hétfő, szeptember 21, 2009

Full Moon 8. rész

Új családtag

Az új nászutunk Edward-dal nagyon jó volt. Újra éltük mindent. Csak én most vámpír fejjel. Csodás volt az az egy hónap. Visszatértek az emlékeim. Olyan jó volt mindent újraélni. El sem akartam onnan jönni. Edward se. Mikor megérkeztünk, mindenki örült nekünk. Hiányozunk nekik. Ők is nekünk. Ez tagadhatatlan tény volt. Nessie-ék is jól érezték magukat. Utánunk jöttek meg egy nappal, mert késett a repülőjük.

A nappaliban beszélgettünk a nászutakról. Edward már elregélte a miénket. Most pedig Nessie-éké jött:

- Tényleg? De hülye vagy Jake! - nevetett fel Emmett

- Miért? Jó vízben úszni farkasként - nevettett fel Jacob

- Renesmee, nem volt utána ázott kutyaszag? - vonta fel a szemöldökét Rose

- Egy kicsit. - vigyorodott el - Eljátszott még egy kicsit a vizben. Ezután jött csak az eső - nevetett fel már vagy századjára Nessie

- Milyen eső? Én nem láttam esőt - mondta Alice

- Nem olyan! - kuncogott fel - Hanem miután kijött a vízből, megrázta magát. Az nagyon vicces volt.

- Ja! Az más! - nevetett Alice.

- És volt egy kis...? - hallgatott el jelentőségteljesen Emmett, miközben felvonta a szemöldökét. Jasper röhögött, közben belebokszolt egyet testvére vállába. Rosalie kupánvágta a kezébe kerülő újsággal.

- Amúgy jól éreztétek magatokat? - kérdeztem tőlük, figyelemelterelésképpen

- Igen, nagyon! - mind a ketten hálásan néztek rám

- Örülök neki - mosolyodott el Edward

- Én - mondta Alice, majd a szeme üveges lett

- Alice mit látsz? - térdeltem le elé. - Alice?! - megráztam a vállát. Semmi. - Alice!!

- Te... tessék? - kérdezte majd megrázta a fejét. A tekintetét az arcomra szegezte

- Mit láttál?

- Marcus megint bepróbálkozott. Sokan felháborodtak. Jane és Alec összevesztek.

- Ez nem lesz jó. - mondta Carlisle

- De anniyra szerették egymást. - hitetlenkedett Esme - Hogy tudtak összeveszni

- Hát, Alec Marcus mellett áll, Jane a mi oldalunkon. - mondta Alice megint öveges tekintettel

- Jane a mi oldalunkon? - hüledeztem

- Nekem ez új! - mondta Rose

- Megkedvelte Bellát.. Az idők során... - mondta Alice

- Tényleg? - kerekedtek el a szemeim

- Tényleg.

- Bella - szólt hozzám Nessie. Megmondtam neki, hogy ne anyának szólítson, mert ő is ugyanannyi idős mint, én. Kinézetre persze.

- Tessék?

-Tudom, hogy nem ide tartozik, de akkor elmehetnék Jacobbal körülnézni az iskolában?

- Igen! Menjetek! - csillogott fel a szemem

- Ennyire várod már a sulit? - nevetett fel Jasper

- Ő még nem tudja, milyen így, vámpírként. Megértem a viselkedését - védett Edward

- Na de Edward! - tiltakozott Emmett

- Nincs semmi de! Ha ti nem akartok akkor nem jöttök.

- De még nem is biztos, hogy mehetünk... - szólt közbe Rosalie

- Igen, de ha mehetünk...

- Nos ki fog jönni? Ha lehet? - tettem fel a kérdést

- Hát Carlisle és Esme tuti nem! - baromkodott Emmett

- Gondoltuk - nevetett fel az egész bagázs

- Ahogy mondod Emmett! - vigyorodott el Carlisle

- Azt hiszem mi már kinőttünk az iskolapadból - mosolygott Esme

- Az tuti! - jegyezte meg Emmett

- Na, ha kinevetgéltétek magatokat, akkor mondjátok meg, hogy ki is jön? - fordultam a többiek felé

- Rám számíthatsz! - mondta Edward majd megcsókolt

- Rám is! Várom már a közös óráinkat Bella! - kacagott fel Alice

- Ha Alice megy, akkor én sem maradok itthon - somolygott Jazz

- Rosalie? - fordultam felé

- Hát... - elkezdett a magassarkújával kopogni a padlón - Ezt Emmett-re bízom.

- Jó, akkor Emmett?

- Hugicám - fordult felém - Kíváncsi vagyok a szereplésedre, szóval naná! Én megyek. Akkor Rose is jön!

- Éljen! Ez király lesz. Mint régen... - meredtem el a távolba. Majd lepergett előttem a múltam. Mikor az ebédlőben voltam, és akkor pillantottam meg először a Cullenékat, a mostani családomat. Jessica világosított fel, hogy kik is ők. Persze az igazságot ő sem tudta, de amennyit egy ember tudhatott róluk, azt elmondta. Emlékszem az első biológia órára. Majd amikor előszőr állt velem szóba Edward. Mikor majdnem elütött Tyler... Ha Edward nincs ott én már, mint akkor mondtam " csak egy horpadás lennék Tyler szélvédőjén " Majd, mikor először ebédeztem vele, de ő nem evett. Mindenre emlékszem. A szemem elkezdett viszketni. Noha vámpirként már képtelen vagyok a sirásra, de ilyenkor egy szúró viszkető érzést érzek a szememnél. Elérzékenyültem az emlékek végigpörgetése alatt. És most én oda fogok visszamenni. Remélem sok órám lesz a testvéreimmel. Edward biztos megcsinálja azt, hogy minden óránk együtt legyen. Habár, szerintem erre már én is képes lennék, de haggyuk inkább a profikra. Kiváncsi vagyok, hogy a tablókép még a suliban van-e. Ez az egyetlenegy jel lesz rólunk. De kétlem, hogy észrevenné valaki. Én egyszer végignéztem az ilyen tablókat. És már nem tudnám visszaidézni. Az embereknek nem jó a memóriájuk. Szerintem, ha kétszer lennék a képen, azt se vennék észre. Hát, majd meglátjuk - sóhajtottam fel

- Akkor, mi iratkozzunk be? Feltétlen?

- Igen ti igen! - mosolyodott el Carlisle - Okosnak kell lennetek - vigyorgott. Jake fújtatott egyet. Nevetnem kellett a reakcióján.

- Akkor mi megyünk - mondta Nessie, majd Jacobot karonfogta, és elindultak a garázs fele. Felkuncogtam.

- Mi olyan vicces hugica? - érdeklődött Emmett. - Én is nevetni akarok!

- Hát, Jake-nek nincs ínyére ez a sulis dolog. - most már nevettem.

- Tényleg nem - majd mindenki követte a példám. Hangosan zengett a nevetéstől a Cullen ház.

- Alice sakkozunk? - kérdeztem meg. Alice szeme felcsillant. Gondolta, biztos győz, mert látja, hogy hova lépek. De én egy turpisságra készülök.

- Persze. - majd hozta is a sakktáblát

- Azt hiszed, hogy leverheted Alice-t, kicsi Bella? - gúnyolódott Emmett.

- Igen azt! - húztam ki magam

- Fogadjunk! Én egy 10-est teszek Alice-re. - mondta Jasper

- Alice-re egy10-est! - csapott az asztralra Emmett

- Én egy 20-ast Bellára! - mondta Edward

- Edward, lehet, hogy ő a világod közepe, de én láttam, hogy én nyerek! - mondta Alice

- Én bizom benne!

- A te pénzed bánja. - vont vállat Rosalie - Én is egy 10-est Alice-re

- Valaki még? Először? Másodszor? Harmadszor? Jó, hát, akkor senki. - rekesztette be a fogadást Jasper. Gyorsan hátranéztem Edward-ra majd rákacsintottam. Majd kiterjesztettem rá a pajzsomat, mig Alice a bábukat állította fel.

- Segítesz? - kértem gondolatban

- Persze. Ó, olyan jó a gondolataidat olvasni. El sem tudod képzelni mennyire. - majd odaállt a hátam mögé. Kezeit a vállamra tette. És igy vártuk a játék kezdetét.

- Alice, legyél te a fehér, rendben?

- Nekem oké. - majd megfordította a táblát, hogy a fehérek legyenek a térfelén.

- Nah, akkor - gondolkodott egy fél másodpercet, majd egy paraszttal előrébb lépett. Én meg próbáltam nem eldönteni, hogy használom Edward képességét. Én is ki léptem egy paraszttal. És igy ment ez tovább, mikor egyszer a távolba meredt.

- Bella! Ez nem ér! - sikított fel Alice

- Mi nem ér? - adtam az ártatlant. Edward felkuncogott a hátam mögött.

- Hát, hogy Edward-tól segítséget akartál volna kérni - mondta durcásan

- És ha nem kértem volna, akkor meg te nyertél volna. Enniy - vigyorogtam

-Jól van. Mind a kettőnk részéről hülyeség volt. - mosolyodott el

- Tudtam, hogy megbocsátasz. - majd megöleltem

- Nem is haragudtam rád. - ölelt vissza

- Ó, és akkor ki nyert? - kérdezte Emmett

- Senki. Bátyókám, megmarad a pénzed - nevetett fel Edward.

- De Bella, ha ezt előbb is közölted volna, akkor rád tettem volna. Habár mindegy lett volna. Nah de érted - gabalyodott bele a szavakba Emmett

- Igen, értem, persze - nevettem föl Emmett bakiján. Majd Edwardhoz fordultam. A nyaka körül összefontam a kezemet, és egész testemmel hozzásimultam. Ő a kezét a derekamra tette. Igy álltunk pár másodpercig, mig elmélyedtünk a másik szemében.

- Felmegyünk? - kérdeztem meg halkan. Ő csak bólintott egyet, majd kézen fogott, és elindultunk a szobánk felé. Mikor beértünk odaballagtam a CD-s állványhoz, kikerestem a Yiruma CD-t, majd benyomtam a 4.-es gombot. Ez volt a Moonlight. Imádom.

- Moonlight? - kérdezte meg Edward, majd odajött és megölelt.

- Igen. - majd még jobban hozzásimultam. Ajkamat az övére tapasztottam. Kezem lejjebb csúszott, majd az inge alatt simogatta márvány testét. Egy kopogás zavart meg minket. Lemondóan sóhajtottam.

- Bújj be! - mondtam, majd kivettem a kezem Edward inge alól

- Visszajöttetek? - nyilt ki Edward szeme - Mi volt?

- Hát.. - jött beljebb Nessie - Igazából semmi. Nincsenek iratok. Semmi.

- Nessie! - szólt rá kicsit dühösen Edward

- Mi az? - értetlenkedtem

- Nessie, el lopta az iratokat. Igy tiszta ügy. És hova tetted a papírokat?

- Ööö... Jacobnál van - miközben bezsélt elmélyülten tanulmányozta a cipőjét

- Nem baj, drágám! Megyünk suliba! - örvendeztem. Nessie fura arccal nézett rám.

- Jól vagy?

- Persze, csak örülök. Te nem tudhatod, hogy nekem mennyi emlékem kötődik oda. - majd hátrapillantottam Edward-ra, aki megmutatja a csibész féloldalas mosolyát. Majdnem odarohantam hozzá. De csak majdnem. Itt volt Nessie.

- Jóó. Akkor én most megyek is - majd háttal el kezdett sétálni az ajtó felé. Mielőtt kiléphetett volna Alice itt termett.

- Gyere Nessie, elmegyünk iskolaszereket vásárolni. Mindnekinek vezsünk szép dolgokat. - ragadta meg lányom kezét a legjobb barátnőm.

- Gyertek Edward! Kisérjetek minket le. - követelte Alice az ő kis csillingelő hangján

- Megyünk! - nevetett fel Edward. Majd elindultunk a lépcső fele.

- Jake hol van? - kérdezte meg Alice

- A konyhában lesz. Szerintem. - Alice felrötyögött:

- Gondolhattam volna. - majd mikor leértünk a lépcsőn Alice-ék a komyha felé vették az irányt, mi pedig csatlakoztunk Emett, Rose, Jazz, Esme és Carlisle társaságához.

- Jasper, mész te is? - biccentettem a fejemmel a konyha felé

- Szerintem muszáj lesz... - vett egy mély levegőt. Majd kintről lépteket hallottam. Hallottunk. Majd kopogást. Mindenki "egy emberként" fordult az ajtó felé.

- Mi az a... - mondta Emmett döbbenetében

- Jól mondod - mondtam, tágra nyilt szemekkel.

- Mit keres itt? - kérdezte meg Alice. - Mikor a konyhában voltam, akkor volt egy látomásom, hogy bekopog. És... - halt el a hangja egy kicsit - De az előzményét nem láttam. - Carlisle felállt, majd kinyitotta az ajtót.

- Mi szél hozott erre felé? - mondta az alacsony lánynak. - Talán gyere beljebb. - majd karjával beinvitálta a szobába.

- Köszönöm Carlisle. Én..nem is tudom, hogy hol kezdjem...

- Hát talán az elején - mondtam. Majd rám szegezte a tekintetét, ami eddig a padlót fixirozta.

- Hát.. hát.. - habogtam. - A szemed... nem is vörös már annyira, mint ahogy múltkor láttalak... - ámúldoztam

- Tudom. Nah szóval. Elkezdem.

- Hallgatunk Jane. - mondta Carlisle nyugodt hangon

- Szóval a Volturi között, most nagy a vita. Marcus rátok akart támadni. De megtiltották neki. Nemrégiben megint előhozakodott ezzel a tervvel. És ekkor már az ő pártjára is álltak. Köztük Alec is. - a szája lefelé kezdett görbülni. - Én nem akartam ellenetek fordulni. Soha! Csupán kötelességből kellett megtennem. De most a sarkamra álltam! Otthagytam a Volturit. Elkezdtem futni. Nem tudtam hova is megyek pontosan, csak rohantam. És mikor ráeszméltem, hogy hol vagyok, akkor eldöntöttem. Vagyis nem. Mert emlékeztem Alice képességére. És nem akartam, azt, hogy lássa, hogy jövök. És idefele sokszor táplálkoztam. Őzzel, meg ami állat épp az utamba botlott. És, egy valamit nem tudom, hogy hogy kérdezzem meg...

- Ez mind szép tőled Jane! - mondta Carlisle.

- Na, halljuk a kérdésed! - már kiváncsi voltam rá, hogy miért is jött pontosan. Felálltam Edward mellől, majd közelebb léptem a jövevényhez.

- Hát jó! sóhajtott egy nagyot. Szóval, szertnék csatlakozni hozzátok - nyögte ki végre
Jane.

- Jane Volturi. Jane Cullen. Hmm - fontolgatta Emmett. Majd mindneki megnémult.

- A Volturihoz hozzászoktunk. De szerintem a Cullen-hez is hozzászokunk. - mosolyodott el Carlisle

- Ó, komolyan? Köszönöm. Igérem jól fogok viselkedni. - mosolyodott el

- Remélem is - mondta Carlisle - majd a kezét odanyújtotta Jane-nek - Üdv a családban! - Jane viszonozta a kézfogást. Majd a szemei felragyogtak.

- És a képességed? - nyögtem ki.

- Nyugi Bella. Senkit sem fogok bántani! - lépett közelebb hozzám Jane - Megölelhetlek? - kérdezte, majd megint a padlót kezdte nézegetni. Váratlanul ért a kérdése. Edward megmerevedett.

- Ööö, nyugodtan. - mikor kimondtam már a karjaiba is zárt.

- Úgy szerettem volna már barátnőket. Alice, Rosalie?

- Örülök, hogy itt vagy Jane - mondta Alice, mert látta, hogy Rose egy szót sem fog szólni.

- Én, nem ilyennek ismertelek meg! - mondtam

- Tudom. Pedig ilyen vagyok. Szeretek szeretni. Szeretem ha szeretnek. Csak ezt az oldalamat nem fedhettem fel idáig...




Nah meglepődtetek? :D Remélem igen:D Irjátok le, hogy mikor elolvastátok a cimet, kire gyanakodtatok, ha gyanakodtatok... És amit hallgatnak Belláék a Moonlight az itt is megy a zenelejátszón. Szerintem nagyon szép:) Komiakt kérek!!:D ( bocs a helyesirási hibákért. majd kijavitom őke, csak smot este van..lehet elirtam...de most mennem kell...) Jó olvasást:)

5 megjegyzés:

fruzs99 írta...

Első kom:D nagyon nagyon jó lett!! én örülök Jane-nek:D de azért remélem nem támadják meg Cullenéket Aroék...:D az nem lenne jó:D bár nem tudom:D na szóval tökéletes lett!! várom a folytatást, puszii Mesii

Rosalie14 írta...

Szia!!
nagyon jó lett ez a rész:)
tetszik nagyon:)
annyira meglepődtem Jane:)
de azért örültem neki:)
várom a folytatást:)
mikor lesz a következőőő??:D
puszi,Rosalie

Alice0218 írta...

király!!!!
nagyon jó ez a rész IS:)
mikor lesz folytatás

Bella írta...

köszönöm:)

ööö most beteg vagyok, szóval időm mint egy vámpirnak... :D nah jó azért nem :D csak 3 nap:D Irni fogok akkor, mikor nem nyomom az ágyat :) És nem tudom melyik fog előbb kijönni :) Meglepetést szereztem Jane-el? :D Ez volt a célom :D És köszönöm azoknak, akik rendszeresen inka kommentet :) Nagy segítség:) Vagy akik írnak az üzifalra :) Maradjon meg ez a szokásotok :)

Névtelen írta...

hello nem akarok zavarni, de sztem azt a tényt valahogy hanyagoltad h nessie terhes mármint nem nagyon utal rá. hogy akkor most nem is az?