csütörtök, szeptember 24, 2009

Full Moon 9. rész

Iskola előtti napon

- Hát igazából mikor először megláttalak, akkor nem voltál ijesztő - mondtam

- He he! Köszi! - vigyorodott el

- Bella, neked akkoriban egy vámpír sem volt ijesztő - nevetett Emmett

- Ó! Azt te csak hiszed! - nevettem fel keserűen. - Ott volt James, Laurent, Victoria na meg a Volturi.

- Ó, tényleg. El is felejtettem! - vigyorgott kajánul Emmett

- Emmett, te mindig ilyen vagy? - kérdezte kacagva Jane

- Többnyire - világosította fel Alice

- Bírom ezt a kiscsajt, olyan életvidám. - kacsintott Emmett Jane-re.

- Hé - mordult fel Rosalie, majd belebokszolt a vállába

- Nyugi Rose! Ne légy féltékeny. - röhögött fel Emmett

- És, mit szóltak ahhoz, hogy eljöttél? - kérdezte meg Esme

- Nem tudom - hajtotta le a fejét

- Hogy-hogy nem tudod? - vonta fel az egyik szemöldökét Jasper

- Onnan, hogy azt mondtam nekik, hogy csak vadászni megyek el. Először nem akartak elengedni, mert, hogy ők oda le is tudnak hozatni embereket... De én azt mondtam, hogy friss levegőre van szükségem. Csak azt a kitételt kaptam, hogy ne Volterrában öljek embert. Szóval, mikor elhagytam Volterrát, akkor futásnak eredtem. Azt sem tudtam, hogy merre megyek. Csak egyre távolabb a Volturitól. Aztán megszomjaztam. És nem tudtam, hogy hol is vagyok. Mikor kerülök emberek közé. És ekkor egy őzet pillantottam meg. Az ő vérét kiszívtam. Egész tűrhető volt - mosolygott Carlisle-ra - Aztán újra futni kezdtem. Akkor eszméltem föl, mikor bekeveredtem Seattle-be. Akkor gondoltam először rátok. Hogy talán befogadtok. És igy kerültem ide. És mint elmeséltem, nem tudom, hogy tudják-e hol vagyok. Habár Dimitrij meg tudna találni ha akarna. De ne akarjon! Én már veletek vagyok! Kiállok mellettetek!

- Értem már - bólogatott Japer. - Köszi, hogy elmondtad.

- Nagyon szivesen. Most már ti vagytok a családom - mosolyodott el

- Jó, ha még tudsz egy dolgot rólunk. Az elvileges ellenségeink a barátaink! - intett Edward a kezével Jacob felé.

- Ó, igen tudom! Szia Jacob!

- Ho-honnan tudod a nevem? - dadogott Jake

- Óh! - nevetett föl - Én mindenre emlékszem.

- Akkor gondolom Renesmee-re is emlékszel. - mondta Edward, majd Nessie-re mutatott.

- Igen. De hogy megnőttél. - somolygott a legfrisebb vegetáriánus

- Szia Jane - integetett felé Nessie.

- Hé! Nyugi! Nem kell félni tőlem. - a szája sarka kicsit legörbült

- Nem féltem. Csak... - próbált magyarázkodni, nem sok sikerrel

- Értem - bólintott egy aprót Jane. Majd néhány percig néma csöndben voltunk.

- Jane? - szólítottam meg

- Tessék? - fordította felém a fejét

- Jártál iskolába? - érdeklődtem

- Már megint az az iskola! - nevetett Emmett

- Emmett értsed meg, vámpírként más az iskola, mint emberként! - mentett meg Jane. Hálás pillantást lövelltem felé. Erre ő egy aprót biccentett. Ekkor érzetem, hogy jól megleszek vele.

- Szóval akkor te jártál iskolába? - kérdeztem meg újra

- Igen. De már régen. Vámpírként is megpróbálkoztam vele. Úgy sokkal jobb. Igaz még egy évig sem tanultam. Túlságosan csábítottak akkor az emberek. - hajtotta le a fejét.

- De az már a múlt - mosolygott rá Alice

- Igen - majd viszonozta a mosolyt a kis Jane is.

- Nem baj, hogyha ezentúl Törpillának foglak hívni? - röhögött fel Emmett.

- Öööö... - habozott Jane

- Emmett, mintha számítana, hogy mit is mondd... - mondta Edward

- Jójó. Tudom. Törpilla. - vigyorgott a szőkehajú lányra

- Hé! - Jane összehúzta a szemöldökét.

- Nyugi, velünk is ezt szokta csinálni. Csak néha eléggé tapintatlan. - magyaráztam

- Néha? - nevetett föl Edward

- Jólvanna! Nem kell oltogatni, öcsike!

- Látod? - mutattam Emmettre. - Ő már csak ilyen - nevettem fel

- Látom. De lesz időm megszokni. Ugyebár. - majd egy mosoly terült szét az arcán

- Igen. - mondta szeretetteljesen Esme

- Még egyszer köszönöm, hogy befogadtatok. Ha nem bánnátok elmennék még egyet vadászni.

- Nyugodtan. Menj csak! - somolyodott el Carlisle. Mikor Jane kilépett az ajtón, Rose belekezdett a mondanivalójába.

- Nekem ez a csaj gyanús - mondta Rose, majd az ajtó felé mutatott, ahol az előbb állt pár másodperce

- Rosalie! Nugodj meg! Én semmi ellenséges szándékot nem érzetem tőle. Csak azt, hogy nagyon szeretne a családba tartozni és miután ez megtörtént, hálát éreztem. - világosította fel Rosalie-t

- Én meg semmilyen ellenséges gondolatot nem hallottam tőle. Azon gondolkodott, hogy mikor fog úgy igazából a családhoz tartozni. Meg, hogy Esme és Carlisle mikor fog úgy tekinteni rá, mint ránk. Meg hogy melyik lesz az ő szobája. - kuncogott fel

- Tényleg melyik is? - érdeklődött Esme

- Hát, van egy szoba amit nem használunk. Abba csak egy ablak van. Elég sötét a többi szobához képest. De aranyos. És elég nagy is neki. - csilingel Alice

- Rendben. Veszek neki egy ágyat, meg ami kell. Meg még veszek pár dolgot. - mosolygott egyenes Carlisle-re Alice. Majd megragadta Jazz kezét és Nessiét is. Renesmee pedig húzta magával Jacobot. Önkéntelenül is felnevettem, mint mindenki.

- Nessie-t miért cibálta el? - érdeklődött Emmett

- Sulis dolgok miatt - kiabálta vissza Alice. Mindenki felkuncogott.

- Felmegyünk? - suttogta a fülembe Edward. Én aprót bólintottam, majd megindultunk a lépcső fele. Edward kinyitotta előttem az ajtót. Én ledőltem az ágyra, Edward pedig lassú zenét rakott be, majd odafeküdt mellém.

- Ugye majd meg fogod azt csinálni, hogy minden óránk együtt legyen? - néztem rá bociszemekkel

- Nincs olyan dolog, amit ne teljesítenék-e gyönyörű szempár gazdájának - mosolyodott el Edward, majd egy apró csókot lehelt ajkaimra. - Habár ezt már te is meg tudnád tenni!

- Lehet, habár fogalmam sincs, hogy kell... - görbült lefele a szám széle. Edward felkacagott.

- Nem nehéz. Csak mélyen a szemébe kell nézned. Ennyi - simított végig az arcomon.

- Ennyi? - nyíltak ki a szemeim. - Az hittem valami bonyolult folyamat. - Edward még jobban elkezdett nevetni.

- Ilyen egyszerű. - nevetett még mindig

- Nem illik kinevetni! - húztam föl az orrom

- Jó, bocsi, csak ez vicces volt. Megbocsátassz? - az utolsó mondatnál a nevetést befejezte, és kérlelően nézett a szemeimbe. Nem válazsoltam, csak elkezdtem csókolgatni. Száját, arcát, nyakát... Majd mikor abbahagytam, szorosan Edwardhoz bújtam.

- Ezt vehetem igennek? - kacagott fel

- Igen! - majd játékosan beletúrtam a hajába - Mit szólsz Jane-hez? - érdeklődtem

- Meglepődtem rajta. De nem lesz semmi gond vele.

- Igen-igen. Így, nagyon aranyos nekem. Azt hiszem jól ki fogok jönni vele.

- Igen - nevetett föl Edward

- Most min nevetsz? - húztam fel az egyik szemöldököm

- Ő is ugyanezt gondolja rólad, meg Alice-ről. De elsősorban rólad.

- Tényleg? - lepődtem meg. Ma már sokadjára.

- Igen.

- Szeretlek. - bújtam még jobban hozzá.

- Énis szerelmem. Örökké.

- Én még annál is tovább - mondtam. Edward elkezdte simogatni a hátamat. Tudtam, ha még ember lennék, akkor msot mély álomba merültem volna. De mivel vámpír vagyok, ez csak megnyugtatott, ellazított. Majd arra eszméltünk fel, mikor Alice-ék visszaértek. És Jane még sehol. Biztos csak vadászik. Gyorsan lementünk a nappaliba.

- Sziasztok. Nah bevásároltatok? - kérdeztem

- Igen, mindent megkaptunk.

- Bella, képzeld. Negyed órán keresztül a kocsiban kellett üldögélnünk, mert Alice-ék még elmentek valahova.

- Tényleg? Hova? - fordultam a legjobb barátnőm felé.

- Azt nem mondom, hogy hova, de azt mindjárt, hogy miért - vigyorgott rá teli szájjal. Majd Alice egy szatyorból 3 dobozt vett elő, és azt átadta Carlisle-nek.

- Bella, Nessie, Jake! Gyertek ide, kérlek! - mondta Carlisle, majd megindultunk felé. - Ez a tietek! - nyújtott mindegyikünknek egy dobozt. Felnyitottam.

- Ez ez az enyém? - hápogtam. Majd kivettem a tárgyat.

- Persze. De neked ezt sokkal korábban oda kellett volna adnunk. És ezért bocsánatot kérünk. Csak senki sem volt hajlandó megcsinálni.Ugye tudod, hogy mindegyikünk hordja valamiféle módon a Cullen címert. Mi fiúk egy karpánton, Alice és Rose egy nyakláncon, Esme gyűrűn viseli. Te pedig a karkötő formájában. Mint tudjuk, nagyon szereted azt a karkötőt, ami most rajtad van. Ennek a mintájára csináltattunk neked egyet. Csak ennél a kő helyett a címer van. - világosított fel második apám.

- Ó, köszönöm. És semmi baj. - majd a nyakába borultam. Mindenkit megöleltem. Utolsónak Edwardot hagytam. Teljes erőmből megöleltem. Majd gyengéden megcsókoltam. Majd feltettem a jobb kezemre a gyönyörű karkötőt. Amin ott díszelgett a címerünk.

Nessie csak most nyitotta ki a dobozt. Neki egy fülbevalón volt a címer. Rögtön fel is tette. Megjegyzem, nagyon jó választás volt, mert illett hozzá. És végül Jacob nyitotta fel a dobozt. Az övébe ugyanaz volt, mint a fiúké. Egy csuklópánt. Most olyan jó érzésem támadt. Nagyon boldog voltam. A szememet alig tudtam levenni a karkötőmről.

- Bella, mit szólsz hozzá? - kérdezte Alice, majd felmutatott egy válltáskát.

- Nagyon szép. - válaszoltam Alice kérdésére. Tényleg szép volt. A táska alapja fekete a jobb oldalán, meg színes csíkok, és minták voltak. Egyedi volt.

- Az jó - mosolygott - Mert a tied! - majd odajött, és rátette a vállamra.

- Köszönöm, Alice! - mosolyogtam rá. Éreztem, hogy a táskában még vannak cuccok. - Alice a táskában még vannak cuccok? - kérdeztem meg

- Aha - bólintott, de nem nagyon figyelt rám. Keresett valamit. - Ami benne van az mind a tied, és szükséged lesz rá.

- Ó, értem.

- Megvagy! - mondta Alice, majd kivett megint egy táskát a 20szatyor egyikéből.

- Ez a tied Ed! - csilingelte Alice

- Köszi, de volt táskám - mondta Edward

- Tudom, de az már nem divatos - vonta meg a vállát. - De ez az! - mutatott a táskára. Majd mindenkinek odaadta, amit vásárolt. Mindenki kapott táskát tele tollakkal és füzetekkel.

- Tisztára mint elsőben - suttogtam Edward fülébe, mire ő felnevetett. Én is vele nevettem

- Ahogy mondod, ahogy modnod. - vigyorgott.

- Mindig ilyen, ilyenkor?

- Nem. Ha a kedvére gondolsz. Ha meg a vásárlásra, akkor ilyen volt mindig is. Mindenből új... - horkantott föl Edward

- Figyelj legalább divatosak vagytok. Habár nekem először az arcotok tűnt fel, majd egyszer a furgonomban figyeltem meg a ruhátokat. - simítottam végig az arcán

- Szóval az arcunk... - kacagott fel Edward

- Igen. - majd adtam az arcára egy puszit.

- Alice? - szólította meg Esme - Mit vettél Jane-nek?

- Hát... ágyat, számítógépes asztalt, laptopot, hi-fit, ruhákat, és ágyneműket. Meg ugye még sulikezdésre pár cuccot.

- Húha, és ilyen gyorsan végeztél?

- Hát persze. Már tudom mi hol van. - vont vállat Alice. Majd hallottuk, hogy Jane megérkezett.

- Sajnálom, hogy sokáig elvoltam, csak mindent kipróbáltam. És arra jutottam, hogy a Grizzly a legfinomabb. - a szeme, már nagyon hasonlított a milyénkre.

- Hé, az az én kedvencem!

- Mosmár az enyém is! - öltötte ki a nyelvét a kis Jane a nagydarab Emmettre.

- Tessék ez itt a tied! - nyújtott Alice Jane-nek egy táskát.

- Öö... köszi. Megyünk suliba? Mikor? - kérdezte meg izgatottan.

- Hétfőn beiratkozunk. - közölte Alice

- Rendben - bólintott a kis Jane

- Gyere megmutatjuk Bellával a szobádat! - mondta Alice, amjd megfogta Jane kezét, és elindultunk a lépcső felé. Alice eltakarta Jane szemeit, én pedig kinyitottam az ajtót.

- Figyelmeztetlek, még nem volt időm mindent megvenni.

- Értettem. - majd Alice elvette a kezét. - Hűha.

- Tetszik? - érdeklődtem

- Nagyon is. Kösz Alice - majd megölelték egymást. - Nagyon szép az ágy, és az ágyneműhuzat.

- Még egyszer nagyon köszönöm.

- Örülök, hogy tetszik - mondtuk egyszerre Alice-szel, amire mind a hárman felnevettünk.

- Úgy örülök, hogy itt lehetek! - mondta Jane, majd helyet foglalt az ágyon.

- Nézd, tudom, hogy nem most kellene felhoznom, de Marcus tulajdonképpen mit akar? - kérdeztem meg tőle, majd helyet foglaltam mellette az ágyon. Így tett Alice is, csak ő a másik oldalára ült.

- Hát... Marcus nem nézte jó szemmel, hogy barátkoztok a farkasokkal, meg Nessie-t. Pedig szerintem tök aranyos. Csak fél tőlem - biggyesztette le ajkait

- Nyugi. - simítottam meg a vállát. - Csak még elég félelmetesen látott téged. De majd megszeret.

- Igéred? - nézett a szemembe

- Igérem - mosolyodtam el

- Köszi. Na szóval és meg akar öletni titeket. Meg még a másik kifogása, hogy lassan többen vagytok, mint ők. Vagyis már többen. Csak itt nincsenek őrök. Egyéb érdekes kifogásokat is talált. Ami egy nagy hülyeség. - kacagott fel keserűen

- Például? - kérdezte Edward, aki az ajtóban állt. Majd beljebb jött. És leült törökülésbe velem szembe. Én rámosolyogtam, amit viszonzott.

- Á, szia Edward! Hát például azt találta ki indoknak, hogy ti nem is vagytok igazi vámpírok. Mert, hogy ti vegák vagytok.

- Lehet. De bennünk talán több az emberi - válaszolt Edward

- Az biztos. Ti nem vagytok gonoszok, mint ők - mondta ki utálattal az ők szócskát - Én sem. Csak ez volt akkor a feladatom.


Egész éjszaka beszélgettünk, mig nem virradt másnapra, és iskolába kellett menni. Újra.





Ott van a karkötő. Most képzeljétek el ugyanezt a karkötőt, csak úgy, hogy a Cullen címer van, a kék kő helyett. Hozzászólásokat kérek :)

3 megjegyzés:

Rosalie14 írta...

Szijaaa!!!
annyira jó lettt ez a rész is nagon tetszik:)
várom már a foltatást:)
meg arra is kiváncsi vagyok hog Rosalie sejtése igaz lesz e hogy jane valamiért gyanús neki:D
mikor jön a következő??remélem hamar:)
puszi,Rosalie

fruzs99 írta...

Sziiia!!
annyira tetszik ez a rész:) ez lesz a kedvenc részem:D
várom a folytatást, puszii Mesii

Bella írta...

köszi :)