Full Moon 3. rész

Köszönetet szeretnék modnani unokatesómnak, Nikinek, aki mondott valamit. Akkor még nem tudta, hogy ez a kérdés az álmomra utalt, az álmom pedig erre a fejezetre, szóval köszönöm neki. <3



Minden váratlan

- Nos...ööö..oké - habozott - nem tudom...hol kezdjem el... - közben végig az asztalt nézte. Edward megmerevedett ültében. Alice felszisszent. Renesmee bocsánat kérő fejjel nézett rájuk. Mit akar elmondani?

- Talán az elején - vihogott fel Emmett. Nessie csúnyán nézett rá - Bocs - majd Rose-hoz fordult. Ennyi levegővételnyi szünetet kapott.

Hirtelen léptek zajára lettünk figyelmesek. Mindenki hirtelen az ajtó felé fordult, majd berontott rajta Seth.

- Egy vámpír járkál az erdőben, egy nőstény! - mondta rettentő gyorsan

- Pontosan hol is? - kérdezte Carlisle

- Ott ahol a baseball meccseiteket szoktátok rendezni.- hát igen...James...Volturi... az életemnek sok fontos eseménye azon a helyen történt. Beleborzongtam. Edward megérezte, és megszorította a kezem.

- Emmett, Jasper, Jake! Menjetek és nézzétek meg, szaglásszátok ki, hogy ki lehet. Vagy lehet ismerjük. De én is veletek megyek. - szólt Carlisle aztán Edwardhoz fordult - Jössz vagy maradsz?

- Szerintem elegek vagytok így ti, én inkább maradnék Bellával - mondta határozottan

- Rendben, sziasztok! - és már el is tűntek

Esme odament Nessie-hez majd átölelte.

- Semmi baj, majd ha visszajöttek elmondhatod - mosolygott rá Esme majd folytatta - vagy ha akarod most is elmondhatod csak Alice, Rose, Bella és én vagyunk itt. A fiúk meg megtudják később. - mondta Esme

- Ökhm... - kaparta meg a torkát Edward, hogy jelezze, hogy ő is itt van. Esme zavarba jött

- Ó tényleg, szörnyen sajnálom, azt hittem velük mentél. De te már úgyis tudod, nemde? - mosolyodott el

- Persze, tudom - mondta. Majd azt látom, hogy Renesmee lesüti a fejét. Ennyire borzalmas lenne? Kétlem...

- Bella, telefon! - mondta Alice a csilingelő hangján. Mire kimondta már rezgett is a mobilom. Anyám az. Vajon mit akarhat?

- Szia Anya! Minden rendben? - szóltam bele a készülékbe

- Szia Kincsem! Nincs semmi baj, miért is lenne? Hogy vagy? Jól vannak a többiek?

- Nem tudom, csak kérdeztem. Persze, mindenki él és virul - mondtam, majd egy mosoly jelent meg az arcomon

- Szóval azért hívtalak fel - kezdte Renée a mondókáját - hogy elmondjam, hogy 22 éve annak, hogy összeházasodtam Phil-lel.

- Jaj, Anya, ez csodás! - örvendeztem, majd ránéztem Edwardra. Mi csak most leszünk a 20. évfordulónknál. És most is ugyanúgy szeretjük egymást, mint régen. Nem..nem is! Sokkal jobban! Emiatt a gondolattól egy hatalmas vigyor jelent meg az arcomon.

- Miért vigyorogsz? - kérdezte játékosan

- Majd elmondom - válaszoltam úgy, hogy Renée meg ne hallja.

- Bella, képzeld, Hawaiira fogunk menni egy újabb nászútra, hát nem remek? - dicsekedett anyám

- De, tényleg remek! - majd gondolataim megint Edwardra terelődtek

- Csak ennyit akartam mondani. - majd meghallottam Phil hangját, hogy hozzá beszél - Most le kell tennem. Légy jó, és add át üdvözletem a többieknek. - kérte anyám - Szia!

- Rendben átadom, szia! - majd lerakta a telefont. Mobilomat visszacsúsztattam a zsebembe.

- Gondolom hallottátok - mosolyodtam el

- Igen, ha legközelebb beszélsz vele, mondd meg, h mi is üdvözöljük őt - mondta Nessie

- Rendben - egyeztem bele

- Elrabolhatom egy kicsit Bellát? - fordult Edward a többiek felé

- Vigyed csak - mosolygott Alice. Mire kimondta, már ott sem voltunk

Felértünk a szobánkba, majd lehuppantunk a franciaágyra, aztán eldőltünk. Edward elkezdte simogatni az arcom. Pár percig így ültünk, majd megkérdezte

- Na, most már elmondod, hogy min mosolyogtál? - kérdezte, majd tovább folytatta - még mindig elég frusztráló, hogy nem hallom a gondolataid - mondta, de a hangján megéreztem az enyhe "durci vagyokot".

- Ennek még mindig örülök - megajándékoztam egy hatalmas mosollyal, mire ellágyult, majd folytattam tovább - Visszatérve a kérdésedre, azon mosolyogtam, hogy nekünk meg most lesz majd a 20. évfordulónk

- Ó tényleg, elfelejtettem - incselkedett

- Tényleg? Ezt most igazán nem kellett volna mondanod! - vigyorogtam, majd rávetettem magam és letéptem az ingét...

Pár óra múlva arra "ébredtünk fel", hogy Alice azt mondja a többieknek, hogy pár perc múlva itt lesznek. Gyorsan felöltöztünk, majd leszáguldottunk a lépcsőn. Épp időben értünk le. Az ajtó nyitva volt, de még a folyónál tartottak. És hirtelen megcsapta az orrom annak a vámpírnak az illata...jobb elővigyázatosnak lenni, gondoltam, majd odahúztam magammal Edwardot Esméékhez, akik egy sorban várták az érkező idegent. Kitoltam a pajzsom. Most már egészen könnyen ment. Gyerekjáték volt. Most már nem kellett felidegesíteni ahhoz, hogy sikerüljön, még anno... Ilyenkor mindenkinek a képességét át tudom venni. Ilyenkor Edwardot megajándékozom azzal, hogy hallja a gondolataimat. Talán ha jó lesz mindig a pajzsom alatt lesz, majd megjelent az arcomon egy széles de komisz vigyor. Edward is mosolygott majd gondolatba hozzátette: Légyszi! közben boci szemekkel nézett rám. Ilyenkor nagyon nehéz neki nemet mondani. Meghallotta, Rose gondolatait. Remélem, hogy nem szebb nálam! Ezen nevetnem kellett, majd gondolatban megkérdeztem Edwardtól, hogy hogy bírja ki nevetés nélkül. Hát már megszoktam, az elején meg szinte mindig elnevettem magam. Végén már együtt nevettünk. Rosalie értetlenül nézett ránk, majd megkérdezte tőlem

- Te Bella, mi olyan nevetséges?

- Se..semmi - majd újra kitört belőlem a nevetés. Edward is követte példám. Na de Bella nyugi . Utasítottam magam. Aztán láttam, hogy már a verandán járnak, majd bennteremnek. Megdöbbentem! Edwardnak leesett az álla. Ezt hogy csinálja? Kérdeztem magamtól. Emmett, Jasper, Jake...és még Carlisle is! Hihetetlen! Csorog mind a négyüknek az álla. A nőstény mosolygott egyet önelégülten, mikor meglátta az arcunkon a döbbenetet.

- Sziasztok! - üdvözölt minket - Mirjam Benett vagyok és ti?

- Esme...Esme Cullen.

- Rosalie Hale - gondoltba hozzátette Ilyen ronda, és Emmettnek is ott csorog a nyála? Mit művel vele, meg a többiekkel? Látom ez a kérdés nem csak bennem merült fel, hanem ugye Rose-ba, Esmé-be, Alice-ba és Edwardba is. Mirjam odafordult Edwardhoz.

- Edward Cullen

- Bella Cullen

- Renesmee Cullen

- Alice Cullen - mondta üveges szemekkel. Mirjam furcsállta, majd odafordult Edwardhoz. Mit akar tőle? Felmorogtam. Gyere velem! Nem akarom, hogy az én nyálam is úgy follyon! Kért Edward gondolatban. Megyek, menni is akartam.

- A-a! Négyszemközt! - parancsolt rám mérgesen

- Nem megyek, ha Bella nem jöhet! - adta ki az ultimátumot Edward. Mirjam még mindig nem egyezett bele, szóval nekikezdtem

-Ömm... - kezdtem bele. A szép szavak nem jöttek a nyelvemre csak a csúnyák, de végül megtaláltam mit is kell mondani - Sajnálom, de Edwarddal kel mennem!

- Miért? Miért nem beszélhetek vele négyszemközt? - kérdezte durcásan

- Egy! Edward is tudtodra adta, hogy nem megy, ha én nem mehetek. Kettő! A felesége vagyok, és nem akarom, hogy ő is úgy nézzen ki! - mondtam kicsit hangosabban, majd a fiúk felé intettem

- Jó, rendben - adta meg magát, de a gondolatai...: Úgyse tudod megvédeni, ha akarnád sem!
Nem tudja még, hogy mire vagyok képes. Mosolyodtam el magamba. - Hol beszélgessünk?

- Menjünk talán fel - javasolta Edward. Edward szobájának ajtaja nyitva volt, meg az ablak is. Utolsóként mentem be, és magam után az ajtót is becsuktam. Edward várt rám, hogy nehogy a pajzsom alól kimenjen. Majd leültünk a földre. Mirjam meg az ágyra ült. Hirtelen kicsúszott valami a számon.

- Mi a képességed? - kérdeztem kíváncsian és meggondolatlanul. Majd meghallottam mire gondol. Ha azt tudnád..hehe...elcsábítom a férfi egyedeket, de úgy... ők a megtestesült tökéletes partnert, ideált látják, ha rám néznek.Vajon Edwardra miért nem hat? Ő sokkal helyesebb, mint az a szőke lenn. Aztán Edward gondolataira lettem figyelmes. Jasper? Ő? Ne! Senkire sem vet szemet! Most már világos. Köszi Bella, szeretlek! Mondtam már, hogy szeretem a pajzsod? Ha nem lenne, én is úgy néznék ki mint egy kutya, akinek a szájából csorog a nyál... Magamban mosolyogtam. Mindent megteszek Edward érdekében. Ebben biztos lehet.

- Nem mindegy? - kérdezte zaklatottan

- De, úgyis tudom már! - upsz, ezt nem kellett volna, Buta Bella! Edward hozzám fordult majd figyelmeztetett: Bella, gondold meg! Bocsáss meg - válaszoltam lelkifurdaltan. Bella, neked mikor nem lehet megbocsátani?Szeretlek! majd megfogta a kezem.

- Hogy mondtad? - törte meg a kettőnk közti gondolati párbeszédet.

- Azt, hogy úgyis tudom...

- Megkérdezhetem hogy honnan tudod?

- Képesség - vállat vontam

- Majd még összefutunk - aztán az ablakon kisurrant és eltűnt a szemünk elől.

- Köszi, hogy megvédtél ettől a hülye képességtől.

- Nagyon szívesen, majd egy csókot nyomtam a szájára, erre ő az ölébe vont.

- Ed... - mikor szólásra nyitottam a számat, újra megcsókolt. Megadtam magam, de amikor keze a felsőm felé ment, megállítottam. Bocsánat kérő arccal néztem rá.

- Edward, nem kellene megnézni a többieket? - céloztam a fiúkra

- De, igazad van. - kaptam egy puszit a számra, majd visszamentünk.

- Jazz! Jasper? - hallottam meg Alice kétségbeesett hangját. - Hallasz?

- Alice, hol vagyok, mi történt? - kérdezte kómásan Jasper

- Nem emlékszel rá? - majd ránkpillantott. Edward elment? kérdezte Alice a gondolatain keresztül. Edward csak bólintott egyet. Ekkor esett le, hogy még midnig rajta van a pajzsom. Lehet le sem evzsem, hadd örüljön.

- Nem..nagyon, csak arra - kezdett bele JAsper a történetbe - hogy, hogy jött Seth, és mondta, hogy láttott egy idegen nőstényt az erdőbe, és a fiúk elmentek megkeresni. Ott szétszakadtunk. És egyszer csak megláttam hármójukat azzal a nősténnyel, és folyt a nyáluk. Azután feketeség, semmi... - nézett fel Alice-ra. Látszott rajta a zavarodottsága.

- Edward tudod mi a képessége a csajnak? - kérdezte Rose miközben Emmettet ébresztgette.

- Persze, Bella el akarod modnani helyettem? - közben összekulcsolta kezünket

- Ömm..mondjad el te, tőled kérdezte Rosalie - mostanra már ő is nagyon jó barátnőm lett.

- Szóval a képessége, nagyon - habozott, kereste a megfelelő szavakatt - érdekes. El tudja káprásztatni a him egyedeket, azzal, hogy úgy látják őt, mint az ideáljukat.

- Ó ez tényleg nagyon érdekes, ilyenről még sosem hallottam - mondta Alice.

- Jake!? Jacob? Hallassz? - hallottam meg Nessie kétségbeesett hangját. Mert már csak JAcob nem "ébredt fel"

- Nyugi rendbe jön! - lépett oda Esme, szavai mintha varázsigék lettek volna...

- Ahj..mi..mitörtént? Nagyon fáj a fejem! - Nessie átkarolta.

- Gyere vegyünk be egy tylenort. Majd lövelt Edwardnak egy gondolatot.

- Nessie szeretné befejezni, azt amit elkezdett.

- Megyünk! - válaszolta Emmett.

Mikor elmúlt Jake fejfájása, Nessie belekezdett.

- Szóval, mivel megzavart az a nyavajás Mirjam ezért most mondom el, hogy - Emmett elkezdett dobolni az asztalon az ujjával.Úgy, mint amikor amikor ilyen fontos eseményt, dolgot jelentenek be. Önkéntelenül felkuncogtam Alice-szel.

- Emmett fogd be! Illetve állítsad le a dobverőidet - szídta le Renesmee. Szóval ott tartottunk, hogy - hatásszünet, szusszanás, sóhaj - TERHES VAGYOK!

- Hogymi? - jött ki az egész családból szinte egyszerre. Erre nem gondotlam volna...

- Terhes vagyok Jake-től, ennyi...

- Ez nem ennyi! - mondta Edward mérgesen. Nem a lányára haragudott, csak aggódott érte. Lepörögtek előtte azok az emlékek, amikor Nessie született, hogy majdnem meghaltam, hogy akkor lettem vámpír. De hát Nessie hallhatatlan. Csak a kicsivel lenne némi probléma. Hogy mi lesz? Mit fog tudni? A Volturi...nem, ők sem jönnek el. Nessie-vel lerendeztük ezt az ügyet azt hiszem. Ha nem, akkor pedig megint erősebbek leszünk, mint múlkor. Edward Jacobra pillantott, aki faarcot vágott.

- Hé, kölyök jól vagy? - bökte meg Emmett Jake-t - illetve leendő apuka - nevetett fel Emmett - Jól vagy?

- Jól vagyok, csak...csak meglepődtem - mondta, majd hozzátette - Ja, és nem vagyok kölyök! - minden szót jó erősen megnyomott, hogy megértse végre...

- Okés - várt egy picit, majd folytatta - kölyök - nevetett fel újra. Carlisle törte meg a "nem vagyok kölyök, de az vagy" játékot.

- Ennek utána kellene nézni, mert nem tudom, hogy lehetséges-e - habozott - értitek... Lám még ő sem találja meg midnig a szavakat..

- Kutassunk - szólalt meg Alice majd mindenki felsietett Carlisle szobájába.