba kutatunk - adtam ki a parancsot, mire elmosolyodott.

- Hozom a kocsit. - adott a fejem búbjára egy puszit, majd elsietett a garázs fele, én meg kimentem a tornácra addig. Nagyon szép idő volt Forkshoz képest, de a nap nem sütött... A madarak csicseregtek, lágy szellő fújdogált, ami a hajamat meglobogtatta. Csodás érzés volt. Lementem a lépcsőn, hogy odamenjek a kocsihoz. Edward lehúzta az ablakot, majd mosolyogva mondta:

- Hölgyem, a hintó előállt! - mondta tréfásan, majd megjelent arcán az a csibész féloldalas mosoly.

- Inkább Volvo!- nevettem fel, majd beszálltam Edward mellé, az anyósülésre. A motort életre kelt, majd átszáguldottunk az erdőn.

- Na és mit szólsz ehhez?

- Mármint, mihez? - vontam fel az egyik szemöldököm.

- Hát, hogy Nessie...terhes...

- Hát...szerintem nem lesz semmi baja - elcsuklott a hangom az utolsó szónál - remélem... - tettem hozzá

- Remélem...Reméljük....

- Szerinted egy félvér meg tud halni például egy olyan szülésbe, ha neki olyan lesz...mint az enyém volt? - az utolsó pár szót suttogva mondtam, és Edward beleborzongott az emlékbe, majd megfogta a kezem, mintha egy rossz álom lett volna, és meg akarta volna tudni, hogy tényleg mellette vagyok-e...

- Nem tudom... - mondta kicsit dühösen

- Lehet ők sem akartak gyereket...még...nem tudom... - hoztam fel ezt az enyhe érvet, hogy védjem Nessie-t, meg Jacobot.

- Én egy csöppet sem bántam meg Renesmee-t - mondta Edward vigyorogva, majd gyorsan hozzátette - Igaz, nagyon megijedtem, mikor ott a szigeten felvetetted a telefonba Carlisle-nek, hogy terhes lehetsz-e, vagy hogy az vagy-e már... És, hogy most már, minden jól alakult - gyöngéden megszorította a kezem - nem bántam meg semmit. De tudnod kell, hogy Nessie rád hasonlít...a szemei, tiszta te, mutatott játékosan rám.

- Szerintem meg inkább rád hasonlít - jegyeztem meg - Vörös hajam nem nekem van, hanem neked - beletúrtam Edward hajába

Közben odaértünk a könyvtárhoz. Edwarddal olyan gyorsan repül az idő...Az idő...amiből szerencsére rengeteg van, vagy még annál is több. Ez a gondolat mindig mosolyra késztetett. Hozzá kell tennem, hogy ez a kocsi, ugyanaz, mint 20 évvel ezelőtt. Azért nem cseréltük le, mert sok szép emléket, emlékeket őriz...Kiszálltunk a Volvóból, majd Edward mellém lépett és én meg belecsúsztattam a kezem az övébe. Így kéz a kézben indultunk el a bejárati ajtóig, mikor hirtelen lecövekeltem. Nagyon gyorsan suhant át valami az agyamba...hirtelen...egy felismerés...mi van, ha? Mindent elrontottam? Megint az én hibám lesz...Hogy magyarázom ki? Gyorsan körbenéztem, az utcán nem láttam senkit, egy kicsit, nagyon kicsit, de megnyugodtam. Edward nem értette miért cövekeltem le úgy mint egy karó

- Mi a baj, Bella? - kérdezte meg lágy, selymes hangon. Elengedte a kezem, de csak azért, hogy két tenyere közrefogja az arcom.

- Neked még nem ugrott be? - néztem rá, az arcom a kétségbeesettségről árulkodhatott, mert Edward arca gondterhelt lett...

- Nem, minek kellene? - zavarodottsága kézzel tapintható volt.

- A..a..titok! - csak ennyit bírtam kinyögni.

- Nincs titkom előtted Bella! - mondta még mindig értetlenül. Hát nem fogja fel?

- Jaj, nem erre gondoltam!

- Akkor mire? - vágott bele a szavamba

- Hát..hogy - leblokkoltam...Mi van ha összefutunk egy régi ismerőssel? Vagy meglát minket valaki, aki fel ismer minket? Akár Edwardot...akár engem! Nem! Nem! Nem! - Nem kellene itt lennünk, vagyis egy bizonyos értelemben! Az emberek...! Azt hitték elköltöztünk, nemde? És ha meglát minket valaki, lehet, hogy felismer, vagy egy régi ismerőssel összetalálkozunk? Akkor mi lesz? Mit mondunk neki, nekik? Hogy-hogy... vámpírok vagyunk és nem öregszünk meg soha?!?!
Nem! Nem! Nem! Nem! Valamit tennünk kell Edward! - törtek ki belőlem nagyon gyorsan a szavak. Edward keze lehullott az arcomról. Lám ő nem gondolt erre... De valami baj lesz érzem... Edward arca hirtelen lett ijedt, és reménytelen. Léptek zajára lettünk figyelmesek.És Edward csak ennyit bírt kinyögni:

- Mike! - mondta zihálva, majd gyorsan befutott a fák közé, engem otthagyva. Pajzsomat kiterjesztettem rá, hogy halljam a gondolatait.

- Bella, most már ne gyere ide, mert téged meglátott. Találj ki gyorsan valami hihető mesét. Sajnálom, hogy előbb nekem nem jutott az eszembe, hogy nem kellene idejönni..sajnálom.

- Nem a te hibád, Edward. Ne marcangold mindig saját magadat! Ezt én szúrtam el...én mondtam, hogy jöjjünk ide. Én sajnálom. Ne aggódj, majd csak kitalálok valamit - próbáltam biztatni

- Én bízok benned, mindig is bíztam. Találj ki valamit, ha kell itt vagyok, gondolaton keresztül. Légy ügyes. Szeretlek!

- Énis - ezzel a gondolattal lezárult gondolatbeli párbezsédünk, habár a pajzsom rajta hagytam.

Egyre közelebbről hallottam Mike lépteit. Gyorsan elfordultam, hátha nem vesz észre, de pechem volt. Egyenesen, habár bizonytalanul is, de közeledett felém...Bella, gyorsan találj ki valamit - szólt egy hang a fejembe, a belső hangom... Lassan, de megfordultam, mert éreztem Mike tekintetét a hátamon. Fura volt, h Mike idősebb lett, habár megmaradtak a régről ismert vonásai, de öregedett. És pár kilót is felszedett, habár nem volt dagi.

- Bella...? - nyögte ki Mike, de mintha kételkedne magában - Ho...Hogy lehet az, hogy még mindig ilyen fiatal vagy? Nem kellene neked is idősebbnek lenni? - kérdezte elpirultan, de zavarodott volt. Láttam, hogy nem hisz a szemének, de igen én mégiscsak ennyi idős vagyok, és itt állok vele szembe, de nem mondhatom el neki az igazat..soha! Bella találj ki valamit!- unszoltam magam.

- Ömm...Jó napot! - mondtam Mike-nak, akinek elkerekedtek a szemei. Edward képességének köszönhetően hallhattam a gondolatait. Ez Bella? A hangja is ugyanaz, csak kicsit csilingelőbb. De lehetetlen, lehetetlen, hogy ő Bella legyen! Gyönyörűbb, mint valaha! Istenem! - Én nem Bella vagyok - tettem hozzá gyorsan, mielptt gondolatai más irányba forduljanak - hanem a nevem ... - Gyorsan pörgesd meg az agytekervényeidet! Mondtam magamnak. - Marie. A nevem Marie - hirtelen a harmadik nevem ugrott be. - Bella az édesanyám volt, lehet, h vele téveszt össze. Nagyon hasonlítunk egymásra... - Mike hitetlenkedve pislogott egy párat

- Elnézést Marie - sütötte le Mike a szemét - Tényleg összetévesztettelek Bellával. Ő hogy van?

- Jól, köszöni szépen! - soha jobban, gondoltam magamba. - Majd mondom neki, hogy összefutottam egy régi ismerősével.

- És te, hogy, hogy itt? Bella és Edward is visszajött? - kérdezte, de Edward nevét, furcsán és féltékenyen mondta ki, de mikor rólam volt szó, akkor egy kis reményt éreztem a hangjába.

- Ömm..nem, csak én! Vissza akartam jönnie, meglátogatni Charlie-t és megnézni, hogy hol éltünk, hol születtem. 2 évesen kellett elhagynunk Forks-ot. Nem sokra emlékszem. Charlie-t meg nagyon régóta nem láttam. Többnyire miatta jöttem fel. Meg majd felkeresem a Cullen házat - motyogtam

- Talán segítsek megkeresni? - ajánlotta fel Mike - A könyvtárnál vagy, rossz irányba jöttél

- Charlie már eligazított mondtam gépiesen - De azért köszönöm, és igen, tudom, hogy nem erre kell menni a házhoz, amúgy meg már úgyis voltam ott. Most a könyvtárhoz jöttem. Biológia órára egy kiselőadást kell tartanom a..a... - vámpirt nem mondhatok... - a farkasokról.

- Á, értem! - mondta, majd tekintete a csilli-villi ezüst Volvón maradt. Edward gondolataiból pár szót kaptam el: Upsz! Elfelejtettem! Sajnálom! de most nem oda figyeltem, lefoglalt a hazudozás...

- Edward Volvója? - húzta fel gyanakvóan a szemöldökét Mike. Ennyi mindenre emlékszik még?

- Ömm..igen, apu kocsija. Vagyis az enyém. Megkaptam születésnapomra.

- Értem, szóval akkor hány éves is vagy? - gyors felszámolás, majd kinyögtem a végeredményt.

- 18 - Mike gondolatai megint elkezdtek fantáziálni : Húú, gyorsan szült Bella. 20 év korkülönbség...az...Jaj, Mike, hagyd ezt abba, ott van neked Jess. De Marie olyan, olyan gyönyörű, és annyira hasonlít Bellára...no meg Edwardra...az a sápatag bőr, mézarany szemek...gyönyörű. Ebből megtudtam, h Mike és Jessica együtt vannak, vagyis lehet össze is házasodtak...

- Elnézést, de nekem sietni kell, Charlie-nak még főznöm is kell, és még kutakodni is szeretnék, de örülök, hogy találkoztunk Mike! - tényleg valamelyest örültem neki.

- Honnan tudod a nevem? Hisz nem is mutatkoztam be... Mégis Bella lenne? Hallottam meg a gondolatait, upsz egy hiba megint becsúszott... De ez nem lehet...ilyen nem lehet...

- Ehem..anyu fénykép albumába van önről pár kép - olyan fura volt magázni, most olyan idős lehetnék, mint ő... - Tudta, hogy nagyon kicsit változott? Simán fel lehet ismerni. - adtam neki, egy hihető választ, amibe úgy látszik bele is törődött...

- Értem már

- Akkor jó. Örülök, hogy találkoztunk - mosolyogtam Mike-ra.Nem gondoltam volna, h a sulis barátaimmal összefutok még az életbe...

- Én is örültem, Marie! - valahogy az utolsó szót, a "nevem" olyan furcsán ejtette ki.Majd megfordult és elment. Edward megvárta míg látó és halló távolságon kívül kerül és csak akkor jött ide hozzám.

- Ügyes voltál! - karolt át Edward, majd egy puszit nyomott a számra.

- Kösz, na gyere menjünk be! - fogtam meg a kezét

- Bella, inkább te menjél. Lehet, hogy bent is lesz valaki...valaki ismerős. És neked már van egy jó magyarázatod. Én nem tudtam volna ilyet kitalálni.ÉS nem is tudnám kimagyarázni magam... Na menjél - tolt előre Edward - Én itt kinn megvárlak.

- Jó, rendben. Sietek! - beléptem az ajtón. Hál' istennek, már nem a régi könyvtáros volt.

- Jó napot! Segíthetek? - lépett hozzám a hölgy

- Nem köszönöm! - mondtam majd otthagytam. Mindent gyorsan végignéztem. Vámpír létemre sikerült gyorsan végeznem. Semmit sem találtam... egy quileute könyvet vagy legendát sem...semmit! Talán otthon a többiek jutottak valamire.

- Viszont látásra! - köszöntem el illedelmesen, majd becsaptam magam mögött az ajtót Edward a kocsiban várt rám. Idáig hallottam, hogy a Claire de Lune-t hallgatja. Ezt a számot nagyon imádom. Elmosolyodtam. Gyorsan beszálltam a kocsiban. Edward arca furcsa volt.

- Be kellene szerezni egy sötétebb üveget - mérgelődött

- Mégis miért?

- Mert sok ember megbámulta a kocsit, és volt közte pár ismerős arc, és ismerős is! - mondta az orra alatt

- Értem, majd elmegyünk és veszünk - raktam a kezem a vállára, majd megsimítottam. Edward indított, és már száguldottunk is az utcákon.

- Találtál valamit? - kérdezte pár perc múlva

- Sajnos nem. Most már csak abban reménykedem, hogy otthon a többiek több szerencsével jártak. Ha pedig nem, akkor talán Jacobéknál, vagy a La Push-i könyvtárba is körülnézhetünk. Feltűnt, hogy Edward valamiért rossz kedvű.

- Mi a baj, Edward? - beletúrtam a hajába, ami mindig mosolyra készteti, de most nem... Mi lehet vele? Elszomorodtam...Ha ő vidám én is vidám vagyok, ha szomorú én is az vagyok.

- Hát...most meg majdnem lebuktunk a kocsi miatt... Erre járt Jessica - a nevét enyhe undorral ejtette ki

- Hogy mi? - tágult ki a szemem a rémülettől.

- Igen..erre járt...lehet Mike küldte, hátha Jess jobban felismeri, vagy nem is tudom. De egy sötétített üveget tényleg nagyon hamar be kell szereznünk, ha városi kiruccanásokat szeretnénk tenni.

- Jó, beszerzünk - hagytam rá, de most jobban érdekel ez a "majdnem lebukás". - De meséld tovább Jess meglátta a Volvót és...?

- És...közelebb jött. Szerencsére mikor meghallottam a gondolatait, akkor gyorsan bementem a fák közé. Így nem látott semmit, csak az üres kocsit. Akkor elindult a könyvtár felé, de mielőtt rá tette volna a kezét a kilincsre meggondolta magát. És elment. - hangosan fújtam ki a levegőt.

- Igen én is igy vagyok ezzel... - rám mosolygott, de még midnig szomorú volt. Nem engedhetem, hogy megint saját magát okolja a történtekért.

- Edward - szólitottam meg, majd rámnézett. - Ez nem a te hibád, nem te tehetsz róla. Hányszor mondjam el neked? Én akartam idejönni. Mindenért én vagyok a hibás. Kérlek ne okold magad.

- Köszönöm, hogy segitesz kimenteni, de a Volvóval nem álltam alrébb egy eldugodtabb helyre. Lehet, ha innen elmentem volna, akkor Jess nem gyanakodna. A gondolatai azt sugallták, hogy gyanakszik... ez az én hibám!

- Nem! Nem ! Nem a tied! Nem te tehetsz róla, h ilyen jó kis kocsid van - löktem meg a vállát, mire felnevetett. Szerencsére feloldódott.

- Köszönöm - szoritotta meg a kezem

- Mégis mit?

- Hát, hogy itt vagy velem, és segitessz nekem! Ezért örökké hálás leszek neked.

- Nem tesz semmit! Mindig itt leszek veled! Örökre!

- Igen örökre. - mosolyodott el Edward, majd arcomat egyre közeledett az övéhez, nem számitott most, hogy vezet... Semmi sem számitott, csak én és ő. Megcsókoltam, majd visszahúztam a fejem, hogytam had vezessen. Ekkor már az erdőnél jártunk. Esme már a verandán várt minket.

- Sziasztok, találtatok valamit? - a hangjából érezni lehetett, hogy nagyon reménykedik.

- Nem sajnos.. - rázta meg Edward a fejét.

- És ti? - kérdeztem meg Esmétől.

- Sajnos mi sem. Ezért Nessie-ék elmentek a Jacobékhoz hátha ott van valami. Ugye mi múltkor is feltúrtuk a házat, mikor terhes voltál Bella, de akkor nem találkoztunk ilyennel, de azért a biztonság kedvéért újra kutattunk.

- Akkor felhivom őket, hátha találtak valamit. - megfogtam Edward kezét és behúztam a házba.

- Nincs nála a telefonja, itthon hagyta! - mondta utánunk Esme

- Köszi, akkor felmegyünk, ha van valami szólj! - mondta Edward

- Gyere, menjünk! - biccentettem a fejemmel a lépcső fele. Edward egy aprót bólintott. Edwad kinyitotta előttem az ajtót, majd én az ágyon helyet foglaltam.

- Még midnig azért vagy düsös magadra, vagy valami másért? - kérdeztem meg szerelmemtől, mert láttam rajta megint valamit.

- Hát tudod...nem is tudom, hogy mondjam el, de Jess az elejétől kezdve csúnya gondolatokat zúditott rád. Egyrészt azért, mert én téged választottalak - ekkor megjelent arcán aza féloldalas mosoly - nem, nem is egyrészt. Ezért. No, meg azért, mert az elején, mikor Forksba jöttél, minden srác, téged akart. Mike, Eric, Tyler...És most mikor látta a Volvót, eszébe jutottál, és megint átkozódott rád...

- Jajj Edward! Hagyd a múlt árnyait! a Jelennel foglalkozz! - bár mostmár megértettem miért viselkedett velem mindig furán Jessica.

- Igaz is... - kivillantotta ragyogó fogsorát és felkaptt az ölébe. Igy voltunk pár percig, majd meghallottuk a telefont. Esme vette fel és miután letette mindenkit szólitott.

- Bella! Edward! Alice! Rose! Jazz! Emmett! Carlisle! - És már lenn is voltunk. - Nessie kérte, hogy menjünk át segiteni, mert egy csomó könyv van. Némelyik más nyelven, és nem értik - az utolsó mondatot Carlisle-nek szánta, ő pedig aprót bólintott.

- Rendben, akkor ne várakoztassuk őket tovább! - monda Carlise, és elindult a garázs felé Esme-vel az oldalán. Mindenki követte a példáját, kivéve mi, mert mi kinn álltunk meg kocsival.
E miatt elsőként értünk oda. Alig fért el a 4 kocsi. A kis butusok külön jöttek... Nem baj, jót nevettem rajtuk. Benyitottam.

- Jacob, Renesmee, hol vagytok? - kérdeztem

- Itt a szobában - hallottam meg Jacob hangját a dolgozószobából. Mindneki elindult a hang iráyába. Az ajtó nyitva volt. Olyan érdekes volt nézni, ahogy Jake belemélyed a könyvekbe. Vissza tartottam egy kitörni készülö kuncogást. Odasétáltunk a könyvkötegekhez, majd felemeltem egy jókora poros piros szinú könyvet, aminek a cime: A Farkas Legendák. Majd mindenki belemerült a könyvekbe.

- Találtam valamit! - mondta önelégülten Emmett.

- Na olvasd! - sürgette Edward

- Hát...a könyv azt irja, hogy ilyen még nem fordult elő, de feltételezések vannak róla. De lehetséges az, hogy miver félvértől, szóval félig embertől félig vámpirtól és farkastól származik a gyerkőc, szóval benne negyedrészt vámpir és negyedrészt emberi, és félig farkasi gén lenne. De ami rédekes, hogy félig farkasgén van illetve lesz benne, attól még nem a farkassághoz húz az egész. De még ir róla valamit, hogy... - habozott Emmett, én a lábammal doboltam a padlón...szóval hamar folytatta - Tud aludni, enni bármit, legyen az: emberi étel, vér, vagy akár nyers hús. Nem csillog a napfényben, viszont gyors mint egy vámpir, és ami nagyon különös, hogy választhatja a farkasságot ha akrja. - mindneki megkönnyebbült

- Hmm.., - mondta Carlisle ez érdekes. És mit ir a születésről?

- Ja, igen, erről majdnem megfeledkeztem - mondta Emmett, majd lesütötte a szemét. Ez rá nem volt jellemző. Talán most a sok elmondott viccet, akarta jóvátenni... - Hát Emmett megkereste a bekezdést, majd mikor megtalálta elkezdte felolvasni. - A szülés nem veszélyezteti az anyát. Mert ő ugye halhatatlan. A terhesség hossza kábé 7, 7 és fél hónap - Nessie már nyitotta ki a száját, de Emmett felemelte a kezét - Ha azt akartad volna megkérdezni, hogy miért iylen rövid- mosolyodott el Emmett- akkor a válasz... - Emett rám majd Edwardra nézett - hogy ugye benned vámpir vér is folyik, illetve gén.

- Hát, kösz! - mondta Jacob, majd odament Emmetthez, és megveregette a vállát. Majd odafordult Renesmee-hez. - Tudom, hogy nem ez a megfelelő alkalom erre, de most hogy mindneki itt van szeretnék krédezni tőled valamit. - Alice örömében elkezdett tapsikolni, Edward pedig örömében felnevetett.

- Jólvan na! - pirult el Jake - Nem lehet mindenki jövőbelátó és gondolatolvasó - mutatott ujjaival Alice és Edward felé - Na szóval Renesmee Carlie Cullen - habozott majd folytatta....




A következő rész nem tudom mikor lesz fenn, mivel megint megyek el, utazok el. Bocsi mindnekinek!