Full Moon 17. fejezet

Meghoztam az új fejezetet. Egy pár sorral rövidebb lett, mint az előző, de nagy szó ez is, mert éppen nyaralok :D Hozzászólás határ: 11 :)

17. Nem várt látogató, avagy még több probléma

FUTOTTUNK TÖBB ÓRÁN KERESZTÜL, MIRE ELÉRTÜK A CULLEN HÁZAT. Mire hazaértünk, már mindenki a nappaliban gyűlt össze. Mi csak berontottunk.

- Fejlemények? - kérdezte meg Edward idegesen. Addig én leültem Nessie mellé és a kicsi Derek mellé.

- Nagyon édes! - simogattam meg a pici fejét és puszit nyomtam a lányom feje búbjára. Edward idepillantott és az arca pár pillanatra ellágyult, miközben a kis csöppséget nézte. A mi családunk - gondoltam.

- Meg akarják nézni Nessie-t - mondta komolyan Alice. - pedig arra gondoltam, hogy ők kimaradhatnának ebből. -Jacob felhorkantott. - És akkor a kicsit se látnák...
De így...! - idegeskedett

- És a másik? - kérdeztem mert eszembe jutott a kis kutatásuk, amire rábukkantak

- Az meg az, hogy farkas gént örököl - nézett mindenki Derek felé - És mikor ember, akkor hasonló lesz, mint Nessie. Egy kicsit gyengébb, de ugyan olyan. - vázolta a tényeket Carlisle

- Ú hu hu! Milyen lények lesznek már a családban! De ez baró! - vigyorgott Emmett

- Mármint milyen lények? - tette csípőre a kezét Esme - Ugyanolyan érző lények, mint mi!

- Csakd fog be, Emmett, jó? - szólalt meg először Jake, mióta ittvoltunk. Láttam, hogy Jane csak a kicsit nézi. Odaléptem hozzá. Gondolhatta, hogy miért megyek, ezért máris magyarázkodásba kezdett.

- Olyan csodálatos dolog. Olyan gyönyörű ez a pici! - ámuldozott Jane - Én még túl fiatal lettem volna ahhoz, hogy gyerekem legyen.. De most... Mit nem adnék egy gyönyörű kis bőgőmasináért - nevetett fel keserűen. Félszegen elmosolyodtam. Talán nekem se adatott volna meg ez a csoda. Egy véletlen. Sose tudtam, hogy miért szeretnek ott, fenn. Nem tudom mivel érdemeltem ki, Edwardot, és hogy legyen tőle egy gyerekem. Egy gyerekünk. Aztán neki, meg szintén lett egy pici babája. Egy teljes család lettünk volna, ha emberek lennénk. Egy teljes...

Miután megtartottuk a családi kupaktanácsot, azután odajött hozzám Alice.

- Szép volt a ház, ugye? - vigyorgott rám

- Alice, hogy a francba vagy ilyen nyugodt? - hüledeztem, miközben néztem hugom, mosolygós, nyugodt arcát.

- Bella! Nem lesz itt vérontás. Hahó! Csak pusztán kíváncsiak... Viszont Jane miatt jobban aggódok! - tette hozzá halkan, hogy csak én halljam

- Gondolod...? - utaltam arra, hogy talán elvihetik

- Nem tudom. Nem láttam még semmit. De szerintem jobb lenne, hogyha Jane elmenne Esme-vel. Valahova, oda, ami innen elég messze van. - vázolta ötletét, miközben Jasper oda jött Alice-hez és megölelte.

- Értem - töprengtem - Azt hiszem, hogy az jó ötlet... Mert, mi ránk, szükség lesz.

- Igen, a képesség az nem árt! - tette hozzá Jasper - Alice szerint nem jönnek sokan. Aro, Caius és Marcus. Meg az őrök. Alec elvileg elment tőlük. Felix jön még. Demetri másik ügyet intéz. Szóval biztonságban lesz Jane és Esme. Én csak ühümmezni tudtam. Láttam, hogy Jacobék felmennek a szobájukba.

- Megbocsátotok egy pillanatra? - kérdeztem meg udvariasan és otthagytam őket. Utánuk mentem. A szobájuk előtt megálltam és bekopogtam.

- Gyere! - hallottam meg bentről Nessie hangját.

- Csak én vagyok! - csuktam be magam mögött az ajtót. Derek épp ébredezett. Elmosolyodtam majd komoly lett az arcom - Bocs, hogy elmentünk Edwarddal. - Nessie csak legyintett és elmosolyodott.

- Rátok fért - vigyorgott

- Köszi - mosolyogtam rá. Jake-re néztem. - Hogy vagy Jacob? Milyen apának lenni? - borzoltam össze a haját miközben nevettem arckifejezésén

- Jól vagyok Bella, de tényleg. És örülök a kicsinek. Olyan aranyos és olyan erős - vigyorgott. Gondoltam megviccelem egy kicsit.

- Akkor Nessie-re ütött - vihogtam. Nessie vette a lapot és nevetni kezdett. Jake csak fintorgott egyet, de az ő arcán is megjelent egy mosoly. Kopogott valaki.

- Csak nyugodtan! - kiabált ki Jacob

- Sziasztok! - köszönt Edward és bejött az ajtón. Odalépett Nessie mellé, megpuszilta a homlokát. Jacob vállába aprót boxolt. Mellettem állt meg és átölelte a derekam. Derek gügyögni kezdett, majd fordult egyet Nessie karjaiban. Kinyitotta kicsit szemeit és felénk fordult. Elmosolyodott.

- Megfogod? - ajánlotta fel Nessie nekem.

- Ha szabad. - majd odajött, és a karomba tette a kicsikét. Feltűnően melegebb volt, mit mi. Akkor talán a második teóriának lesz igaza. - Szia Manó! - köszöntem neki. Óvatosan kihúztam az egyik kezem és megsimogattam apró fejét, és megpusziltam azt. Edward is megsimogatta a pici fejét. Láttam, hogy Renesmee elmosolyodik. Derek felemelte a kezét az arcom fele, én pedig lejjeb hajoltam. Meghúzta a hajam, és felnevetett. Mindenki hahotázni kezdett Derek ötlete miatt.

- Bells ezt megkaptad! - röhögött Jacob

- Na, majd meglátom, hogy mit fogsz arra lépni, mikor neked kell tisztába tenned! - nyújtottam rá a nyelvem. Nyelt egy nagyot. Felkacagtam Edwarrdal.

- Nyugi, csak fogd be az orrod! - viccelődött Edward is. Kintről is nevetés hallatszott.

- Csak nehogy gázmérgezést kapj Jacob! - hallottuk meg Emmett röhögő hangját, majd egy gyomorszáj vágást. Újra nevettünk. Érdekes, mintha nem is jönne a Volturi. Csak egy sima nap lenne. Gondmentes. Lehet, hogy nekem se kellene aggódni? Ránéztem Edward-ra. Ő is mosolygott. Semmi különösebb jelét nem láttam az aggódásnak. Valaki dörömbölni kezdett az ajtón.

- Gyere be Alice - sóhajtott Nessie vigyorogva, miközben a fejét rázta

- Honnan tudtad, hogy én vagyok? - táncolt be az említett

- Itt mindenki normálisan kopog. Te meg flúgos vagy. De mit is várhatnánk? - emelte égre a tekintetét majd felkacagott.

- Hé Ezt még egyszer visszakapod! - sipítozott Alice, majd komolyra váltott - Esme-ék akkor indulnak. Ausztráliába mennek. Futva. Azért indulnak most. - jelentette be - De én megyek! Kellemes levegőzést! - vigyorgott és kiment az ajtón. Kérdően néztem Edwardra, de ő csak megvonta a vállát

- A szorzótáblát mondta!

- Ja - ráztam meg a fejem, közben egy érdekes hangot hallottam. - Hééé! Szellentett a kicsike - csikiztem meg, mire gőgicsélve nevetett. A szobát újra nevetés töltötte be. Visszaadtam Nessie-nek a babát, majd kimentünk Edward-dal a saját szobánkba. Miközben sétáltunk a folyosón újra a lenti eszmefuttatásomat folytattam magammal. Miért pont engem szeretnek ott fenn? Becsuktuk magunk után az ajtót és rögtön letámadtam Edward-ot.

- Köszönöm, hogy vagy nekem! Köszönöm, hogy létezel, köszönöm, hogy a feleséged lehetek, köszönöm, hogy megajándékoztál egy gyermekkel, és köszönöm, hogy nagymama lehetek - nevettem az utolsó szón, viszont mindegyiket komolyan gondoltam. Edward arca ellágyult, és magához ölelt.

- Ugyan Bella... Nekem kell ezeket köszönnöm, ha te nem lennél... Nekem se adattak volna meg ezek a dolgok. Látod, nekem kellene köszönnöm! - csókolt meg szenvedélyesen.

- Örökké. Szeretni. Foglak. Sőt. Még. Annál. Is. Tovább!!! - nyomtam meg minden szót. Edward átpörgetett minket az ágyon így ő került felülre. Hosszasan, édesen, mélyen a szemembe nézett, majd ajkai cirógatni kezdték az enyémet és a derekamat simogatta én pedig a hátát és a hajába túrtam. Örökké tudnám ezt csinálni. Belebújtam Edward ölelésébe és a fejemet a mellkasára hajtottam.

- Szeretlek! - búgta a fülembe - Sose kételkedj ebben! - puszilta meg a fejem, én pedig lehunytam a szemem és kiélveztem a helyzet minden pillanatát. Beszívtam az illatát, amitől elkábultam. Arcát kezdtem el simogatni. Elvesztünk egymás tekintetébe. Mint egy fekete lyuk, úgy szippantott be. Menekülés nincs. De nem is szeretnék egyhamar. - Tudod, olyan jól néztél ki újra egy kisbabával a karodban. - mosolygott rám - Jó anya vagy, de még mennyire! - miközben beszélt hozzám az arcomat, hajamat, nyakamat, karomat és derekamat simogatta a kezével - Büszke vagyok rád! - puszilt meg. Alkonyodott. Hallottam, hogy suhognak el a többiek az erdő fele.

- Vadászik, mindenki? - kérdeztem, Edward csak bólintott

- Nessie és Jake azért itthon maradtak.

- Igen, ez logikusnak tűnt. - ajkaink újra összeforrtak, már kezdtem volna levenni Edward pólóját, mikor csenegtést hallottunk.

- Ezt nem hiszem el... - döbbent meg Edward és gyorsan visszagombolta az ingét. - Már nem mehetünk el. Tudja, hogy van itthon valaki! A francba! - káromkodott Edward, majd a hajába túrt

- Beavatnál engem is?

- Ezt látnod kell! - fogta meg a kezem és lehúzott. Valaki a bejárati ajtó túloldalán háttal állt. Mikor kinyitotta Edward az ajtót. Nagyobb sokként ért a személy látványa, mikor megfordult.

- M... Mi... Mike? - nyögtem ki. Szemlátomást ő még jobban meg volt lepődve mint én, vagy Edward.

- Bella... Edward? - nézett végig rajtunk. Edward megmerevedett mellettem. - Hát ti semmit sem változtatok! Ez meg hogy lehet? - lépet közelebb hozzánk.

- Mit keresel itt? - szűrte ki a fogai közül Edward a kérdést.

- Egyszer... mintha láttalak volna téged a könyvtárnál, de azt hittem, hogy rosszil látok - nevetett fel zavartan - Aztán gondoltam, hogy eljövök ide, mert nem hagyott nyugodni ez a dolog. Felszisszentem.

- És ha azt mondom, hogy nem én voltam? - köntörfalaztam

- Akkor is itt vagy, fiatalon, és olyan lettél mint ő! - mutatott Edward felé - De a fene se érti, hogy ez hogy lehet! Mi történt Bella? Hallod? - kérdezősködött. Kiterjesztettem a pajzsom Edwardra

- Mit csináljunk vele?

- Ki se kellett volna nyitni az ajtót - szisszent fel

- Késő bánat. És most? Hogy tudnánk kiszívni a memóriájából? Ki lehet egyáltalán?

- Nem lehet, Bella...

- Akkor üssük le valamivel, és vigyük haza. Mondjuk neki, hogy álmodta az egészet. Milyen ötlet?

- Jobb, mint a semmi. - válaszolta, ezzel lezártuk a gondolatos párbeszédünket

- Mike az a te kocsid? - néztem el, és mutattam rá

- Bella, ne térj ki a válasz elől, vagy hívom a ren.. - Edward gyorsan lekapott egy vázát a polcról és a fejéhez vágta. Mike-ot elkaptam a karomba, hogy ne zuhanjon elvesztett eszmélettel a földre.

- Szóval akkor most hazavisszük. Betesszük az ágyba. És reggel azt hiszi, hogy álmodott. - Edward bólintott. A hátsó ülésekre fektettük, mi pedig beültünk előre. Hazavittük, és belefektettük az ágyba. Hazafelé sétáltunk.

- És ha legközelebb jön?

- Akkor nem engedjük be, vagy nem is tudom...

- Azért azt a szép pillanatot képes volt megzavarni... - dühöngtem, kicsit mosolyogva. Edward magához húzott és átölelte a derekamat.

- Szóval akkor te nem aggódsz a Volturi miatt? - tettem föl az igen fontos kérdést.

- Most már egy kicsit. Alice látott még valamit, amit majd mefg fog osztani.

- Mikor? - döbbentem meg

- Holnap, mikor hazajönnek a vadászatból. Senkit sem akart megfosztani a vér örömétől.