Életem legszebb nyara 2. fejezet

Sokan tudjátok, de azért elmondom, hogy indítottam egy szavazást, aminek az volt a lényege, hogy írjam-e tovább a történetet vagy sem. Ti eldöntöttétek, hogy írjam tovább szóval tessék, itt a 2. fejezet :) Jó olvasást! :)

2. fejezet, június 30. (előző fejezet is) július 1 .


Hihetetlen, hogy mennyire inába szállt a bátorságom. Azt kértem, hogy ne vegye fel a gatyáját, de félek tőle egy kicsit. Meg vagyok szeppenve, de az az elképzelés, hogy Edward a bikinimben van az nagyon vicces. Már percek óta nevetek, alig kapok levegőt, a hasam már fáj, de nem bírom abbahagyni...

- Na jó, Bella légyszíves hagyd abba a nevetést! Elég kellemetlenül érzem magam így is... - mondta Edward és azt hiszem, ha nem lenne vámpír most rákvörös lenne az arca.

- Jól van...próbálok de nem megy... És mint mondtam van egy bikinim, amit felvehetsz, de csak az alsót vedd fel! - Elképzeltem Edwardot a másik bikinimben, főleg ha felsője is rajta van. Megint kitört belőlem a nevetés. Nem tudom mi van velem. Nem ilyen szoktam lenni. Talán azért vagyok ilyen boldog, mert ez a nyár ígérkezik, az életem legszebb nyarának.

- Jól van, add ide! - mondta Edward kicsit morcosan - Végül is nem tudom, hogy van-e más választásom...

- Hozom! - szerencsére Edwarddal még nem futottunk olyan messzire így 5 perc alatt visszaértem. Már oda volt készítve az alsó és a telefonom. Alice! Biztos látta... Akaratlanul felkuncogtam. Alice, Alice marad. A telefont nem tudom miért rakta oda, de magammal vittem. Mikor vissza akartam menni, nem tudtam merre menjek. Ilyen béna nem lehetek...

- Edward? Merre vagy? - nagyon kellemetlenül éreztem magam.

- Gyere a hangom után! - parancsolta Edward kiabálva, hogy meghalljam. Elindultam a hang irányába, majd rátaláltam az ösvényre.

- Mi történt? - kérdezte aggódva

- Ja, semmi... Nem találtam az utat... - mondtam, közbe lábammal a földet söpörtem. Majd elkezdtem Edward fele menni, hogy odaadjam neki a bikinimet. De Edward megállított.

- Inkább dobd!

- Biztos? Nem jó a célzó képességem... - magyarázkodtam

- Biztos - Edward bátorítóan rám mosolygott, majd meglendítettem felé a bikinit. És hát persze, hogy nem oda ment... Edward jobb oldalára, de elkapta. Majd rám kacsintott és eltűnt. Kidugta a fejét egy fa mögül, majd elmondta, hogy milyen is. - Hát..öhöm..kicsit..érdekes...és kicsi... Nincs más ötleted?

- De! - Alice egy angyal! - Itt a mobilom.

- Azt hittem otthon hagytad....

- Én is, de itt van. - vállat vontam majd meg mutattam neki. A másik pillanatban már nem volt a kezembe.

- Bocsi, gyorsan kellett cselekednem ne hogy megláss és megfulladj a nevetéstől - mondta Edward nevetve, mikor már látta, hogy van más kiút is. Kicsit közelebb mentem, hogy halljam a beszélgetést.

- Alice, tudnál nekem hozni valami ruhát, mert elszakadt... - Edward arca az idegességről árulkodott - Te tudtad, és nem szóltál nekem? Na jó, ezt még visszakapod! Rendben! Szia! - fújtatott egyet, majd megint kikukucskált a fa mögül. - Alice mindjárt itt lesz.

- Nem jössz ki a fa mögül? - kérdeztem reménykedve

- Nem, csak ha Alice hozott már valami ruhát. - leültem törökülésbe a földön, majd elkezdtem rajzolgatni a földben. Először egy szívet rajzoltam majd beleírtam : E+B 4ever

Pár perc múlva megjött Alice.... És hogyan? Hát persze, hogy nevetve. Hozott Edwardnak fürdőnadrágot és normális ruhát. Odaadta neki, majd oda jött hozzám. Pillantása a rajzomra esett.

- Nagyon szeretnéd ugye?- kérdezte, kicsit komolyabban, de még mindig nevette pórul járt bátyját.

- Mit is? - kérdeztem mert nem értettem... Edward az enyém. Nem értem.

- Hát a forever-t. - Most jutott el a tudatomig, hogy mit is rajzoltam. Minden átlagos ember ha jár valakivel csinál egy ilyet. Én is csináltam, de a forever-re annyira nem is gondoltam.

- Ja... igen - pirultam el . Közben végzett az öltözködéssel Edward.

- Kösz a ruhákat Alice. De legközelebb szólj, vagy rakj be váltóruhát!

- Értettem főnök! - viccelte el legjobb barátnőm. - További jó szórakozást. Sziasztok. - köszönt el, majd hozzám lépett. - Jó éjt! - megölelt, megpuszilt, majd eltűnt az alkonyatban.

Edward arcán furcsa arckifejezés ült. Közelebb jött hozzám, majd belecsúsztatta kezét az enyémbe.

- Végre ki jöttél a fa mögül. - fintorogtam. Közben visszafele lépkedtünk.

- Ki. Nem akartam, hogy megfulladj. - értetlenkedve néztem rá - Hát... már így is fetrengtél a földön a nevetéstől, nem akartam, hogy még jobban nevess, mert akkor lehet megfulladtál volna.

- Akkor legalább át tudtál volna változtatni. - szememet lesütöttem. Edward megállt, kezét az állam alá tette, hogy ránézzek.

- Bella! Nem akarhatod ezt. Egy szörnyeteg akarsz lenni? - hitetlenkedve nézett rám

- Igen ezt akarom! Veled lenni örökké! - eszembe jutott a rajzom. Forever. Most ez lebegett a szemem előtt - És nem vagy szörnyeteg! Tévedésben élsz! Hogy lennél szörnyeteg? Nem öltök embert! Állatok vérével táplálkoztok. Kétlem, hogy emiatt lennétek szörnyetegek. És amit még anno mondtál, hogy: Mi van akkor, ha én nem a hős vagyok, mi van akkor ha én vagyok a gonosz? - idéztem Edward szavait. - Ez a mondat helytelen. Te hős vagy! Egy angyal! Ki mentett meg Phoenix-ben? Ki szívta ki a mérget a testemből, hogy életben maradhassak? Ki küzd minden nap a saját énjével, hogy ne bántson engem? Esme-re is úgy nézel mint egy szörnyeteg? Mert én nem! Ő, kedves aranyos, szerető vámpír! Attól mert vámpírok vagytok, nem vagytok szörnyetegek sem gonoszok. Fogd fel Edward! Ti szuper képességekkel megáldott "emberek" vagytok, akiknek szükséges a vér. Jó lehet, hogy nem emberek vagytok, de akkor is! Ti megtanultátok kontrollálni magatokat! És emiatt én nagyon büszke vagyok rád, Alice-re, Jasperre és mindenkire. Értsed meg, nekem RÁD van szükségem örökre! Örökre! - most kitört belőlem minden, hogy Edward agyát egy kicsit helyretegyem.

- Köszönöm.

- De hát mit köszönsz?

- Azt, hogy így vélekedsz rólam, rólunk. Habár nem érdemelnénk meg, mert azok vagyunk, amik...

- Edward Cullen! Idefigyelj! Ugye nem akarod, hogy elmondjam, még egyszer?

- Nem. Szeretlek. - majd ajkai ott voltak az enyémen. Nem értettem, hogy jött ez a gyors váltás, de nem is érdekelt, mert nagyon élveztem. Mikor már nagyon belemerültem a csókba, Edward eltolt magától, majd megölelt teljes erejéből. Na jó, nem teljes erejéből, mert akkor én már nem élnék... - És köszönöm még egyszer - mondta, majd újra elindultunk a sátrak fele

- Nem futunk inkább?- érdeklődtem

- Nem! - vágta rá határozottan

- Te mondtad, hogy a fa nem árt neked, és a véredben van a futás. De egy ártatlan ágacska, lerombolta ezt a feltételezést? - kacérkodtam

- Igen, és nem. - felkapott a hátára. egy perc múlva már ki is értünk.

- Na látod - vigyorogtam rá

- Nem vagy éhes? - terelte el a témát

- Nem - ásítottam egyet

- Akkor megyünk aludni - komolyan mintha egy 5 éves lennék...

- Nem vagyok álmos! - makacskodtam

- És mi volt az előbbi?

- Oxigén hiány. - vetettem oda Edwardnak

- Nem baj, de attól mehetünk a sátorba nem? - megjelent az arcán az a bizonyos féloldalas mosoly

- De - adtam meg végül magam. Kéz a kézben tettük meg az utat a sátor fele. Mikor a bejáratához értünk, elengedte a kezem.

- Csak ön után hölgyem! - mosolygott huncutul

- Köszönöm - nevettem fel - Nagyon vicces vagy mostanában - jegyeztem meg

- Nem én! - vágta rá azonnal

A sátorban egy hálózsák volt. Közelebbről mikor megnéztem, találtam valamit. Hirtelen megtelt a szívem hálával.

- Edward...ezt, ki vette nekem? - kérdeztem már majdnem könnyes szemekkel. Habár gondoltam, hogy ki vehette... Alice....

- Hát... - habozott - én. - mosolyodott el szerényen. A válasza meglepett

- Te? Tudod, hogy még semmibe sem írták, gravírozták, vagy hímezték bele a nevem? - a szívem kitörni készült a mellkasomból. Erős késztetést éreztem, hogy Edward nyakába ugorjak. Meg is tettem meggondolatlanul. Félve néztem fel Edward-ra.

- Igen én! - nevetett fel - Nem gondoltam volna, hogy ezért ilyen hálás leszel. Nem azt mondtad, hogy nem szereted az ajándékokat?

- De...de ez most...nem találok szavakat.

- Jó, akkor aludj. Holnap is nap lesz.

- De nem vagyok álmos! - tiltakoztam Edward akarata ellen

- Azért próbáld meg!

- Jó. - mondtam kicsit durcás hangon, majd belebújtam a Bellás hálózsákomba. Ahhoz képest, hogy azt mondtam szerelemnek, hogy nem vagyok álmos, a karjaiban hamar elnyomott az álom. Újra álmodtam a mai napot. Reggel madár csicsergésre ébredtem. Ásítottam és nyújtóztam egy nagyot. Edward felkuncogott.

- Jó reggelt! - mosolygott, majd arcáról hamar eltűnt a vidámság - Van egy hírem, ami egyben jó is, más részben pedig rossz. Alice hívott, hogy....



Tudom, kicsit rövid lett és kicsit bénácska. De mostanában nem nagyon volt időm írni.(táborok, üdülés, vendégség) Sajnálom, remélem tetszik nektek. Hozzászólásokat még mindig kérek :)