péntek, június 26, 2009
csütörtök, június 25, 2009
Twilight Kék Tinta, New Moon Arany Tintat szerintetek melyik a jobb?
Szerintetek melyik a jobb? Alul hsz-be mondd el a véleményed:D Mert én személy szerint nem tudok dönteni. Lehet, h más a film más a nem tudom...:D Kérek véleményeket:D
Nagyon szépen megkérnélek...:D
Azt szeretném kérni tőletek, akik olvassátok a blogom, meg a ficem, hogy írjatok jó sok komit:D hogy változtassak-e valamit, vagy ilyenek :) Írjatok jókat is rosszat is:D Lényege: az építő kritika:D
Egy kis hozzászólás! Nagyon szépen megköszönném^^ Addig is legyetek rosszak, és szobatiszták XD^^ Puszi: Bella
Egy kis hozzászólás! Nagyon szépen megköszönném^^ Addig is legyetek rosszak, és szobatiszták XD^^ Puszi: Bella
Általam készitett képek
úgy díjazzátok, hogy első szerkesztett képeim, egy normális képszerkesztővel XD első képeim ezek lettek:D szerintem annyira nem vészesek:D ez egy kis kedveskedés a Team Edward<3 (énis ide tartozom) csapatnak :)
kicsit feltúrbóztam az egyik könyvborítót:D remélem tetszik:$
New Moon Soundtrack Stephenie elképzelése szerint
- “Do You Realize?” by the Flaming Lips (B) (mp3
)
- “Paper Cut” by Linkin Park (B) (mp3
)
- “Hyper Music” – Muse (B)
- “Apocalypse Please” – Muse (B) (mp3
)
- “Time Stands Still” – The All-American Rejects (B) (mp3
)
- “Empty Room” – Marjorie Fair (B) (mp3
)
- “Unwell” – Matchbox Twenty (B) (mp3
)
- “Pain” – Jimmy Eat World (B) (mp3
- “Ride” – The Vines (B) (mp3
)
- “Fix You” – Coldplay (J) (mp3
)
- “Blueside” – Rooney (B) (mp3
)
- “Over My Head (Cable Car)” – The Fray (B) (mp3
)
- “Going Under” – Evanescence (B) (mp3
)
- “Tautou” – Brand New (B) (mp3
)
- “Be My Escape” – Relient K (B) (mp3
)
- “Never Let You Down” – Verve Pipe (J) (mp3
)
- “Sing For Absolution” – Muse (E) (mp3
)
- “Ya Mamma” – Fatboy Slim (Generic action-scene music) (mp3
)
- “D.O.A.” – Foo Fighters (mp3
)
- “Stare” – Marjorie Fair (B) (mp3
)
- “Memory” – Sugarcult (B) (mp3
)
- “The Truth About Heaven” – Armor For Sleep (B) (mp3
)
- “The Scientist” – Coldplay (E) (mp3
)
- “Sound of Pulling Heaven Down” – Blue October (E) (mp3
)
szombat, június 20, 2009
péntek, június 19, 2009
New Moon-os naptárak :D
Szerintem állati jók. Remélem itt is lehet hamar kapni:D Szeretnék mindegyikből egyet ! :D
szerda, június 17, 2009
Te kire hasonlitassz?
Bella Swan You are Bella Swan, the apple of Edward's eye. You are very private, clumsy, sweet, and funny. You have a wonderful ability to accept people (or mythical creatures) for what they are. You have an amazing capacity to love, even though you can be too hard on yourself.
Twilight Quiz » QuizRocket.com's fun quizzes!
~ American Idol Quiz ~ Backyard Makeover ~ The Dumb Test ~
Quizzes | Hollywood Quizzes & Movie Quizzes | Dumb MySpace Quizzes
Twilight Quiz » QuizRocket.com's fun quizzes!
~ American Idol Quiz ~ Backyard Makeover ~ The Dumb Test ~
Quizzes | Hollywood Quizzes & Movie Quizzes | Dumb MySpace Quizzes
kedd, június 16, 2009
Full Moon 3. rész
Köszönetet szeretnék modnani unokatesómnak, Nikinek, aki mondott valamit. Akkor még nem tudta, hogy ez a kérdés az álmomra utalt, az álmom pedig erre a fejezetre, szóval köszönöm neki. <3
Minden váratlan
- Nos...ööö..oké - habozott - nem tudom...hol kezdjem el... - közben végig az asztalt nézte. Edward megmerevedett ültében. Alice felszisszent. Renesmee bocsánat kérő fejjel nézett rájuk. Mit akar elmondani?
- Talán az elején - vihogott fel Emmett. Nessie csúnyán nézett rá - Bocs - majd Rose-hoz fordult. Ennyi levegővételnyi szünetet kapott.
Hirtelen léptek zajára lettünk figyelmesek. Mindenki hirtelen az ajtó felé fordult, majd berontott rajta Seth.
- Egy vámpír járkál az erdőben, egy nőstény! - mondta rettentő gyorsan
- Pontosan hol is? - kérdezte Carlisle
- Ott ahol a baseball meccseiteket szoktátok rendezni.- hát igen...James...Volturi... az életemnek sok fontos eseménye azon a helyen történt. Beleborzongtam. Edward megérezte, és megszorította a kezem.
- Emmett, Jasper, Jake! Menjetek és nézzétek meg, szaglásszátok ki, hogy ki lehet. Vagy lehet ismerjük. De én is veletek megyek. - szólt Carlisle aztán Edwardhoz fordult - Jössz vagy maradsz?
- Szerintem elegek vagytok így ti, én inkább maradnék Bellával - mondta határozottan
- Rendben, sziasztok! - és már el is tűntek
Esme odament Nessie-hez majd átölelte.
- Semmi baj, majd ha visszajöttek elmondhatod - mosolygott rá Esme majd folytatta - vagy ha akarod most is elmondhatod csak Alice, Rose, Bella és én vagyunk itt. A fiúk meg megtudják később. - mondta Esme
- Ökhm... - kaparta meg a torkát Edward, hogy jelezze, hogy ő is itt van. Esme zavarba jött
- Ó tényleg, szörnyen sajnálom, azt hittem velük mentél. De te már úgyis tudod, nemde? - mosolyodott el
- Persze, tudom - mondta. Majd azt látom, hogy Renesmee lesüti a fejét. Ennyire borzalmas lenne? Kétlem...
- Bella, telefon! - mondta Alice a csilingelő hangján. Mire kimondta már rezgett is a mobilom. Anyám az. Vajon mit akarhat?
- Szia Anya! Minden rendben? - szóltam bele a készülékbe
- Szia Kincsem! Nincs semmi baj, miért is lenne? Hogy vagy? Jól vannak a többiek?
- Nem tudom, csak kérdeztem. Persze, mindenki él és virul - mondtam, majd egy mosoly jelent meg az arcomon
- Szóval azért hívtalak fel - kezdte Renée a mondókáját - hogy elmondjam, hogy 22 éve annak, hogy összeházasodtam Phil-lel.
- Jaj, Anya, ez csodás! - örvendeztem, majd ránéztem Edwardra. Mi csak most leszünk a 20. évfordulónknál. És most is ugyanúgy szeretjük egymást, mint régen. Nem..nem is! Sokkal jobban! Emiatt a gondolattól egy hatalmas vigyor jelent meg az arcomon.
- Miért vigyorogsz? - kérdezte játékosan
- Majd elmondom - válaszoltam úgy, hogy Renée meg ne hallja.
- Bella, képzeld, Hawaiira fogunk menni egy újabb nászútra, hát nem remek? - dicsekedett anyám
- De, tényleg remek! - majd gondolataim megint Edwardra terelődtek
- Csak ennyit akartam mondani. - majd meghallottam Phil hangját, hogy hozzá beszél - Most le kell tennem. Légy jó, és add át üdvözletem a többieknek. - kérte anyám - Szia!
- Rendben átadom, szia! - majd lerakta a telefont. Mobilomat visszacsúsztattam a zsebembe.
- Gondolom hallottátok - mosolyodtam el
- Igen, ha legközelebb beszélsz vele, mondd meg, h mi is üdvözöljük őt - mondta Nessie
- Rendben - egyeztem bele
- Elrabolhatom egy kicsit Bellát? - fordult Edward a többiek felé
- Vigyed csak - mosolygott Alice. Mire kimondta, már ott sem voltunk
Felértünk a szobánkba, majd lehuppantunk a franciaágyra, aztán eldőltünk. Edward elkezdte simogatni az arcom. Pár percig így ültünk, majd megkérdezte
- Na, most már elmondod, hogy min mosolyogtál? - kérdezte, majd tovább folytatta - még mindig elég frusztráló, hogy nem hallom a gondolataid - mondta, de a hangján megéreztem az enyhe "durci vagyokot".
- Ennek még mindig örülök - megajándékoztam egy hatalmas mosollyal, mire ellágyult, majd folytattam tovább - Visszatérve a kérdésedre, azon mosolyogtam, hogy nekünk meg most lesz majd a 20. évfordulónk
- Ó tényleg, elfelejtettem - incselkedett
- Tényleg? Ezt most igazán nem kellett volna mondanod! - vigyorogtam, majd rávetettem magam és letéptem az ingét...
Pár óra múlva arra "ébredtünk fel", hogy Alice azt mondja a többieknek, hogy pár perc múlva itt lesznek. Gyorsan felöltöztünk, majd leszáguldottunk a lépcsőn. Épp időben értünk le. Az ajtó nyitva volt, de még a folyónál tartottak. És hirtelen megcsapta az orrom annak a vámpírnak az illata...jobb elővigyázatosnak lenni, gondoltam, majd odahúztam magammal Edwardot Esméékhez, akik egy sorban várták az érkező idegent. Kitoltam a pajzsom. Most már egészen könnyen ment. Gyerekjáték volt. Most már nem kellett felidegesíteni ahhoz, hogy sikerüljön, még anno... Ilyenkor mindenkinek a képességét át tudom venni. Ilyenkor Edwardot megajándékozom azzal, hogy hallja a gondolataimat. Talán ha jó lesz mindig a pajzsom alatt lesz, majd megjelent az arcomon egy széles de komisz vigyor. Edward is mosolygott majd gondolatba hozzátette: Légyszi! közben boci szemekkel nézett rám. Ilyenkor nagyon nehéz neki nemet mondani. Meghallotta, Rose gondolatait. Remélem, hogy nem szebb nálam! Ezen nevetnem kellett, majd gondolatban megkérdeztem Edwardtól, hogy hogy bírja ki nevetés nélkül. Hát már megszoktam, az elején meg szinte mindig elnevettem magam. Végén már együtt nevettünk. Rosalie értetlenül nézett ránk, majd megkérdezte tőlem
- Te Bella, mi olyan nevetséges?
- Se..semmi - majd újra kitört belőlem a nevetés. Edward is követte példám. Na de Bella nyugi . Utasítottam magam. Aztán láttam, hogy már a verandán járnak, majd bennteremnek. Megdöbbentem! Edwardnak leesett az álla. Ezt hogy csinálja? Kérdeztem magamtól. Emmett, Jasper, Jake...és még Carlisle is! Hihetetlen! Csorog mind a négyüknek az álla. A nőstény mosolygott egyet önelégülten, mikor meglátta az arcunkon a döbbenetet.
- Sziasztok! - üdvözölt minket - Mirjam Benett vagyok és ti?
- Esme...Esme Cullen.
- Rosalie Hale - gondoltba hozzátette Ilyen ronda, és Emmettnek is ott csorog a nyála? Mit művel vele, meg a többiekkel? Látom ez a kérdés nem csak bennem merült fel, hanem ugye Rose-ba, Esmé-be, Alice-ba és Edwardba is. Mirjam odafordult Edwardhoz.
- Edward Cullen
- Bella Cullen
- Renesmee Cullen
- Alice Cullen - mondta üveges szemekkel. Mirjam furcsállta, majd odafordult Edwardhoz. Mit akar tőle? Felmorogtam. Gyere velem! Nem akarom, hogy az én nyálam is úgy follyon! Kért Edward gondolatban. Megyek, menni is akartam.
- A-a! Négyszemközt! - parancsolt rám mérgesen
- Nem megyek, ha Bella nem jöhet! - adta ki az ultimátumot Edward. Mirjam még mindig nem egyezett bele, szóval nekikezdtem
-Ömm... - kezdtem bele. A szép szavak nem jöttek a nyelvemre csak a csúnyák, de végül megtaláltam mit is kell mondani - Sajnálom, de Edwarddal kel mennem!
- Miért? Miért nem beszélhetek vele négyszemközt? - kérdezte durcásan
- Egy! Edward is tudtodra adta, hogy nem megy, ha én nem mehetek. Kettő! A felesége vagyok, és nem akarom, hogy ő is úgy nézzen ki! - mondtam kicsit hangosabban, majd a fiúk felé intettem
- Jó, rendben - adta meg magát, de a gondolatai...: Úgyse tudod megvédeni, ha akarnád sem!
Nem tudja még, hogy mire vagyok képes. Mosolyodtam el magamba. - Hol beszélgessünk?
- Menjünk talán fel - javasolta Edward. Edward szobájának ajtaja nyitva volt, meg az ablak is. Utolsóként mentem be, és magam után az ajtót is becsuktam. Edward várt rám, hogy nehogy a pajzsom alól kimenjen. Majd leültünk a földre. Mirjam meg az ágyra ült. Hirtelen kicsúszott valami a számon.
- Mi a képességed? - kérdeztem kíváncsian és meggondolatlanul. Majd meghallottam mire gondol. Ha azt tudnád..hehe...elcsábítom a férfi egyedeket, de úgy... ők a megtestesült tökéletes partnert, ideált látják, ha rám néznek.Vajon Edwardra miért nem hat? Ő sokkal helyesebb, mint az a szőke lenn. Aztán Edward gondolataira lettem figyelmes. Jasper? Ő? Ne! Senkire sem vet szemet! Most már világos. Köszi Bella, szeretlek! Mondtam már, hogy szeretem a pajzsod? Ha nem lenne, én is úgy néznék ki mint egy kutya, akinek a szájából csorog a nyál... Magamban mosolyogtam. Mindent megteszek Edward érdekében. Ebben biztos lehet.
- Nem mindegy? - kérdezte zaklatottan
- De, úgyis tudom már! - upsz, ezt nem kellett volna, Buta Bella! Edward hozzám fordult majd figyelmeztetett: Bella, gondold meg! Bocsáss meg - válaszoltam lelkifurdaltan. Bella, neked mikor nem lehet megbocsátani?Szeretlek! majd megfogta a kezem.
- Hogy mondtad? - törte meg a kettőnk közti gondolati párbeszédet.
- Azt, hogy úgyis tudom...
- Megkérdezhetem hogy honnan tudod?
- Képesség - vállat vontam
- Majd még összefutunk - aztán az ablakon kisurrant és eltűnt a szemünk elől.
- Köszi, hogy megvédtél ettől a hülye képességtől.
- Nagyon szívesen, majd egy csókot nyomtam a szájára, erre ő az ölébe vont.
- Ed... - mikor szólásra nyitottam a számat, újra megcsókolt. Megadtam magam, de amikor keze a felsőm felé ment, megállítottam. Bocsánat kérő arccal néztem rá.
- Edward, nem kellene megnézni a többieket? - céloztam a fiúkra
- De, igazad van. - kaptam egy puszit a számra, majd visszamentünk.
- Jazz! Jasper? - hallottam meg Alice kétségbeesett hangját. - Hallasz?
- Alice, hol vagyok, mi történt? - kérdezte kómásan Jasper
- Nem emlékszel rá? - majd ránkpillantott. Edward elment? kérdezte Alice a gondolatain keresztül. Edward csak bólintott egyet. Ekkor esett le, hogy még midnig rajta van a pajzsom. Lehet le sem evzsem, hadd örüljön.
- Nem..nagyon, csak arra - kezdett bele JAsper a történetbe - hogy, hogy jött Seth, és mondta, hogy láttott egy idegen nőstényt az erdőbe, és a fiúk elmentek megkeresni. Ott szétszakadtunk. És egyszer csak megláttam hármójukat azzal a nősténnyel, és folyt a nyáluk. Azután feketeség, semmi... - nézett fel Alice-ra. Látszott rajta a zavarodottsága.
- Edward tudod mi a képessége a csajnak? - kérdezte Rose miközben Emmettet ébresztgette.
- Persze, Bella el akarod modnani helyettem? - közben összekulcsolta kezünket
- Ömm..mondjad el te, tőled kérdezte Rosalie - mostanra már ő is nagyon jó barátnőm lett.
- Szóval a képessége, nagyon - habozott, kereste a megfelelő szavakatt - érdekes. El tudja káprásztatni a him egyedeket, azzal, hogy úgy látják őt, mint az ideáljukat.
- Ó ez tényleg nagyon érdekes, ilyenről még sosem hallottam - mondta Alice.
- Jake!? Jacob? Hallassz? - hallottam meg Nessie kétségbeesett hangját. Mert már csak JAcob nem "ébredt fel"
- Nyugi rendbe jön! - lépett oda Esme, szavai mintha varázsigék lettek volna...
- Ahj..mi..mitörtént? Nagyon fáj a fejem! - Nessie átkarolta.
- Gyere vegyünk be egy tylenort. Majd lövelt Edwardnak egy gondolatot.
- Nessie szeretné befejezni, azt amit elkezdett.
- Megyünk! - válaszolta Emmett.
Mikor elmúlt Jake fejfájása, Nessie belekezdett.
- Szóval, mivel megzavart az a nyavajás Mirjam ezért most mondom el, hogy - Emmett elkezdett dobolni az asztalon az ujjával.Úgy, mint amikor amikor ilyen fontos eseményt, dolgot jelentenek be. Önkéntelenül felkuncogtam Alice-szel.
- Emmett fogd be! Illetve állítsad le a dobverőidet - szídta le Renesmee. Szóval ott tartottunk, hogy - hatásszünet, szusszanás, sóhaj - TERHES VAGYOK!
- Hogymi? - jött ki az egész családból szinte egyszerre. Erre nem gondotlam volna...
- Terhes vagyok Jake-től, ennyi...
- Ez nem ennyi! - mondta Edward mérgesen. Nem a lányára haragudott, csak aggódott érte. Lepörögtek előtte azok az emlékek, amikor Nessie született, hogy majdnem meghaltam, hogy akkor lettem vámpír. De hát Nessie hallhatatlan. Csak a kicsivel lenne némi probléma. Hogy mi lesz? Mit fog tudni? A Volturi...nem, ők sem jönnek el. Nessie-vel lerendeztük ezt az ügyet azt hiszem. Ha nem, akkor pedig megint erősebbek leszünk, mint múlkor. Edward Jacobra pillantott, aki faarcot vágott.
- Hé, kölyök jól vagy? - bökte meg Emmett Jake-t - illetve leendő apuka - nevetett fel Emmett - Jól vagy?
- Jól vagyok, csak...csak meglepődtem - mondta, majd hozzátette - Ja, és nem vagyok kölyök! - minden szót jó erősen megnyomott, hogy megértse végre...
- Okés - várt egy picit, majd folytatta - kölyök - nevetett fel újra. Carlisle törte meg a "nem vagyok kölyök, de az vagy" játékot.
- Ennek utána kellene nézni, mert nem tudom, hogy lehetséges-e - habozott - értitek... Lám még ő sem találja meg midnig a szavakat..
- Kutassunk - szólalt meg Alice majd mindenki felsietett Carlisle szobájába.
Minden váratlan
- Nos...ööö..oké - habozott - nem tudom...hol kezdjem el... - közben végig az asztalt nézte. Edward megmerevedett ültében. Alice felszisszent. Renesmee bocsánat kérő fejjel nézett rájuk. Mit akar elmondani?
- Talán az elején - vihogott fel Emmett. Nessie csúnyán nézett rá - Bocs - majd Rose-hoz fordult. Ennyi levegővételnyi szünetet kapott.
Hirtelen léptek zajára lettünk figyelmesek. Mindenki hirtelen az ajtó felé fordult, majd berontott rajta Seth.
- Egy vámpír járkál az erdőben, egy nőstény! - mondta rettentő gyorsan
- Pontosan hol is? - kérdezte Carlisle
- Ott ahol a baseball meccseiteket szoktátok rendezni.- hát igen...James...Volturi... az életemnek sok fontos eseménye azon a helyen történt. Beleborzongtam. Edward megérezte, és megszorította a kezem.
- Emmett, Jasper, Jake! Menjetek és nézzétek meg, szaglásszátok ki, hogy ki lehet. Vagy lehet ismerjük. De én is veletek megyek. - szólt Carlisle aztán Edwardhoz fordult - Jössz vagy maradsz?
- Szerintem elegek vagytok így ti, én inkább maradnék Bellával - mondta határozottan
- Rendben, sziasztok! - és már el is tűntek
Esme odament Nessie-hez majd átölelte.
- Semmi baj, majd ha visszajöttek elmondhatod - mosolygott rá Esme majd folytatta - vagy ha akarod most is elmondhatod csak Alice, Rose, Bella és én vagyunk itt. A fiúk meg megtudják később. - mondta Esme
- Ökhm... - kaparta meg a torkát Edward, hogy jelezze, hogy ő is itt van. Esme zavarba jött
- Ó tényleg, szörnyen sajnálom, azt hittem velük mentél. De te már úgyis tudod, nemde? - mosolyodott el
- Persze, tudom - mondta. Majd azt látom, hogy Renesmee lesüti a fejét. Ennyire borzalmas lenne? Kétlem...
- Bella, telefon! - mondta Alice a csilingelő hangján. Mire kimondta már rezgett is a mobilom. Anyám az. Vajon mit akarhat?
- Szia Anya! Minden rendben? - szóltam bele a készülékbe
- Szia Kincsem! Nincs semmi baj, miért is lenne? Hogy vagy? Jól vannak a többiek?
- Nem tudom, csak kérdeztem. Persze, mindenki él és virul - mondtam, majd egy mosoly jelent meg az arcomon
- Szóval azért hívtalak fel - kezdte Renée a mondókáját - hogy elmondjam, hogy 22 éve annak, hogy összeházasodtam Phil-lel.
- Jaj, Anya, ez csodás! - örvendeztem, majd ránéztem Edwardra. Mi csak most leszünk a 20. évfordulónknál. És most is ugyanúgy szeretjük egymást, mint régen. Nem..nem is! Sokkal jobban! Emiatt a gondolattól egy hatalmas vigyor jelent meg az arcomon.
- Miért vigyorogsz? - kérdezte játékosan
- Majd elmondom - válaszoltam úgy, hogy Renée meg ne hallja.
- Bella, képzeld, Hawaiira fogunk menni egy újabb nászútra, hát nem remek? - dicsekedett anyám
- De, tényleg remek! - majd gondolataim megint Edwardra terelődtek
- Csak ennyit akartam mondani. - majd meghallottam Phil hangját, hogy hozzá beszél - Most le kell tennem. Légy jó, és add át üdvözletem a többieknek. - kérte anyám - Szia!
- Rendben átadom, szia! - majd lerakta a telefont. Mobilomat visszacsúsztattam a zsebembe.
- Gondolom hallottátok - mosolyodtam el
- Igen, ha legközelebb beszélsz vele, mondd meg, h mi is üdvözöljük őt - mondta Nessie
- Rendben - egyeztem bele
- Elrabolhatom egy kicsit Bellát? - fordult Edward a többiek felé
- Vigyed csak - mosolygott Alice. Mire kimondta, már ott sem voltunk
Felértünk a szobánkba, majd lehuppantunk a franciaágyra, aztán eldőltünk. Edward elkezdte simogatni az arcom. Pár percig így ültünk, majd megkérdezte
- Na, most már elmondod, hogy min mosolyogtál? - kérdezte, majd tovább folytatta - még mindig elég frusztráló, hogy nem hallom a gondolataid - mondta, de a hangján megéreztem az enyhe "durci vagyokot".
- Ennek még mindig örülök - megajándékoztam egy hatalmas mosollyal, mire ellágyult, majd folytattam tovább - Visszatérve a kérdésedre, azon mosolyogtam, hogy nekünk meg most lesz majd a 20. évfordulónk
- Ó tényleg, elfelejtettem - incselkedett
- Tényleg? Ezt most igazán nem kellett volna mondanod! - vigyorogtam, majd rávetettem magam és letéptem az ingét...
Pár óra múlva arra "ébredtünk fel", hogy Alice azt mondja a többieknek, hogy pár perc múlva itt lesznek. Gyorsan felöltöztünk, majd leszáguldottunk a lépcsőn. Épp időben értünk le. Az ajtó nyitva volt, de még a folyónál tartottak. És hirtelen megcsapta az orrom annak a vámpírnak az illata...jobb elővigyázatosnak lenni, gondoltam, majd odahúztam magammal Edwardot Esméékhez, akik egy sorban várták az érkező idegent. Kitoltam a pajzsom. Most már egészen könnyen ment. Gyerekjáték volt. Most már nem kellett felidegesíteni ahhoz, hogy sikerüljön, még anno... Ilyenkor mindenkinek a képességét át tudom venni. Ilyenkor Edwardot megajándékozom azzal, hogy hallja a gondolataimat. Talán ha jó lesz mindig a pajzsom alatt lesz, majd megjelent az arcomon egy széles de komisz vigyor. Edward is mosolygott majd gondolatba hozzátette: Légyszi! közben boci szemekkel nézett rám. Ilyenkor nagyon nehéz neki nemet mondani. Meghallotta, Rose gondolatait. Remélem, hogy nem szebb nálam! Ezen nevetnem kellett, majd gondolatban megkérdeztem Edwardtól, hogy hogy bírja ki nevetés nélkül. Hát már megszoktam, az elején meg szinte mindig elnevettem magam. Végén már együtt nevettünk. Rosalie értetlenül nézett ránk, majd megkérdezte tőlem
- Te Bella, mi olyan nevetséges?
- Se..semmi - majd újra kitört belőlem a nevetés. Edward is követte példám. Na de Bella nyugi . Utasítottam magam. Aztán láttam, hogy már a verandán járnak, majd bennteremnek. Megdöbbentem! Edwardnak leesett az álla. Ezt hogy csinálja? Kérdeztem magamtól. Emmett, Jasper, Jake...és még Carlisle is! Hihetetlen! Csorog mind a négyüknek az álla. A nőstény mosolygott egyet önelégülten, mikor meglátta az arcunkon a döbbenetet.
- Sziasztok! - üdvözölt minket - Mirjam Benett vagyok és ti?
- Esme...Esme Cullen.
- Rosalie Hale - gondoltba hozzátette Ilyen ronda, és Emmettnek is ott csorog a nyála? Mit művel vele, meg a többiekkel? Látom ez a kérdés nem csak bennem merült fel, hanem ugye Rose-ba, Esmé-be, Alice-ba és Edwardba is. Mirjam odafordult Edwardhoz.
- Edward Cullen
- Bella Cullen
- Renesmee Cullen
- Alice Cullen - mondta üveges szemekkel. Mirjam furcsállta, majd odafordult Edwardhoz. Mit akar tőle? Felmorogtam. Gyere velem! Nem akarom, hogy az én nyálam is úgy follyon! Kért Edward gondolatban. Megyek, menni is akartam.
- A-a! Négyszemközt! - parancsolt rám mérgesen
- Nem megyek, ha Bella nem jöhet! - adta ki az ultimátumot Edward. Mirjam még mindig nem egyezett bele, szóval nekikezdtem
-Ömm... - kezdtem bele. A szép szavak nem jöttek a nyelvemre csak a csúnyák, de végül megtaláltam mit is kell mondani - Sajnálom, de Edwarddal kel mennem!
- Miért? Miért nem beszélhetek vele négyszemközt? - kérdezte durcásan
- Egy! Edward is tudtodra adta, hogy nem megy, ha én nem mehetek. Kettő! A felesége vagyok, és nem akarom, hogy ő is úgy nézzen ki! - mondtam kicsit hangosabban, majd a fiúk felé intettem
- Jó, rendben - adta meg magát, de a gondolatai...: Úgyse tudod megvédeni, ha akarnád sem!
Nem tudja még, hogy mire vagyok képes. Mosolyodtam el magamba. - Hol beszélgessünk?
- Menjünk talán fel - javasolta Edward. Edward szobájának ajtaja nyitva volt, meg az ablak is. Utolsóként mentem be, és magam után az ajtót is becsuktam. Edward várt rám, hogy nehogy a pajzsom alól kimenjen. Majd leültünk a földre. Mirjam meg az ágyra ült. Hirtelen kicsúszott valami a számon.
- Mi a képességed? - kérdeztem kíváncsian és meggondolatlanul. Majd meghallottam mire gondol. Ha azt tudnád..hehe...elcsábítom a férfi egyedeket, de úgy... ők a megtestesült tökéletes partnert, ideált látják, ha rám néznek.Vajon Edwardra miért nem hat? Ő sokkal helyesebb, mint az a szőke lenn. Aztán Edward gondolataira lettem figyelmes. Jasper? Ő? Ne! Senkire sem vet szemet! Most már világos. Köszi Bella, szeretlek! Mondtam már, hogy szeretem a pajzsod? Ha nem lenne, én is úgy néznék ki mint egy kutya, akinek a szájából csorog a nyál... Magamban mosolyogtam. Mindent megteszek Edward érdekében. Ebben biztos lehet.
- Nem mindegy? - kérdezte zaklatottan
- De, úgyis tudom már! - upsz, ezt nem kellett volna, Buta Bella! Edward hozzám fordult majd figyelmeztetett: Bella, gondold meg! Bocsáss meg - válaszoltam lelkifurdaltan. Bella, neked mikor nem lehet megbocsátani?Szeretlek! majd megfogta a kezem.
- Hogy mondtad? - törte meg a kettőnk közti gondolati párbeszédet.
- Azt, hogy úgyis tudom...
- Megkérdezhetem hogy honnan tudod?
- Képesség - vállat vontam
- Majd még összefutunk - aztán az ablakon kisurrant és eltűnt a szemünk elől.
- Köszi, hogy megvédtél ettől a hülye képességtől.
- Nagyon szívesen, majd egy csókot nyomtam a szájára, erre ő az ölébe vont.
- Ed... - mikor szólásra nyitottam a számat, újra megcsókolt. Megadtam magam, de amikor keze a felsőm felé ment, megállítottam. Bocsánat kérő arccal néztem rá.
- Edward, nem kellene megnézni a többieket? - céloztam a fiúkra
- De, igazad van. - kaptam egy puszit a számra, majd visszamentünk.
- Jazz! Jasper? - hallottam meg Alice kétségbeesett hangját. - Hallasz?
- Alice, hol vagyok, mi történt? - kérdezte kómásan Jasper
- Nem emlékszel rá? - majd ránkpillantott. Edward elment? kérdezte Alice a gondolatain keresztül. Edward csak bólintott egyet. Ekkor esett le, hogy még midnig rajta van a pajzsom. Lehet le sem evzsem, hadd örüljön.
- Nem..nagyon, csak arra - kezdett bele JAsper a történetbe - hogy, hogy jött Seth, és mondta, hogy láttott egy idegen nőstényt az erdőbe, és a fiúk elmentek megkeresni. Ott szétszakadtunk. És egyszer csak megláttam hármójukat azzal a nősténnyel, és folyt a nyáluk. Azután feketeség, semmi... - nézett fel Alice-ra. Látszott rajta a zavarodottsága.
- Edward tudod mi a képessége a csajnak? - kérdezte Rose miközben Emmettet ébresztgette.
- Persze, Bella el akarod modnani helyettem? - közben összekulcsolta kezünket
- Ömm..mondjad el te, tőled kérdezte Rosalie - mostanra már ő is nagyon jó barátnőm lett.
- Szóval a képessége, nagyon - habozott, kereste a megfelelő szavakatt - érdekes. El tudja káprásztatni a him egyedeket, azzal, hogy úgy látják őt, mint az ideáljukat.
- Ó ez tényleg nagyon érdekes, ilyenről még sosem hallottam - mondta Alice.
- Jake!? Jacob? Hallassz? - hallottam meg Nessie kétségbeesett hangját. Mert már csak JAcob nem "ébredt fel"
- Nyugi rendbe jön! - lépett oda Esme, szavai mintha varázsigék lettek volna...
- Ahj..mi..mitörtént? Nagyon fáj a fejem! - Nessie átkarolta.
- Gyere vegyünk be egy tylenort. Majd lövelt Edwardnak egy gondolatot.
- Nessie szeretné befejezni, azt amit elkezdett.
- Megyünk! - válaszolta Emmett.
Mikor elmúlt Jake fejfájása, Nessie belekezdett.
- Szóval, mivel megzavart az a nyavajás Mirjam ezért most mondom el, hogy - Emmett elkezdett dobolni az asztalon az ujjával.Úgy, mint amikor amikor ilyen fontos eseményt, dolgot jelentenek be. Önkéntelenül felkuncogtam Alice-szel.
- Emmett fogd be! Illetve állítsad le a dobverőidet - szídta le Renesmee. Szóval ott tartottunk, hogy - hatásszünet, szusszanás, sóhaj - TERHES VAGYOK!
- Hogymi? - jött ki az egész családból szinte egyszerre. Erre nem gondotlam volna...
- Terhes vagyok Jake-től, ennyi...
- Ez nem ennyi! - mondta Edward mérgesen. Nem a lányára haragudott, csak aggódott érte. Lepörögtek előtte azok az emlékek, amikor Nessie született, hogy majdnem meghaltam, hogy akkor lettem vámpír. De hát Nessie hallhatatlan. Csak a kicsivel lenne némi probléma. Hogy mi lesz? Mit fog tudni? A Volturi...nem, ők sem jönnek el. Nessie-vel lerendeztük ezt az ügyet azt hiszem. Ha nem, akkor pedig megint erősebbek leszünk, mint múlkor. Edward Jacobra pillantott, aki faarcot vágott.
- Hé, kölyök jól vagy? - bökte meg Emmett Jake-t - illetve leendő apuka - nevetett fel Emmett - Jól vagy?
- Jól vagyok, csak...csak meglepődtem - mondta, majd hozzátette - Ja, és nem vagyok kölyök! - minden szót jó erősen megnyomott, hogy megértse végre...
- Okés - várt egy picit, majd folytatta - kölyök - nevetett fel újra. Carlisle törte meg a "nem vagyok kölyök, de az vagy" játékot.
- Ennek utána kellene nézni, mert nem tudom, hogy lehetséges-e - habozott - értitek... Lám még ő sem találja meg midnig a szavakat..
- Kutassunk - szólalt meg Alice majd mindenki felsietett Carlisle szobájába.
hétfő, június 08, 2009
Full Moon 2. rész
A temetés
Először köszönetet szeretnék mondani Fanninak, aki egyben az egyik múzsám is, aki pár ötlettel segített, hogy ez a fejezet megszülessen!:)
Köszönöm, örök hálám halálodig üldözni fog :)
Mikor bementünk a házba Jasper már várt ránk. Szerintem megérezhette a szomorúságunkat, mert ő is szomorúbb lett. Pedig mióta a Cullen családhoz tartozom azóta vidámabb, felszabadultabb, gondolom azért, mert már nem szomjazik rám! De mintha a mi fájdalmunk, részvétünk átjárta volna az ő testét is. Ami nem csoda, mert Jazz egy született tehetség, ember korában is karizmatikus személyiség volt, és mikor átváltozott vámpírrá, onnantól kezdve tudta irányítani, befolyásolni az érzéseket, érzelmeket...
- Jaj! - nyögött fel Jasper - ilyen erős részvétet még soha nem éreztem idáig. - Sajnáltam ilyenkor Alice szőke hercegét, mivel az én érzéseimet, érzelmeimet valahogy jobban érzékeli vámpír korom óta, mint a többiekét...
- Jasper annyira sajnálom! Előtted kicsivel türtőztetnem kellene magam! Sajnálom! - fakadtam ki bűntudatomba...
- Nem te tehetsz róla, Bella! Nem a te hibád! Semmi baj, már megszoktam... - köszönetképp odamentem hozzá és megöleltem...fél szemmel láttam, hogy Alice elmosolyodik. Tudja, hogy ez csak egy baráti ölelés, semmi más. Tudja, hogy nagyon szeretem Edwardot, és senki másért nem hagynám el! Közben megérkezett a család többi tagja is: Carlisle, Esme, Emmett és Rosalie is.
Carlisle jelenleg nem dolgozik a kórházba, mert a város meg Renée, anyám,úgy tudják hogy elköltöztünk Forks-ból. De itt maradtunk miattam. Főként Charlie miatt, meg Billy miatt is, akinek a fia Jake oda költözött hozzánk és nem akart apjától messze kerülni. Pénzre meg vámpíroknak nincs szüksége, habár az összes Cullen-nek volt egy csomó, de nem jelent sokat a mi fajtánknak, csak Jake-t és Nessie-t kell ellátni ennivalóval. Arra meg pénz bőven van.
Anyámat a 20 év alatt körülbelül háromszor láttam, mikor még újszülött vámpír voltam, és így nem tűnt fel neki, hogy nem öregszem semmit, hogy halhatatlan vagyok... Edward azt mondta, hogy elmondhatom neki a titkunkat, ha még meg akarom látogatni. Nem tudom mi lenne helyes... A napfényes Jacksonville-be nem biztos, hogy beveszi ezeket a "meséket", amik nagyon is valódik. Csak ránk kell nézni, és az emberek félnek tőlünk, de leesik az álluk azon, hogy milyen sápadtak, kecsesek és elképesztően gyönyörűek vagyunk...
Nehéz életet választottam abból a szempontból, hogy látom meghalni apámat, és anyámat, nem mintha ezt emberként ne éltem volna át... ha nem találkoztam volna Edwarddal, meg a többi Cullen-nel, és nem lennék most vámpír. De egy fajtánk bélinek az emlékei az örök életre megmaradnak, nem mint az egyszerű földiknek, akiknek a memóriájuk olyan mint egy szita...
Másrészről meg vámpírnak lenni nagyon csúcs dolog. Gyorsan futhatsz, szinte a széllel versenyzel, gyönyörű vagy, dallamosan cseng a hangod, és örökre élhetsz, azzal akit nagyon szeretsz...
Gondolataimban úszva visszamentem Edwardhoz, aki tárt karokkal várt. Jacob hátrább maradt, szinte be sem jött a házba. A feje lehajtva... sajnáltam az én legjobb barátomat.
- Részvétem! mondta együtt Esme és Carlisle...
- Jake?! Jake!? Hol van Jacob?! - kérdezte hitetlenkedve Emmett
- Jake?! - kiabálta egyszerre mindenki
- Edward, hallod a gondolatait? - kérdeztem csöppnyi reménnyel a hangomban
- Hallani hallom, de nem tudom merre tart...eltitkolja...de halkul, szóval messze járhat. Egy nagyon erős emlék pörög le mindig a fejébe... - várt egy kicsit, majd folytatta - Billy-re emlékszik vissza...
- Elment!? - Alice hangja egy oktávval magasabb lett, mint ahogy szokott beszélni
- Óóó... - hallottuk meg Renesmee hangját, és hirtelen mindenki odafordult és odasietett hozzá...
- Nessie?! Hallasz? Nessie?! -kicsit megpofozgattam az arcát hátha felébred...
- Nessie!? - sietett oda Carlisle is
- Csak elájult. - mondta
Bólintottam.
- Ugye rendbe jön? - kérdeztem tőle aggódva.
- Persze, kedvesem. Szorította meg a kezem Edward. - Csak elájult semmi más nem történt. Nem emlékszel te is mindig ájuldoztál? - kérdezett az emberi múltamról Edward
- De... - hagytam rá, és ha most nem lennék vámpír tuti biztos, hogy elvörösödtem volna...mennyivel jobb egy mitikus lénynek lenni...
- Hé Alice! Látod mikor tér magához Nessie? - kérdezte meg Rosalie
- Igen látom...de nem csak azt... - felelt Rose kérdésére. Üveges szemekkel nézett a jövőbe...- Azt látom, hogy... - hirtelen közbeszóltam:
- Jaj! Alice! Mondd már! Megöl a kíváncsiság! - mintha a vámpíroknak tudna valami ártani...
- Aki kíváncsi hamar megöregszik - kuncogott Emmett... Lám-lám még ilyenkor sem tud úgy lenni valahol, hogy egy poént el ne lőjön...
Vágtam egy grimaszt felé...
- Emmett... - szidta le Esme
- Jó jó...befogtam... - sértődött meg Emmett. Nem szerette, ha nem díjazzák a poénjait..de hát pont most kellett ezt elsütnie... Végül Alice törte meg a csendet:
- Azt látom, hogy... - várt egy másodpercig... - Bells biztosan tudni szeretnéd? - kérdezte tőlem és várta a választ
- Mondjad! - parancsoltam rá legjobb barátnőmre
- Hát jó... - egyezett bele, majd folytatta - Renesmee ha magához tér, utána Jake-et akarja megkeresni, és utánamenni... Azt nem látom, hogy megfogja-e találáni, vagy, hogy visszaérnek-e a temetésre, csak azt hogy elindul utána... - hadarta Alice. Általában, ha egy vámpír zavarban van akkor elkezd hadarni, amit talán egy ember nem is értene meg, mert neki túl gyors... - Figyeljetek! 5 másodperc múlva magához tér! - figyelmeztetett minket. Edwarrdal odamentünk hozzá, és megfogtuk a kezét. Mikor kinyitotta a szemét, felült hirtelen, majd kábán megkérdezte:
- Jaj, mi történt velem? - kérdezte zavarodottan a lányom
- Elájultál, mikor megtudtad, hogy Jake eltűnt. - előzött meg a válasszal Esme
- Ja, igen, persze, emlékszem... - mondta még mindig kábán... - Anya! - szólított meg - most el kell mennem, meg akarom keresni Jacobot - mondta Nessie lesütött szemekkel, mintha bűntudatot érezne, hogy itt kell egy kis időre hagynia minket...
- Rendben, menj csak! - előzött meg Edward a válasszal. Mi van, én lettem lassú, vagy túl sokat gondolkozom? Talán az utóbbi... De mikor a gondolataimból a jelenbe tértem, azt vettem észre hogy Nessie-nek már hűlt helyét találom. Pedig még akartam, neki mondani valamit...
Éreztem, hogy Edward a kezét végigsimítja a hátamon, hogy megnyugtasson, nem lesz semmi baj. Sóhajtottam egyet, majd az ajtóhoz siettem. Hátha még nem késő. Hátha még hall, bármi messze is eljutott már...
-De ha rátaláltál Jacobra, akkor próbáljatok meg visszaérni Billy temetésére! - könyörögtem. Ezután a földre rogytam. És ekkor meghallottam életem legszebb hangját, amelyet ezer közül is megismernék...
- Bella, drágám, jól vagy? - szólított Edward
- Fogjuk rá...Jake eltűnt, Nessie elment megkeresni...nem tudom mikor látom őket utoljára... ott lesznek-e a temetésen...
- Nyugodj meg szerelmem! - vigasztalt Edward - Nem lesz semmi bajuk. Nessie nagylány...tud vigyázni magára... Jake is... nem olyanok, hogy bajuk eshetne... - igaza volt, végül is Nessie félig vámpír, Jacob meg farkas... Istenem, Edwardnak mindig igaza van... Jó, hogy itt van nekem. De még mindig nem értem a sors miért ajándékozott meg ezzel a főnyereménnyel. De már nem adnám vissza! Sőt senki másnak! Önző vagyok, úgy ahogy ő is. Mert ez fordítva is így van. Mennyit mesélt nekem erről Edward mikor még halandó voltam...
Közben felmentünk a szobánkba. Ami Edwardé volt, csak át lett rendezve, és bekerült egy franciaágy, amit még Alice vett meg anno...
- Bella! Bella! - ébresztett fel engem Edward a bambulásból. Már két napja nem mozdultunk ki a szobából. Csak öleltük egymást. Mikor szólított belenéztem férjem méz arany szemeibe. Ilyenkor azt látom, hogy sugárzik róla a boldogság ha a karjai között tarthat. Ugyanez van velem is. Egymásnak teremtettek minket... Annyira szeretem, hogy azt fel sem tudom fogni. És megint abba a bűnömbe estem, mint ember koromban... Abba, hogy hihetetlenül kezdtem el viselkedni...
- Oh, Edward! - súgtam a fülébe, aztán szorosan magamhoz öleltem, majd belefúrtam az arcom a mellkasába és egy puszit nyomtam a nyakára. Szemén azt láttam, hogy nem érti, hogy miért csinálom ezt. Ezután ellágyult a szeme, és az ölébe vont. Majd megkérdezte:
- Mi a baj, Bella?
- Semmi bajom az ég világon! Most csak az jutott eszembe, vagyis azt próbáltam elképzelni, hogy mennyire szeretlek! De olyan nagyon, hogy el sem tudom képzelni! Láttam a csillogást a szemeibe
- Szeretlek! - lehelte, majd egy csókot adott a számra.
- Na szóval, azt akartam mondani, hogy Alice... - kopogtatás zavarta meg Edward mondókáját - jön...
- Gyere be! - Mondtam az ajtó másik oldala mögött álló Alice-nek, aki szinte kitépte az ajtót úgy jött be, teli vigyorral...
- Mitől vagy ennyire felspanolva? - kérdeztem Alice-től, mert nem értettem a hirtelen jókedvét... Néha irigyeltem Edwardot, hogy ő tud olvasni mások gondolataiba... Hmm.. az milyen egyszerű lenne...
- Láttam! Láttam! - Edward is mosolygott... Ő már tudja... Igazságtalanság... Habár én meg tudok olyat amit ő nem... Kvittek vagyunk. Rám ragadt Alice-ről a vidámság.
- Mit is?
- Jaj, Bella, kitalálhatnád...
- Bocs, most nem fog az agyam. Na hallgatunk, illetve csak én, mert Edward már tuti tudja, és megkopogtattam Edward fejét, mire Alice felvihogott...
- Azt láttam, mikor megyünk a temetésre, ugye nektek be kell menni Charlie-ért, és ott fognak rátok várni.
- Mármint Nessie és Jake? -Alice csak bólintott egyet. Nem tudom, de ez a hír feldobott, minden bánatom tovaszállt, csak nem tudtam mitől ilyen hirtelen...
- Sziasztok!- köszönt, és közben kopogott Jazz az ajtófélfán. Megvan a tettes... hát innen van ez a jókedv...
- Ha most nem bánjátok elrabolom Alice-t vadászni, mert ránkférne. - mondta Jazz nyugodtan
- Persze menjetek! - mondtam egyszerre Edwarddal, mire mindkettőnk dallamos nevetése felcsengett. Azt hiszem Jasper még mindig befolyásolja érzéseinket, mert minél távolabb került a szobánktól, annyival távolibbnak éreztem a boldogságot.
- Edward, kérlek mondd el azt amit Alice fejéből kiolvastál! - mire ő azonnal el kezdte nekem mesélni...
Eljött a temetés napja. Beszálltunk az ezüst Volvóba, amit mind a ketten megszerettünk. Charlie-t fel kellett venni, és mikor odaértünk, láttuk Jacobot és Renesmee-t. Szóval Alice látomása igaz volt.
- Jake! Jól vagy? Miért tűntél el hirtelen? - kérdeztem, mintha egy anyuka kérdezte volna, a gyerekétől, aki túl messzire barangolt el a sötét erdőben, méghozzá egyedül...
- Sajnálom Bella! Erre volt szükségem! Túl sok volt az nekem egy napra...
- Induljunk! - mondta Edward és kinyitotta nekem az anyósülés felöli oldalt. Charlie Nessie és Jake pedig hátra ültek.
Mire a La Push-i templomhoz értünk Carlisle-ék és a farkasok már vártak ránk, persze emberi formában. Üdvözöltük egymást. A régi egyezség törölve lett és a farkasok a vámpirok barátai lettek. Ezt Jacobnak köszönhetjük legfőképp. Ezután emberi tempóba bevonultunk a templomba...milyen ironikus...farkasok és vámpírok egy templomba... Végigültük az 1 órás misét, majd átsétáltunk a La Push-i temetőbe.
Szerintem nem nekem tűnt fel csak, hogy a pap remeg, dadog, és izzad. Ezek a jelei, ha egy ember fél a vámpiroktól normális esetbe. De itt nem csak vámpírok vannak, hanem farkasok, akik emberi alakjukban több mint 2 méteresek, és izmosak...
- Nyugodj békében Billy Black - mondta a pap
- Ha a pap már nem tud megnyugodni... - mondta Emmett kuncogva, és mindenkiből előtört a nevetés. De ez a poén mindenkinek váratlanul jött...
- Ejnye Emmett! Viselkedj! - szólt rá nevelő anyja Emmettre... A pap meg elvörösödött, aztán folytatta.
Mikor vége lett a temetésnek, haza szállítottuk Charlie-t pár órát időztünk nála, aztán mikor hazafelé száguldottunk a kocsiban, Nessie megszólalt:
- Anya... - szólított meg, de közben kereste a szavakat...
- Mondjad drágám. - Edward mellettem hirteleb felszisszent, majd próbálta megőrizni a nyugalmát kis sikerrel..
- Edward minden rendben? - érdeklődtem
- Ööö... persze semmi bajom - nem úgy tűnt mintha ez lett volna az iagzság, de ráhagytam.
- Csak azt akartam mondani, hogy ha hazaértünk, akkor szeretnék mondani valamit, ami midnenkit érint... Vagyis egy családi kupaktanácsot szeretnék söszehivni, ha lehet...
- Rendben összehívjuk a családot - helyeselt Jacob
Mikor haza értünk, már akkor éreztem azt, hogy Edward feszült, Nessie ideges. Úgy tűnik ez nem egy olyan " elengedem a fülem mellett" hír lesz... Alice tudván, hogy lesz egy nagy beszélgetés, ezért már mindenkinek elmondta, hogy mikor betoppanunk, legyen mindenki az ebédlőasztalnál. Alice Nessie-t most odatolta az asztalfő székhez és leült a sajátjára...
- Szóval... - kezdett bele Nessie - azért hívtam ide mindenkit, mert erről jobb ha mindenki tud. Ez egy fontos dolog. - Edward megmerevedett mellettem, és én vártam hogy mit fog mondani...
- Én..öö... - kezdte és torkán akadtak a szavak...
Először köszönetet szeretnék mondani Fanninak, aki egyben az egyik múzsám is, aki pár ötlettel segített, hogy ez a fejezet megszülessen!:)
Köszönöm, örök hálám halálodig üldözni fog :)
Mikor bementünk a házba Jasper már várt ránk. Szerintem megérezhette a szomorúságunkat, mert ő is szomorúbb lett. Pedig mióta a Cullen családhoz tartozom azóta vidámabb, felszabadultabb, gondolom azért, mert már nem szomjazik rám! De mintha a mi fájdalmunk, részvétünk átjárta volna az ő testét is. Ami nem csoda, mert Jazz egy született tehetség, ember korában is karizmatikus személyiség volt, és mikor átváltozott vámpírrá, onnantól kezdve tudta irányítani, befolyásolni az érzéseket, érzelmeket...
- Jaj! - nyögött fel Jasper - ilyen erős részvétet még soha nem éreztem idáig. - Sajnáltam ilyenkor Alice szőke hercegét, mivel az én érzéseimet, érzelmeimet valahogy jobban érzékeli vámpír korom óta, mint a többiekét...
- Jasper annyira sajnálom! Előtted kicsivel türtőztetnem kellene magam! Sajnálom! - fakadtam ki bűntudatomba...
- Nem te tehetsz róla, Bella! Nem a te hibád! Semmi baj, már megszoktam... - köszönetképp odamentem hozzá és megöleltem...fél szemmel láttam, hogy Alice elmosolyodik. Tudja, hogy ez csak egy baráti ölelés, semmi más. Tudja, hogy nagyon szeretem Edwardot, és senki másért nem hagynám el! Közben megérkezett a család többi tagja is: Carlisle, Esme, Emmett és Rosalie is.
Carlisle jelenleg nem dolgozik a kórházba, mert a város meg Renée, anyám,úgy tudják hogy elköltöztünk Forks-ból. De itt maradtunk miattam. Főként Charlie miatt, meg Billy miatt is, akinek a fia Jake oda költözött hozzánk és nem akart apjától messze kerülni. Pénzre meg vámpíroknak nincs szüksége, habár az összes Cullen-nek volt egy csomó, de nem jelent sokat a mi fajtánknak, csak Jake-t és Nessie-t kell ellátni ennivalóval. Arra meg pénz bőven van.
Anyámat a 20 év alatt körülbelül háromszor láttam, mikor még újszülött vámpír voltam, és így nem tűnt fel neki, hogy nem öregszem semmit, hogy halhatatlan vagyok... Edward azt mondta, hogy elmondhatom neki a titkunkat, ha még meg akarom látogatni. Nem tudom mi lenne helyes... A napfényes Jacksonville-be nem biztos, hogy beveszi ezeket a "meséket", amik nagyon is valódik. Csak ránk kell nézni, és az emberek félnek tőlünk, de leesik az álluk azon, hogy milyen sápadtak, kecsesek és elképesztően gyönyörűek vagyunk...
Nehéz életet választottam abból a szempontból, hogy látom meghalni apámat, és anyámat, nem mintha ezt emberként ne éltem volna át... ha nem találkoztam volna Edwarddal, meg a többi Cullen-nel, és nem lennék most vámpír. De egy fajtánk bélinek az emlékei az örök életre megmaradnak, nem mint az egyszerű földiknek, akiknek a memóriájuk olyan mint egy szita...
Másrészről meg vámpírnak lenni nagyon csúcs dolog. Gyorsan futhatsz, szinte a széllel versenyzel, gyönyörű vagy, dallamosan cseng a hangod, és örökre élhetsz, azzal akit nagyon szeretsz...
Gondolataimban úszva visszamentem Edwardhoz, aki tárt karokkal várt. Jacob hátrább maradt, szinte be sem jött a házba. A feje lehajtva... sajnáltam az én legjobb barátomat.
- Részvétem! mondta együtt Esme és Carlisle...
- Jake?! Jake!? Hol van Jacob?! - kérdezte hitetlenkedve Emmett
- Jake?! - kiabálta egyszerre mindenki
- Edward, hallod a gondolatait? - kérdeztem csöppnyi reménnyel a hangomban
- Hallani hallom, de nem tudom merre tart...eltitkolja...de halkul, szóval messze járhat. Egy nagyon erős emlék pörög le mindig a fejébe... - várt egy kicsit, majd folytatta - Billy-re emlékszik vissza...
- Elment!? - Alice hangja egy oktávval magasabb lett, mint ahogy szokott beszélni
- Óóó... - hallottuk meg Renesmee hangját, és hirtelen mindenki odafordult és odasietett hozzá...
- Nessie?! Hallasz? Nessie?! -kicsit megpofozgattam az arcát hátha felébred...
- Nessie!? - sietett oda Carlisle is
- Csak elájult. - mondta
Bólintottam.
- Ugye rendbe jön? - kérdeztem tőle aggódva.
- Persze, kedvesem. Szorította meg a kezem Edward. - Csak elájult semmi más nem történt. Nem emlékszel te is mindig ájuldoztál? - kérdezett az emberi múltamról Edward
- De... - hagytam rá, és ha most nem lennék vámpír tuti biztos, hogy elvörösödtem volna...mennyivel jobb egy mitikus lénynek lenni...
- Hé Alice! Látod mikor tér magához Nessie? - kérdezte meg Rosalie
- Igen látom...de nem csak azt... - felelt Rose kérdésére. Üveges szemekkel nézett a jövőbe...- Azt látom, hogy... - hirtelen közbeszóltam:
- Jaj! Alice! Mondd már! Megöl a kíváncsiság! - mintha a vámpíroknak tudna valami ártani...
- Aki kíváncsi hamar megöregszik - kuncogott Emmett... Lám-lám még ilyenkor sem tud úgy lenni valahol, hogy egy poént el ne lőjön...
Vágtam egy grimaszt felé...
- Emmett... - szidta le Esme
- Jó jó...befogtam... - sértődött meg Emmett. Nem szerette, ha nem díjazzák a poénjait..de hát pont most kellett ezt elsütnie... Végül Alice törte meg a csendet:
- Azt látom, hogy... - várt egy másodpercig... - Bells biztosan tudni szeretnéd? - kérdezte tőlem és várta a választ
- Mondjad! - parancsoltam rá legjobb barátnőmre
- Hát jó... - egyezett bele, majd folytatta - Renesmee ha magához tér, utána Jake-et akarja megkeresni, és utánamenni... Azt nem látom, hogy megfogja-e találáni, vagy, hogy visszaérnek-e a temetésre, csak azt hogy elindul utána... - hadarta Alice. Általában, ha egy vámpír zavarban van akkor elkezd hadarni, amit talán egy ember nem is értene meg, mert neki túl gyors... - Figyeljetek! 5 másodperc múlva magához tér! - figyelmeztetett minket. Edwarrdal odamentünk hozzá, és megfogtuk a kezét. Mikor kinyitotta a szemét, felült hirtelen, majd kábán megkérdezte:
- Jaj, mi történt velem? - kérdezte zavarodottan a lányom
- Elájultál, mikor megtudtad, hogy Jake eltűnt. - előzött meg a válasszal Esme
- Ja, igen, persze, emlékszem... - mondta még mindig kábán... - Anya! - szólított meg - most el kell mennem, meg akarom keresni Jacobot - mondta Nessie lesütött szemekkel, mintha bűntudatot érezne, hogy itt kell egy kis időre hagynia minket...
- Rendben, menj csak! - előzött meg Edward a válasszal. Mi van, én lettem lassú, vagy túl sokat gondolkozom? Talán az utóbbi... De mikor a gondolataimból a jelenbe tértem, azt vettem észre hogy Nessie-nek már hűlt helyét találom. Pedig még akartam, neki mondani valamit...
Éreztem, hogy Edward a kezét végigsimítja a hátamon, hogy megnyugtasson, nem lesz semmi baj. Sóhajtottam egyet, majd az ajtóhoz siettem. Hátha még nem késő. Hátha még hall, bármi messze is eljutott már...
-De ha rátaláltál Jacobra, akkor próbáljatok meg visszaérni Billy temetésére! - könyörögtem. Ezután a földre rogytam. És ekkor meghallottam életem legszebb hangját, amelyet ezer közül is megismernék...
- Bella, drágám, jól vagy? - szólított Edward
- Fogjuk rá...Jake eltűnt, Nessie elment megkeresni...nem tudom mikor látom őket utoljára... ott lesznek-e a temetésen...
- Nyugodj meg szerelmem! - vigasztalt Edward - Nem lesz semmi bajuk. Nessie nagylány...tud vigyázni magára... Jake is... nem olyanok, hogy bajuk eshetne... - igaza volt, végül is Nessie félig vámpír, Jacob meg farkas... Istenem, Edwardnak mindig igaza van... Jó, hogy itt van nekem. De még mindig nem értem a sors miért ajándékozott meg ezzel a főnyereménnyel. De már nem adnám vissza! Sőt senki másnak! Önző vagyok, úgy ahogy ő is. Mert ez fordítva is így van. Mennyit mesélt nekem erről Edward mikor még halandó voltam...
Közben felmentünk a szobánkba. Ami Edwardé volt, csak át lett rendezve, és bekerült egy franciaágy, amit még Alice vett meg anno...
- Bella! Bella! - ébresztett fel engem Edward a bambulásból. Már két napja nem mozdultunk ki a szobából. Csak öleltük egymást. Mikor szólított belenéztem férjem méz arany szemeibe. Ilyenkor azt látom, hogy sugárzik róla a boldogság ha a karjai között tarthat. Ugyanez van velem is. Egymásnak teremtettek minket... Annyira szeretem, hogy azt fel sem tudom fogni. És megint abba a bűnömbe estem, mint ember koromban... Abba, hogy hihetetlenül kezdtem el viselkedni...
- Oh, Edward! - súgtam a fülébe, aztán szorosan magamhoz öleltem, majd belefúrtam az arcom a mellkasába és egy puszit nyomtam a nyakára. Szemén azt láttam, hogy nem érti, hogy miért csinálom ezt. Ezután ellágyult a szeme, és az ölébe vont. Majd megkérdezte:
- Mi a baj, Bella?
- Semmi bajom az ég világon! Most csak az jutott eszembe, vagyis azt próbáltam elképzelni, hogy mennyire szeretlek! De olyan nagyon, hogy el sem tudom képzelni! Láttam a csillogást a szemeibe
- Szeretlek! - lehelte, majd egy csókot adott a számra.
- Na szóval, azt akartam mondani, hogy Alice... - kopogtatás zavarta meg Edward mondókáját - jön...
- Gyere be! - Mondtam az ajtó másik oldala mögött álló Alice-nek, aki szinte kitépte az ajtót úgy jött be, teli vigyorral...
- Mitől vagy ennyire felspanolva? - kérdeztem Alice-től, mert nem értettem a hirtelen jókedvét... Néha irigyeltem Edwardot, hogy ő tud olvasni mások gondolataiba... Hmm.. az milyen egyszerű lenne...
- Láttam! Láttam! - Edward is mosolygott... Ő már tudja... Igazságtalanság... Habár én meg tudok olyat amit ő nem... Kvittek vagyunk. Rám ragadt Alice-ről a vidámság.
- Mit is?
- Jaj, Bella, kitalálhatnád...
- Bocs, most nem fog az agyam. Na hallgatunk, illetve csak én, mert Edward már tuti tudja, és megkopogtattam Edward fejét, mire Alice felvihogott...
- Azt láttam, mikor megyünk a temetésre, ugye nektek be kell menni Charlie-ért, és ott fognak rátok várni.
- Mármint Nessie és Jake? -Alice csak bólintott egyet. Nem tudom, de ez a hír feldobott, minden bánatom tovaszállt, csak nem tudtam mitől ilyen hirtelen...
- Sziasztok!- köszönt, és közben kopogott Jazz az ajtófélfán. Megvan a tettes... hát innen van ez a jókedv...
- Ha most nem bánjátok elrabolom Alice-t vadászni, mert ránkférne. - mondta Jazz nyugodtan
- Persze menjetek! - mondtam egyszerre Edwarddal, mire mindkettőnk dallamos nevetése felcsengett. Azt hiszem Jasper még mindig befolyásolja érzéseinket, mert minél távolabb került a szobánktól, annyival távolibbnak éreztem a boldogságot.
- Edward, kérlek mondd el azt amit Alice fejéből kiolvastál! - mire ő azonnal el kezdte nekem mesélni...
Eljött a temetés napja. Beszálltunk az ezüst Volvóba, amit mind a ketten megszerettünk. Charlie-t fel kellett venni, és mikor odaértünk, láttuk Jacobot és Renesmee-t. Szóval Alice látomása igaz volt.
- Jake! Jól vagy? Miért tűntél el hirtelen? - kérdeztem, mintha egy anyuka kérdezte volna, a gyerekétől, aki túl messzire barangolt el a sötét erdőben, méghozzá egyedül...
- Sajnálom Bella! Erre volt szükségem! Túl sok volt az nekem egy napra...
- Induljunk! - mondta Edward és kinyitotta nekem az anyósülés felöli oldalt. Charlie Nessie és Jake pedig hátra ültek.
Mire a La Push-i templomhoz értünk Carlisle-ék és a farkasok már vártak ránk, persze emberi formában. Üdvözöltük egymást. A régi egyezség törölve lett és a farkasok a vámpirok barátai lettek. Ezt Jacobnak köszönhetjük legfőképp. Ezután emberi tempóba bevonultunk a templomba...milyen ironikus...farkasok és vámpírok egy templomba... Végigültük az 1 órás misét, majd átsétáltunk a La Push-i temetőbe.
Szerintem nem nekem tűnt fel csak, hogy a pap remeg, dadog, és izzad. Ezek a jelei, ha egy ember fél a vámpiroktól normális esetbe. De itt nem csak vámpírok vannak, hanem farkasok, akik emberi alakjukban több mint 2 méteresek, és izmosak...
- Nyugodj békében Billy Black - mondta a pap
- Ha a pap már nem tud megnyugodni... - mondta Emmett kuncogva, és mindenkiből előtört a nevetés. De ez a poén mindenkinek váratlanul jött...
- Ejnye Emmett! Viselkedj! - szólt rá nevelő anyja Emmettre... A pap meg elvörösödött, aztán folytatta.
Mikor vége lett a temetésnek, haza szállítottuk Charlie-t pár órát időztünk nála, aztán mikor hazafelé száguldottunk a kocsiban, Nessie megszólalt:
- Anya... - szólított meg, de közben kereste a szavakat...
- Mondjad drágám. - Edward mellettem hirteleb felszisszent, majd próbálta megőrizni a nyugalmát kis sikerrel..
- Edward minden rendben? - érdeklődtem
- Ööö... persze semmi bajom - nem úgy tűnt mintha ez lett volna az iagzság, de ráhagytam.
- Csak azt akartam mondani, hogy ha hazaértünk, akkor szeretnék mondani valamit, ami midnenkit érint... Vagyis egy családi kupaktanácsot szeretnék söszehivni, ha lehet...
- Rendben összehívjuk a családot - helyeselt Jacob
Mikor haza értünk, már akkor éreztem azt, hogy Edward feszült, Nessie ideges. Úgy tűnik ez nem egy olyan " elengedem a fülem mellett" hír lesz... Alice tudván, hogy lesz egy nagy beszélgetés, ezért már mindenkinek elmondta, hogy mikor betoppanunk, legyen mindenki az ebédlőasztalnál. Alice Nessie-t most odatolta az asztalfő székhez és leült a sajátjára...
- Szóval... - kezdett bele Nessie - azért hívtam ide mindenkit, mert erről jobb ha mindenki tud. Ez egy fontos dolog. - Edward megmerevedett mellettem, és én vártam hogy mit fog mondani...
- Én..öö... - kezdte és torkán akadtak a szavak...
vasárnap, június 07, 2009
Pokoli báléjszakák
Áll a bál, de para!
Az öt izgalmas történet középpontjában a bál áll, pontosabban afféle para-bál, ahol aztán pokoli táncot lejtenek mindenféle lények.
Délután, amikor még azon görcsöltél, hogy kétballábas vagy, és leginkább a ruhásszekrényed szegényessége aggasztott, eszedbe sem jutott, hogy maga a Nagy Kaszás visz majd táncba... Márpedig ő nem azért kért fel, hogy a toiletted dicsérje...
Némely estély akciódússá fajul, olykor kivégeznek egy harapós kedvű vámpírt, angyalok csapnak össze démonokkal, szóval valamivel izgalmasabbak, mint egy retro öltönyös DJ szövegelése, és a lakásból sem kell kimozdulnod.
Az ajtóval ne bajlódj, vagy bejönnek, vagy nem...
Szóval, engedd el magad! Rémes estéd lesz!(katt a képre a rendeléshez)
A kötet szerzői:
Meg Cabot
Kim Harrison
Michele Jaffe
Stephenie Meyer
Lauren Myracle
New Moon Fan Trailer :)
Ez a trailer, az eredetiből van csinálva, és tovább viszi a történetet, szerintem érdemes megnézni!:)
Ki a leghiresebb fiatalal sztár Hollywoodban?
Szerinted ki a leghelyesebb fiatal Hollywoodi sztár?
Robert Pattinson?
James Franco?
Shia LaBeouf?
Zac Efron?
Chris Pine?
szavazzatok Robra :) ITT!!
szombat, június 06, 2009
Full Moon 1. rész
Rossz hír
Vadászni mentem Edwarddal. Egy szarvas csoportba botlottunk. Íny csiklandozó volt az illatuk, noha nem tudom, hogy az emberi vér milyen lehet, mert még soha életemben nem kóstoltam, és bele sem merek gondolni, ha az állati vér ennyire étvágygerjesztő a számomra, akkor milyen lenne ha megkóstolnám a morfiumot? Belerándult a hasam mikor ezen gondolkoztam és közben mohón ittam az áldozatom vérét...ÉS hirtelen megcsörrent a mobilom. Edward hirtelen ráműfordította tekintetét. Olyan gyönyörű még mindig, talán sohasem fogom megszokni tökéletes vonásait...Elkalandoztak a gondolataim, mikor újra megcsörren a telefonom, a jelenbe zuhantam. Elővettem hát a zsebemből. Charlie hívott.
-Szia Apu! - szóltam bele a telefonba -Miért hívtál?
-Szia Kicsim! - a hangja nagyon meggyötört volt..ajjaj, ez egy rossz jel... - Csak azért hivlak...hogy..megmondjam...most hívtak La Pushból, hogy Billy meghalt... - nem-nem-nem, Jacob, hogy fogja kibírni? Tudja? Nekem kell megmondanom a legjobb barátomnak, hogy az apja meghalt? Kérdések sora..özönlött bennem...Edward arca gondterhelt lett, mivel Ő is nagyon megszerette Jacob-ot...
-Bella!? Bella!? Ott vagy? Hallasz? - kérdezte aggódva.
-Ige-en ..itt vagyok. Jake tudja? - szóltam bele a telefonba..
-Nem! Éppen ezért hívlak! Nem értem el, gondolom Nessivel van.
Charlie-nak elmondtuk az igazságot, hogy mik vagyunk, és hogy félvér Nessie. Azért döntöttünk így, mert Charlie minden hétvégén meglátogatott bennünket, és furcsának találta, hogy Renesmé megint nőtt...Tehát, el kellett neki mondani..Elég jól fogadta, és ekkor értette meg, hogy miért voltam olyan bús, olyan üres, akkor mikor Edward elhagyott, egy hülye szülinapi bulin történtek miatt, mikor Jasper rám vetette magát, amikor elvágtam a csomagoló papírral a kezemet. Mindent megértett, hogy mi volt nekem akkor Edward...
- Gondolom igen. Most mit csináljak? - kérdeztem
- Nem tudnád elmondani neki, hogy... - a torkán akadtak a szavak - hogy hétfőn lesz a temetése 5 órakor? - már sírva mondta...
- De, persze, megmondom - ha tudtam volna sírni, hát, akkor most zokogásba törtem volna ki... Edward meglátta, hogy milyen szomorú vagyok és hátulról megölelt...Olyan hálás vagyok neki, mindig figyel rám, kész úriember... Én meg megfordultam és belefúrtam a fejem a mellkasába.
- Mindenki hivatalos a temetésre! - mondta Charlie
- Rendben, mindenki ott lesz, számíthatsz rám! Szia! És részvétem! - mondtam apukámnak,
- Köszönöm, szia, szeretlek!
- Én is szeretlek, puszi, szia! - és lerakta a telefont...
Elmentem egy fa tövébe, és leültem. Edward odajött mellém, és átölelt, én meg szorosan odahúztam magam hozzá.
- Jól vagy?- kérdezte Edward, és én még jobban átöleltem...
- Nem...hogy fogom elmondani Jake-nek? Mit fog szólni? -fakadtam ki
Edward elkezdte simogatni a hátamat, hogy nyugodjak meg. Hálaképpen nyomtam egy puszit a nyakára. Így ültünk ott, pár órán át. Közben azon gondolkoztam, hogyha, Billy elvesztése ennyire megviselt, akkor milyen lesz ha elvesztem Reneé-t és Charlie-t? Belefájdult a szívem, ami már nem dobogott jó 20 éve...
- Edward...tudod, hogy hol..? - szóltam Edwad-hoz
- Mit tudok? - kérdezte szomorúan
-Hát, hogy hol lehetnek Nessiék. Messze vannak, hallod a gondolataikat? - kérdeztem..jobb ha hamar túljutok rajta...
- Tudom, hogy hol vannak. - mondta határozottan - Jake és Nessie a folyónál üldögélnek.
- Akkor elmegyünk, megmondani nekik? Mivel jobb hamar túl lenni rajta, szerintem..
- Persze. - felelte, és felsegített a földről, nem mintha szükség lett volna a segítségére, de azért, megköszöntem neki, és nyomtam egy csókot az ajkára. És már száguldottunk is.
Mikor a folyóhoz értünk, és megláttuk őket, elöntött a félelem. Megint. Megtorpantam. Edward, aki egész végig mellettem futott, lelassított és megállt.
- Mi a baj? - kérdezte aggódva
- Kicsit félek..na, de menjünk...
Megfogta a kezem és elindultunk emberi tempóba, hogy elmondjuk nekik a rossz hírt. Remesmé meghallotta lépteinket, megfordult, és teli vigyorral üdvözölt minket. Mikor meglátta az arcunkat, odarohant hozzánk, és átölelt minket. És beszédre nyitotta a száját...
- Mi a baj? - érdeklődte kicsit megijedve
- Hát.. - kezdtem bele... - Jake ide tudnál jönni?
- Persze, Bella, de mondd már mi a baj! - utálta, ha valamit későn nyögök ki...
- Hát..Jacob..Billy... - torkomon akadtak a szavak..
- Mi van Billy-vel? - kérdezte Jacob és Nessie is azonnal.
- Charlie felhívta Bellát - kezdett bele Edward, ránéztem, és láttam a szemén, hogy átadja nekem a szót, sóhajtottam egyet, és nekikezdtem...
- Szóval, mint már Edward említette, Charlie rám csörgött, hogy Billy... - nem akarom kimondani, de ki kell, Bella szedd össze magad! szólt belül egy kis hang, tehát folyattam - szóval..Billy meghalt..
- Apa meghalt? Meghalt?? - kérdezte Jacob...az összeomlás szélén...
- Igen - válaszolt Edward alig hallhatóan...
Nessie nagyon szomorú lett, Jake-t átkarolta, én meg Edwardot. Pár perc néma csönd után megtörtem a szokatlan csendet.
-Hétfőn lesz a temetése 5 órakor, és Charlie szeretné ha ott lennénk, és az összes Cullen - feleltem hirtelen
-Rendben, most pedig várjatok egy pillanatra mondta Jacob üres szemekkel. És bevetette magát az erdőbe.
Nessie-t átkarolta Edward és egy puszit nyomott a feje búbjára. Hirtelen egy fájdalmas farkas nyüszités hagyta el Jake száját, valahonnan az erdő mélyéből. Mikor visszajött, Renesmé odafutott hozzá, átkarolta, és elkezdte simogatni a nagy farkast.
-Fussunk vissza, a házba. - javasoltam, és mindenki rábólintott
Szinte versenyt futottunk a széllel, ilyen gyorsan is nagyon ritkán szoktunk száguldozni.
Mikor a házunkhoz értünk, egyszerre toppant meg mindenki, mert Alice állt az ajtóban. Gondolom tudta előre.
- Alice - kezdtem bele, de ő hirtelen közbeszólt...
- Tudom, Bella, Jake részvétem - mondta Alice lesütött fejjel. Hálás voltam Alice-nak, hogy elmondta előttünk, és nem ránk hárul ezt a rossz hírt közölni...
- Köszönöm Alice. - mondta Jacob, én meg hirtelen hátrafordultam, mert nem vettem észre, hogy mikor változott át, emberi alakba.
- A többiek tudják? - kérdezte váratlanul Nessie, aki épp Jacobot ölelte
- Igen, elmondtam nekik. - mondta Alice, és átkarolta Jake-t majd engem...
Vadászni mentem Edwarddal. Egy szarvas csoportba botlottunk. Íny csiklandozó volt az illatuk, noha nem tudom, hogy az emberi vér milyen lehet, mert még soha életemben nem kóstoltam, és bele sem merek gondolni, ha az állati vér ennyire étvágygerjesztő a számomra, akkor milyen lenne ha megkóstolnám a morfiumot? Belerándult a hasam mikor ezen gondolkoztam és közben mohón ittam az áldozatom vérét...ÉS hirtelen megcsörrent a mobilom. Edward hirtelen ráműfordította tekintetét. Olyan gyönyörű még mindig, talán sohasem fogom megszokni tökéletes vonásait...Elkalandoztak a gondolataim, mikor újra megcsörren a telefonom, a jelenbe zuhantam. Elővettem hát a zsebemből. Charlie hívott.
-Szia Apu! - szóltam bele a telefonba -Miért hívtál?
-Szia Kicsim! - a hangja nagyon meggyötört volt..ajjaj, ez egy rossz jel... - Csak azért hivlak...hogy..megmondjam...most hívtak La Pushból, hogy Billy meghalt... - nem-nem-nem, Jacob, hogy fogja kibírni? Tudja? Nekem kell megmondanom a legjobb barátomnak, hogy az apja meghalt? Kérdések sora..özönlött bennem...Edward arca gondterhelt lett, mivel Ő is nagyon megszerette Jacob-ot...
-Bella!? Bella!? Ott vagy? Hallasz? - kérdezte aggódva.
-Ige-en ..itt vagyok. Jake tudja? - szóltam bele a telefonba..
-Nem! Éppen ezért hívlak! Nem értem el, gondolom Nessivel van.
Charlie-nak elmondtuk az igazságot, hogy mik vagyunk, és hogy félvér Nessie. Azért döntöttünk így, mert Charlie minden hétvégén meglátogatott bennünket, és furcsának találta, hogy Renesmé megint nőtt...Tehát, el kellett neki mondani..Elég jól fogadta, és ekkor értette meg, hogy miért voltam olyan bús, olyan üres, akkor mikor Edward elhagyott, egy hülye szülinapi bulin történtek miatt, mikor Jasper rám vetette magát, amikor elvágtam a csomagoló papírral a kezemet. Mindent megértett, hogy mi volt nekem akkor Edward...
- Gondolom igen. Most mit csináljak? - kérdeztem
- Nem tudnád elmondani neki, hogy... - a torkán akadtak a szavak - hogy hétfőn lesz a temetése 5 órakor? - már sírva mondta...
- De, persze, megmondom - ha tudtam volna sírni, hát, akkor most zokogásba törtem volna ki... Edward meglátta, hogy milyen szomorú vagyok és hátulról megölelt...Olyan hálás vagyok neki, mindig figyel rám, kész úriember... Én meg megfordultam és belefúrtam a fejem a mellkasába.
- Mindenki hivatalos a temetésre! - mondta Charlie
- Rendben, mindenki ott lesz, számíthatsz rám! Szia! És részvétem! - mondtam apukámnak,
- Köszönöm, szia, szeretlek!
- Én is szeretlek, puszi, szia! - és lerakta a telefont...
Elmentem egy fa tövébe, és leültem. Edward odajött mellém, és átölelt, én meg szorosan odahúztam magam hozzá.
- Jól vagy?- kérdezte Edward, és én még jobban átöleltem...
- Nem...hogy fogom elmondani Jake-nek? Mit fog szólni? -fakadtam ki
Edward elkezdte simogatni a hátamat, hogy nyugodjak meg. Hálaképpen nyomtam egy puszit a nyakára. Így ültünk ott, pár órán át. Közben azon gondolkoztam, hogyha, Billy elvesztése ennyire megviselt, akkor milyen lesz ha elvesztem Reneé-t és Charlie-t? Belefájdult a szívem, ami már nem dobogott jó 20 éve...
- Edward...tudod, hogy hol..? - szóltam Edwad-hoz
- Mit tudok? - kérdezte szomorúan
-Hát, hogy hol lehetnek Nessiék. Messze vannak, hallod a gondolataikat? - kérdeztem..jobb ha hamar túljutok rajta...
- Tudom, hogy hol vannak. - mondta határozottan - Jake és Nessie a folyónál üldögélnek.
- Akkor elmegyünk, megmondani nekik? Mivel jobb hamar túl lenni rajta, szerintem..
- Persze. - felelte, és felsegített a földről, nem mintha szükség lett volna a segítségére, de azért, megköszöntem neki, és nyomtam egy csókot az ajkára. És már száguldottunk is.
Mikor a folyóhoz értünk, és megláttuk őket, elöntött a félelem. Megint. Megtorpantam. Edward, aki egész végig mellettem futott, lelassított és megállt.
- Mi a baj? - kérdezte aggódva
- Kicsit félek..na, de menjünk...
Megfogta a kezem és elindultunk emberi tempóba, hogy elmondjuk nekik a rossz hírt. Remesmé meghallotta lépteinket, megfordult, és teli vigyorral üdvözölt minket. Mikor meglátta az arcunkat, odarohant hozzánk, és átölelt minket. És beszédre nyitotta a száját...
- Mi a baj? - érdeklődte kicsit megijedve
- Hát.. - kezdtem bele... - Jake ide tudnál jönni?
- Persze, Bella, de mondd már mi a baj! - utálta, ha valamit későn nyögök ki...
- Hát..Jacob..Billy... - torkomon akadtak a szavak..
- Mi van Billy-vel? - kérdezte Jacob és Nessie is azonnal.
- Charlie felhívta Bellát - kezdett bele Edward, ránéztem, és láttam a szemén, hogy átadja nekem a szót, sóhajtottam egyet, és nekikezdtem...
- Szóval, mint már Edward említette, Charlie rám csörgött, hogy Billy... - nem akarom kimondani, de ki kell, Bella szedd össze magad! szólt belül egy kis hang, tehát folyattam - szóval..Billy meghalt..
- Apa meghalt? Meghalt?? - kérdezte Jacob...az összeomlás szélén...
- Igen - válaszolt Edward alig hallhatóan...
Nessie nagyon szomorú lett, Jake-t átkarolta, én meg Edwardot. Pár perc néma csönd után megtörtem a szokatlan csendet.
-Hétfőn lesz a temetése 5 órakor, és Charlie szeretné ha ott lennénk, és az összes Cullen - feleltem hirtelen
-Rendben, most pedig várjatok egy pillanatra mondta Jacob üres szemekkel. És bevetette magát az erdőbe.
Nessie-t átkarolta Edward és egy puszit nyomott a feje búbjára. Hirtelen egy fájdalmas farkas nyüszités hagyta el Jake száját, valahonnan az erdő mélyéből. Mikor visszajött, Renesmé odafutott hozzá, átkarolta, és elkezdte simogatni a nagy farkast.
-Fussunk vissza, a házba. - javasoltam, és mindenki rábólintott
Szinte versenyt futottunk a széllel, ilyen gyorsan is nagyon ritkán szoktunk száguldozni.
Mikor a házunkhoz értünk, egyszerre toppant meg mindenki, mert Alice állt az ajtóban. Gondolom tudta előre.
- Alice - kezdtem bele, de ő hirtelen közbeszólt...
- Tudom, Bella, Jake részvétem - mondta Alice lesütött fejjel. Hálás voltam Alice-nak, hogy elmondta előttünk, és nem ránk hárul ezt a rossz hírt közölni...
- Köszönöm Alice. - mondta Jacob, én meg hirtelen hátrafordultam, mert nem vettem észre, hogy mikor változott át, emberi alakba.
- A többiek tudják? - kérdezte váratlanul Nessie, aki épp Jacobot ölelte
- Igen, elmondtam nekik. - mondta Alice, és átkarolta Jake-t majd engem...
Full Moon Bevezető
Bevezetés
Csaknem 20 éve, hogy Edward átváltoztatott engem vámpírrá, mivel a szülésbe meghaltam volna. A legendák úgy keringenek, hogyha egy embernő teherbe esik egy vámpírtól, akkor a szülésbe meghal, mert a gyerek kirágja magát az anyja hasából. Ha a szülésnél Edward nincs ott, én már nem élnék!
Tehát megszületett Renesmé, kapott egy becenevet, ami a Nessie lett. Régen majdnem megöltem ezért Jacobot, hogy csak azért mert félvér, félig vámpir félig ember, ezért a Locknessi szörny után kapjon becenevet! De most már mindenki így hívja. Megszerettem ezt a nevet, bevallom őszintén...
Nessie "felcseperedett", a félvérek hamar elérik a 18 éves kinézetet, de utána már nem nőnek, hanem ők is ugyanúgy hallhatatlanok maradnak. Emberi étellel, és vérrel is tudnak táplálkozni. Nekik szükséges az alvás, nem úgy, mint a vámpíroknak. Nessinek a különleges képessége, hogyha megérint valakit, akkor úgy is tud vele kommunikálni.
Jacob, mikor meglátta a picit, akkor rögtön beleszeretett, és most egy párt alkotnak. Összeházasodtak, boldogan élnek velünk, a Cullen házban. Rosalie is megbarátkozott Jacobbal, mert az elején nagyon ellenségesek voltak egymással...de hát, bele kellett nyugodnia.
Nekem pedig, mivel egy nehéz utat és életet választottam, az elején nagyon nehezen szoktam hozzá a szeretteim elvesztéséhez...
Csaknem 20 éve, hogy Edward átváltoztatott engem vámpírrá, mivel a szülésbe meghaltam volna. A legendák úgy keringenek, hogyha egy embernő teherbe esik egy vámpírtól, akkor a szülésbe meghal, mert a gyerek kirágja magát az anyja hasából. Ha a szülésnél Edward nincs ott, én már nem élnék!
Tehát megszületett Renesmé, kapott egy becenevet, ami a Nessie lett. Régen majdnem megöltem ezért Jacobot, hogy csak azért mert félvér, félig vámpir félig ember, ezért a Locknessi szörny után kapjon becenevet! De most már mindenki így hívja. Megszerettem ezt a nevet, bevallom őszintén...
Nessie "felcseperedett", a félvérek hamar elérik a 18 éves kinézetet, de utána már nem nőnek, hanem ők is ugyanúgy hallhatatlanok maradnak. Emberi étellel, és vérrel is tudnak táplálkozni. Nekik szükséges az alvás, nem úgy, mint a vámpíroknak. Nessinek a különleges képessége, hogyha megérint valakit, akkor úgy is tud vele kommunikálni.
Jacob, mikor meglátta a picit, akkor rögtön beleszeretett, és most egy párt alkotnak. Összeházasodtak, boldogan élnek velünk, a Cullen házban. Rosalie is megbarátkozott Jacobbal, mert az elején nagyon ellenségesek voltak egymással...de hát, bele kellett nyugodnia.
Nekem pedig, mivel egy nehéz utat és életet választottam, az elején nagyon nehezen szoktam hozzá a szeretteim elvesztéséhez...
Eclipse egyszerre jelenik meg!Ha...
Ha 50000 feliratkozó összegyűlik szeptemberig, akkor a puhafedelűt is egyszerre jelentetik meg a keménnyel, és nem lesz olyan drága! KATT ide!! és szavazz nagyon-nagyon kérlek széépen!!
csütörtök, június 04, 2009
Ficem
Sziasztok! Lehet, hogy megpróbálkozok, egy saját ficcel, ami a Breaking Dawn utáni részről fog szólni, a neve Full Moon lesz, Telihold..remélem tetszeni fog nektek majd...:)
szerda, június 03, 2009
Nem Smink!
Sokan mondták azt, hogy Rob izmai csak oda vannak "sminkelve" egy árnyékolás technikával. Kellan( Emmett) felszólalt et ellen, hogy: "Robert sokat edzett Taylorral, nagyon keményen. Ő megpróbálta kihozni magából a maximumot. "
Szerintem megérte *.*
MTV Movie Awards legjobb részei :)
Először amikor Kristennek adták át a dijat, az egy felejthetetlen pillanat volt! :) Átment Bellába! nézzétek meg! (Rob, hogy kineveti, olyan édi XD)
Másik dolog..a legjobb csók dija! Rob kivette a rágóját, és készen állt a csókhoz(szerintem Edward lett akkor belőle) De Kristen...mindenki erről beszél..:)
Stephenie megköszönte a rajongóknak!:)
Stephenie az MTV Movie Awards után megköszönte a rajongóknak: "Köszönöm mindenkinek, aki szavazott az MTV Movie Awardson! Nagyszerű volt látni, hogy mennyi szeretetet kap a 'Twilight'. Gratulálok Catherine-nek, és Robnak és Kristennek, és az összes szereplőnek, és mindenkinek a Summit-nál, és a csapatban! Mindannyian lenyűgöző munkát végeztetek, és megérdemlitek a popcornjaitokat!"
MTV Movie Awards
Az MTV Movie Awards (Arany Popcorn) díjai
Legjobb film: Twilight
Legjobb újonc színész: Robert Pattinson
Legjobb harcjelenet: Robert Pattinson és Cam Gigandet
Legjobb csók jelenet: Kristen Stewart és Robert Pattinson
Legjobb színésznő: Kristen Stewart
Szerinted ki a világ legsármosabb pasija?
A VanityFair.com arra kíváncsi, hogy ki a világ legsármosabb pasija! Kérlek szavazz Robra! :) Aki a legtöbb szavazatot fogja kapni, arról fotósorozatot fognak készíteni! Megéri!:)
katt ide a szavazásért!!!
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)