Full Moon 1. rész

Rossz hír


Vadászni mentem Edwarddal. Egy szarvas csoportba botlottunk. Íny csiklandozó volt az illatuk, noha nem tudom, hogy az emberi vér milyen lehet, mert még soha életemben nem kóstoltam, és bele sem merek gondolni, ha az állati vér ennyire étvágygerjesztő a számomra, akkor milyen lenne ha megkóstolnám a morfiumot? Belerándult a hasam mikor ezen gondolkoztam és közben mohón ittam az áldozatom vérét...ÉS hirtelen megcsörrent a mobilom. Edward hirtelen ráműfordította tekintetét. Olyan gyönyörű még mindig, talán sohasem fogom megszokni tökéletes vonásait...Elkalandoztak a gondolataim, mikor újra megcsörren a telefonom, a jelenbe zuhantam. Elővettem hát a zsebemből. Charlie hívott.

-Szia Apu! - szóltam bele a telefonba -Miért hívtál?

-Szia Kicsim! - a hangja nagyon meggyötört volt..ajjaj, ez egy rossz jel... - Csak azért hivlak...hogy..megmondjam...most hívtak La Pushból, hogy Billy meghalt... - nem-nem-nem, Jacob, hogy fogja kibírni? Tudja? Nekem kell megmondanom a legjobb barátomnak, hogy az apja meghalt? Kérdések sora..özönlött bennem...Edward arca gondterhelt lett, mivel Ő is nagyon megszerette Jacob-ot...

-Bella!? Bella!? Ott vagy? Hallasz? - kérdezte aggódva.

-Ige-en ..itt vagyok. Jake tudja? - szóltam bele a telefonba..

-Nem! Éppen ezért hívlak! Nem értem el, gondolom Nessivel van.

Charlie-nak elmondtuk az igazságot, hogy mik vagyunk, és hogy félvér Nessie. Azért döntöttünk így, mert Charlie minden hétvégén meglátogatott bennünket, és furcsának találta, hogy Renesmé megint nőtt...Tehát, el kellett neki mondani..Elég jól fogadta, és ekkor értette meg, hogy miért voltam olyan bús, olyan üres, akkor mikor Edward elhagyott, egy hülye szülinapi bulin történtek miatt, mikor Jasper rám vetette magát, amikor elvágtam a csomagoló papírral a kezemet. Mindent megértett, hogy mi volt nekem akkor Edward...

- Gondolom igen. Most mit csináljak? - kérdeztem

- Nem tudnád elmondani neki, hogy... - a torkán akadtak a szavak - hogy hétfőn lesz a temetése 5 órakor? - már sírva mondta...

- De, persze, megmondom - ha tudtam volna sírni, hát, akkor most zokogásba törtem volna ki... Edward meglátta, hogy milyen szomorú vagyok és hátulról megölelt...Olyan hálás vagyok neki, mindig figyel rám, kész úriember... Én meg megfordultam és belefúrtam a fejem a mellkasába.

- Mindenki hivatalos a temetésre! - mondta Charlie

- Rendben, mindenki ott lesz, számíthatsz rám! Szia! És részvétem! - mondtam apukámnak,
- Köszönöm, szia, szeretlek!
- Én is szeretlek, puszi, szia! - és lerakta a telefont...

Elmentem egy fa tövébe, és leültem. Edward odajött mellém, és átölelt, én meg szorosan odahúztam magam hozzá.

- Jól vagy?- kérdezte Edward, és én még jobban átöleltem...

- Nem...hogy fogom elmondani Jake-nek? Mit fog szólni? -fakadtam ki
Edward elkezdte simogatni a hátamat, hogy nyugodjak meg. Hálaképpen nyomtam egy puszit a nyakára. Így ültünk ott, pár órán át. Közben azon gondolkoztam, hogyha, Billy elvesztése ennyire megviselt, akkor milyen lesz ha elvesztem Reneé-t és Charlie-t? Belefájdult a szívem, ami már nem dobogott jó 20 éve...

- Edward...tudod, hogy hol..? - szóltam Edwad-hoz

- Mit tudok? - kérdezte szomorúan

-Hát, hogy hol lehetnek Nessiék. Messze vannak, hallod a gondolataikat? - kérdeztem..jobb ha hamar túljutok rajta...

- Tudom, hogy hol vannak. - mondta határozottan - Jake és Nessie a folyónál üldögélnek.

- Akkor elmegyünk, megmondani nekik? Mivel jobb hamar túl lenni rajta, szerintem..

- Persze. - felelte, és felsegített a földről, nem mintha szükség lett volna a segítségére, de azért, megköszöntem neki, és nyomtam egy csókot az ajkára. És már száguldottunk is.

Mikor a folyóhoz értünk, és megláttuk őket, elöntött a félelem. Megint. Megtorpantam. Edward, aki egész végig mellettem futott, lelassított és megállt.

- Mi a baj? - kérdezte aggódva

- Kicsit félek..na, de menjünk...

Megfogta a kezem és elindultunk emberi tempóba, hogy elmondjuk nekik a rossz hírt. Remesmé meghallotta lépteinket, megfordult, és teli vigyorral üdvözölt minket. Mikor meglátta az arcunkat, odarohant hozzánk, és átölelt minket. És beszédre nyitotta a száját...

- Mi a baj? - érdeklődte kicsit megijedve

- Hát.. - kezdtem bele... - Jake ide tudnál jönni?

- Persze, Bella, de mondd már mi a baj! - utálta, ha valamit későn nyögök ki...

- Hát..Jacob..Billy... - torkomon akadtak a szavak..

- Mi van Billy-vel? - kérdezte Jacob és Nessie is azonnal.

- Charlie felhívta Bellát - kezdett bele Edward, ránéztem, és láttam a szemén, hogy átadja nekem a szót, sóhajtottam egyet, és nekikezdtem...

- Szóval, mint már Edward említette, Charlie rám csörgött, hogy Billy... - nem akarom kimondani, de ki kell, Bella szedd össze magad! szólt belül egy kis hang, tehát folyattam - szóval..Billy meghalt..

- Apa meghalt? Meghalt?? - kérdezte Jacob...az összeomlás szélén...

- Igen - válaszolt Edward alig hallhatóan...

Nessie nagyon szomorú lett, Jake-t átkarolta, én meg Edwardot. Pár perc néma csönd után megtörtem a szokatlan csendet.

-Hétfőn lesz a temetése 5 órakor, és Charlie szeretné ha ott lennénk, és az összes Cullen - feleltem hirtelen

-Rendben, most pedig várjatok egy pillanatra mondta Jacob üres szemekkel. És bevetette magát az erdőbe.

Nessie-t átkarolta Edward és egy puszit nyomott a feje búbjára. Hirtelen egy fájdalmas farkas nyüszités hagyta el Jake száját, valahonnan az erdő mélyéből. Mikor visszajött, Renesmé odafutott hozzá, átkarolta, és elkezdte simogatni a nagy farkast.

-Fussunk vissza, a házba. - javasoltam, és mindenki rábólintott
Szinte versenyt futottunk a széllel, ilyen gyorsan is nagyon ritkán szoktunk száguldozni.

Mikor a házunkhoz értünk, egyszerre toppant meg mindenki, mert Alice állt az ajtóban. Gondolom tudta előre.

- Alice - kezdtem bele, de ő hirtelen közbeszólt...

- Tudom, Bella, Jake részvétem - mondta Alice lesütött fejjel. Hálás voltam Alice-nak, hogy elmondta előttünk, és nem ránk hárul ezt a rossz hírt közölni...

- Köszönöm Alice. - mondta Jacob, én meg hirtelen hátrafordultam, mert nem vettem észre, hogy mikor változott át, emberi alakba.

- A többiek tudják? - kérdezte váratlanul Nessie, aki épp Jacobot ölelte

- Igen, elmondtam nekik. - mondta Alice, és átkarolta Jake-t majd engem...