Novella 3. hely(Kovács Zsuzsi)

Ha a halál hoz neked boldogságot

Mi az élet Edward nélkül? Kérdezem magamtól. Fájdalom, szenvedés? Talán.
De ezeket az érzéseket sajnos most is érzem, mert elhagyott.
Számára én csak egy lány vagyok ki túl sok galibát okozott neki és a családjának.
Lassan már egy éve hogy elhagyott, mégsem tudtam túllépni rajta, elfelejteni, megszokni az űrt a szívemben mely azóta is kínoz.
Az űrt mely szakításunk órájában keletkezett a szívemben.
Az űrt mibe belehalok. De még élek, de érzem a halál órája már közel van.
A magányt, a hiányát próbálom túlélni az apám miatt, de érzem lassan feladom a "küzdelmet".
A halál már közel jár az én gyenge, összetört, megsebzett szívemhez.

Az iskolát elvégeztem, de Forksban maradtam. Az emlékeim, a remény és az életem miatt.
Most Newtonék üzletéből megyek hazafelé.
Mike és még néhány srác bepróbálkozott, de én mindet lekoptattam.

Az utóbbi egy évben keveset,de akkor is csak akkor ha muszáj volt. Lassan félni kezdek hogy megnémulok, habár eddig se voltam bőbeszédű, de most még annyit se beszélek.
Ez alatt az egy év alatt az összes barátomat elvesztettem. Még Jacobot is.
Pedig õ csak bevésődött egy lányba. Akkor kisétáltam a La Pushiak életéből. De legalább Jake és Emma (kibe bevésődött) boldog.
Jake próbált vigasztalni, de én nem akartam a boldogsága útjába állni. Nincs szüksége egy depressziós lányra.
Körübelül hat hónapja vésődött be.
Ma szeptember hatodika van. Még egy hét és itt a születésnapom.
A születésnapom mely tavaly megváltoztatta az életem, a szülinapom mely tragikus volt.

A szervezetem nem bírta elviselni az érzelmi sokkot mely a születésnapom és a szakításunk napjához közeledve egyre nőtt bennem.
Nőttön-nőtt.
Így elájultam a szülinapom előtt egy héttel. Az ájulásomhoz az alváshiány és a rendszertelen étkezés is közre játszott.
Míg kómában voltam halottam apám, anyám, Billy és Jacob hangját.
De én nem akartam felébredni a kómából. Nem akartam szenvedni a hiányától, mely minden nap kínzott.

Ahogy közeledett a születésnapom egyre inkább éreztem a halál jéghideg leheletét.
A tragikus esemény mely az én halálom a születésem napján vagyis szeptember tizenharmadikán következik/-ett be.
De én úgy éreztem, hogy már egy éve meghaltam.
Ámde testi valójában ma haltam/ok meg.
Éreztem a halálom órája közeleg. Közelebb van mint hittem.
Így elgondolkoztam:
Volt-e értelmem megszületni, mikor mindenkinek kit szeretek fájdalmat okozok?
Volt-e értelme ha egy boldog családot tettem tönkre?
A válaszom: NEM!
De ha már megszülettem egynek örülök:
Megismertem a szerelmet ha csak rövid ideig is de meg.
Megismertem a vámpírok, farkasok világát.
Megismertem a legtisztább lelkű vámpírcsaládot: a Cullen családot
Melynél jobb vámpírt családot, családot nem találnék.
Egy valaki tudna csak megmenteni a haláltól, de ő elhagyott, már nem szeret s nem is érdeklem.
Így már nincs értelme élnem. A családom és Jacob hamar ki fogja heverni a halálomat.
Nem számítottam sokat az életben. Mindig is csak egy hétköznapi lány voltam.
Lehet hogy ha ezt hallanák megcáfolnák, de nem hallják. Jobb is így.

És megszólalt egy hang:
- Bella ideje menni! Vár rád a Mennyország!
És én engedelmesen meghaltam.
Nem éreztem semmi fájdalmat.
'"A Halál békés, könnyű, az élet nehezebb.'"
A halál számomra a megnyugvás, ott legalább nem szenvedek.

A halálom után egy héttel volt a temetésem.
A síromon ez állt:

Isabella Marie Swan

1987-2006
Fiatalon ragadta el a halál.
"Egyszer alkonyatkor te is fogsz majd sírni
Itt Nyugszik ki veled boldog akart lenni"

Forksból mindenki eljött, még a La Pushiak is.

A temetésem ott volt a Cullen család is persze Edward nélkül.
Furcsa most már fájdalom nélkül ki tudom mondani a nevét, fájdalom nélkül tudok emlékezni.
Mindenki szomorú volt. Mindenki még Rosalie is.
Carlisle arca most nem a szokásos nyugalmat hanem szomorúságot tükrözött.
Esme, Alice ha tudna szerintem sírna.
Emmett és Jasper is szomorúak voltak.
Szegény Jasper neki most mindenki érzéseit elkell viselni.
Vajon hol van az én szívszerelmem? Gondolkoztam hangosan.
-Mögötted! Válaszolta egy hang mit ezer közül is felismernék: a Szerelmem Edward Cullen hangja.
- Edward!
- Igen, kedvesem!
- Meghaltál? De miért?
- Mikor megtudtam hogy meghaltál rohantam Volterrába ott a Volturi megölt.
Azért haltam meg mert te meghaltál. Bella én hazudtam neked mindig is szeretelek csak a te védelmed érdekében hagytalak el.
- Tehát szeretsz?
- Igen!
Gyengéden megcsókolt és éreztem hogy ez tényleg a Mennyország.

THE END