New Moonos iskolaszerek a hazai Tesco áruházakba!

Ez egy olyan hír, amit meg kell veletek osztanom:) Ha még valaki nem hallott volna erről...

(kattints a képekre a nagyobb méretért!)

A Taylor Lautner magazinban olvastam először arról, hogy a hazai Tesco áruházakban lehet kapni New Moon-os iskolaszereket! És ide, a saját cuccaidat lefényképezve is beküldhetitek a magazin e-e-mailjére! :) Aztán Brigi feltette a Jackson Rathbone magazinjába a saját cuccait, és az árukat. Ezt ITT tekinthetitek meg! :) Hogy képben legyetek gyorsan felsorolok mindent! Zselés toll, ceruza, golyóstoll, töltőtoll, fém tolltartó, vászon kicsi tolltartó, emeletes tolltartó, cipzáros tolltartó, ceruzatartó, hegyező, filctollak, radír, iskolatáska, kitűzők. Elég nagy már a választék, de elvileg még majd jönnek. Alul az én cuccaim, felül pedig a Tesco-kínálat! :) Ja, én a csepeli Tesco-ban voltam :) Siessetek, hogy ne vigyék el előletek! ;)

Díjak

Ezt a díjat köszönöm szépen Reginának :)

7 dolog rólam:
1. Épp egy kiscica van az ölembe :)
2. Imádok fórumozni :D
3. Imádom Emma Roberts-et! *-*
4. Egy Chihuahua kutyát szeretnék *-*
5. Kedvenc színem a lila :D
6. Szeretek Gimp-ezni (képszerkesztő)
7. Damon *-*

Akinek tovább adom:
1. Spirit Bliss

ööö nagyon nem olvasok másokat :S Sajnálom.
---------------------------------------

Ezt a díjat köszönöm szépen Reginának :) Mivel egyszer ezt már megkaptam, mármint a magazinom, ezért onnan megint bemásolok mindent :D

7 dolog rólam:

1. Élek halok a barátaimért és a Twilight-Saga-ért :)
2. Imádok szerepjátékozni. :)
3. A szobám minden négyzetméterét Alkonyatos poszterek borítják.
4. Mindig hallgatok zenét néha csak háttérzajként.
5. Álmaim városa Los Angeles*-*
6. A kispárnámmal a hónom alatt alszom el. xD
7. Az iPodomat mindenhová magammal viszem, még ha nem is hallgatok rajta semmit.

Ezt már odaadtam 7 embernek :D

Full Moon 17. fejezet

Meghoztam az új fejezetet. Egy pár sorral rövidebb lett, mint az előző, de nagy szó ez is, mert éppen nyaralok :D Hozzászólás határ: 11 :)

17. Nem várt látogató, avagy még több probléma

FUTOTTUNK TÖBB ÓRÁN KERESZTÜL, MIRE ELÉRTÜK A CULLEN HÁZAT. Mire hazaértünk, már mindenki a nappaliban gyűlt össze. Mi csak berontottunk.

- Fejlemények? - kérdezte meg Edward idegesen. Addig én leültem Nessie mellé és a kicsi Derek mellé.

- Nagyon édes! - simogattam meg a pici fejét és puszit nyomtam a lányom feje búbjára. Edward idepillantott és az arca pár pillanatra ellágyult, miközben a kis csöppséget nézte. A mi családunk - gondoltam.

- Meg akarják nézni Nessie-t - mondta komolyan Alice. - pedig arra gondoltam, hogy ők kimaradhatnának ebből. -Jacob felhorkantott. - És akkor a kicsit se látnák...
De így...! - idegeskedett

- És a másik? - kérdeztem mert eszembe jutott a kis kutatásuk, amire rábukkantak

- Az meg az, hogy farkas gént örököl - nézett mindenki Derek felé - És mikor ember, akkor hasonló lesz, mint Nessie. Egy kicsit gyengébb, de ugyan olyan. - vázolta a tényeket Carlisle

- Ú hu hu! Milyen lények lesznek már a családban! De ez baró! - vigyorgott Emmett

- Mármint milyen lények? - tette csípőre a kezét Esme - Ugyanolyan érző lények, mint mi!

- Csakd fog be, Emmett, jó? - szólalt meg először Jake, mióta ittvoltunk. Láttam, hogy Jane csak a kicsit nézi. Odaléptem hozzá. Gondolhatta, hogy miért megyek, ezért máris magyarázkodásba kezdett.

- Olyan csodálatos dolog. Olyan gyönyörű ez a pici! - ámuldozott Jane - Én még túl fiatal lettem volna ahhoz, hogy gyerekem legyen.. De most... Mit nem adnék egy gyönyörű kis bőgőmasináért - nevetett fel keserűen. Félszegen elmosolyodtam. Talán nekem se adatott volna meg ez a csoda. Egy véletlen. Sose tudtam, hogy miért szeretnek ott, fenn. Nem tudom mivel érdemeltem ki, Edwardot, és hogy legyen tőle egy gyerekem. Egy gyerekünk. Aztán neki, meg szintén lett egy pici babája. Egy teljes család lettünk volna, ha emberek lennénk. Egy teljes...

Miután megtartottuk a családi kupaktanácsot, azután odajött hozzám Alice.

- Szép volt a ház, ugye? - vigyorgott rám

- Alice, hogy a francba vagy ilyen nyugodt? - hüledeztem, miközben néztem hugom, mosolygós, nyugodt arcát.

- Bella! Nem lesz itt vérontás. Hahó! Csak pusztán kíváncsiak... Viszont Jane miatt jobban aggódok! - tette hozzá halkan, hogy csak én halljam

- Gondolod...? - utaltam arra, hogy talán elvihetik

- Nem tudom. Nem láttam még semmit. De szerintem jobb lenne, hogyha Jane elmenne Esme-vel. Valahova, oda, ami innen elég messze van. - vázolta ötletét, miközben Jasper oda jött Alice-hez és megölelte.

- Értem - töprengtem - Azt hiszem, hogy az jó ötlet... Mert, mi ránk, szükség lesz.

- Igen, a képesség az nem árt! - tette hozzá Jasper - Alice szerint nem jönnek sokan. Aro, Caius és Marcus. Meg az őrök. Alec elvileg elment tőlük. Felix jön még. Demetri másik ügyet intéz. Szóval biztonságban lesz Jane és Esme. Én csak ühümmezni tudtam. Láttam, hogy Jacobék felmennek a szobájukba.

- Megbocsátotok egy pillanatra? - kérdeztem meg udvariasan és otthagytam őket. Utánuk mentem. A szobájuk előtt megálltam és bekopogtam.

- Gyere! - hallottam meg bentről Nessie hangját.

- Csak én vagyok! - csuktam be magam mögött az ajtót. Derek épp ébredezett. Elmosolyodtam majd komoly lett az arcom - Bocs, hogy elmentünk Edwarddal. - Nessie csak legyintett és elmosolyodott.

- Rátok fért - vigyorgott

- Köszi - mosolyogtam rá. Jake-re néztem. - Hogy vagy Jacob? Milyen apának lenni? - borzoltam össze a haját miközben nevettem arckifejezésén

- Jól vagyok Bella, de tényleg. És örülök a kicsinek. Olyan aranyos és olyan erős - vigyorgott. Gondoltam megviccelem egy kicsit.

- Akkor Nessie-re ütött - vihogtam. Nessie vette a lapot és nevetni kezdett. Jake csak fintorgott egyet, de az ő arcán is megjelent egy mosoly. Kopogott valaki.

- Csak nyugodtan! - kiabált ki Jacob

- Sziasztok! - köszönt Edward és bejött az ajtón. Odalépett Nessie mellé, megpuszilta a homlokát. Jacob vállába aprót boxolt. Mellettem állt meg és átölelte a derekam. Derek gügyögni kezdett, majd fordult egyet Nessie karjaiban. Kinyitotta kicsit szemeit és felénk fordult. Elmosolyodott.

- Megfogod? - ajánlotta fel Nessie nekem.

- Ha szabad. - majd odajött, és a karomba tette a kicsikét. Feltűnően melegebb volt, mit mi. Akkor talán a második teóriának lesz igaza. - Szia Manó! - köszöntem neki. Óvatosan kihúztam az egyik kezem és megsimogattam apró fejét, és megpusziltam azt. Edward is megsimogatta a pici fejét. Láttam, hogy Renesmee elmosolyodik. Derek felemelte a kezét az arcom fele, én pedig lejjeb hajoltam. Meghúzta a hajam, és felnevetett. Mindenki hahotázni kezdett Derek ötlete miatt.

- Bells ezt megkaptad! - röhögött Jacob

- Na, majd meglátom, hogy mit fogsz arra lépni, mikor neked kell tisztába tenned! - nyújtottam rá a nyelvem. Nyelt egy nagyot. Felkacagtam Edwarrdal.

- Nyugi, csak fogd be az orrod! - viccelődött Edward is. Kintről is nevetés hallatszott.

- Csak nehogy gázmérgezést kapj Jacob! - hallottuk meg Emmett röhögő hangját, majd egy gyomorszáj vágást. Újra nevettünk. Érdekes, mintha nem is jönne a Volturi. Csak egy sima nap lenne. Gondmentes. Lehet, hogy nekem se kellene aggódni? Ránéztem Edward-ra. Ő is mosolygott. Semmi különösebb jelét nem láttam az aggódásnak. Valaki dörömbölni kezdett az ajtón.

- Gyere be Alice - sóhajtott Nessie vigyorogva, miközben a fejét rázta

- Honnan tudtad, hogy én vagyok? - táncolt be az említett

- Itt mindenki normálisan kopog. Te meg flúgos vagy. De mit is várhatnánk? - emelte égre a tekintetét majd felkacagott.

- Hé Ezt még egyszer visszakapod! - sipítozott Alice, majd komolyra váltott - Esme-ék akkor indulnak. Ausztráliába mennek. Futva. Azért indulnak most. - jelentette be - De én megyek! Kellemes levegőzést! - vigyorgott és kiment az ajtón. Kérdően néztem Edwardra, de ő csak megvonta a vállát

- A szorzótáblát mondta!

- Ja - ráztam meg a fejem, közben egy érdekes hangot hallottam. - Hééé! Szellentett a kicsike - csikiztem meg, mire gőgicsélve nevetett. A szobát újra nevetés töltötte be. Visszaadtam Nessie-nek a babát, majd kimentünk Edward-dal a saját szobánkba. Miközben sétáltunk a folyosón újra a lenti eszmefuttatásomat folytattam magammal. Miért pont engem szeretnek ott fenn? Becsuktuk magunk után az ajtót és rögtön letámadtam Edward-ot.

- Köszönöm, hogy vagy nekem! Köszönöm, hogy létezel, köszönöm, hogy a feleséged lehetek, köszönöm, hogy megajándékoztál egy gyermekkel, és köszönöm, hogy nagymama lehetek - nevettem az utolsó szón, viszont mindegyiket komolyan gondoltam. Edward arca ellágyult, és magához ölelt.

- Ugyan Bella... Nekem kell ezeket köszönnöm, ha te nem lennél... Nekem se adattak volna meg ezek a dolgok. Látod, nekem kellene köszönnöm! - csókolt meg szenvedélyesen.

- Örökké. Szeretni. Foglak. Sőt. Még. Annál. Is. Tovább!!! - nyomtam meg minden szót. Edward átpörgetett minket az ágyon így ő került felülre. Hosszasan, édesen, mélyen a szemembe nézett, majd ajkai cirógatni kezdték az enyémet és a derekamat simogatta én pedig a hátát és a hajába túrtam. Örökké tudnám ezt csinálni. Belebújtam Edward ölelésébe és a fejemet a mellkasára hajtottam.

- Szeretlek! - búgta a fülembe - Sose kételkedj ebben! - puszilta meg a fejem, én pedig lehunytam a szemem és kiélveztem a helyzet minden pillanatát. Beszívtam az illatát, amitől elkábultam. Arcát kezdtem el simogatni. Elvesztünk egymás tekintetébe. Mint egy fekete lyuk, úgy szippantott be. Menekülés nincs. De nem is szeretnék egyhamar. - Tudod, olyan jól néztél ki újra egy kisbabával a karodban. - mosolygott rám - Jó anya vagy, de még mennyire! - miközben beszélt hozzám az arcomat, hajamat, nyakamat, karomat és derekamat simogatta a kezével - Büszke vagyok rád! - puszilt meg. Alkonyodott. Hallottam, hogy suhognak el a többiek az erdő fele.

- Vadászik, mindenki? - kérdeztem, Edward csak bólintott

- Nessie és Jake azért itthon maradtak.

- Igen, ez logikusnak tűnt. - ajkaink újra összeforrtak, már kezdtem volna levenni Edward pólóját, mikor csenegtést hallottunk.

- Ezt nem hiszem el... - döbbent meg Edward és gyorsan visszagombolta az ingét. - Már nem mehetünk el. Tudja, hogy van itthon valaki! A francba! - káromkodott Edward, majd a hajába túrt

- Beavatnál engem is?

- Ezt látnod kell! - fogta meg a kezem és lehúzott. Valaki a bejárati ajtó túloldalán háttal állt. Mikor kinyitotta Edward az ajtót. Nagyobb sokként ért a személy látványa, mikor megfordult.

- M... Mi... Mike? - nyögtem ki. Szemlátomást ő még jobban meg volt lepődve mint én, vagy Edward.

- Bella... Edward? - nézett végig rajtunk. Edward megmerevedett mellettem. - Hát ti semmit sem változtatok! Ez meg hogy lehet? - lépet közelebb hozzánk.

- Mit keresel itt? - szűrte ki a fogai közül Edward a kérdést.

- Egyszer... mintha láttalak volna téged a könyvtárnál, de azt hittem, hogy rosszil látok - nevetett fel zavartan - Aztán gondoltam, hogy eljövök ide, mert nem hagyott nyugodni ez a dolog. Felszisszentem.

- És ha azt mondom, hogy nem én voltam? - köntörfalaztam

- Akkor is itt vagy, fiatalon, és olyan lettél mint ő! - mutatott Edward felé - De a fene se érti, hogy ez hogy lehet! Mi történt Bella? Hallod? - kérdezősködött. Kiterjesztettem a pajzsom Edwardra

- Mit csináljunk vele?

- Ki se kellett volna nyitni az ajtót - szisszent fel

- Késő bánat. És most? Hogy tudnánk kiszívni a memóriájából? Ki lehet egyáltalán?

- Nem lehet, Bella...

- Akkor üssük le valamivel, és vigyük haza. Mondjuk neki, hogy álmodta az egészet. Milyen ötlet?

- Jobb, mint a semmi. - válaszolta, ezzel lezártuk a gondolatos párbeszédünket

- Mike az a te kocsid? - néztem el, és mutattam rá

- Bella, ne térj ki a válasz elől, vagy hívom a ren.. - Edward gyorsan lekapott egy vázát a polcról és a fejéhez vágta. Mike-ot elkaptam a karomba, hogy ne zuhanjon elvesztett eszmélettel a földre.

- Szóval akkor most hazavisszük. Betesszük az ágyba. És reggel azt hiszi, hogy álmodott. - Edward bólintott. A hátsó ülésekre fektettük, mi pedig beültünk előre. Hazavittük, és belefektettük az ágyba. Hazafelé sétáltunk.

- És ha legközelebb jön?

- Akkor nem engedjük be, vagy nem is tudom...

- Azért azt a szép pillanatot képes volt megzavarni... - dühöngtem, kicsit mosolyogva. Edward magához húzott és átölelte a derekamat.

- Szóval akkor te nem aggódsz a Volturi miatt? - tettem föl az igen fontos kérdést.

- Most már egy kicsit. Alice látott még valamit, amit majd mefg fog osztani.

- Mikor? - döbbentem meg

- Holnap, mikor hazajönnek a vadászatból. Senkit sem akart megfosztani a vér örömétől.

Kiváló szerkesztő díj

A díjat köszönöm szépen Briginek, aki a Jackson Rathbone Magazin szerkesztője! Köszönöm, neked :) (L)

Hét dolog rólam:
1. Team Damon! :)
2. Szeretek sokáig aludni.
3. Forgatókönyvet írok, vagyis elkezdtem :)
4. Twilight-Saga mániás, köztünk Team Edward :)
5. Angliából vett karkötők még mindig rajtam vannak :)
6. Ashley Greene (L)
7. Másik szerelmem az Evernight (Lucas és Bianca) *-* (L)

Akiknek tovább adom:
1. Spirit Bliss
2. Nikcimaci
3. Twilight Manip
4. Breaking Dawn deleted scenes

többet nem tudok:/ 7et kellene pedig:D

Full Moon 16, rész

16. Elrablás

EDWARD A KARJAIBAN CIPELT ÉS ÚGY FUTOTT. Hiányoztak ezek a dolgok az életemből. De eltörpült a nagyobb dolgok mellett, ilyen volt például az, hogy Edwarddal lehetek örökre. Ezért bármi áron lemondanék minden másról. Le is mondtam. Nem bántam meg egy cseppet sem! Edward mindennél és mindenkinél fontosabb, mint az, hogy cipeljen, vagy hogy elaludjak a karjaiba. Jó belátom... hiányoznak valamilyen szinten, de nem számít. Pár perc után megszólaltam.

- Jó a karjaidban lenni, de tudok futni... - vigyorogtam rá teli szájjal. Edward lenézett rám és felkuncogott.

- Én pedig elbírlak - kacagott - De ha kényelmetlen, akkor akár a hátamon is vihetlek... - ajánlotta föl ezt a lehetőséget is. A jó kedvét egy másodpercen belül átvette a komorság.

- Mi az? - kérdeztem, de már én is meghallottam Edward aggódásának a forrását. - Alice - nyögtük ki egyszerre. Edward lelassított, majd megállt. Esze ágában nem volt lábra állítania. - Edward! - szóltam neki. Ezzel csak azt értem el, hogy még jobban magához vont. - Hát jó - sóhajtottam lemondóan, amire egy mosolyt kaptam válaszul.

- Edward! Bella - ordította Alice fél kilométerről. 2 másodperc múlva már utol és ért minket. - Végre megálltatok! Habár tudtam - mosolygott - Szóval most nem mehettek oda - simított el egy kusza hajtincset az arcából, ami a futás során került oda. Edward felnevetett.

- Na jó! Utálom mikor néma párbeszédet folytattok! - rugdalództam, viszont ez sem segített

- Nyugi Bella, Edward csak azon nevetett, hogy azért nem mehettek oda, mert épp felújítás alatt van. - vigyorgott rám, majd kidugta rám a nyelvét

- És ezért képes voltál szólni? - kerekedtek ki a szemeim.

- Igazából lenne még valami. - motyogott maga elé - Nem akartok ott lenni mikor elmondják a kicsi nevét? Szerintem szép neve lesz - csillogtatta meg ragyogózó fogsorát. Edward felnevetett.

- Ejnye kicsi Alice! Kár, hogy nem tudsz normálisan a a szorzótáblára gondolni. - Szóval Edward már tudja. Alice vágott egy fintort majd újra szólásra nyitotta apró száját.

- Azért ne mondd azt, hogy nem vagyok hasznos - ért fülig a szája - így most már meg tudod mondani Bellának és mehettek oda ahova akartok. Hmm.. Edward az szép hely! - nevettet bátyjára - Szia Bella! - köszönt el tőlem, majd visszafelé kezdett el táncolni. Edward pedig újra futásnak eredt.

- Leteszel még mielőtt odaértünk? Tényleg, ha már itt tartunk.. elárulnád, hogy hol az oda? - megpusziltam a nyakát és az állát hátha így rá tudom venni arra, hogy elmondjon nekem mindent.

- Bella! - nevetett fel - Mindegyik kérdésedre a válaszom ... a nem.

- De miért? - fújtam ki a levegőt, majd beletörődtem a tudatlanságomba Megbánod te még ezt Edward Cullen! Vigyorogtam magamba.

Csak rohantunk. Edward nem volt hajlandó letenni. Erdőkön, pusztákon, mezőkön, réteken vágtattunk át, éjszaka. Ez volt az az időszak, amikor nem vettek minket észre az emberek, ha véletlen egy úttal párhuzamosan rohanunk. Nem láttak semmit. Körülöttünk sötétség. Maximum árnynak tűnhettünk a sötétben. Az emberek nem fordítanak különösebb figyelmet erre.

- Csak legalább a hátadra vegyél föl... - kérleltem most már tizenkettedjére ebben az órában.

- Legyen. - mondta mosolyogva, majd a hátára tett

- Köszi. - csókoltam bele a nyakába, újra és újra

- Bella... ne tereld el a figyelmem - nevetett, viszont a fejét csóválta

- Én nem... akarom a figyelmed elterelni, csak.. - újra megpusziltam azt a részt a nyakán, ahol régen az ütőerében a vér pulzált, a friss, meleg vér. Szomjas voltam. Egy kicsit. Nem volt elviselhetetlen, de már ideje lett volna e vadászni. Két és fél hete vadásztam utoljára. Akkor is csak egy őzre futotta, mert az egész család elment vadászni, és csak tíz őz volt kilencünkre.Jasper evett még egyet. Emmett-tel vitatkoztak egy sort, aztán fogadtak valamiben. Jasper nyert így hát övé lett Bambi, ahogy elnevezték. Vicces vadászat volt úgy gondolom.

- Edward... - kezdtem - Nem tarthatnánk egy öt perc szünetet?

- Tarthatunk. Ez nem azt jelenti, hogy majd ezután nem én foglak vinni! - Azt te majd meglátod! - gondoltam magamba

- Rendben. - csókoltam meg újra a nyakát. Edward megállt, majd újra a karjába vett. Karjaimmal átkulcsoltam a nyaka körül.

- Szóval Mrs. Cullen miért is kellett meg állnunk? - vigyorgott Edward, miközben megsimogatta az arcom, és a kusza tincseket kisöpörte az arcomból. Letett.

- Szóval.. hát.. - lábammal a földet rugdostam. - Szomjas vagyok - nyögtem ki. Edward arca ellágyult megfogta a kezem és az erdő fele húzott.

- Ugyan Bella, ezt nyugodtan elmondhattad volna normálisan. Nem sietünk.. - mosolygott

- Akkor jó! - viszonoztam mosolyát

- ... annyira. - fejezte be a mondatát kuncogva

- Hé! - boxoltam bele a karjába játékosan

- De tényleg, nyugodtan táplálkozz - mondta, miközben felmászott egy fára

- Te nem vadászol? - kérdeztem meg

- De, csak valami kicsire vágyom most.. még. - kacsintott rám

- Rendben, sietek! - mondtam, de már ott se voltam. Belevetettem magam a sűrű erdőbe. Gallyak, ágak, mindenhol. Szlalomoznom kellett ahhoz, hogy a ruhám épségben maradjon. 5 percnyi futás után, megéreztem egy szarvascsorda illatát. Támadó pozíciót vettem fel, és a torkának ugrottam szegény állatnak. Miközben szívtam ki az éltető nedűt a szarvas haláltáncot járt. Egy perc alatt kiszívtam belőle az összes vért, és a testét eleresztettem. Halk puffanással ért véget. Szerettem az állatokat, de nem akartam embert ölni. Kisebb áldozatokat kellett hoznom. Viszont az erdei állatokkal nem voltam megbarátkozva. Mindig is kutyát akartam. Eszembe jutott az az este, mikor Jasper képezte ki a harcra Edwardékat, és a farkasokat. Akkor azt mondtam Jake-nek, hogy sose volt kutyám, de mindig is szerettem volna. Az emlékek mosolyt csaltak az arcomra. Elkaptam még egy őzet, majd rohantam visszafele. Edward még mindig a faágon csücsült. Alice szokta mindig ezt csinálni. Mikor meglátott, leugrott a fáról. Azonnal elkapott, hogy esélyem se legyen a szabadulásra.

- Csaló! - nevettem és egy puszit adtam a szájára.

- Látom jól laktál. - mondta a szemembe nézve, úgy, mintha az előző szót, csak gondoltam volna. Egy bólintásra futotta a részemről, és egy ühüm féleség hagyta el a számat. Hihetetlen, hogy még mindig el tud kápráztatni. Meg kellett volna szoknom! De ugyanúgy viselkedtem a közelében mint régen. Ugyanazt a hatást váltotta ki belőlem. - Nemsokára oda érünk - világosított fel, miközben futott tovább az éjszakában. Felnéztem az égre. Olyan szépen csillogtak a csillagok. A tejút rendszert is lehetett látni. Imádtam a csillagokat. Sőt, szerencsénkre épp telihold volt, ami ezüstös ragyogást kölcsönzött mindennek, ami a földön volt. A távolban az eget fény világította meg, ami egy nagyvárosra utalt.

- Hova megyünk. Oda? - mutattam a kezemmel a fény irányába

- Igen, oda. De viszont mégse... - Köntörfalazott Edward - Majd megtudod, ha odaértem. Félek, hogy rájössz - nyomott a homlokomra egy puszit. Kikerültük a várost. Errefelé csak tanyák voltak. Azt vettem észre, hogy lassítunk. Egy kis ház fele közeledtünk. Edward letett a kapuban. Babrált egyet a zárral - mintha nem tudtunk volna rajta átugrani - kinyitotta előttem a kaput. Egy csodás régi ház állt előttünk. Tiszta volt, mintha karbantartották volna, viszont lakatlannak tűnt. Nem égett a villany. Még csak emberi szív dobogás se hallatszott ki a házból.

- Edward hol vagyunk? - kérdeztem meg. Ő a házat bámulta, majd végre megszólalt

- Ez a szüleim háza volt. Itt éltem, emberként. - a szemem nagyra nyílt - Chicagóban vagyunk, Bella! - mondta. Átkarolta a derekam és beinvitált a házba.

- Hű, nagyon hangulatos! - ámuldoztam. Igaz elég régi ház volt, de az akkori időkhöz képest elég szép.

- Szóval tetszik? Pedig nagyon poros itt minden! - megfújta a villanykapcsolót és felkapcsolta. - Tudod, Esme még mindig karban tartja. Évente egyszer eljön ide, és rendbe teszi.

- Gyakran szoktál ide járni? - kérdeztem meg, miközben Edward lehúzta a padlásfeljárót.

- Nem, nem gyakran... - rázta meg a fejét - Tudod az emlékek még mindig fájnak... - egy pillanatra féloldalasan elmosolyodott

- Akkor miért jöttünk ide? - öleltem át Edwardot a dereka körül

- Hát tudod, egyszer úgy is el akartalak ide hozni. Most pedig, hogy az Esme szigetre nem mehettünk, így hát ezt a helyet vettük úti célul. - csókolta meg a homlokomat. - De gyere, mutatok valamit! - megfogta a kezem és felhúzott a padlásra. Itt nagyon poros volt minden. Edward magabiztosan elindult balra, és egy hatalmas doboz előtt megállt. Lefújta róla a port, kinyitotta és egy kis fém ládikát vett ki belőle. Én még mindig ott álltam, mozdulatlanul. Nagyon körbe sem néztem. Edward mikor visszafele jött és megpöckölte az orrom. Felnevettünk. - Megmutatom neked ezt. - mondta és lehúzott a kanapéra. Kinyitotta a ládikát. Benne számos már már megsárgult fénykép feküdt. Edward átölelt, fejemet pedig a vállára hajtotta. Kivette a legfelső képet, és megmutatta. - Ez az anyám - simított végin a képen hüvelykujjával.

- Nagyon hasonlítasz rá. - mondtam, miközben a haját simogattam

- Ez pedig az apám - húzott elő egy másik képet és a kezembe adta.

- Az orrod kiköpött apádé - húztam végig mutatóujjamat az orrán, mire elmosolyodott. Megcsókoltam. Edward megmutatta a régi képeit. Amiken ő volt kiskorában, és a spanyol nátha előtt készült képet is. Furcsa volt így látni. Akkor még ember volt. Visszatette a képeket és az ölébe vont. Hajnalodott. Edward megcsókolt és beletúrt a hajamba, úgy, ahogy én az övébe. Szorosan magához ölelt és a fülembe suttogta.

- Nem akarlak soha elveszíteni - puszilta meg a fülem mögötti gödröcskét

- Sosem fogsz - leheltem és szenvedélyesen megcsókoltam. - Bella, állítsd le magad, és a fejed ne veszítsed el! - suttogta egy belső hang

- Mutathatok valamit? - kérdezte lehunyt szemekkel, és mintha olvasott volna a gondolataimba

- Ühüm... - nyögtem és felálltam Edward öléből

- Régen nekünk is volt, csak el kellett adnunk őket, így egy kicsit futni futunk - megfogta a kezem, és rohanni kezdtünk

- Jól van... Beszélj csak kétértelműen nevettem - bocsánatkérően nézett rám, de nem szólalt meg, csak vigyorgott. A távolban lovakat pillantotta meg.

- Ó! - egy mosoly terült szét az arcomon, és feltörtek a régi emlékek. Nevetnem kellett a bénaságomon.

- Mi az? - kíváncsiskodott szerelmem, mikor odaérkeztünk a gyönyörű pej lovakhoz.

- Edward, ezek gyönyörűek! Mindig is szerettem ezeket az állatokat! Olyan szépek. Csak túl béna voltam hozzájuk - nevettem

- Mesélj! - kérlelt

- Jó! - egyeztem bele. Nyelvemmel csettintettem, és a legközelebbi ló odajött hozzánk. Kinyújtottam a kezem. Megszagolta. Tudtam, hogy a lovaknak először a szagunkat kell megszoknia. Így már bízni fog bennem. Nem akartam, hogy elmeneküljön, ez a jószág. Még közelebb jött. Belefújt a kezembe. - Bizalom. Bízik bennem - gondoltam, és megsimogattam a fejét, és beletúrtam a sörényébe. Edward is megsimogatta a pofáját. Mindig a szája alatti részt és az orrán a bőrt szerette a legjobban. Olyan puha és sima volt. - Szóval Renee egyszer elvitt lovagolni, a közeli lovardába. Minden nagyon jól ment, míg nem elkezdett a ló ügetni és a hevedert nem húzták meg rendesen, így lefordultam a nyereggel együtt. Ezt a szerencsétlenségemre írtam. - nevettem

- Jaj! - Edward nem tudta eldönteni, hogy sajnáljon vagy nevessen. Ezért nagyon vicces lett z arca.

- Nevess csak, szerintem vicces. - Edward kuncogott - Te jól lovagoltál?

- Tudod Bella, régen lóval lehetett csak közlekedni. Mindenkinek tudnia kellett lovagolni, megülni a lovon.Így vittem a hírt anyámról az orvosnak - paskolta meg a ló nyakát - Mikor meg hazaértem én is rosszul lettem - nézett a távolba - szerencsére azt mondtam az orvosnak, hogy jöjjön ki megnézni anyámat, így engem is megtalált. Lovaskocsin vittek be minket a kórházba, ahol régen Carlisle is dolgozott. - megsimogattam a vállát, nagyon eltörték az emlékek. Közelebb léptem hozzá, és megsimítottam az arcát. Szemét lehunyta. Összeérintettem homlokunkat. - Bella, régen meg akartam halni, hogy semmi értelme ennek az egésznek, de itt vagy, és örülök, hogy Carlisle megtette. - melegség árasztott el, és elkezdtem Edwardot csókolni. Lehúzott a földre, félig ráfeküdtem. A haját kezdtem el simogatni, mikor abba hagytuk a csókolódzást.

- Szeretlek! - suttogta Edward

- Szerelmem. - adtam egy puszit a szájára. A ló mellettünk elkezdett nyeríteni, és odaügetett a másik oldalhoz. Hallottuk, hogy beszél hozzá valaki. Felénk közeledett.

- Iszkolás! - kuncogott Edward majd egy másodpercen belül már több száz méterrel arrébb álltunk. Vissza a házhoz már csak sétáltunk összeölelkezve.

- Elmondod az unokánk nevét? Unoka, jesszusom! - túrtam bele a hajamba. Edward csak kuncogott

- Elmondom Bella mama - nevetett

- Köszönöm Edward papa - vigyorogtam rá - Á, ez így nem jó - nevettem

- Tényleg nem - megvillantotta féloldala mosolyát - Szóval akkor tudni akarod a nevét? - bólintottam - Derek Black - szerintem jól hangzik. Megcsörrent Edward telefonja. Felvette. Alice volt, hallottam. Hangja, zaklatott és izgatott.

- Edward, találtunk mást, hogy mi lehet a gyerek! - mondta Alice - Nem kell sietnetek, de gyertek haza nem sokára! - mondta Alice a telefonba

- Nemsokára indulunk - mondta Edward. Alice nem válaszolt - Alice! Alice! - idegeskedett Edward - Látomás a Volturi látogatást tesz megint.. két hét múlva - káromkodott Alie a telefonba

- A francba! Köszi Alice! Megyünk, ahogy tudunk! - tette le a telefont Edward idegesen, majd felém fordult - Ennyit a kellemes emberrablásról - vigyorgott rám, majd az arca komor lett. A házba mindent vissza tettünk a helyére és bezártuk, majd rohantunk hazafele.


ui: bocsi a helyesírási hibákért, és a rövidségért. Most rokonok vannak itt, ezt se itthon írtam nézzétek el, és emlékezzetek, 10 komi!!! :)

Még egy kis infó

Szóval csak azt szeretném még mondani, hogy ugye tettem be ilyen Twilight-os híreket. Mostantól nem lesznek! Nem teszek be - néha valamennyit, ilyen fontosabb tudni valók, pl.: megjelenés, vagy ilyesmi. Nagyon nagy dolgokra ne számítsatok.-! Erre külön oldalak jöttek létre. Azokat látogassátok! :) Csak rá jöttem, hogy azok csúnyítják az oldalt, és eltértem az írástól! Azóta ugye meg van a magazinom, és nincs nagyon kedvem ide másolgatni a dolgokat. Szóval nézzetek be az alábbi oldalakra, és most pedig folytatom tovább az írást! :)

Kész...

... azt hiszem :)

Kész lettem a sablonnal, fejléccel -kisebb hibákért elnézést, profi még nem vagyok -, bannerrel, képekkel ott oldalt. Mindennel. Zene az már megvolt. Most újra megjött a kedvem mindenhez. Talán ez a dizájnváltás azért is kellett, hogy vissza jöjjön a kedvem. Hát elérte a célját. Visszajött! :) Változtam, sokkal jobb lett a tehetségem a képszerkesztéshez, meg az összhatáshoz. Ezt most láthatjátok! :) Az iráshoz is jobban konyítok - azt hiszem- remélem érzékelni fogjátok a sok-sok változást, talán pozitívumot! Viszont, kompromisszumot kötök veletek :)

Új fejezetet akartok? :)

Mivel, régebben alig volt 3-4 kommentár a fejezetek alatt, ezért úgy döntöttem, hogy csak akkor lesz új fejezet miután elértük minden fejezetnél minimum a 10 db kritikát! Igaz, most lecsökkent a látogatottság, de majd vissza jön :) Vagytok annyian, hogy ez a 10 nagyon hamar meglesz :) Ha pedig már több lesz, akkor egyre emeljük :) Ez nem kitolás, csak annyira szeretem a visszajelzéseitek :)

Hú, azt hiszem most hirtelen ennyi. Fejezetet pedig írom! :) Nem tudom mikor lesz új, de ezen a héten az már biztos :)

Hírek :)

Sziasztok!

Újra megjött a kedvem mindenhez. Drasztikus változásokat fogok végre hajtani a bloggal kapcsolatban. Új sablon, fejlécképet szeretnék csinálni. Zene kipipálva. A történet meg íródik. Szóval jó helyen jártok, ez a Bellablogja szóval ne csodálkozzatok :D És azt hiszem bejelenthetem, hogy visszatértem :D

ViviBella (ja, és a nevem mostantól ez, chatben is) :D