Szerintem irtó szexi:P Tetszik itt a haja :D A többi képért katt ide
csütörtök, augusztus 27, 2009
kedd, augusztus 25, 2009
Életem legszebb nyara 5 fejezet
5.fejezet július 3.
- Jó reggelt, szerelmem! - ébresztett a legszebb hang a világon
- Köszi! Maradj itt! 10perc! - mondtam Edwardnak majd a fürdőszobába mentem. Gyorsan letusoltam, fogat mostam és megfésülködtem. Vajon mit tervez mára Charlie? Már 4 éve járunk ide, igaz mindig más hotelba, de akkor is... Nincs már semmi izgalmas... Megvan! Ettől a gondolattól jó kedvem lett. Kimentem a fürdőből egyenesen Edward karjaiba. Szorosan hozzábújtam, karjai között kényelembe helyeztem magam, majd bekapcsoltam a tévét. Milyen ironikus. Egy vámpír film ment éppen az HBO-n. Felnevettem
- Csak nyugodtan! - majd velem nevetett Edward
- Hogy lehet az, hogy tévhitek vannak a vámpírokról? - kérdeztem érdeklődve
- Magam sem tudom - vont vállat. Kopogtatást hallottunk.
- Ne menj el! - könyörögtem
- Akkor bebújok az ágy alá - nevetett fel halkan
- Jó -suttogtam - Ki az? - mondtam kicsit hangosabban, hogy aki az ajtóban áll meghallja
- Én - hallottam meg Charlie hangját az ajtó mögül
- Nyitom! - mondtam, majd hátrapillantottam, hogy Edward nem látható-e. Elfordítottam a kulcsot a zárban, majd kitártam az ajtót. Cahrlie látta, hogy még pizsamában vagyok ezért hozzá tette.
- Most keltél?
- Nem. Csak épp ment egy jó vámpíros film az HBO-n és azt néztem. Nem volt benne még reklám, hogy át tudjak öltözni.
- Ja, értem. Akkor öltözz reggeli van. -majd apám komótosan ráült az ágyra. Felkuncogtam. A szekrényből előszedtem a ruhámat, majd bevonultam a fürdőbe. Felkaptam magamra egy rövid gatyát és egy pólót. Arcom megmostam jó forró vízzel, majd megtöröltem. Hajamat újra megfésültem, mielőtt kiléphettem volna. Ráültem én is az ágyra, majd megint felnevettem.
- Mitől van ilyen jó kedved? - vonta fel a szemöldökét apám
- Nem tudom. Habár még mindig nem múlott el a fejfájásom. És azt hiszem lázam is van, mert szédülök... - szinészkedtem. Charlie oda jött hozzám és kezét a homlokomra tette.
- Tényleg meleg a homlokod - sóhajtott apám
- Mondtam! - majd felhúztam a cipőmet, és odasúgtam Edwardnak: - Légyszi ne menj el, mindjárt jövök! Kérlek - könyörögtem, habár tudtam, hogy itt fog rám várni.
Charlie-val lementünk az étterembe. Svéd asztal fogadott minket, de én csak - szokásomhoz híven - egy tál müzlit ettem, majd mondtam, hogy nem érzem jól magam, és hogy visszamennék a szobámba. De lelkiismeret furdalást is éreztem. Apámmal kéne lennem, de Edward mellett nem tudok tisztán gondolkozni, vagyis Edward többet jelent nekem mint Charlie. Habár neki sok mindent köszönhetek. Ha ő nem lenne, nem jöttem volna el Forks-ba élni. ÉS akkor nem ismerhettem volna meg Edwardot. Már a gondolat is fájdalmat okozott. Mit csináltam volna és a napfényes Phoenix-be? Még barátom is alig volt... Itt meg most itt van az egész Cullen család, Mike és a többiek... Apám szava lyukasztotta ki a gondolat buborékot.
- Bella! Látom, hogy nem vagy jól. Ez ugye nem Edward miatt van, ugye?
- Nem, nem! - hazudtam könnyedén
- Akkor jó. Vagyis szerintem pihenned kellene. Feküdj le és aludj! Az alvás sokat segít a betegségeknél. - erre ment ki az egész. Magamba ujjongtam.
- Nahát apu! Nem tudtam, hogy az orvosira jársz - nevettem fel - Akkor mentem pihenni, szia!
- Én elmegyek kicsit sétálni. Nálam lesz a mobilom, ha kell valami.
- Rendben.
- Szia! Gyógyulj meg!
Mikor kikerültem Charlie látó terébe futni kezdtem a lift fele, hogy előbb lehessek Edwarddal. Tudom amit most tettem apámmal az nem volt a legszebb dolog... Megnyomtam a lift hívása gombot. Kinyílt az ajtó, én meg nem néztem magam elé, így nekiütköztem.
- Hova, hova kislány? - kérdezte meg egy ismerős hang
- Á, szia Jasper! - majd megöleltem. Láttam a szemén, hogy váratlanul érte, de visszaölelt. - Hogy vagy? - közben beszálltam a liftbe és Jazz-nek sem kellett végül sehová se menni.
- Jól, köszi.
- Hova indultál. Inni? - vigyorogtam rá
- Nem, csak a recepcióra, hogy nem kérünk takarítást! - vonta meg a vállát - És nem vagyok szomjas - vigyorgott ő is. - Alice már látni akar. Ha Edwardot még tudod egy kicsit nélkülözni akkor először menj oda hozzá és köszönj neki. -nevetett fel Jazz
- Rendben. - az első emeletre érkeztünk. Jasper odavezetett a szobájukhoz, habár tudtam melyik az. Edward felvilágosította tegnap este. Benyitott. Rögtön mikor benyitott valami nekem vágódott.
- Jaj, Bella végre - a nekem vágódott valami Alice volt. Megöleltem.
- Neked jobban hiányoztam mint Edwardnak? - húztam fel a szemöldök
- Lehet. Nem tudom. Nekem máshogy hiányoztál, mint Edwardnak. Tudod mennyire nehéz elviselni Rosalie-t?
- Nekem is hiányoztál. Igen, el tudom képzelni. - nevettem fel - Figyelj, Edwardot az ágy alatt hagytam - nevettem fel, mire Jazz és Alice röhögő görcsben törtek ki, mire én szokásomhoz híven el is pirultam.... - szóval visszamegyek, de még jövök, rendben?
- Rendben - mondta Alice két nevetés között - Szia! - majd kinyitottam az ajtót, a zsebemből elővettem a kulcsot és kinyitottam az ajtóm. Edward sehol!
- Edward! - kerestem. Valaki megbökte a jobb vállamat, és én arra néztem senki. Képzelődöm. Megint megbökte valaki a vállam, de most a balt. De én most jobbra néztem. Edward!
- Edward - mordultam rá - Azt hittem elmentél - szomorodtam el
- Jajj, dehogyis - vont a mellkasára - Csak jó kedvem van. Te, Bella, tényleg beteg vagy?
- Nem, csak Charlie-nak mondtam ezt, hogy együtt lehessünk - pirultam el
- Jaj, kis buta bárányom! Mit művelsz szegény apáddal, csak hogy velem legyél? - rázta meg a fejét rosszallóan, de vigyorgott. - Amúgy tényleg nem vagy beteg? Mert tényleg meleg vagy! Biztos, hogy nincsen lázad?
- Tudtommal nincs. Habár hallottam olyanról, ha valaki bebeszéli magának, azt, hogy beteg, akkor az is lesz. Lehet, hogy beleestem... Amúgy meg most az én mazochista oroszlánom nem is beteg. Hanem most a báránya lett beteg - nevettem fel, és ő is velem nevetett.
- Nah gyere! - húzott az ágy felé, Ő leült, majd lefeküdt és kitárta a karját hívogatóan. Megint kényelembe helyeztem magam. - Most egy kicsit le fogsz hűlni.
- Jólesik ez a hideg. - mondtam csukott szemmel. Edward homlokon csókolt. Majd isten tudja hogy, de elnyomott az álom. Álmatlanul aludtam. Mikor felkeltem, Edward még mindig ott volt mellettem, és ugyanúgy tartott a karjába. - Szia! - mondtam halkan
- Szia, kedvesem! - mosolygott - Nem gondoltam, hogy el fogsz aludni.
- Én sem tudtam, csak mintha...mintha.... nem tudom. Elaludtam. Kényelmes vagy - kuncogtam fel. - És a hideg is jólesett. Mennyit aludtam? - kérdeztem kíváncsian.
- Gyakorlatilag végigaludtad az egész délutánt. Fél 7 van. Charlie bekopogott többször is, de elment mert tudta, hogy alszol. Éhes vagy?
- Még nem. És te?
- Én sem. Indulás előtt vadásztam. Amúgy csak azért kérdeztem, mert Charlie már vacsorázott.
- Ja. Akkor ma nem eszem. - vontam vállat
- De tényleg nem vagy éhes? Van finom csirkemell... - incselkedett Edward
- Nem - majd korgott egy jó hangosat a hasam - Psztt!! - mondtam a hasamnak nevetve
- Várj meg itt! - mondta Edward
- Én is szoborrá fogok változni, mint te! Majd mondd meg, hogy jól csinálom-e! - kacagtam fel
- Oké! - vigyorgott Edward, majd kiment a szobából. Próbáltam utánozni Edwardot. 5 Perc múlva meg is érkezett. A kezében egy tálca volt.
- Nagyon hatásos - nevetett fel Edward
- Tényleg? - vigyorogtam önelégülten
- Ha én azt mondom... - majd megjelent az arcán a féloldalas mosolya, a védjegye.
A tévé mellett volt egy kis kör alakú asztal. Edward oda letette a tálcát, majd kihúzott egy széket. Azt hittem oda ül le, de nem! Ujja hívogatott, hogy én üljek oda.
- Köszönöm! - mondtam, majd helyet foglaltam. A tányéron csirkemell és sült krumpli volt. Egy másik tányéron pedig uborka saláta. Összefutott a nyál a számba. - Kérsz? - vigyorogtam
- Bella, csak egyél! - körözött a szemével
- Jó-jó. Mindjárt. Csak egy falatot. - néztem rá boci szemekkel
- Jó, de csak egyet! - felszeleteltem a húst, majd a villámra szúrtam egy darabot, krumplit és uborka salátát is szúrtam rá, majd Edward szájához tartottam. Ő nyelt egy nagyot, mire felnevettem.
- Na, csak nem fog rajtad ki egy falat? - kérdeztem nevetve. Edward vágott egy fintort, majd bekapta. Szép lassan megrágta, majd leerőltette a torkán. - Na, milyen? - kérdeztem izgatottan
- Nem is olyan rossz! - nyalta meg a száját
- Tényleg? - kerekedtek ki a szemeim a csodálkozástól. - Kérsz még!
- Bella! - nézett rám Edward - Förtelmes volt! - nevetett fel. De annyira azért nem rossz, mint hittem!
- Ó - motyogtam - Pedig azt hittem, hogy felfedeztél egy új táplálkozási módot - vigyorogtam
- Á, kizárt - mosolyodott el
Megettem az ennivalót. Nagyon finom volt. Edwardnak újra megköszöntem, hogy felhozta, majd mikor végeztem levitte. Én meg gondolom addig megviccelem. Átmentem Alice-ékhez. Bekopogtam.
- Gyere be! - hallottam meg Alice hangját. Benyitottam. - Edwardot hol hagytad?
- Megviccelem - kacagtam fel - De gondolom láttad.
- Hát persze.
- És hogy fog reagálni? - kiváncsiskodtam
- Mindjárt meglátod. - mikor kimondta, hallottam, hogy a nevemet kiálltja valaki. A markomba nevettem. - Gyorsan bújj be a szekrénybe.
- Elférek benne? - ziháltam
- El! Csak siess! -sürgetett Jasper. A szekrény fele rohantam. Épp, hogy magamra csuktam az ajtaját hallottam, hogy valaki kopog.
- Ki kopog? - incselkedett Jazz Edwarddal.
- Csak engedjetek be jó? - mondta kicsit dühösen Edward
- De én épp öltözök. - mondta Alice zavartan. Hmm ő jobb szinésznő, mint én...
- Akkor gyorsan vegyél fel valamit! - gorombáskodott vele Edward. Önkéntelenül felnevettem. - Hallom, hogy ott van - toporzékol a csukott ajtó mögül Edward.
- Kiről beszélsz? Belláról? - köntörfalazott Alice
- Hát persze, ki másról?
- Nem tudom... - adta az ártatlant Alice
- Nah jó, 5 másodperced van, hogy kinyissátok az ajtót!
- Rendben - majd annyit hallottam, hogy kinyitódik az ajtó. Próbáltam meg sem mukkanni, de hallottam, hogy valaki erre közeledik. Ha Edward kinyitja az ajtót a keze alatt vagy valahogy ki tudok szaladni. Pörögtek le előlem a "menekülési" útvonalak. Már csak pár méter. És kinyitódott az ajtó. Gyorsan Edward mellett kiszaladtam és felsikítottam. - nem rémületembe, hanem inkább játékosan - Majd Edward ugrott egy nagyot és a franciaágyon landoltunk. Felnevettem. Alice és Jasper is velem nevettek. Nem mertem még Edwardra nézni. Lehet, hogy őrültség volt amit csináltam, de élveztem. És azért nem néztem még rá, mert félek, hogy nagyon haragszik rám. Hirtelen ez a terv mégsem volt valami nagyon jó.
- Hajrá Bella! - hallottam meg Alice hangját. Nah jó, rászántam magam, hogy ránézzek Edwardra. De legnagyobb meglepetésemre ő is vigyorgott.
- Nem vagy mérges? - pirultam el
- Rád, miért? - nézett rám, úgy, hogy a szívem kihagyott egy ütemet.
- Hát, hogy csak úgy eljöttem, és megvicceltelek. - és még jobban elpirultam.
- Jó kedven van, ennyi az egész - vont vállat - Amúgy meg jól áll neked ha boldog vagy - majd lágyan megcsókolt.
- Edward, találtam egy szép helyet. Itt van nem messze. Onnan szépen lehet látni a csillagokat este. - jegyezte meg Alice
- Kösz, hogy szóltál - mosolygott Edward Alice-re. - Megyünk? - fordult felém
- Veled bárhova! - mosolyodtam el. Edward felkapott a hátára, majd kiugrott az ablakon. Halkan értünk földet, majd futni kezdett. Már elhagytuk a várost, mikor meg kellett, hogy kérdezzem.
- Hova megyünk?
- Nem tudom. Alice mondta, hogy erre van egy szép hely. Városon kívül van. Tudod ott nincs fényszennyezés, és így jobban lehet látni a csillagokat. Sőt még a tejutat is láthatod.
- Váó - csak ennyit bírtam kinyögni, majd eszembe jutott egy vicces emlék. - A gatyádra vigyázz - nevettem fel.
- Már megint kezded?
- Nem, csak ha futunk, akkor még egy ideig ez bennem fog lenni - mondtam
- Itt vagyunk. - majd segített leszállni. elterült a füvön, én pedig melléfeküdtem. Fejemet a mellkasára hajtottam. Ő pedig egyik kezével átölelt a másikkal pedig a hajamat simogatta.
- Tényleg. Csodálatos az ég. Habár Forks-ban is szép, de itt még szebb - ámuldoztam. Forks említésére honvágyam lett...
- Hát, Forks-ba szerintem szebb. - mondta Edward - Van egy nagyon jó hely
- És miért nem vittél el oda? - durcáskodtam
- Mert nem régen fedeztem fel. - adta az ártatlant Edward
- Ja értem, de legközelebb el kell vinned oda! - adtam ki a parancsot
- Ez csak természetes. - ezután nem beszéltünk már, csak néztük az eget. Néha egymást. Órákig feküdhettünk a fűbe. Majd Edward elkezdte dúdolgatni az altatódalom. Már majdnem elaludtam, mikor megcsörrent Edward telefonja....
Tessék itt a következő rész. Ebben a két napban nagyon unatkoztam. Ez pedig meghozta a "gyümölcsét" ha az... :) A chatet bátran használjátok. A blogon vagyok egész nap. szóval kérdezzetek ott nyugodtan tőlem bármit. Hozzászólásokat irni elne felejtsetek:) Puszilok mindenkit:)
- Jó reggelt, szerelmem! - ébresztett a legszebb hang a világon
- Köszi! Maradj itt! 10perc! - mondtam Edwardnak majd a fürdőszobába mentem. Gyorsan letusoltam, fogat mostam és megfésülködtem. Vajon mit tervez mára Charlie? Már 4 éve járunk ide, igaz mindig más hotelba, de akkor is... Nincs már semmi izgalmas... Megvan! Ettől a gondolattól jó kedvem lett. Kimentem a fürdőből egyenesen Edward karjaiba. Szorosan hozzábújtam, karjai között kényelembe helyeztem magam, majd bekapcsoltam a tévét. Milyen ironikus. Egy vámpír film ment éppen az HBO-n. Felnevettem
- Csak nyugodtan! - majd velem nevetett Edward
- Hogy lehet az, hogy tévhitek vannak a vámpírokról? - kérdeztem érdeklődve
- Magam sem tudom - vont vállat. Kopogtatást hallottunk.
- Ne menj el! - könyörögtem
- Akkor bebújok az ágy alá - nevetett fel halkan
- Jó -suttogtam - Ki az? - mondtam kicsit hangosabban, hogy aki az ajtóban áll meghallja
- Én - hallottam meg Charlie hangját az ajtó mögül
- Nyitom! - mondtam, majd hátrapillantottam, hogy Edward nem látható-e. Elfordítottam a kulcsot a zárban, majd kitártam az ajtót. Cahrlie látta, hogy még pizsamában vagyok ezért hozzá tette.
- Most keltél?
- Nem. Csak épp ment egy jó vámpíros film az HBO-n és azt néztem. Nem volt benne még reklám, hogy át tudjak öltözni.
- Ja, értem. Akkor öltözz reggeli van. -majd apám komótosan ráült az ágyra. Felkuncogtam. A szekrényből előszedtem a ruhámat, majd bevonultam a fürdőbe. Felkaptam magamra egy rövid gatyát és egy pólót. Arcom megmostam jó forró vízzel, majd megtöröltem. Hajamat újra megfésültem, mielőtt kiléphettem volna. Ráültem én is az ágyra, majd megint felnevettem.
- Mitől van ilyen jó kedved? - vonta fel a szemöldökét apám
- Nem tudom. Habár még mindig nem múlott el a fejfájásom. És azt hiszem lázam is van, mert szédülök... - szinészkedtem. Charlie oda jött hozzám és kezét a homlokomra tette.
- Tényleg meleg a homlokod - sóhajtott apám
- Mondtam! - majd felhúztam a cipőmet, és odasúgtam Edwardnak: - Légyszi ne menj el, mindjárt jövök! Kérlek - könyörögtem, habár tudtam, hogy itt fog rám várni.
Charlie-val lementünk az étterembe. Svéd asztal fogadott minket, de én csak - szokásomhoz híven - egy tál müzlit ettem, majd mondtam, hogy nem érzem jól magam, és hogy visszamennék a szobámba. De lelkiismeret furdalást is éreztem. Apámmal kéne lennem, de Edward mellett nem tudok tisztán gondolkozni, vagyis Edward többet jelent nekem mint Charlie. Habár neki sok mindent köszönhetek. Ha ő nem lenne, nem jöttem volna el Forks-ba élni. ÉS akkor nem ismerhettem volna meg Edwardot. Már a gondolat is fájdalmat okozott. Mit csináltam volna és a napfényes Phoenix-be? Még barátom is alig volt... Itt meg most itt van az egész Cullen család, Mike és a többiek... Apám szava lyukasztotta ki a gondolat buborékot.
- Bella! Látom, hogy nem vagy jól. Ez ugye nem Edward miatt van, ugye?
- Nem, nem! - hazudtam könnyedén
- Akkor jó. Vagyis szerintem pihenned kellene. Feküdj le és aludj! Az alvás sokat segít a betegségeknél. - erre ment ki az egész. Magamba ujjongtam.
- Nahát apu! Nem tudtam, hogy az orvosira jársz - nevettem fel - Akkor mentem pihenni, szia!
- Én elmegyek kicsit sétálni. Nálam lesz a mobilom, ha kell valami.
- Rendben.
- Szia! Gyógyulj meg!
Mikor kikerültem Charlie látó terébe futni kezdtem a lift fele, hogy előbb lehessek Edwarddal. Tudom amit most tettem apámmal az nem volt a legszebb dolog... Megnyomtam a lift hívása gombot. Kinyílt az ajtó, én meg nem néztem magam elé, így nekiütköztem.
- Hova, hova kislány? - kérdezte meg egy ismerős hang
- Á, szia Jasper! - majd megöleltem. Láttam a szemén, hogy váratlanul érte, de visszaölelt. - Hogy vagy? - közben beszálltam a liftbe és Jazz-nek sem kellett végül sehová se menni.
- Jól, köszi.
- Hova indultál. Inni? - vigyorogtam rá
- Nem, csak a recepcióra, hogy nem kérünk takarítást! - vonta meg a vállát - És nem vagyok szomjas - vigyorgott ő is. - Alice már látni akar. Ha Edwardot még tudod egy kicsit nélkülözni akkor először menj oda hozzá és köszönj neki. -nevetett fel Jazz
- Rendben. - az első emeletre érkeztünk. Jasper odavezetett a szobájukhoz, habár tudtam melyik az. Edward felvilágosította tegnap este. Benyitott. Rögtön mikor benyitott valami nekem vágódott.
- Jaj, Bella végre - a nekem vágódott valami Alice volt. Megöleltem.
- Neked jobban hiányoztam mint Edwardnak? - húztam fel a szemöldök
- Lehet. Nem tudom. Nekem máshogy hiányoztál, mint Edwardnak. Tudod mennyire nehéz elviselni Rosalie-t?
- Nekem is hiányoztál. Igen, el tudom képzelni. - nevettem fel - Figyelj, Edwardot az ágy alatt hagytam - nevettem fel, mire Jazz és Alice röhögő görcsben törtek ki, mire én szokásomhoz híven el is pirultam.... - szóval visszamegyek, de még jövök, rendben?
- Rendben - mondta Alice két nevetés között - Szia! - majd kinyitottam az ajtót, a zsebemből elővettem a kulcsot és kinyitottam az ajtóm. Edward sehol!
- Edward! - kerestem. Valaki megbökte a jobb vállamat, és én arra néztem senki. Képzelődöm. Megint megbökte valaki a vállam, de most a balt. De én most jobbra néztem. Edward!
- Edward - mordultam rá - Azt hittem elmentél - szomorodtam el
- Jajj, dehogyis - vont a mellkasára - Csak jó kedvem van. Te, Bella, tényleg beteg vagy?
- Nem, csak Charlie-nak mondtam ezt, hogy együtt lehessünk - pirultam el
- Jaj, kis buta bárányom! Mit művelsz szegény apáddal, csak hogy velem legyél? - rázta meg a fejét rosszallóan, de vigyorgott. - Amúgy tényleg nem vagy beteg? Mert tényleg meleg vagy! Biztos, hogy nincsen lázad?
- Tudtommal nincs. Habár hallottam olyanról, ha valaki bebeszéli magának, azt, hogy beteg, akkor az is lesz. Lehet, hogy beleestem... Amúgy meg most az én mazochista oroszlánom nem is beteg. Hanem most a báránya lett beteg - nevettem fel, és ő is velem nevetett.
- Nah gyere! - húzott az ágy felé, Ő leült, majd lefeküdt és kitárta a karját hívogatóan. Megint kényelembe helyeztem magam. - Most egy kicsit le fogsz hűlni.
- Jólesik ez a hideg. - mondtam csukott szemmel. Edward homlokon csókolt. Majd isten tudja hogy, de elnyomott az álom. Álmatlanul aludtam. Mikor felkeltem, Edward még mindig ott volt mellettem, és ugyanúgy tartott a karjába. - Szia! - mondtam halkan
- Szia, kedvesem! - mosolygott - Nem gondoltam, hogy el fogsz aludni.
- Én sem tudtam, csak mintha...mintha.... nem tudom. Elaludtam. Kényelmes vagy - kuncogtam fel. - És a hideg is jólesett. Mennyit aludtam? - kérdeztem kíváncsian.
- Gyakorlatilag végigaludtad az egész délutánt. Fél 7 van. Charlie bekopogott többször is, de elment mert tudta, hogy alszol. Éhes vagy?
- Még nem. És te?
- Én sem. Indulás előtt vadásztam. Amúgy csak azért kérdeztem, mert Charlie már vacsorázott.
- Ja. Akkor ma nem eszem. - vontam vállat
- De tényleg nem vagy éhes? Van finom csirkemell... - incselkedett Edward
- Nem - majd korgott egy jó hangosat a hasam - Psztt!! - mondtam a hasamnak nevetve
- Várj meg itt! - mondta Edward
- Én is szoborrá fogok változni, mint te! Majd mondd meg, hogy jól csinálom-e! - kacagtam fel
- Oké! - vigyorgott Edward, majd kiment a szobából. Próbáltam utánozni Edwardot. 5 Perc múlva meg is érkezett. A kezében egy tálca volt.
- Nagyon hatásos - nevetett fel Edward
- Tényleg? - vigyorogtam önelégülten
- Ha én azt mondom... - majd megjelent az arcán a féloldalas mosolya, a védjegye.
A tévé mellett volt egy kis kör alakú asztal. Edward oda letette a tálcát, majd kihúzott egy széket. Azt hittem oda ül le, de nem! Ujja hívogatott, hogy én üljek oda.
- Köszönöm! - mondtam, majd helyet foglaltam. A tányéron csirkemell és sült krumpli volt. Egy másik tányéron pedig uborka saláta. Összefutott a nyál a számba. - Kérsz? - vigyorogtam
- Bella, csak egyél! - körözött a szemével
- Jó-jó. Mindjárt. Csak egy falatot. - néztem rá boci szemekkel
- Jó, de csak egyet! - felszeleteltem a húst, majd a villámra szúrtam egy darabot, krumplit és uborka salátát is szúrtam rá, majd Edward szájához tartottam. Ő nyelt egy nagyot, mire felnevettem.
- Na, csak nem fog rajtad ki egy falat? - kérdeztem nevetve. Edward vágott egy fintort, majd bekapta. Szép lassan megrágta, majd leerőltette a torkán. - Na, milyen? - kérdeztem izgatottan
- Nem is olyan rossz! - nyalta meg a száját
- Tényleg? - kerekedtek ki a szemeim a csodálkozástól. - Kérsz még!
- Bella! - nézett rám Edward - Förtelmes volt! - nevetett fel. De annyira azért nem rossz, mint hittem!
- Ó - motyogtam - Pedig azt hittem, hogy felfedeztél egy új táplálkozási módot - vigyorogtam
- Á, kizárt - mosolyodott el
Megettem az ennivalót. Nagyon finom volt. Edwardnak újra megköszöntem, hogy felhozta, majd mikor végeztem levitte. Én meg gondolom addig megviccelem. Átmentem Alice-ékhez. Bekopogtam.
- Gyere be! - hallottam meg Alice hangját. Benyitottam. - Edwardot hol hagytad?
- Megviccelem - kacagtam fel - De gondolom láttad.
- Hát persze.
- És hogy fog reagálni? - kiváncsiskodtam
- Mindjárt meglátod. - mikor kimondta, hallottam, hogy a nevemet kiálltja valaki. A markomba nevettem. - Gyorsan bújj be a szekrénybe.
- Elférek benne? - ziháltam
- El! Csak siess! -sürgetett Jasper. A szekrény fele rohantam. Épp, hogy magamra csuktam az ajtaját hallottam, hogy valaki kopog.
- Ki kopog? - incselkedett Jazz Edwarddal.
- Csak engedjetek be jó? - mondta kicsit dühösen Edward
- De én épp öltözök. - mondta Alice zavartan. Hmm ő jobb szinésznő, mint én...
- Akkor gyorsan vegyél fel valamit! - gorombáskodott vele Edward. Önkéntelenül felnevettem. - Hallom, hogy ott van - toporzékol a csukott ajtó mögül Edward.
- Kiről beszélsz? Belláról? - köntörfalazott Alice
- Hát persze, ki másról?
- Nem tudom... - adta az ártatlant Alice
- Nah jó, 5 másodperced van, hogy kinyissátok az ajtót!
- Rendben - majd annyit hallottam, hogy kinyitódik az ajtó. Próbáltam meg sem mukkanni, de hallottam, hogy valaki erre közeledik. Ha Edward kinyitja az ajtót a keze alatt vagy valahogy ki tudok szaladni. Pörögtek le előlem a "menekülési" útvonalak. Már csak pár méter. És kinyitódott az ajtó. Gyorsan Edward mellett kiszaladtam és felsikítottam. - nem rémületembe, hanem inkább játékosan - Majd Edward ugrott egy nagyot és a franciaágyon landoltunk. Felnevettem. Alice és Jasper is velem nevettek. Nem mertem még Edwardra nézni. Lehet, hogy őrültség volt amit csináltam, de élveztem. És azért nem néztem még rá, mert félek, hogy nagyon haragszik rám. Hirtelen ez a terv mégsem volt valami nagyon jó.
- Hajrá Bella! - hallottam meg Alice hangját. Nah jó, rászántam magam, hogy ránézzek Edwardra. De legnagyobb meglepetésemre ő is vigyorgott.
- Nem vagy mérges? - pirultam el
- Rád, miért? - nézett rám, úgy, hogy a szívem kihagyott egy ütemet.
- Hát, hogy csak úgy eljöttem, és megvicceltelek. - és még jobban elpirultam.
- Jó kedven van, ennyi az egész - vont vállat - Amúgy meg jól áll neked ha boldog vagy - majd lágyan megcsókolt.
- Edward, találtam egy szép helyet. Itt van nem messze. Onnan szépen lehet látni a csillagokat este. - jegyezte meg Alice
- Kösz, hogy szóltál - mosolygott Edward Alice-re. - Megyünk? - fordult felém
- Veled bárhova! - mosolyodtam el. Edward felkapott a hátára, majd kiugrott az ablakon. Halkan értünk földet, majd futni kezdett. Már elhagytuk a várost, mikor meg kellett, hogy kérdezzem.
- Hova megyünk?
- Nem tudom. Alice mondta, hogy erre van egy szép hely. Városon kívül van. Tudod ott nincs fényszennyezés, és így jobban lehet látni a csillagokat. Sőt még a tejutat is láthatod.
- Váó - csak ennyit bírtam kinyögni, majd eszembe jutott egy vicces emlék. - A gatyádra vigyázz - nevettem fel.
- Már megint kezded?
- Nem, csak ha futunk, akkor még egy ideig ez bennem fog lenni - mondtam
- Itt vagyunk. - majd segített leszállni. elterült a füvön, én pedig melléfeküdtem. Fejemet a mellkasára hajtottam. Ő pedig egyik kezével átölelt a másikkal pedig a hajamat simogatta.
- Tényleg. Csodálatos az ég. Habár Forks-ban is szép, de itt még szebb - ámuldoztam. Forks említésére honvágyam lett...
- Hát, Forks-ba szerintem szebb. - mondta Edward - Van egy nagyon jó hely
- És miért nem vittél el oda? - durcáskodtam
- Mert nem régen fedeztem fel. - adta az ártatlant Edward
- Ja értem, de legközelebb el kell vinned oda! - adtam ki a parancsot
- Ez csak természetes. - ezután nem beszéltünk már, csak néztük az eget. Néha egymást. Órákig feküdhettünk a fűbe. Majd Edward elkezdte dúdolgatni az altatódalom. Már majdnem elaludtam, mikor megcsörrent Edward telefonja....
Tessék itt a következő rész. Ebben a két napban nagyon unatkoztam. Ez pedig meghozta a "gyümölcsét" ha az... :) A chatet bátran használjátok. A blogon vagyok egész nap. szóval kérdezzetek ott nyugodtan tőlem bármit. Hozzászólásokat irni elne felejtsetek:) Puszilok mindenkit:)
Full Moon 6 rész
Ajándékok
- Miből gondolod? - vonta fel anyám a szemöldökét.
- Hallom - vigyorogtam - Jó a hallásunk, nagyon jó. - vontam vállat
- Oké! - majd az ajtó felé indult
- Renée! - szólt utána Edward - Megkérhetnélek rá, hogy amit ma, vagy bármikor mondott rólunk, vámpírokról Bella, azt ne mondd el senkinek. Rendben?
- Értettem - dühösen fújtatott egyet, majd bement.
- Mi baja van? - kétségbeesetten kerestem Edward tekintetét
- Nem tudom. Fogalmam sincs. De talán túl sok volt neki ez az egész. És igazad volt. Nem kellett volna elmondani neki. De látom rajtad, hogy örülsz neki, hogy láthatod, viszont aggaszt az, amit látsz. - megöleltem Edwardot -Sss, Bella! - majd elkezdte simogatni a hátamat
- Túl jó megfigyelő vagy - mutattam rá. Edward karjaiba félig-meddig megnyugodtam. - Be kellene mennünk
- Igen, azt hiszem. Szerinted örülni fognak az ajándéknak?
- Kérdezd meg Alice-t. Én már megkérdeztem, de nem mondom meg! - dugtam ki rá a nyelvem. Felkuncogott.
- Á, inkább már megvárom. - mondta, majd átfogta a derekam, és az ajtó felé vettük az irányt.
- Ez mind a miénk? - ámuldozott Nessie és egy nagy halom ajándék felé mutatott.
- Igen, de ha talán túl soknak találod, akkor adhatsz belőle nekem is! - vigyorgott Emmett
- Kösz Emmett, de ha nem haragszol akkor inkább megtartanánk - mondta mosolyogva Nessie, és pofát vágott
- És mi van ha haragszom? - vonta fel kérdően a szemöldökét
- Hát semmi....
- Ó - sóhajtott Emmett, majd felkuncogott. Alice és Jasper odamentek az ajándék halomhoz, és kikeresték az ajándékukat. Majd Alice odatáncolt Nessie-hez és odanyújtotta az ajándékot.
- Nyisd ki! - utasította sürgetően. Majd a válla fölött hátra vigyorgott Jazz-nek.
- Oké! - és elkezdte kibontani az ajándékot. Majd egy képeslapot húzott elő. Jake közelebb hajolt, hogy lássa. Kinyitotta, és elkezdte hangosan felolvasni. - "Az ajándékot akkor kapjátok meg, ha Edward és Bella ajándékát már megkaptad. Sok boldogságot Alice és Jasper"
- Ööö, oké - mondta Jake. Az egész család felkuncogott. Én fogtam az alkalmat és kiterjesztettem a pajzsom, hogy halljam, hogy ki mit gondol.
- Gondolhattam volna Alice turpisságára - gondolta Jake - Ez vicces volt. Gratula hugica - gondolta Emmett - Ejnye Alice, ez nem volt szép. Jazz miért nem beszélte le? - gondolta Esme. A többiek csak szimplán viccesnek találták. És Alice játékán meg sem lepődtek annyira. Én meg fogtam az alkalmat, és megvicceltem Edwardot.
- Szia, Edward! - gondoltam. Edward tekintete az enyémet kereste. - Pajzsod? - kérdezte gondolatban, mire én csak biccentettem - Hallgatózó - incselkedett velem - Te is ugyanezt csinálod - mutattam rá, majd ajkam az ajkához érintettem.
Emmett odacammogott, - de mégis kecsesen - és odanyújtotta az ajándékot.
- Az újdonsült házasoknak - mondta Rosalie
- Ejnye Rosalie, hát vak vagy? - mordult rá Emmett. Rosalie nem értette. Látszott az arcán. De mi sem... - Látod, hogy meg vannak sütve? - nevetett Emmett. Rosalie fellélegzett. Megint baromkodott Emmett.
- Hülye Barom állat vagy! De azért szeretlek - gondolta Rose - Ha ha. Ennek a Cullen gyereknek jó a humora - gondolta Aro
Miután mindenki lenyugodott Jake elkezdte kibontani a hatalmas ajándékot. Amibe egy kutya is el fért volna... Mikor kibontotta a dobot, látta, hogy egy kisebb van benne, és ez így ment tovább, mígnem egy kicsihez ért. - az eredeti dobozhoz képest - Ebbe lesz valami? - kérdezteJake. Aztán mikor felnyitotta kihúzott belőle két plüsst. Az egyik egy farkas volt a másik egy Loch Nessie szörny. Az egész társaság felnevetett. Jake elpirult. - Nessie, ez aszt hiszem a tied. - nyújtotta felé a szörnyet. - De még van valami - matatott a dobozba - Egy wellness hét! Egy öt csillagos hotelben.
- Jujjdejó, köszönjük! - mondta Nessie. És hirtelen meghallottam Marcus gondolatát.
- Hát igen, egy szörny. Renesmee úgy hívják? Nem is tudom. Nem akartam én akkor futva hagyni ezt a lényt, és az egész családot. De Aro kedvessége. Megőrjit. Még lesz leszámolás. Úgyis idegesit ez a Cullen család - arca fintorba rándult még a gondolattól is. Megborzongtam. Edward nem értette. Gondolom, most nem hallgatózott... - Többen vannak mint mi, ha leszámítjuk az őröket. Lesz itt még háború. Csak előtte valahogy azt a pajzs Bellát el kellene pusztitani. De félek, hogy lehetetlen. Itt ki fog törni a pokol. Az a múltkori összeütközés ehhez képest egy nudli. - gondolta Marcus. Újra megborzongtam.
- Mi a baj, Bella? - suttogta a fülembe Edward, hogy a többiek ne hallják meg.
- Olvasd ki a gondolatomból! - újra felidéztem magamba a hallottakat. Edward megdermedt mellettem.
- Ajjajj! - szűrte ki a fogain keresztül. Miközben mi gondolatba beszélgettünk, Esme odament hozzájuk és elkezdett beszélni:
- Sajnálom ez a forgatókönyv. - biccentett a fejével felénk Esme. Csak hogy izguljatok! - mosolyodott el. - Szóval az ajándék. Sokan tudják, többen viszont nem, hogy Carlisle-tól kaptam nemrég egy másik szigetet. Ez lett az Esme 2 sziget. És ti ide mehettek egy hónapra. Örültök?
- Jajj, igen, nagyon, köszönjük! - áradozott Jake. Nessie szeme csak úgy csillogott az örömtől.
- És mot jövünk mi. - mondta Edward vigyorogva - Gyertek velünk! - utasította őket, de észbe kapott - Ó, elnézést! Ez most személyes. Mindjárt visszajövünk és akkor elmondjuk, elmondják, hogy mit kaptak - fordult a vendégekhez. Majd mi megcéloztuk az ajtót. Én voltam elől,amjd mikor közel kerültünk az ajándékhoz lassítani kezdtem.
- Alice, Jazz, ha megkérhetnélek - mondtam nekik. Alice és Jasper is egy kendőt húzott elő, és a fejükre kötötték.
- Majd mi mutatjuk az utat -mondta Alice, majd elkezdte tolni előre Nessie-t.
- Miért kell bekötni a szemünket? - kérdezte Jacob, majd dühösen fújtatott egyet
- Hogy nagyobb legyen a meglepetés - nevettem fel. Mikor már egy méterre voltunk fejemmel biccentettem Jasperéknek, hogy levehetik. - Három...kettő...egy!
- Úr-is-ten! - sikított fel Renesmee
- Egy kis házat kaptunk? Messze a Cullen háztól? - lepődött meg Jake.
- Hát...tudjátok...már nehéz elviselni a farkas szagot - ökörködött Emmett - Nem ám! Csak ez egyfajta hagyomány - vont vállat
Nessie odarohant Edwardhoz, megölelte, megpuszilta. Utána jöttem én. Jacob pedig először hozzám jött oda, utána férjemhez. Alice megfogta Renesmee kezét és behúzta a házba.
- Gyere megmutatom az ajándékotokat! - Alice benyitott egy ajtón, ami egy hatalmas gardróbba nyilott.
- Ez mind a miénk? - kérdezte ámuldozva Jake
- Ebbe én eltévedek - rázta meg a fejét Nessie, majd felnevetett - Köszönjük - majd megölelte Alice-t
- Igen mind a tiétek. És Nessie, nem hiszem, hogy el fogsz benne tévedni - mondta Jazz mosolyogva
- Húha, köszönjük! - mondta Jake majd megölelte Alice-t és Jaspert
- Igazán nincs mit. - mosolygott Alice önelégülten - Használjátok egészséggel! - odamentem Alice-hez és átöleltem. Majd nagyon halkan a fülébe súgtam:
- Ahogy megbeszéltük? - kérdeztem tőle nagyon halkan, hogy a többiek fülébe el ne jusson. Alice csak bólintott egyet. - Köszi - majd egy puszit nyomtam az arcára. Edward kérdően felhúzta a szemöldökét. De most az egyszer úgy tettem, mintha nem láttam volna.
- Szerintem ideje lenne visszamenni a többiekhez - mondta Esme kedvesen. - Ez az ajándék úgyis a tietek.
- Rendben mehetünk! -adta meg a választ Jake. Majd mindenki visszafutott a házhoz. A vendégek kíváncsian néztek ránk.
- Mit kaptatok? - kérdezte Tanya kíváncsian
- Hát Belláéktól egy kis házat, Aliceéktől megy egy szobányi ruhát. - kacagott fel Jacob
- Úúú - ámult el az egész vendégsereg
- Khm... Csendet szeretnék kérni - mondta Carlisle. Érdeklődve néztem rá. Ez nem volt benne a "forgatókönyvbe". - El szeretném mondani, hogy néhány nappal ezelőtt volt egy fontos esemény, amit nem tartottunk meg. Ez pedig Edward és Bella 20 évfordulója. - lehidaltam. Nem gondoltam, hogy ezt meg akarjuk ünnepelni. Az tény, hogy én igen...de, hogy ők is?
- Igen, és ez úton szeretnék neked adni valamit. - fordult felém Edward én meg nem birtam megnyikkanni. Inkább eljátszom a "nem tudok semmit". - Vagyis hát, én gondoltam erre - kereste a szavakat - de hát másnak az engedélye kellett hozzá. Esme beleegyezése. Mi is elmegyünk itthonról. Mi meg az Esme szigetre - mosolygott Edward. Oda sok emlék köthető... - Na mit szólsz hozzá?
- Jajj Edward! - majd megöleltem és megcsókoltam
- Akkor ezt vehetem annak, hogy örülsz neki? - kacagott fel
- Hát persze. - vigyorogtam - De ha már itt tartunk... - Intettem Alice-nek, aki már Edward háta mögött volt, és gyorsan felkötött neki is egy kendőt. - Nah gyere szépen utánam! - mondtam Edwardnak majd karon fogtam. A vendégek jöttek velünk. Habár ahova megyünk, ott nem hiszem, hogy elfér mindenki.... Mikor már az ajándékom előtt voltunk, intettem Alice-nak.
- Felkészültél? - kérdeztem tőle izgatottan
- Ö..azt hiszem - vigyorgott
- Leveheted! - utasítottam Alice-nek.Edward szeme elkerekedett a csodálkozástól. Szerintem még levegőt is el felejtett venni, habár nekünk ez nem nagy baj...
- Egy új csili-vili Volvo? Az én kocsimnak a továbbfejlesztett változata? - ámuldozott Edward. Én csak bólintottam. A másik pillanatban Edward már ott volt mellettem és átölelt, majd eszeveszettül elkezdett csókolni. Nekem kellett leállítani, mert nem egymagunkban voltunk.
- Akkor ezt én is vehetem annak, hogy örülsz neki? - nevettem fel
- IGEN! Egyszerűen gyönyörű ez a kocsi, Bella! Tényleg nagyon nagyon köszönöm! - és megajándékozott a kedvenc féloldalas mosolyommal
- És sötétitett üvege van! - mondtam neki
- Bella, szerintem észre vette! - röhögött Emmett
- Szerintem is, csak tudod ez olyan ténymegállapítás volt, Emmett!
- Nah emberek, menjünk vissza, buli lesz!! - mondta Emmett
- Alice várj egy kicsit! - szóltam utána
- Mondjad - mosolygott
- Köszönök mindent - mondtam neki. A hangomból áradt a hála
- Igazán semmiség! - legyintett, épp menni akart mikor megállitottam
- Alice az van, hogy mikor az ajándékokat bontották fel, akkor olyan gondolatot hallottam, ami - nyeltem egy nagyon
- Gondolatot? - nézett furcsán rám Alice, majd leesett neki a tantusz - Ja a pajzsoddal? - én csak bólintottam - És mit?
- Hát Marcus gondolta... hogy valami háborút akar... Velünk... Meg, hogy már mi többen vagyunk mint ők... ÉS ez így nem jó... Meg Nessie miatt is
- Ajjaj! - mondta kétségbeesetten - De még nem láttam semmit. Még nem tervezte el. De szólok, ha láttam valamit.
- Rendben! - majd Alice kisétált az ajtón
- Edward nem sétálunk egy kicsit? - böktem az ajtó fele
- Rendben, menjünk! - kisétáltunk a garázsajtón. Majd elkezdtem futni a rétünk felé. Most nem érdekeltek a vendégek. Úgyis Nessie-t és Jake-et ünneplik. Mikor odaértünk a rétre, lelassítottam.
- Miért jöttünk ide? Otthon kellene lennünk - mondta Edward. Nem értette, hogy miért vagyok itt.
- Tudom, de egyszerre örülök is, meg szomorú is vagyok. Nem kétségbeesett. Szomorú helyett inkább kétségbeesett. De azért szomorú is. - próbáltam fogalmazni. Edward elém lépett és elkezdte simogatni az arcomat. Én meg megöleltem. Úgy szerettem volna így maradni örökre. Semmi gond nélkül, csak szerelemben élni. Csak én és Ő. Edward elkezdett csókolni, hogy nyugodjak meg. Egyre szenvedélyesebben, és szenvedélyesebben. Már gomboltam ki az ingét, mikor megállítottam saját magam.
- Most ne...majd este! - ziháltam
- Kívánlak! - mondta lihegve
- Én is, csak a ruhánk...nem akarom szétszaggatni a szép öltönyöd...
- Hát, jó - mondta csalódottan - De este!
- Este! -egyeztem bele, majd megcsókoltam újra. Majd Edward zsebében megcsörrent a telefon.
- Ki az? - kérdeztem érdeklődve
- Jasper
- Igen? - vette fel Edward a telefont - Azonnal indulunk! - majd letette a telefon - Bella, gyere! - megfogta a kezem és száguldottunk. 3 perc alatt a házhoz értünk. Majd gyorsan megkerestük Alice-t. Carlisle azt mondta, hogy a szobájában van Jasperrel és hogy nemsoká ő is jön. Felrohantunk az emeltre.
- Mi történt Alice? -kérdeztem meg gyorsan
- Marcus! A Volturi! - mondta üveges tekintettel
- Miből gondolod? - vonta fel anyám a szemöldökét.
- Hallom - vigyorogtam - Jó a hallásunk, nagyon jó. - vontam vállat
- Oké! - majd az ajtó felé indult
- Renée! - szólt utána Edward - Megkérhetnélek rá, hogy amit ma, vagy bármikor mondott rólunk, vámpírokról Bella, azt ne mondd el senkinek. Rendben?
- Értettem - dühösen fújtatott egyet, majd bement.
- Mi baja van? - kétségbeesetten kerestem Edward tekintetét
- Nem tudom. Fogalmam sincs. De talán túl sok volt neki ez az egész. És igazad volt. Nem kellett volna elmondani neki. De látom rajtad, hogy örülsz neki, hogy láthatod, viszont aggaszt az, amit látsz. - megöleltem Edwardot -Sss, Bella! - majd elkezdte simogatni a hátamat
- Túl jó megfigyelő vagy - mutattam rá. Edward karjaiba félig-meddig megnyugodtam. - Be kellene mennünk
- Igen, azt hiszem. Szerinted örülni fognak az ajándéknak?
- Kérdezd meg Alice-t. Én már megkérdeztem, de nem mondom meg! - dugtam ki rá a nyelvem. Felkuncogott.
- Á, inkább már megvárom. - mondta, majd átfogta a derekam, és az ajtó felé vettük az irányt.
- Ez mind a miénk? - ámuldozott Nessie és egy nagy halom ajándék felé mutatott.
- Igen, de ha talán túl soknak találod, akkor adhatsz belőle nekem is! - vigyorgott Emmett
- Kösz Emmett, de ha nem haragszol akkor inkább megtartanánk - mondta mosolyogva Nessie, és pofát vágott
- És mi van ha haragszom? - vonta fel kérdően a szemöldökét
- Hát semmi....
- Ó - sóhajtott Emmett, majd felkuncogott. Alice és Jasper odamentek az ajándék halomhoz, és kikeresték az ajándékukat. Majd Alice odatáncolt Nessie-hez és odanyújtotta az ajándékot.
- Nyisd ki! - utasította sürgetően. Majd a válla fölött hátra vigyorgott Jazz-nek.
- Oké! - és elkezdte kibontani az ajándékot. Majd egy képeslapot húzott elő. Jake közelebb hajolt, hogy lássa. Kinyitotta, és elkezdte hangosan felolvasni. - "Az ajándékot akkor kapjátok meg, ha Edward és Bella ajándékát már megkaptad. Sok boldogságot Alice és Jasper"
- Ööö, oké - mondta Jake. Az egész család felkuncogott. Én fogtam az alkalmat és kiterjesztettem a pajzsom, hogy halljam, hogy ki mit gondol.
- Gondolhattam volna Alice turpisságára - gondolta Jake - Ez vicces volt. Gratula hugica - gondolta Emmett - Ejnye Alice, ez nem volt szép. Jazz miért nem beszélte le? - gondolta Esme. A többiek csak szimplán viccesnek találták. És Alice játékán meg sem lepődtek annyira. Én meg fogtam az alkalmat, és megvicceltem Edwardot.
- Szia, Edward! - gondoltam. Edward tekintete az enyémet kereste. - Pajzsod? - kérdezte gondolatban, mire én csak biccentettem - Hallgatózó - incselkedett velem - Te is ugyanezt csinálod - mutattam rá, majd ajkam az ajkához érintettem.
Emmett odacammogott, - de mégis kecsesen - és odanyújtotta az ajándékot.
- Az újdonsült házasoknak - mondta Rosalie
- Ejnye Rosalie, hát vak vagy? - mordult rá Emmett. Rosalie nem értette. Látszott az arcán. De mi sem... - Látod, hogy meg vannak sütve? - nevetett Emmett. Rosalie fellélegzett. Megint baromkodott Emmett.
- Hülye Barom állat vagy! De azért szeretlek - gondolta Rose - Ha ha. Ennek a Cullen gyereknek jó a humora - gondolta Aro
Miután mindenki lenyugodott Jake elkezdte kibontani a hatalmas ajándékot. Amibe egy kutya is el fért volna... Mikor kibontotta a dobot, látta, hogy egy kisebb van benne, és ez így ment tovább, mígnem egy kicsihez ért. - az eredeti dobozhoz képest - Ebbe lesz valami? - kérdezteJake. Aztán mikor felnyitotta kihúzott belőle két plüsst. Az egyik egy farkas volt a másik egy Loch Nessie szörny. Az egész társaság felnevetett. Jake elpirult. - Nessie, ez aszt hiszem a tied. - nyújtotta felé a szörnyet. - De még van valami - matatott a dobozba - Egy wellness hét! Egy öt csillagos hotelben.
- Jujjdejó, köszönjük! - mondta Nessie. És hirtelen meghallottam Marcus gondolatát.
- Hát igen, egy szörny. Renesmee úgy hívják? Nem is tudom. Nem akartam én akkor futva hagyni ezt a lényt, és az egész családot. De Aro kedvessége. Megőrjit. Még lesz leszámolás. Úgyis idegesit ez a Cullen család - arca fintorba rándult még a gondolattól is. Megborzongtam. Edward nem értette. Gondolom, most nem hallgatózott... - Többen vannak mint mi, ha leszámítjuk az őröket. Lesz itt még háború. Csak előtte valahogy azt a pajzs Bellát el kellene pusztitani. De félek, hogy lehetetlen. Itt ki fog törni a pokol. Az a múltkori összeütközés ehhez képest egy nudli. - gondolta Marcus. Újra megborzongtam.
- Mi a baj, Bella? - suttogta a fülembe Edward, hogy a többiek ne hallják meg.
- Olvasd ki a gondolatomból! - újra felidéztem magamba a hallottakat. Edward megdermedt mellettem.
- Ajjajj! - szűrte ki a fogain keresztül. Miközben mi gondolatba beszélgettünk, Esme odament hozzájuk és elkezdett beszélni:
- Sajnálom ez a forgatókönyv. - biccentett a fejével felénk Esme. Csak hogy izguljatok! - mosolyodott el. - Szóval az ajándék. Sokan tudják, többen viszont nem, hogy Carlisle-tól kaptam nemrég egy másik szigetet. Ez lett az Esme 2 sziget. És ti ide mehettek egy hónapra. Örültök?
- Jajj, igen, nagyon, köszönjük! - áradozott Jake. Nessie szeme csak úgy csillogott az örömtől.
- És mot jövünk mi. - mondta Edward vigyorogva - Gyertek velünk! - utasította őket, de észbe kapott - Ó, elnézést! Ez most személyes. Mindjárt visszajövünk és akkor elmondjuk, elmondják, hogy mit kaptak - fordult a vendégekhez. Majd mi megcéloztuk az ajtót. Én voltam elől,amjd mikor közel kerültünk az ajándékhoz lassítani kezdtem.
- Alice, Jazz, ha megkérhetnélek - mondtam nekik. Alice és Jasper is egy kendőt húzott elő, és a fejükre kötötték.
- Majd mi mutatjuk az utat -mondta Alice, majd elkezdte tolni előre Nessie-t.
- Miért kell bekötni a szemünket? - kérdezte Jacob, majd dühösen fújtatott egyet
- Hogy nagyobb legyen a meglepetés - nevettem fel. Mikor már egy méterre voltunk fejemmel biccentettem Jasperéknek, hogy levehetik. - Három...kettő...egy!
- Úr-is-ten! - sikított fel Renesmee
- Egy kis házat kaptunk? Messze a Cullen háztól? - lepődött meg Jake.
- Hát...tudjátok...már nehéz elviselni a farkas szagot - ökörködött Emmett - Nem ám! Csak ez egyfajta hagyomány - vont vállat
Nessie odarohant Edwardhoz, megölelte, megpuszilta. Utána jöttem én. Jacob pedig először hozzám jött oda, utána férjemhez. Alice megfogta Renesmee kezét és behúzta a házba.
- Gyere megmutatom az ajándékotokat! - Alice benyitott egy ajtón, ami egy hatalmas gardróbba nyilott.
- Ez mind a miénk? - kérdezte ámuldozva Jake
- Ebbe én eltévedek - rázta meg a fejét Nessie, majd felnevetett - Köszönjük - majd megölelte Alice-t
- Igen mind a tiétek. És Nessie, nem hiszem, hogy el fogsz benne tévedni - mondta Jazz mosolyogva
- Húha, köszönjük! - mondta Jake majd megölelte Alice-t és Jaspert
- Igazán nincs mit. - mosolygott Alice önelégülten - Használjátok egészséggel! - odamentem Alice-hez és átöleltem. Majd nagyon halkan a fülébe súgtam:
- Ahogy megbeszéltük? - kérdeztem tőle nagyon halkan, hogy a többiek fülébe el ne jusson. Alice csak bólintott egyet. - Köszi - majd egy puszit nyomtam az arcára. Edward kérdően felhúzta a szemöldökét. De most az egyszer úgy tettem, mintha nem láttam volna.
- Szerintem ideje lenne visszamenni a többiekhez - mondta Esme kedvesen. - Ez az ajándék úgyis a tietek.
- Rendben mehetünk! -adta meg a választ Jake. Majd mindenki visszafutott a házhoz. A vendégek kíváncsian néztek ránk.
- Mit kaptatok? - kérdezte Tanya kíváncsian
- Hát Belláéktól egy kis házat, Aliceéktől megy egy szobányi ruhát. - kacagott fel Jacob
- Úúú - ámult el az egész vendégsereg
- Khm... Csendet szeretnék kérni - mondta Carlisle. Érdeklődve néztem rá. Ez nem volt benne a "forgatókönyvbe". - El szeretném mondani, hogy néhány nappal ezelőtt volt egy fontos esemény, amit nem tartottunk meg. Ez pedig Edward és Bella 20 évfordulója. - lehidaltam. Nem gondoltam, hogy ezt meg akarjuk ünnepelni. Az tény, hogy én igen...de, hogy ők is?
- Igen, és ez úton szeretnék neked adni valamit. - fordult felém Edward én meg nem birtam megnyikkanni. Inkább eljátszom a "nem tudok semmit". - Vagyis hát, én gondoltam erre - kereste a szavakat - de hát másnak az engedélye kellett hozzá. Esme beleegyezése. Mi is elmegyünk itthonról. Mi meg az Esme szigetre - mosolygott Edward. Oda sok emlék köthető... - Na mit szólsz hozzá?
- Jajj Edward! - majd megöleltem és megcsókoltam
- Akkor ezt vehetem annak, hogy örülsz neki? - kacagott fel
- Hát persze. - vigyorogtam - De ha már itt tartunk... - Intettem Alice-nek, aki már Edward háta mögött volt, és gyorsan felkötött neki is egy kendőt. - Nah gyere szépen utánam! - mondtam Edwardnak majd karon fogtam. A vendégek jöttek velünk. Habár ahova megyünk, ott nem hiszem, hogy elfér mindenki.... Mikor már az ajándékom előtt voltunk, intettem Alice-nak.
- Felkészültél? - kérdeztem tőle izgatottan
- Ö..azt hiszem - vigyorgott
- Leveheted! - utasítottam Alice-nek.Edward szeme elkerekedett a csodálkozástól. Szerintem még levegőt is el felejtett venni, habár nekünk ez nem nagy baj...
- Egy új csili-vili Volvo? Az én kocsimnak a továbbfejlesztett változata? - ámuldozott Edward. Én csak bólintottam. A másik pillanatban Edward már ott volt mellettem és átölelt, majd eszeveszettül elkezdett csókolni. Nekem kellett leállítani, mert nem egymagunkban voltunk.
- Akkor ezt én is vehetem annak, hogy örülsz neki? - nevettem fel
- IGEN! Egyszerűen gyönyörű ez a kocsi, Bella! Tényleg nagyon nagyon köszönöm! - és megajándékozott a kedvenc féloldalas mosolyommal
- És sötétitett üvege van! - mondtam neki
- Bella, szerintem észre vette! - röhögött Emmett
- Szerintem is, csak tudod ez olyan ténymegállapítás volt, Emmett!
- Nah emberek, menjünk vissza, buli lesz!! - mondta Emmett
- Alice várj egy kicsit! - szóltam utána
- Mondjad - mosolygott
- Köszönök mindent - mondtam neki. A hangomból áradt a hála
- Igazán semmiség! - legyintett, épp menni akart mikor megállitottam
- Alice az van, hogy mikor az ajándékokat bontották fel, akkor olyan gondolatot hallottam, ami - nyeltem egy nagyon
- Gondolatot? - nézett furcsán rám Alice, majd leesett neki a tantusz - Ja a pajzsoddal? - én csak bólintottam - És mit?
- Hát Marcus gondolta... hogy valami háborút akar... Velünk... Meg, hogy már mi többen vagyunk mint ők... ÉS ez így nem jó... Meg Nessie miatt is
- Ajjaj! - mondta kétségbeesetten - De még nem láttam semmit. Még nem tervezte el. De szólok, ha láttam valamit.
- Rendben! - majd Alice kisétált az ajtón
- Edward nem sétálunk egy kicsit? - böktem az ajtó fele
- Rendben, menjünk! - kisétáltunk a garázsajtón. Majd elkezdtem futni a rétünk felé. Most nem érdekeltek a vendégek. Úgyis Nessie-t és Jake-et ünneplik. Mikor odaértünk a rétre, lelassítottam.
- Miért jöttünk ide? Otthon kellene lennünk - mondta Edward. Nem értette, hogy miért vagyok itt.
- Tudom, de egyszerre örülök is, meg szomorú is vagyok. Nem kétségbeesett. Szomorú helyett inkább kétségbeesett. De azért szomorú is. - próbáltam fogalmazni. Edward elém lépett és elkezdte simogatni az arcomat. Én meg megöleltem. Úgy szerettem volna így maradni örökre. Semmi gond nélkül, csak szerelemben élni. Csak én és Ő. Edward elkezdett csókolni, hogy nyugodjak meg. Egyre szenvedélyesebben, és szenvedélyesebben. Már gomboltam ki az ingét, mikor megállítottam saját magam.
- Most ne...majd este! - ziháltam
- Kívánlak! - mondta lihegve
- Én is, csak a ruhánk...nem akarom szétszaggatni a szép öltönyöd...
- Hát, jó - mondta csalódottan - De este!
- Este! -egyeztem bele, majd megcsókoltam újra. Majd Edward zsebében megcsörrent a telefon.
- Ki az? - kérdeztem érdeklődve
- Jasper
- Igen? - vette fel Edward a telefont - Azonnal indulunk! - majd letette a telefon - Bella, gyere! - megfogta a kezem és száguldottunk. 3 perc alatt a házhoz értünk. Majd gyorsan megkerestük Alice-t. Carlisle azt mondta, hogy a szobájában van Jasperrel és hogy nemsoká ő is jön. Felrohantunk az emeltre.
- Mi történt Alice? -kérdeztem meg gyorsan
- Marcus! A Volturi! - mondta üveges tekintettel
vasárnap, augusztus 23, 2009
Pletyka?? Remélem nem!
Alice azt csiripelte nekem hogy: állitolag 2010 . 04. 14.-én a Twilight-cast Budapestre jön.
Ha ez igaz, akkor most én vagyok a világ legboldogabb embere!!!! :D:D:D:D
Ki jön? :P Én 100% hogy megyek :)
True Blood
Mostanában nagy True Blood rajongó lettem. ÉS találtam egy jó kis oldalt, ahol ingyen le lehet tölteni a sorozatot.(katt a képre) Az első évad szinkronosan, a második feliratosan(mindig bővül, most a 9. résznél tart és 12 részes lesz minimum) A könyvet a könyvesboltokban megveheted, vagy a Bookline-on megrendelheted ITT. A második részét könyvbenpedig ITT
A film tartalma:
Japán tudósok találmányának, a szintetikus vérnek köszönhetőn a vámpírok a legendabeli szörnyetegekből egyik percről a másikra hétköznapi polgárokká váltak. És bár az emberek így lekerültek az étlapjukról, sokan aggodalommal fogadják, hogy ezek a teremtmények "előbújtak a föld alól", s most köztük élnek. A világ vallási vezetői és kormányhivatalnokai már eldöntötték, kinek az oldalára álljanak, azonban Bon Temps, a luisianai kisváros még gondolkodik.
Sookie Stackhouse helyi pincérnő azonban tudja, milyen érzés a társadalom kivetettjének lenni. Átkozottnak érzi magát képessége miatt, hogy hallja az emberek gondolatait. Ő liberális nézeteket vall a vámpírkérdésben is - főként, amikor Bill Comptonról, a kifejezetten jóképű, 173 éves férfiről van szó, aki az utcájában lakik. Ám mivel Bill Bon Temps-be való megérkezésével Sookie maga is belekeveredik egy sor rejtélyes ügybe, már csak toleranciáról van szó
Első könyv tartalma:
Az igaz barát nem iszik a barátjából
Sookie Stackhouse pincérnő a louisianai Bon Tempsben. Csinos, de csendes lány, aki nem jár el szórakozni. Oka van rá. Sookie ugyanis olvas mások gondolataiban. Bill magas, sötét hajú, jóképű srác – és a lány egy árva szót sem hall a gondolataiból. Tehát pontosan az a fajta pasi, akire egész életében várt...
Azonban Bill szörnyű titkot rejteget; ő ugyanis vámpír. Váratlanul Sookie egyik kolléganőjét megölik, nem is akárhogyan – miközben megátalkodott vámpírok csoportja veszi üldözőbe Billt. Az idegeneknek tervei vannak Sookie-val, a kérdés csupán az, ki tudja jobban és gyorsabban kihasználni emberfeletti képességeit.
Második könyv tartalma:
Az igaz barát nem iszik a barátjából
Sookie nagy bajba került. Megmérgezte egy fenevad, így végső elkeseredésében a vámpírok segítségét kéri. Ennek azonban ára van; a vámpírok Dallasba viszik, ahol telepatikus képességével fel kell kutatnia egy eltűnt fajtársukat. Sookie belemegy az alkuba, egy feltétellel: az embereknek nem eshet bántódása. Az ígéret hamar semmivé foszlik, amikor egy ínycsiklandó szőkeség keresztezi az éhes vérszívók útját...
MINDENKINEK AJÁNLOM! :) AZ ÉN TETSZÉSET MEGNYERTE :)
szerda, augusztus 19, 2009
szombat, augusztus 15, 2009
Versem *röhög*
Hát öhöm..énis megpróbálkoztam eggyel:DD Mikor irtam tetszett, de most, hogy újra elolvastam itt fetrengek a széken:D
Új élet
Mikor véget éra tűz és fájdalom,
Kinyitottam a szemem, és minden más volt,
A hangok felerősödtek,
és minden tisztább, élesebb, s fényesebb lett.
Guggolásból hirtelen felálltam,
majd ránéztem újdonsűlt családomra.
Láttam Jasper testén a harapásokat,
de Edwardon szemem megakadt.
A Karja csábítóan hívogatott,
de engedtem egy kicsit a csábításnak
De nem bírtam tovább,
oda siettem hát hozzá.
Olyan jó volt a karjaimba tartani,
de ő csak egy ”aú”-t tudott mondani.
Értetlenül néztem rá,
De ő tényként közölte: újszülött vámpir vagy!
(nincs hosszú i betűm...)
Jót röhögtök rajta vagy jót röhögtök rajta?:D xD
Ird meg mit reagáltál rá:D Légyszi:D :P
Hiba! + ÉLNY 4 .fejezete
Valamiért kitol velem a blogger... Az ÉLNY 4. fejezete fenn van, csak a második előzetes alatt... Meg ott a betűtípusok...áhhh.... Valamiért a nem szeret ma... Csak szólok, hogy fenn van, csak lejjebb... Jó olvasgatást. Puszi :)
péntek, augusztus 14, 2009
Új Újhold előzetes????
Fordítás:
- Mi van akkor ha van egy titkod, amit nem mondhatsz el senkinek?
A new moon sokkkal bonyolultabb lesz mint a Twiligt.
- Ez az utolsó alkalom, hogy látsz engem.
Bella mély depresszióba esik, mikor Edward elhagyja őt. És Jacob az a barát, aki midnig ott lesz mellette.
- Tudom mit tett veled. És Bella, én soha nem foglak bántani. Megigérem!
- Ha úgy vesszük szép vagy... ( nem igy mondják, de a könyvbe igy van:D amúgy ez a lényege)
Jacob sok dologban megváltozott. fizikai állapota sokkal jobb. 30 fonttal több. (kb 13 kg)
- Vigyázz a motorral, tényleg. Nagyon nehezek szóval...
Ahogy megy az idő, mindekttejük (nemtudom, nem hallom)
- Fék.
New Moon növeli a be nem ismert dolgokat(???)
- Húzd meg a féket!
Ebben a filmben több az akció, főleg a vérfarkasokkal
- Mit műveltetek vele?
- Nyugodj meg!
A fanok boldogok lesznek. A New Moon nagyon érdekes. Mindig a következő szintre jut.
- Bella!
- Jake, fuss!
- Ne dühíts(húzz) fel!
kedd, augusztus 11, 2009
Életem legszebb nyara 4. fejezet
4 fejezet Július 2, 3
Reggel mintha, agyonütöttek volna. Korán keltem, feszült voltam ráadásul, ha még ez nem lett volna elég a feje is fájt. Sok idő után, most egyedül aludtam. Rossz volt, hogy Edward nincs mellettem, és nem karol át. Most hiányzott a hideg! Nagyon! Miközben magamba dörmögtem, elmentem a fürdőszobába. Elmentem lezuhanyozni. A meleg víz segített ellazulni, de a fejem még mindig fájt. Elővettem hát a maradék Tylenort (mivel raktam el az útra is). Bevettem egy pohár vízzel. Nemsokára hat –gondoltam magamban. Ezután megmostam a fogamat, majd elraktam a neszesszerembe. Azt pedig a bőröndbe. Lementem reggelizni. Megettem az egy tál müzlimet. A szoámból hallottam egy zajt. Mintha egy könyv esett volna le. Gyorsan felszaladtam. Láttam, hogy az éjjeliszekrényemről lesett a könyvem. Odamentem hozzá, hogy eltegyem. (azért készítettem oda, mert az útra akartam elvinni). Közben felkelt Charlie. Bekopogott az ajtómon.
- Jó reggelt apu!
- Jó reggelt, Bells! Mikor keltél?
- Korán, olyan 6 fele, nem tudtam aludni rendesen, és fájt is a fejem – mondtam kicsit szomorúan
- Nézd! - mondta komolyan – Lehet, hogy most dühös vagy azért, mert Edward nem jöhetett, de egy kicsit nélküle is kell élned! Egy hetet csak kibírsz apáddal. – miközben mondta lelkiismeret furdalásom volt. Teljesen igaza van. De azért Edward…más…
- Tudom apa – sütöttem le a szememet
- Rendben, most én is lemegyek enni, ugye ettél már?
- Persze ettem már. Mikor is indulunk?
- Eszek és mehetünk – közölte
Charlie megreggelizett, majd bepakolt a kocsiba. Elkocsikáztunk Settle-ig, ott leparkoltunk, és elindultunk a reptér ajtaja felé. Charlie míg a jegyeket intézte, én leültem egy székre. És akkor meghallottam egy nevetést. Alice nevetett. De nem láttam sehol. Elindultam a hang irányába, de semmi. Talán már képzelődöm… Mire visszaérem, Charlie már keresett.
- Hol voltál? – kérdezte aggódóan
- Csak körülnéztem. – válaszoltam, majd vállat vontam
- Legközelebb szólj! – erre csak bólintottam egyet, és ezzel letudtuk a beszélgetést.
Beszálltunk a gépbe. Másodosztály. Habár tök kényelmes volt… A másodosztály egy függönnyel van elválasztva az első osztálytól. Már megint azt a nevetést hallottam. De szinte biztos voltam, hogy képzelődtem, mert becsukott szemmel is Alice-t és Edward-ot láttam. Tiszta hülyeség. Hogy eltereljem a gondolatokat a Cullenekről elővettem a könyvemet. Az Üvöltő szeleket olvasom el újra. Közben bemondták a hangosbemondóba, hogy megadták az engedélyt a felszállásra, és a stevardes-ek eligazítottak minket, hogy ha valami történne…
A székek hármasával voltak. Én ültem középen. Az ablaknál egy idegen férfi ült. Csak bambult maga elé… Másik oldalamon Charlie. Kinyitottam a könyvemet. Mikor végeztem az első oldallal, az idegen férfi megszólított.
- Elnézést, ez nem az övé? Talán a könyvéből eshetett ki. - majd egy cetlit nyújtott át. Felismertem a kézírást és ledöbbentem.
- De, igen, köszönöm. – majd elolvastam a cetlit.
Bella,
Alice látta, hogy ezt a könyvet akarod elvinni, ezért oda raktam be ezt a cetlit. Élőben szerettem volna veled, beszélni, de Alice azt mondta, hogy így jobb, mert így nem fogsz kiakadni. És még jobban összevesznél Charlie-val. Tudod. Most a repülőn ülhetsz a napfényes Kalifornia felé. Olyan szép hely, vámpíroknak nem való… Jövő hétre rossz időt mondanak. Mindegy, csak azt akartam mondani, hogy nyugodj meg, minden jól fog alakulni. Higgy nekem! És a megígért meglepi, sem marad el. Alice szerint az lesz. Most elköszönök, mert nekem is pakolnom kell.
Szeretlek: Edward
Reggel mintha, agyonütöttek volna. Korán keltem, feszült voltam ráadásul, ha még ez nem lett volna elég a feje is fájt. Sok idő után, most egyedül aludtam. Rossz volt, hogy Edward nincs mellettem, és nem karol át. Most hiányzott a hideg! Nagyon! Miközben magamba dörmögtem, elmentem a fürdőszobába. Elmentem lezuhanyozni. A meleg víz segített ellazulni, de a fejem még mindig fájt. Elővettem hát a maradék Tylenort (mivel raktam el az útra is). Bevettem egy pohár vízzel. Nemsokára hat –gondoltam magamban. Ezután megmostam a fogamat, majd elraktam a neszesszerembe. Azt pedig a bőröndbe. Lementem reggelizni. Megettem az egy tál müzlimet. A szoámból hallottam egy zajt. Mintha egy könyv esett volna le. Gyorsan felszaladtam. Láttam, hogy az éjjeliszekrényemről lesett a könyvem. Odamentem hozzá, hogy eltegyem. (azért készítettem oda, mert az útra akartam elvinni). Közben felkelt Charlie. Bekopogott az ajtómon.
- Jó reggelt apu!
- Jó reggelt, Bells! Mikor keltél?
- Korán, olyan 6 fele, nem tudtam aludni rendesen, és fájt is a fejem – mondtam kicsit szomorúan
- Nézd! - mondta komolyan – Lehet, hogy most dühös vagy azért, mert Edward nem jöhetett, de egy kicsit nélküle is kell élned! Egy hetet csak kibírsz apáddal. – miközben mondta lelkiismeret furdalásom volt. Teljesen igaza van. De azért Edward…más…
- Tudom apa – sütöttem le a szememet
- Rendben, most én is lemegyek enni, ugye ettél már?
- Persze ettem már. Mikor is indulunk?
- Eszek és mehetünk – közölte
Charlie megreggelizett, majd bepakolt a kocsiba. Elkocsikáztunk Settle-ig, ott leparkoltunk, és elindultunk a reptér ajtaja felé. Charlie míg a jegyeket intézte, én leültem egy székre. És akkor meghallottam egy nevetést. Alice nevetett. De nem láttam sehol. Elindultam a hang irányába, de semmi. Talán már képzelődöm… Mire visszaérem, Charlie már keresett.
- Hol voltál? – kérdezte aggódóan
- Csak körülnéztem. – válaszoltam, majd vállat vontam
- Legközelebb szólj! – erre csak bólintottam egyet, és ezzel letudtuk a beszélgetést.
Beszálltunk a gépbe. Másodosztály. Habár tök kényelmes volt… A másodosztály egy függönnyel van elválasztva az első osztálytól. Már megint azt a nevetést hallottam. De szinte biztos voltam, hogy képzelődtem, mert becsukott szemmel is Alice-t és Edward-ot láttam. Tiszta hülyeség. Hogy eltereljem a gondolatokat a Cullenekről elővettem a könyvemet. Az Üvöltő szeleket olvasom el újra. Közben bemondták a hangosbemondóba, hogy megadták az engedélyt a felszállásra, és a stevardes-ek eligazítottak minket, hogy ha valami történne…
A székek hármasával voltak. Én ültem középen. Az ablaknál egy idegen férfi ült. Csak bambult maga elé… Másik oldalamon Charlie. Kinyitottam a könyvemet. Mikor végeztem az első oldallal, az idegen férfi megszólított.
- Elnézést, ez nem az övé? Talán a könyvéből eshetett ki. - majd egy cetlit nyújtott át. Felismertem a kézírást és ledöbbentem.
- De, igen, köszönöm. – majd elolvastam a cetlit.
Bella,
Alice látta, hogy ezt a könyvet akarod elvinni, ezért oda raktam be ezt a cetlit. Élőben szerettem volna veled, beszélni, de Alice azt mondta, hogy így jobb, mert így nem fogsz kiakadni. És még jobban összevesznél Charlie-val. Tudod. Most a repülőn ülhetsz a napfényes Kalifornia felé. Olyan szép hely, vámpíroknak nem való… Jövő hétre rossz időt mondanak. Mindegy, csak azt akartam mondani, hogy nyugodj meg, minden jól fog alakulni. Higgy nekem! És a megígért meglepi, sem marad el. Alice szerint az lesz. Most elköszönök, mert nekem is pakolnom kell.
Szeretlek: Edward
- Ó, hogy az a… - dörmögtem magamba. Miért nem értem fel előbb a szobámba? Átkozódtam magamban egy sort. Már olvasni nem is volt kedvem… Mérgemben, isten tudja, hogy, de elnyomott az álom. Épp landoltunk, mikor felébredtem. A fejemből elszállt a fájdalom és kitisztult a fejem. Mikor kiszálltunk a gépből már megéreztem a napsugarakat. Hihetetlen mennyire megszoktam a hideget, a komor időjárást, hogy nincs napfény… A csomagokért mentünk. Az enyém kicsit nehezebb volt. Mármint könnyebbre emlékeztem. Taxiba szálltunk. A szálloda nagyon jól nézett ki kívülről. De a szoba… Isteni volt. Külön szobát kért Charlie tudván, hogy szeretem a saját fürdőszobát. Ahhoz képest, hogy reggel 10 körül indultunk el és este értünk oda.
- Apu, kimerült vagyok! Ugye nem akarsz még ma valami programot csinálni?
- Hát szerettem volna, de, ha fáradt vagy feküdj csak le. Ha kell valami, kopogj. Itt vagyok melletted.
- Tudom, apu! – intettem neki elköszönés képpen. Bementem a szobámba és lehuppantam az ágyamba. Majdnem elaludtam, mikor eszembe jutott, hogy ki kellene pakolni a bőröndömet. Amikor kinyitottam majdnem sokkot kaptam. Valahogy pár plusz ruhadarab került a bőröndömbe… Talán mégse hallucináltam Alice nevetését? Mindegy. Annyira nem, de inkább nem bosszankodom… Gyorsan bedobáltam a cuccaimat, elmentem zuhanyozni és fogat mosni. Kinyitottam az ablakot, hogy éjszakára jöjjön be a friss hideg levegő. Aztán lefeküdtem. Az ágy puhább volt, mint otthon… Egy franciaágy. Így el tudtam nyújtózkodni. Hamar elnyomott az álom. Álmomba Alice nevetését hallottam. És Edward hűvös kezét a derekamon. Átfordultam és keménybe ütköztem. És hidegbe. Hidegbe!?
- Jaj! Mi történt hol vagyok? – nem tudtam hol vagyok… De most tényleg… Egy kacagást hallottam…
- Kaliforniában vagy, egy hotelben, és épp aludtál.
- Edward? Te vagy az? Álmodom? – Nem álmodom! Valóság! Edward itt van, de hogy?
- Nem, nem álmodsz. - a halvány fényben láttam, hogy mosolyog. – Tényleg itt vagyok! Tudod ez a meglepi.
- Ó! Te vagy a meglepi? – majd Edward nyakába vetettem magam. És eszeveszettül csókolni kezdtem. Mire észbe kaphattam volna, Edward óvatosan lefejtette a karom a nyakáról.
- Bella, kedvesem, nyugodj meg! – most nem érdekel a figyelmeztetés. Örültem, hogy itt van. Szorosan odabújtam hozzá. Edward átölelt. Órákig maradtam volna így… Megsimogattam Edward márványsima arcát, majd a hajába túrtam. Faltam az arcát. Próbáltam türtőztetni magam. De nem sok sikerrel. Egy puszit nyomtam Edward édes ajkára.
- Nagyon mohó vagy mostanság – mosolyodott el, és megvillantotta azt a bizonyos féloldalas mosolyát
.
- Hiányoztál. – mondtam magátértetődően.
- Nekem is te. Habár tegnap láttuk egymást. - lágyan elmosolyodott, nekem meg a szivem kihagyott egy ütemet - Szeretlek. – majd ajkunk összeért. A vérem elkezdett forrni. De szerencsére „józan” maradtam.
- Én is szeretlek. - suttogtam - Amúgy tudom, hogy tegnap láttalak utoljára. De nem tudtam mennyi ideig nem láthatlak. Mennyi időre tervezi Charlie ezt az üdülést. És mikor te otthagytál a szobába. alig magyaráztál el valamit. - Edward elégedetten vigyorgott - Tudhattam volna, hogy valamiben sántikálsz. Sántikálhattok - felkacagtam - Alice is itt van? És ő tömte bele a bőröndömbe a plusz ruhákat? - fancsali képem láttán Edward felnevetett
- Igen és igen. Amúgy Jasper is itt van. Ugyanebben a szállodában szálltunk meg. A szobám itt van a tied mellett. Alice és Jasper szobája pedig az enyém mellett.
- És addig leszel itt, mint ameddig én? - bukott ki belőlem a kérdés
- Persze - mosolyodott el
- Charlie meg ne lásson titeket, emrt akkor ki fog térni a hitéből. - figyelmeztettem
- Hát ezt gondoltam. Nem vagy álmos?
- Nem!
- Bella... - úgy nézett rám, mint aki átlát rajtam.
- Na jólvan... De csak egy icike-picikét.
- Akkor aludj- mondta lágyan
- Nem akarok - akaratoskodtam. Ránéztem az órára fél 4 múlott 7 perccel. Láttam Edwardon, hogy készül mondani valamit, ezért másra próbáltam terelni a szót.
- És mit fogsz itt csinálni?
- Hát... éjszaka mindig elmegyek megnézni a 14-es szoba múzeumot - 14-es szoba az enyém volt. Önkéntelenül is felnevettem - És napközbe... ha süt a nap akkor a 15-ös szobába fogok ülni. De inkább a 16-osba. És ha bármire szükséged van, kopogj be hozzám, vagy Alice-ékhez. Ha pedig rosszabb idő lenne, akkor meg követek tiszted távolságból és szép hölgyet - rámkacsintott - de vigyázok, nehogy az apukája meglásson.
- Aha - vigyorogtam. Tetszett, ahogy incselkedett velem. Óhatatlanul is lecsukódott a szemem, de még nem aludtam el.
- Visszatérve, jobb lenne ha aludnál.
- De nem akarom lehunyni a szemem!
- Bella, én itt leszek reggel is!
- Akkor jó. - mosolyogtam rá. Majd homlokon csókolt. - De még egy kérdés. Melyik járattal jöttetek?
- Azzal, amivel ti! Csak mi az első osztályon.
- Hallottam Alice nevetését... - sóhajtottam. - Hogy miért nem jöttem rá? Pedig a reptéren is hallottam. - Edward megint felnevetett - Ezen mi olyan vicces?
- Alice akkor pakolt be neked! - lemondóan felnevettem. Alice ellen nem vehetem fel a versenyt. - De most már aludj. További jó éjszakát. - majd egy puszit nyomott a fejemre.
- Kösz. - kényelembe helyeztem magam Edward karjaiba, majd lassan elnyomott az álom... Álmomba a hotel szobámba jártam. Lefeküdtem aludni, és mikor felkeltem az ágyam mellett találtam egy hatalmas nagy dobozt, masnival a tetején. Az oldalára az volt irva: Nyisd ki! Meghúztam hát a szalagot, és egy Edward ugrott elő belőle. Felkuncogtam. Szerencsére álmomba nem volt ruhatámadás.... - Alice - majd sóhajtottam.
- Felébredtél? - kérdezte egy ismerős hang. Ekkor kaptam észbe, hogy nem álmomba kuncogtam, hanem a valóságban. De én nem feleltem a legszebb hangnak a világon hanem újra az öntudatlanságba csöppentem....
Lehet kicsit gyenge, meg hát nem is tudom milyen lett. xD Remélem tetszik. És igyekszem mindig hosszabbat írni. Csak mostanság nincs ihletem. Keveset vagyok a barátaimmal... És mindig nyaralok.... Néha a nyaralás az emberek ihlet rovására megy :D xD Ja és véleményeket kérek!! Légyszi írjatok! *.*
Kiszivárgott egy 14 másodperces rész az új New Moon trailerből, ami csütörtök este fog megjelnni :) Kicsit Jacobos...
Jacob: "Tudom mit tett veled. És Bella, én soha nem foglak bántani! Megígérem!"
Bella: "Kimondottan szép vagy."
csütörtök, augusztus 06, 2009
Egy tök jó Fan New Moon trailer:)
A minap voltam a Camponába és kinn voltak az Újhold plakátjai a moziban. Juhéé. A barátnőm hülyének nézett mikor elkezdtem "halkan" sikoltozni. XD Nah mindegy. Visszatérve erre a videóra. Ott a leugrásos résznél tökre olyan, mintha az tényleg Bella lenne. Nem?
szerda, augusztus 05, 2009
hétfő, augusztus 03, 2009
Életem legszebb nyara 3 fejezet
3.fejezet, július 1
- Jó reggelt! - mosolygott, majd arcáról hamar eltűnt a vidámság - Van egy hírem, ami egyben jó is, más részben pedig rossz. Alice hívott, hogy Charlie azt üzeni, hogy menj haza.
- Ó .... - görbült lefelé a szám - Most rögtön? Jaj, ne már! Muszáj? Maradni akarok! - akaratoskodtam
- Hát, Alice azt mondta, hogy nagyon sürgető volt a hangja... Nem akarsz előtte reggelizni? - cirógatta meg az arcom, ami még az álmosságról árulkodhatott.
- Nem, akkor megyek! Talán így előbb szabadulok. És újra untathatlak! - nevettem föl
- Csacsi Bellám! Te sosem untatsz! - arcán megjelent az a bizonyos féloldalas mosoly
- Tudom. - vigyorogtam - Te sem engem
- Reméltem is. - majd ajkaink egymásba olvadtak. Tovább tartott, mint nálunk egy csók. Mikor véget ért, kapkodva vettem a levegőt, és a szívem majdnem kiugrott a helyéről.
- Na - tápászkodtam föl - Indulni kellene... A cuccokat hagyjuk itt, a többiek elintézik, vagy segítsek összepakolni?
- A többiek összepakolnak, szóval itt hagyjuk a cuccokat.
- Jól van. Nos háton, vagy kocsiban? - húztam fel a szemöldököm
- Háton. Na gyere. - húzott fel a hátára
- Csak vigyázz az ártatlan, kiálló ágacskákra. - röhögtem fel. És sajnos nem is bírtam leállni....
- Nevess csak. Vigyázok. Na jó tényleg vicces volt. Vicces voltam? -kérdezte. A hangjából kiérezhető volt, hogy mosolyog.
- Nagyon - mondtam két nevetés között. - Kár, hogy nem jöttél ki a fa mögül a bikinimbe! - az emlék felidézése miatt megint röhögőgörcsöt kaptam. De most már Edwardra is ráterjedt. Ilyet sem láttam még! Edwardnak meg kellett állnia, annyira belemerült a nevetésbe. Óvatosan eleresztettem a hátát, de térdeim nem bírták a nevetés miatt azért a földre rogytam. Edward is lefeküdt mellém, miközben én a hasamat fogtam. Ő csak szimplán a földet verte. Olyan viccesen nézett ki. No meg persze felszabadultnak és boldognak.
- Ha valaki meglátna minket, szerinted mire gondolna? - kérdezte meg Edward. Nagyjából leghiggadt de még arcán ült egy levakarhatatlan mosoly.
- Nem tudom. Talán két hülyét, akik a földön fekszenek és nevetnek - adtam választ Edward kérdésére. - Hülyék nem vagyunk. Két embert sem mondhatok. Két vámpírt sem - az utolsó mondatnál sóhajtottam egy nagyot. Edward ezt észrevette, majd hirtelen nagyon komoly lett az arca. - Talán egy párt, láthatnak, akik bohóckodnak.
- Na jól van, gyere - nyújtotta nekem a kezét, hogy segítsen felállni.
- Kösz - mire ezt kimondtam már hasítottunk az erdőn keresztül...ágak között... Mikor közeledtünk házunkhoz Edward lelassított, majd lesegített a hátáról. Utána a házig kéz a kézben tettük meg az utat.
- Be jössz? - kérdeztem meg Edwardtól
- Ha beengedsz. - mosolyodott el
- Szia apu, megjöttem! - köszöntem, mikor beléptem a házba
- Szia Charlie - köszönt fel az emeletre Edward, mert Charlie ott tartózkodott.
- Ömm... örülök neked Edward, de lennél szíves most minket magunkra hagyni? - kérdezte meg apám udvariasan...
- De, megyek, Szia Bella! Majd hívlak! Viszlát Charlie!
- Várj meg fenn a szobámba! Kérlek! - suttogtam, de tudtam, hogy meghallja. Csak a kedvenc féloldalas mosolyát lövellte felém.
- Nah, látom megkaptad az üzenetem.
- Igen, meg - kicsit csípősebben válaszoltam a kelleténél. Már nagyon mehetnékem volt.
- Szóval, csak azt akartam mondani, hogy holnap megyünk nyaralni. - Hogy mi? Edwardot is visszük? nagyon remélem, vagy nem megyek!
- Értem, és még is hova? Egy napfényes helyre?
- Pontosan! - fintorodott el apám az arcom láttán. - Kaliforniába! Mindig oda megyünk. Tudod!
- Tudom én! -vágtam rá. Egy valamit meg kellett kérdeznem - Edward is jön velünk?
- Ömm... nem. Ketten megyünk. Mennénk.
- Akkor nem megyek! - makacskodtam. Edward nélkül sehova!
- Hát bizony jössz!
- De apu!
- Semmi de. Amúgy is két jegyet váltottam. - dühösen fújtattam egyet, majd lehuppantam a kanapéra. Összefontam a kezem a mellemen, majd elkezdtem durcáskodni. Én nem megyek egy tapodtat sem Edward nélkül. Apa vagy beletörődik vagy nem!
- Legalább gondold meg! - mintha olvasna a gondolataimban. El is felejtettem
- Jó, meggondolom, felmentem a szobámba! - aztán már rohantam is a lépcsőn, melynek mi lett a következménye? - hogy egy párszor szépen megbotlottam. Bevertem a sípcsontomat.
- Aú! - jajdultam fel.
- Jól vagy? - jött lentről a kérdés
- Persze... csak bevertem a lábam - ami nagyon fáj. Tettem hozzá gondolatba. Végre elértem az ajtómhoz, majd kinyitottam az ajtót. Edward ott feküdt az ágyamon. Arca aggódó volt.
- Jól vagy?
- Persze...csak, bevertem a lábam.
- Fáj?
- Nem! - vágtam rá a kelleténél gyorsabban
- Bella, fáj nagyon, igaz? Látom az arcodon.
- Előled nem tudtam eltitkolni. - pirultam el
- Hát nem. Legalábbis, ha nem az elmédről van szó. Na gyere ide! - tárta szét a karjait. Nehéz lett volna tenni, mint odasétálni hozzá. - Beszélnünk kellene pár dologról - mondta komolyan
- Igen, miről? - húztam fel a szemöldököm, majd beletemettem a fejem Edward nyakába.
- Erről a nyaralásról. El kellene menned! - mielőtt tiltakozhattam volna, tovább folytatta - Néha engem is kell nélkülözni. Nem csak velem kell lenni. Itt van Charlie hanyagolod. Szerintem már ő sem örül neki, hogy mindig nálunk vagy. - egy szó megmaradt bennem
- Ő sem? - szomorodtam el
- Jaj, kis butus - cirógatta meg az arcom. - Akkor helyesbítek. Csak Charlie. Meg szerintem néhány barátodnak is hiányzol.
- Ők nem érdekelnek. Nekem ott van Alice, legjobb barátnőmnek. No meg te! Mármint nem barátnőnek - nevettem fel. hihetetlen, hogy a közellétébe mindig milyen jól érzem magam. Felszabadultnak. Szabadnak.
- Örülök. - mosolyodott el. - De légyszíves ne térjünk el a tárgytól. Szóval menj el, majd jóra fordul minden. És ha elmész lesz egy meglepim. De nem most, majd - csak én éreztem Edward hangjában egy kis titokzatosságot? Mert ez a huncut vigyor nagyon gyanús
- Jó elmegyek. - adtam meg magam.
- Amúgy jó is hogy elmész. - értetlenül néztem rá, majd arcom láttán felkuncogott - Azért, mert mi is megyünk el. Alice-szel meg Jasperrel
- Ó - csak ennyit bírtam kinyögni.
- Na megyek pakolni. Szerintem te is pakolj. Holnap indultok. Majd hivlak. Szeretlek - adott egy csókot, majd mielőtt válaszolhattam volna, eltűnt az ablakon keresztül.
- Remek - tomboltam magamban. Elővettem a szekrényből a táskámat. Majd szép sorjában bepakoltam a cuccokat. Először a farmereket, pulcsikat, pólókat, topokat,pizsamát, fehérneműket. Fürdőruhán gondolkodtam, de aztán bepakoltam, hátha kell... Szoknyát is tettem bele, habár azt annyira nem szeretem. A következő "utam" a fürdőszobába vezetett. Fésű, törölköző, tisztálkodószerűek. Fogkefét meg a fog krémet reggel teszem bele. A polcról még levettem a Tylenort. Hátha kell... Sose lehet tudni... Főleg nem nálam. Mielőtt bementem volna a szobámba leordítottam Charlinak. Az idegességtől ordítottam. Nem akartam elmenni, de el kellet. Edward meg pár szóval itt hagyott...
- Apu! Megyek! Most pakolok.
- Örülök, hogy így döntöttél. Holnap 10-kor indul a gép. Pihend ki magad. Jó éjt.
- Jó éjt neked is. - Jó éjt? Már este van? Berohantam a szobámba, hogy megnézzem az órámat. 7 lesz 8 perc múlva. Hogy repül az idő.... Mire összepakoltam már hulla voltam. Hamar az ön tudatlanságba csöppentem. Akkor még nem is sejtettem milyen meglepetést fog tartogatni a következő nap....
Még írtam volna tovább, de most ez a vége jobb ötletnek tűnt. Így izgulhattok, hogy mi lesz az a nagy meglepi. Ha van találgatásotok, akkor nyugodtan irjátok le! Ja, és nem tudom elégszer modnani, hogy hozzászólásokat kérek. Írjon mindenki valamit, aki elolvasta. Légyszi! (bociszemekkel néz)
- Jó reggelt! - mosolygott, majd arcáról hamar eltűnt a vidámság - Van egy hírem, ami egyben jó is, más részben pedig rossz. Alice hívott, hogy Charlie azt üzeni, hogy menj haza.
- Ó .... - görbült lefelé a szám - Most rögtön? Jaj, ne már! Muszáj? Maradni akarok! - akaratoskodtam
- Hát, Alice azt mondta, hogy nagyon sürgető volt a hangja... Nem akarsz előtte reggelizni? - cirógatta meg az arcom, ami még az álmosságról árulkodhatott.
- Nem, akkor megyek! Talán így előbb szabadulok. És újra untathatlak! - nevettem föl
- Csacsi Bellám! Te sosem untatsz! - arcán megjelent az a bizonyos féloldalas mosoly
- Tudom. - vigyorogtam - Te sem engem
- Reméltem is. - majd ajkaink egymásba olvadtak. Tovább tartott, mint nálunk egy csók. Mikor véget ért, kapkodva vettem a levegőt, és a szívem majdnem kiugrott a helyéről.
- Na - tápászkodtam föl - Indulni kellene... A cuccokat hagyjuk itt, a többiek elintézik, vagy segítsek összepakolni?
- A többiek összepakolnak, szóval itt hagyjuk a cuccokat.
- Jól van. Nos háton, vagy kocsiban? - húztam fel a szemöldököm
- Háton. Na gyere. - húzott fel a hátára
- Csak vigyázz az ártatlan, kiálló ágacskákra. - röhögtem fel. És sajnos nem is bírtam leállni....
- Nevess csak. Vigyázok. Na jó tényleg vicces volt. Vicces voltam? -kérdezte. A hangjából kiérezhető volt, hogy mosolyog.
- Nagyon - mondtam két nevetés között. - Kár, hogy nem jöttél ki a fa mögül a bikinimbe! - az emlék felidézése miatt megint röhögőgörcsöt kaptam. De most már Edwardra is ráterjedt. Ilyet sem láttam még! Edwardnak meg kellett állnia, annyira belemerült a nevetésbe. Óvatosan eleresztettem a hátát, de térdeim nem bírták a nevetés miatt azért a földre rogytam. Edward is lefeküdt mellém, miközben én a hasamat fogtam. Ő csak szimplán a földet verte. Olyan viccesen nézett ki. No meg persze felszabadultnak és boldognak.
- Ha valaki meglátna minket, szerinted mire gondolna? - kérdezte meg Edward. Nagyjából leghiggadt de még arcán ült egy levakarhatatlan mosoly.
- Nem tudom. Talán két hülyét, akik a földön fekszenek és nevetnek - adtam választ Edward kérdésére. - Hülyék nem vagyunk. Két embert sem mondhatok. Két vámpírt sem - az utolsó mondatnál sóhajtottam egy nagyot. Edward ezt észrevette, majd hirtelen nagyon komoly lett az arca. - Talán egy párt, láthatnak, akik bohóckodnak.
- Na jól van, gyere - nyújtotta nekem a kezét, hogy segítsen felállni.
- Kösz - mire ezt kimondtam már hasítottunk az erdőn keresztül...ágak között... Mikor közeledtünk házunkhoz Edward lelassított, majd lesegített a hátáról. Utána a házig kéz a kézben tettük meg az utat.
- Be jössz? - kérdeztem meg Edwardtól
- Ha beengedsz. - mosolyodott el
- Szia apu, megjöttem! - köszöntem, mikor beléptem a házba
- Szia Charlie - köszönt fel az emeletre Edward, mert Charlie ott tartózkodott.
- Ömm... örülök neked Edward, de lennél szíves most minket magunkra hagyni? - kérdezte meg apám udvariasan...
- De, megyek, Szia Bella! Majd hívlak! Viszlát Charlie!
- Várj meg fenn a szobámba! Kérlek! - suttogtam, de tudtam, hogy meghallja. Csak a kedvenc féloldalas mosolyát lövellte felém.
- Nah, látom megkaptad az üzenetem.
- Igen, meg - kicsit csípősebben válaszoltam a kelleténél. Már nagyon mehetnékem volt.
- Szóval, csak azt akartam mondani, hogy holnap megyünk nyaralni. - Hogy mi? Edwardot is visszük? nagyon remélem, vagy nem megyek!
- Értem, és még is hova? Egy napfényes helyre?
- Pontosan! - fintorodott el apám az arcom láttán. - Kaliforniába! Mindig oda megyünk. Tudod!
- Tudom én! -vágtam rá. Egy valamit meg kellett kérdeznem - Edward is jön velünk?
- Ömm... nem. Ketten megyünk. Mennénk.
- Akkor nem megyek! - makacskodtam. Edward nélkül sehova!
- Hát bizony jössz!
- De apu!
- Semmi de. Amúgy is két jegyet váltottam. - dühösen fújtattam egyet, majd lehuppantam a kanapéra. Összefontam a kezem a mellemen, majd elkezdtem durcáskodni. Én nem megyek egy tapodtat sem Edward nélkül. Apa vagy beletörődik vagy nem!
- Legalább gondold meg! - mintha olvasna a gondolataimban. El is felejtettem
- Jó, meggondolom, felmentem a szobámba! - aztán már rohantam is a lépcsőn, melynek mi lett a következménye? - hogy egy párszor szépen megbotlottam. Bevertem a sípcsontomat.
- Aú! - jajdultam fel.
- Jól vagy? - jött lentről a kérdés
- Persze... csak bevertem a lábam - ami nagyon fáj. Tettem hozzá gondolatba. Végre elértem az ajtómhoz, majd kinyitottam az ajtót. Edward ott feküdt az ágyamon. Arca aggódó volt.
- Jól vagy?
- Persze...csak, bevertem a lábam.
- Fáj?
- Nem! - vágtam rá a kelleténél gyorsabban
- Bella, fáj nagyon, igaz? Látom az arcodon.
- Előled nem tudtam eltitkolni. - pirultam el
- Hát nem. Legalábbis, ha nem az elmédről van szó. Na gyere ide! - tárta szét a karjait. Nehéz lett volna tenni, mint odasétálni hozzá. - Beszélnünk kellene pár dologról - mondta komolyan
- Igen, miről? - húztam fel a szemöldököm, majd beletemettem a fejem Edward nyakába.
- Erről a nyaralásról. El kellene menned! - mielőtt tiltakozhattam volna, tovább folytatta - Néha engem is kell nélkülözni. Nem csak velem kell lenni. Itt van Charlie hanyagolod. Szerintem már ő sem örül neki, hogy mindig nálunk vagy. - egy szó megmaradt bennem
- Ő sem? - szomorodtam el
- Jaj, kis butus - cirógatta meg az arcom. - Akkor helyesbítek. Csak Charlie. Meg szerintem néhány barátodnak is hiányzol.
- Ők nem érdekelnek. Nekem ott van Alice, legjobb barátnőmnek. No meg te! Mármint nem barátnőnek - nevettem fel. hihetetlen, hogy a közellétébe mindig milyen jól érzem magam. Felszabadultnak. Szabadnak.
- Örülök. - mosolyodott el. - De légyszíves ne térjünk el a tárgytól. Szóval menj el, majd jóra fordul minden. És ha elmész lesz egy meglepim. De nem most, majd - csak én éreztem Edward hangjában egy kis titokzatosságot? Mert ez a huncut vigyor nagyon gyanús
- Jó elmegyek. - adtam meg magam.
- Amúgy jó is hogy elmész. - értetlenül néztem rá, majd arcom láttán felkuncogott - Azért, mert mi is megyünk el. Alice-szel meg Jasperrel
- Ó - csak ennyit bírtam kinyögni.
- Na megyek pakolni. Szerintem te is pakolj. Holnap indultok. Majd hivlak. Szeretlek - adott egy csókot, majd mielőtt válaszolhattam volna, eltűnt az ablakon keresztül.
- Remek - tomboltam magamban. Elővettem a szekrényből a táskámat. Majd szép sorjában bepakoltam a cuccokat. Először a farmereket, pulcsikat, pólókat, topokat,pizsamát, fehérneműket. Fürdőruhán gondolkodtam, de aztán bepakoltam, hátha kell... Szoknyát is tettem bele, habár azt annyira nem szeretem. A következő "utam" a fürdőszobába vezetett. Fésű, törölköző, tisztálkodószerűek. Fogkefét meg a fog krémet reggel teszem bele. A polcról még levettem a Tylenort. Hátha kell... Sose lehet tudni... Főleg nem nálam. Mielőtt bementem volna a szobámba leordítottam Charlinak. Az idegességtől ordítottam. Nem akartam elmenni, de el kellet. Edward meg pár szóval itt hagyott...
- Apu! Megyek! Most pakolok.
- Örülök, hogy így döntöttél. Holnap 10-kor indul a gép. Pihend ki magad. Jó éjt.
- Jó éjt neked is. - Jó éjt? Már este van? Berohantam a szobámba, hogy megnézzem az órámat. 7 lesz 8 perc múlva. Hogy repül az idő.... Mire összepakoltam már hulla voltam. Hamar az ön tudatlanságba csöppentem. Akkor még nem is sejtettem milyen meglepetést fog tartogatni a következő nap....
Még írtam volna tovább, de most ez a vége jobb ötletnek tűnt. Így izgulhattok, hogy mi lesz az a nagy meglepi. Ha van találgatásotok, akkor nyugodtan irjátok le! Ja, és nem tudom elégszer modnani, hogy hozzászólásokat kérek. Írjon mindenki valamit, aki elolvasta. Légyszi! (bociszemekkel néz)
Full Moon 5. rész
Az esküvő
- Jólvanna! - pirult el Jake - Szóval csak azt szeretném kérdezni, hogy... - habozott,
majd nemsokkal utána folytatta - Renesmee Carlie Cullen, hozzám jönnél? - térdelt le lányom elõtt Jacob.Csak ekkor jutott el a tudatomig, hogy mit is kérdezett...
- Ó - lepődött meg Nessie - Hát persze! - majd a karjaiba ugrott és megcsókolta Jake-t.
Edward odalépkedett mellém, majd átkarolta a derekamat, én pedig a fejemet a vállára raktam. Olyan furcsa... mi szülők vagyunk, de a lányom annyi idős, mint én...vagyis 18. Testvéreknek látszunk, nemhogy a gyerekemnek néz ki! A vicces az, hogy Edward-nál egy évvel idősebb...Habár, ezt más meg sem mondaná... És Nessie, most már menyasszony... Hihetetlen! Alice elkezdett mocorogni mellettem, majd a lábával dobolni kezdett a padlón. Mindenki felkuncogott. Ismertük Alice-t, mint a rossz pénzt.
- Ó, igen, majdnem elfelejtettem - mosolyodott el Renesmee, majd odalépett legjobb barátnőmhöz. - Megszerveznéd az esküvőnk?
- Hát... nem is tudom.... - vigyorgott Alice - Nagyon szívesen! - átölelték egymást, majd Alice arcon csókolta Nessie-t. Teltek a hetek. Alice mindent elintézett, megszervezett.Néhány helyre én magam is elmentem. Választottunk egy hatalmas négy emeletes tortát. Visszaemlékeztem az esküvőmre, Edward arcára, mikor ette a torát... Felkuncogtam, az emlék képekbe, de rögtön megijedtem. Nekem is annyira borzalmas lesz? Na, majd meglátjuk. Nessie meg én akartunk elmenni esküvői ruhát venni, de hát Alice levakarhatatlan volt... Jönni akart...
- Ez gyönyörű - ámuldozott Alice
- Tényleg, meseszép. - Nessie-n a ruha, valami...csodálatos volt.
-Kösz - pirult el Renesmee - Akkor ez jó lesz. Megvan az esküvői ruha.
Az esküvő előtti pár napban a fiúk átrendezték a házat, és az öltönyükkel foglalkoztak. Elkísérték Jacobot szinte mindenhova. Jó volt látni, hogy ennyire segítőkészek. Mi lányok, pedig a konyhában sürögtünk-forogtunk. Én tudtam főzni... De most, vámpir létemnek "köszönhetően", nem ízlenek az emberi ételek. Megszokásból csináltam mindent. Remélem ehető lesz.
Nessie és Jacob ragaszkodtak ahhoz, hogy Renée-t is meghívjam. azt hiszem, hogy jobb ha azelőtt mondom el neki, mielőtt még meglát... Egy hosszú telefonbeszélgetés elé nézünk... Inkább most hivom fel, előbb túl jutok rajta... Sóhajtottam egyet, benyúltam a farmer zsebembe a mobilomért, majd eltűntem Edward mellől és felsiettem a szobámba. Leültem a fotelba, majd beütöttem anyum számát. A harmadik kicsöngetésre vette fel.
- Szia Bella! Rég beszéltünk. Hogy vagy? Mizujs? Készülődtök? - pont most kell egy kérdésáradatot a nyakamba zúdítani? Ez most nem egy udvarias hívásnak szántam, inkább egy figyelmeztetõ, megmagyarázónak. - Holnap indul a gépem, reggelre ott leszek. De Phil nem tud jönni. Nagyon sajnálja, és elnézést kér. Meccse lesz. Uána pedig interjút kell adnia az egyik tévécsatornának. Nagyon sajnálja... - Őszintén? Most egy hatalmas kő esett le a szívemről. Legalább neki nem kell magyarázkodnom... Minden kezd "jól" alakulni.
- Szia Anyu! Tényleg régen beszéltünk. Jól vagyok, köszi, hogy kérdezted. Igen, készülõdünk. Alice már mindent megszervezett. Sajnálom, hogy Phil nem tud jönni. - hazudtam könnyedén, majd belevágtam a közepébe - Anyu, most csak azért hívtalak föl, hogy nem lepõdj meg, hogyha megérkezel. Az egész család...
- Megöregedett? Jaj, kicsim! Ennek így kell lennie, ez az élet rendje. Megszületünk, öregszünk, majd meghalunk. - Hát nekünk kettõ tuti nem következik be... Gyorsan közbevágtam Renée szavába
- Anyu, én most...nem errõl beszélek, hanem, hogy ne lepõdj meg, ha az egész családra nézel... - nem bírtam kimodnani, nem azért mert nem szeretek vámpirnak lenni, nagyon is szeretek, hanem nem ment elmondani az igazat... Úgyse fogja elhinni, csak akkor, ha megtapasztalja.
- Miért, valami bajotok van? Régen láttalak titeket, az biztos... De annyira nem változhattatok meg, hogy ne lehessen megismerni titeket... - nevetett fel gúnyosan Renée.
- Anyu, akarok mondani, meg kérni tőled valamit.
- Bármit. - felelte azonnal
- Emlékszel még azokra a képekre, amiket a 18. szülinapomon csináltunk. Vagyis, a tőletek kapott géppel csináltam?
- Igen emlékszem. Itt is van belőle egy az éjjeliszekrényemen, amin Edwarddal vagy. Nagyon jó kép lett rólatok.
- Köszi, azt a képet magaddal tudnád hozni?
- Persze, de miért?
- Mindjárt elmondom.
- Oké, akkor, hallgatlak. - megköszörültem a torkom, nyeltem egy nagyot, majd beleugrottam a mély vízbe...
- Ömm...szerintem nem fogsz hinni a szemednek, ha rám nézel, vagy az egész családra. Mert, mi... hogy is mondjam? Ezt már rég el kellett volna mondanom, de féltem attól, hogy bolondnak fogsz tartani, vagy nem fogsz nekem hinni, míg nem látsz...És féltettelek attól, ami vagyok. Mi nem vagyunk emberek... - minden szót nyomatékosan kihangsúlyoztam
- Bella! Ne beszélj bolondokat... Már miért ne lennél ember?
- Erről beszéltem, nem fogsz nekem hinni... - nehezebb lesz mint gondoltam...
- Jól van komolyan veszlek. De miért ne lennél ember? Tán majom vagy bárány lettél, aki tud beszélni? - viccelődött velem. Ez nem esett valami jól...
-Jaj, menj már! - hozott ki a sodromból - Bocsi, hogy így rád mordultam, csak..fogd fel, hogy ez nagyon komoly... Na szóval...Mikor idejöttem Forksba megtudtam, hogy a Cullen-ek mások, mint a többiek, ők..vámpírok... Ez annyit jelent, hogy hallhatatlanok, gyorsak, a napfénybe csillog a bőrük, mint a gyémánt. És még mielőtt megkérdeznéd, igen vért iszunk, de nem emberi vért, hanem "vegetáriánusok" vagyunk, ami azt jelenti, hogy csak állati vért fogyasztunk. Nessie egy félvér, félig vámpír, félig ember. Az ilyen félvérek születésénél komplikációk lépnek fel. Az anya belehal a szülésbe, mert a pici kirágja magát, az anyja hasából. Ekkor változtatott át engem Edward. És Jacob... hát õ sem ember, de õ jobban nevezhető annak... A quilute-ok, vérfarkasok, alakváltók. Ez annyit jelent, hogy ha akarnak farkasokká változnak, de nem csak teliholdnál. Charlie mindent tud. - a végén eszméltem rá, hogy lehet nem hallott ebből az egészből semmit, mert túl gyorsan hadartam.
- Bella, nem értek semmit. Nagyon recsegsz. Nem ment el a térerő véletlenül? Mondd el még egyszer, ha lennél szíves.- sóhajtottam, majd végigmondtam neki újra az egészet szóról-szóra. Most figyeltem, hogy ne hadarjam gyorsan, hogy emberi fül meghallja, és megértse.
- Anyu! Anyu! ott vagy?
- Én..én...igen itt vagyok... - alig bírt megszólalni.
- Figyelj! Ezt nem mondhatod el senkinek! Még Philnek sem. Senkinek, értetted? Nagy baj lehet belőle, tudod? - Volturi. Soha, de soha nem tudhatja meg! Ha megtudja, abból nagy baj lehet belőle. Nagyon nagy... Akár az életünkkel is fizethetünk... - Tudom ez váratlanul ért, hogy meg tudtad, hogy én, mi vámpírok vagyunk, de nézd a jó oldalát. Mostantól többet fogsz látni.- próbáltam nyugtatni - Eddig azért nem látogattalak meg titeket, téged, mert nem akartam, hogy meg tudd... Meg akartalak óvni magamtól. A napfényes Jacksonville-ben nem biztos, hogy ezt elhinnék az emberek...
- Értettem! Nem mondom el senkinek! De most mennem kell. Akkor majd az esküvőn látlak - az utolsó szónál a hangja nagyon halk volt. Fél tőlem? Lehet ezt mondta még anno Edward, hogy az eberek félnek tőlünk. És ilyen a reakciójuk. Valami élet ösztön ez. Belőlem ez hiányzott... De ha nem hiányzott volna belőlem, akkor még most is ember lennék... Soha nem léphettem volna kapcsolatba mostani családommal. Hálát adtam az égnek, hogy élet ösztönnel nem áldott meg. Borzasztó lett volna.
- Jó, jó rendben, hozd a képet!
- Viszem, szia! - mielőtt elköszönhettem volna, lerakta.
- Szia! - mondtam az üres telefonba. Majd odamentem az ablakhoz kicsit gondolkodni. Jóm most kicsit ez az egyedüllét. Nem mintha már nem szeretném annyira Edwardot, mint eddig, sőt jobban, csak szüksége van mindenkinek a magányra. De azt nem tagadhatom, hogy most hiányzott az érintése, hogy fogja a kezem vagy a derekamat karolja át. Az esküvőn kezdtem gondolkodni elõször. Holnapután lesz, láthatom anyám, hogy reagál a hallottakra. Én és Edward már kitaláltuk, hogy mit kapnak tőlünk. Esme és Carlisle ajándékát is tudom, Edwardnak köszönhetően. Rosalie-tól meg Emmett-tõl... hát nem tudom. Alice meg nagyon titkolja. De van pár sejtésem, ismerem Alice-t. Halk kopogtatást hallottam az ajtón.
- Bújj be! - mondtam, majd Edward nyitott be
- Történt valami? Csak, mert..nem vagy a legjobb kedvedben
- Hát, tudod, most beszéltem Renée-vel. Felvilágosítottam arról, hogy mik is vagyunk, nehogy meglepődjön, mikor meglát minket. Talán Nessie-nek és Jake-nek nem kellett volna ragaszkodniuk ahhoz, hogy meghívjuk... - mondtam kicsit dühösen
- Én csak azt hallottam, hogy beszélsz valakivel, de azt nem, hogy az az illetõ ki is volt. Na és, hogy viselte? - érdeklődött a Renée-vel folytatott telefonbeszélgetésünkről.
- Hát... mikor elmondtam neki, utána nem sokkal később lerakta, mert mennie kellett. Nem tudom ez mit jelent. Teljesen kétségbe vagyok esve.
- Nyugi minden rendbe jön! - nyugtatott Edward, majd a mellére vont. Elkezdte simogatni a hátamat, hogy nyugodjak meg. Pár perc után megszólalt. - Nem megyünk el vadászni? - tette föl a kérdést.
- De..mehetünk..végül is... Habár még szomjas annyira nem vagyok.
- Na, gyere! - fogta meg a kezem - Kérdezzük meg a többieket is, hogy van-e kedvük hozzá. Lehetne ez ilyen családos vadászat. - próbált felvidítani valamivel. Nem sok sikerrel, hogy őszinte legyek, de azért értékelem a próbálkozásait. Mikor le értünk, mindenki felénk fordította gyönyörű sápatag arcát. - Bellával elmegyünk vadászni, esetleg valaki jönni akar? - tette föl Edward a kérdést.
- Mi tegnap voltunk Emmettel. - vette oda félvállról Rose.
- Mi mennénk. - mondta Alice csilingelő hangon. Majd Jasperrel mellénk lépett.
- Hát, nekünk sem ártana... - mondta Carlisle kedvesen
- Nem lenne nektek, jobb, ha éhesek maradnátok? Úgy talán megkívánnátok a tortát - nevetett föl Jake.
- Kösz, de inkább megyünk - mondta sietősen Jasper. Miután ezt kimondta már az erdőben futottunk. Sajnálhatja Emmett, hogy nem jött velünk, mert összetalálkoztunk egy grizzly-vel. Jazz elkapta, majd elkezdett lakmározni. Esme és Carlisle messzebbre mentek el vadászni. Alice egy szarvast ejtett el. Edward talált egy hegyi oroszlánt. Én messzebbről ugyan, de kiszagoltam egy őzet. Ösztöneim felülkerekedtek és rávetettem magam az áldozatomra. Nem volt valami nagy, habár éhes sem voltam úgy igazán. Mire visszaértem, már mindenki befejezte a lakmározást. Néhány perc múlva Esme-ék is visszaértek. Alice-on már nagyon látszott, hogy menni akar, miben mesterkedik mindig ez a lány?
- Indulhatunk? - tette föl a kérdést Alice
- Persze - helyeselt Edward
- Ömm... Alice, miben mesterkedsz? - kíváncsiskodtam
- Majd meglátod - vigyorodott el a drága Alice - De mindenkinek jönnie kell. Kivéve a fiúknak. - mosolyodott el
- De akkor nem mindenki - mondtam
- Jójó...tudom. Én így mondtam, nem mindegy? - kacagott fel legjobb barátnőm.
- De... Akkor indulhatunk? - kérdeztem meg a többiektől, mire csak bólogatásokat kaptam
Mikor visszaértünk, Alice elment megkeresni Nessie-t. Pár pillanat múlva hozta is. Rosalie itt lenn nézett egy filmet. Nézett, mert Alice kikapcsolta a tévét, és közölte vele, hogy jönnie kell.
- Esme, gyere te is. Menjetek ki a garázsba, mindjárt megyek én is. - mondta a többieknek. Hozzám és Edward felé közeledett.
- Elrabolom tőled, rendben? Habár tök mindegy mit válaszolsz igyis-úgyis vinni fogom, szóval... Szia Edward! - Most már én is "fogoly" lettem. Beültünk a sárga Porsche-ba, és már száguldottunk is az utakon.
- Alice, mire készülsz? - kérdezte Rosalie szúrósan
- Nyugodj meg Rose, élvezni fogod.
Port Angeles határát már elhagytuk. Törtem a fejem, hogy mit akarhat. Aztán hirtelen megszólalt.
- Először mozi vagy vásárlás? - Rose szeme felcsillogott - Ez a mai este egy csajbuli. Holnap lesz az esküvő. Kapcsolódjunk ki egy kicsit.És te Nessie, úgy élvezd ki, hogy holnaptól rabszolga leszel. Főznöd, mosnod kell férjedre - nevette el az egészet Alice
- Persze-persze - nevette el magát Renesmee - Alice te mosol Jazz-re? - kérdezte meg sunyin
- Nem - vigyorgott el legjobb barátnőm.
- És ti? - fordult Rose-hoz és Esme-hez.
- Én aztán biztos nem - mordult föl Rosalie
- Hát én sem. De mintha engedné Alice, hogy ugyanazt a ruhát kétszer vegyük fel - mondta Esme szórakozottan. Majd játékosan megveregette Alice vállát, aki ezt a csatát elvesztette.
- Jól van! De nem is vehetitek föl többször! De Rose... még mindig nem válaszoltál
- Ja, bocs, talán menjünk először vásárolni
- Rendben, akkor talán menjünk be ide - mutatott egy márkás boltba
Alice mindenkinek megvette azt, amit szeretett volna. Esme egy csodás ruhát választott az esküvőre. Rose egy elegáns halványzöld ruhát nézett ki magának. Én egy lila ruhánál maradtam, ami pánt nélküli volt. Lányom csak ült, nézett és nevetett rajtunk, mivel Alice bohóckodott össze-vissza. Választott magának egy nagyon csinos ruhát, amit nem volt hajlandó megmutatni az esküvőig. Titokzatos egy lány...
- Nessie! - szólította meg Alice, majd ujjával mutatta, hogy menjen oda hozzá - Te nem kérsz semmit? Illetve nem akarsz semmit választani?
- Ömm...nem, nekem ugye ott van az esküvői ruha tudod...Nem akarlak kifosztani - Alice csak felnevetett
- Jajj, ugyan! Gyere láttam arra egy szép piros ruhát. - végül is Alice megvette neki a ruhát. Mindenki a ruhát a pénztárhoz vitte, majd Alice egy bankkártyát nyújtott az eladónak, aki jól lecsapolta a pénzét. Mikor végeztünk, a kocsiba raktuk a ruhákat, majd gyalog elindultunk a mozi fele. Sajnos nem volt olyan film, amit ne láttunk volna, ha volt is nem érdekelt minket. Inkább haza mentünk. Otthon végre Alice meg mutatta a ruháját. Szép sárga. Nagyon illik Alice-hez.
Mig az utolsó simításokat végeztük a vendégek elkezdtek gyülekezni. Először a Denali klán érkezett meg. Most már Tanya nem küld felém lekicsinylő pillantásokat. Beletörődött abba, hogy Edward az enyém, csak az enyém. Utána megérkezett a Volturi. Carlisle ajánlotta, hogy hívjuk meg őket, tudván, hogy szent a béke. Habár nem mondanám, hogy rám és Nessie-re szépen néztek volna... Sőt az egész családra.... A Volruti után sorban jöttek a vendégek. Mindenkit meghívtunk, azokból, akik segítettek nekünk a Volturi elleni harcban. Csak egy páran nem tudtak eljönni. A többiek mind szívesen fogadták a meghívást. Apu és anyu még nem jöttek meg. Lehet együtt jönnek. És igen, együtt. Renée-n látszott, hogy szorong. Anyu az ajtóban meg is torpant! Biztos leesett neki a tantusz, hogy hova jön. Aztán végig néztem rajta. Meg van öregedve. Odasiettem hozzá és "óvatosan" a nyakába vetettem magam. De előtte jó "gyerek" lévén, köszöntem apumnak.
- Jujj, de hideg vagy! - mondta zavarodottan
- Lehet, hogy ezt nem említettem...
-Te tényleg nem változtál semmit! És hol van az unokám? - mosolyodott el - És Edward meg a többiek? Jacob? Őket hol hagytad?
- Ööö... - már hallottam is a lépteiket, hogy közelednek 3...2...1...
- Nagymama! - mondta Nessie lelkesen, majd a nyakába vetette magát.
- Jó reggelt!- mondta Carlisle udvariasan. - Örülünk, hogy eljöttél. Bellának és Nessie-nek biztos sokat jelent. Én csak bólogatni tudtam. Majd Esme ki tűnt a tömegből.
- Renée! - Esme arca felragyogott, majd megpuszilta.
- Én is örülök nektek, hogy látlak titeket.
- Renée! Örülök, hogy látlak. Hogy vagy? - jött oda Edward, majd megölelte anyumat
- Jól, köszönöm. És te hogy vagy Edward?
- Köszönöm szépen jól - mondta, majd odalépett hozzám és átölelte a derekamat. - anyu elmosolyodott
- Alice hol van? - kérdzete meg tőlünk
- Itt vagyok Bella anyuka! - kuncogott fel Alice, Jasper pedig mögötte jött.
- Jó reggelt! - köszönt anyának Jazz. Majd meghallottam Emmett és Rosalie lépteit.
- Jó reggelt! - mondták egyszerre
- Sziasztok, örülök, hogy látlak titeket. Nem sokat változtatok. - nevetett fel keserűen . Igazából semennyit... - arca elgyötörtnek látszott
- Szia Renée! - hallottam meg Jake hangját
- Jacob! - majd odament Jake-hez és megölelte. Ő volt az egyetlen akihez odament, vagy ő vette fel először a kapcsolatot. - Örülök, hogy látlak. Megjegyezném, te sem változtál sokat.
- Ehem..igen... - majd eltűntek a tömegben. Én és a többiek értetlenül néztünk egymásra.
- Ugye nem csak én nem értem a viselkedését? - kérdeztem szomorúan a többiektől
- Mi sem értjük, annyira.. - vigasztalt Esme
- Megkeresem Charlie-t - mondtam, majd végigpásztáztam a szobát. Éppen puncsot ivogatott és Tanya-val beszélgetett. Még ilyet! Tanya-ra bocsánatkérően néztem, hogy hagyjon minket négyszemközt egy kicsit.
- Apu! - szólítottam meg - Nem tudod anyunak mi a baja?
- Szerintem még fel kell dolgozni ezt az egészet.
- Á, értem! Köszi. Ugye nem haragszol meg ha msot lelépek? - nevettem fel - Szükség van még rám.
- Nem, persze, menj nyugodtan. - majd szája elkezdett felfele görbülni
Visszasiettem a többiekhez. Egy óra múlva elkezdődik az esküvő. Nessie-t még ki kellene pofozni. A sminkje és a haja készen van. Csak az a csodaszép ruha hiányzik. Nagyon reméltem, hogy Jacob hamar el tud szabadulni. Mert még ha jól láttam át kell, hogy öltözzön.
- Nessie gyere! -fogtam meg a kezét, majd egy mosolyt küldtem Edward felé. A kezemmel intettem Alice-nek meg Rose-nak, hogy jöjjenek. Felmentünk a fürdőszobába. Alice már hozta is a ruhát. Egy álom az a ruha. Pánt nélküli, a szoknya lépcsőzetes és a hasánél van egy sárga virág. Rose óvatosan tartotta, míg Nessie belelépett. Hátul felcipzároztam és készen is volt. Alice, Rose, Nessie és én is csak gyönyörködtünk a ruhában. Igy hamar el is repült az idő. Szép lassan lekísértük a lépcsőn. Rosalie és én gyorsan helyet foglaltunk. Edward odasétált Renesmee-hez. A zene felcsendült. Mindenki azonnal feláltt és lányomra és Edwardra szegezték a pillantásukat. Edward kisérte te őt az oltárhoz, ahol Jake már várt rá. Arcon csókolták egymást, majd Edward leült mellém. Csak úgy sugárzott róla a boldogság. Kiről nem? Emmett oda hajolt a fülünk mögé.
- Halljátok! Ez nem ugyanaz a pap, mint a temetésen? Mert ez is remeg, dadog és ideges - nevetett fel halkan
- Szerintem ugyanaz, de pszt! - szóltam rá
Mikor vége lett, Nessie-k a tortához mentek és felvágták. Nyeltem egy nagyot.
- Nyugi, ki fogod bírni!- biztatott Edward
Az eslők között kaptam, úgy ahogy Edward is.
- Tessék! - adta oda nekem a tányért Nessie. Az egész család árgus szemekkel nézett rám. Felszúrtam a villámra egy falatot. De hát én szerettem a tortát. Ezzel a gondolattal kaptam be a falatot. Uh! ez borzalmas! Kínszenvedés volt lenyelni. Felkuncogtak a többiek. Szerencsére a vámpírok nem tudnak hányni, szóval folytattam az evést. Mindenki küszködik a tortával, de azért lenyelték. Mielőtt még eljött volna az ajándékosztás elkaptam anyámat.
- Beszélhetnénk? Még szeretnék mutatni valamit.
- Persz drágám... - a hangja csupa kételkedésről árulkodott. A szoba másik felében volt Edward. Kiterjesztettem rá a pajzsom. Edward gyere ide Renée-hez. Megmutatok neki pár dolgot. Rendben, megyek kedvesem! - küldte gondolatain keresztül.
- Gyere menjünk ki, Bella akar valamit mutatni - tolta ki anyámat
Felmentem az emeletre, benyitottam a szobánkba. Az balak nyitva volt. Tűsarkúba felálltam a párkányra. Mikor anya meglátott felsikkantott
- Jajj! Bella! Ne! ki fogod törni a nyakad! - én ezen egy nagyon vigyorogtam, majd léptem egyet előre, és már zuhantam is. Gyorsan, könnyen és hangtalanul földet értem. Anyu hitetlenkedve pislogott.
- Elmosódtál... - mondta leesett állal
- Igen, mint mondtam gyorsak vagyunk. Ezt nézd! - körbefutottam a házat. Renée egyet pislogott, de én már ott álltam előtte
- Mit nézzek? - kérdezte
- Nem láttad, de Bella ez idő alatt már meg is megrülte a házat - mondta neki Edward. Én csak bólogattam, mint egy bólogatós kutya.
- Nálad van a kép? - kérdeztem, majd közelebb léptem hozzá
- Igen. - majd a nadrágja zsebéből előhúzott egy képet. - Itt maradok, Edward gyere ide mellém. Te meg hasonlitsad össze a két képet. Rajtam csak annyi változást fogsz észrevenni, hogy most fehérebb a bőröm.
- Valóban
- Hát vámpírok léteznek. De a régi históriákból semmi sem igaz. Ilyen például a fokhagyma vagy a karó. Nem ártalmasak - Éles hallásomnak köszönhetően hallottam, hogy lehalkítják a zenét. - Ajándékosztás -mondtam ki hangosan
A ruhaválasztásba köszönet az én Alice-emnek <3 Kommenteket kérek !!:) Hozzászólásokat pliiz! Ird meg, hogy hogy tetszett, vagy ha nem tetszett azt is ird. Én csak ezekből tanulok, és sokat segitenétek vele:)
- Jólvanna! - pirult el Jake - Szóval csak azt szeretném kérdezni, hogy... - habozott,
majd nemsokkal utána folytatta - Renesmee Carlie Cullen, hozzám jönnél? - térdelt le lányom elõtt Jacob.Csak ekkor jutott el a tudatomig, hogy mit is kérdezett...
- Ó - lepődött meg Nessie - Hát persze! - majd a karjaiba ugrott és megcsókolta Jake-t.
Edward odalépkedett mellém, majd átkarolta a derekamat, én pedig a fejemet a vállára raktam. Olyan furcsa... mi szülők vagyunk, de a lányom annyi idős, mint én...vagyis 18. Testvéreknek látszunk, nemhogy a gyerekemnek néz ki! A vicces az, hogy Edward-nál egy évvel idősebb...Habár, ezt más meg sem mondaná... És Nessie, most már menyasszony... Hihetetlen! Alice elkezdett mocorogni mellettem, majd a lábával dobolni kezdett a padlón. Mindenki felkuncogott. Ismertük Alice-t, mint a rossz pénzt.
- Ó, igen, majdnem elfelejtettem - mosolyodott el Renesmee, majd odalépett legjobb barátnőmhöz. - Megszerveznéd az esküvőnk?
- Hát... nem is tudom.... - vigyorgott Alice - Nagyon szívesen! - átölelték egymást, majd Alice arcon csókolta Nessie-t. Teltek a hetek. Alice mindent elintézett, megszervezett.Néhány helyre én magam is elmentem. Választottunk egy hatalmas négy emeletes tortát. Visszaemlékeztem az esküvőmre, Edward arcára, mikor ette a torát... Felkuncogtam, az emlék képekbe, de rögtön megijedtem. Nekem is annyira borzalmas lesz? Na, majd meglátjuk. Nessie meg én akartunk elmenni esküvői ruhát venni, de hát Alice levakarhatatlan volt... Jönni akart...
- Ez gyönyörű - ámuldozott Alice
- Tényleg, meseszép. - Nessie-n a ruha, valami...csodálatos volt.
-Kösz - pirult el Renesmee - Akkor ez jó lesz. Megvan az esküvői ruha.
Az esküvő előtti pár napban a fiúk átrendezték a házat, és az öltönyükkel foglalkoztak. Elkísérték Jacobot szinte mindenhova. Jó volt látni, hogy ennyire segítőkészek. Mi lányok, pedig a konyhában sürögtünk-forogtunk. Én tudtam főzni... De most, vámpir létemnek "köszönhetően", nem ízlenek az emberi ételek. Megszokásból csináltam mindent. Remélem ehető lesz.
Nessie és Jacob ragaszkodtak ahhoz, hogy Renée-t is meghívjam. azt hiszem, hogy jobb ha azelőtt mondom el neki, mielőtt még meglát... Egy hosszú telefonbeszélgetés elé nézünk... Inkább most hivom fel, előbb túl jutok rajta... Sóhajtottam egyet, benyúltam a farmer zsebembe a mobilomért, majd eltűntem Edward mellől és felsiettem a szobámba. Leültem a fotelba, majd beütöttem anyum számát. A harmadik kicsöngetésre vette fel.
- Szia Bella! Rég beszéltünk. Hogy vagy? Mizujs? Készülődtök? - pont most kell egy kérdésáradatot a nyakamba zúdítani? Ez most nem egy udvarias hívásnak szántam, inkább egy figyelmeztetõ, megmagyarázónak. - Holnap indul a gépem, reggelre ott leszek. De Phil nem tud jönni. Nagyon sajnálja, és elnézést kér. Meccse lesz. Uána pedig interjút kell adnia az egyik tévécsatornának. Nagyon sajnálja... - Őszintén? Most egy hatalmas kő esett le a szívemről. Legalább neki nem kell magyarázkodnom... Minden kezd "jól" alakulni.
- Szia Anyu! Tényleg régen beszéltünk. Jól vagyok, köszi, hogy kérdezted. Igen, készülõdünk. Alice már mindent megszervezett. Sajnálom, hogy Phil nem tud jönni. - hazudtam könnyedén, majd belevágtam a közepébe - Anyu, most csak azért hívtalak föl, hogy nem lepõdj meg, hogyha megérkezel. Az egész család...
- Megöregedett? Jaj, kicsim! Ennek így kell lennie, ez az élet rendje. Megszületünk, öregszünk, majd meghalunk. - Hát nekünk kettõ tuti nem következik be... Gyorsan közbevágtam Renée szavába
- Anyu, én most...nem errõl beszélek, hanem, hogy ne lepõdj meg, ha az egész családra nézel... - nem bírtam kimodnani, nem azért mert nem szeretek vámpirnak lenni, nagyon is szeretek, hanem nem ment elmondani az igazat... Úgyse fogja elhinni, csak akkor, ha megtapasztalja.
- Miért, valami bajotok van? Régen láttalak titeket, az biztos... De annyira nem változhattatok meg, hogy ne lehessen megismerni titeket... - nevetett fel gúnyosan Renée.
- Anyu, akarok mondani, meg kérni tőled valamit.
- Bármit. - felelte azonnal
- Emlékszel még azokra a képekre, amiket a 18. szülinapomon csináltunk. Vagyis, a tőletek kapott géppel csináltam?
- Igen emlékszem. Itt is van belőle egy az éjjeliszekrényemen, amin Edwarddal vagy. Nagyon jó kép lett rólatok.
- Köszi, azt a képet magaddal tudnád hozni?
- Persze, de miért?
- Mindjárt elmondom.
- Oké, akkor, hallgatlak. - megköszörültem a torkom, nyeltem egy nagyot, majd beleugrottam a mély vízbe...
- Ömm...szerintem nem fogsz hinni a szemednek, ha rám nézel, vagy az egész családra. Mert, mi... hogy is mondjam? Ezt már rég el kellett volna mondanom, de féltem attól, hogy bolondnak fogsz tartani, vagy nem fogsz nekem hinni, míg nem látsz...És féltettelek attól, ami vagyok. Mi nem vagyunk emberek... - minden szót nyomatékosan kihangsúlyoztam
- Bella! Ne beszélj bolondokat... Már miért ne lennél ember?
- Erről beszéltem, nem fogsz nekem hinni... - nehezebb lesz mint gondoltam...
- Jól van komolyan veszlek. De miért ne lennél ember? Tán majom vagy bárány lettél, aki tud beszélni? - viccelődött velem. Ez nem esett valami jól...
-Jaj, menj már! - hozott ki a sodromból - Bocsi, hogy így rád mordultam, csak..fogd fel, hogy ez nagyon komoly... Na szóval...Mikor idejöttem Forksba megtudtam, hogy a Cullen-ek mások, mint a többiek, ők..vámpírok... Ez annyit jelent, hogy hallhatatlanok, gyorsak, a napfénybe csillog a bőrük, mint a gyémánt. És még mielőtt megkérdeznéd, igen vért iszunk, de nem emberi vért, hanem "vegetáriánusok" vagyunk, ami azt jelenti, hogy csak állati vért fogyasztunk. Nessie egy félvér, félig vámpír, félig ember. Az ilyen félvérek születésénél komplikációk lépnek fel. Az anya belehal a szülésbe, mert a pici kirágja magát, az anyja hasából. Ekkor változtatott át engem Edward. És Jacob... hát õ sem ember, de õ jobban nevezhető annak... A quilute-ok, vérfarkasok, alakváltók. Ez annyit jelent, hogy ha akarnak farkasokká változnak, de nem csak teliholdnál. Charlie mindent tud. - a végén eszméltem rá, hogy lehet nem hallott ebből az egészből semmit, mert túl gyorsan hadartam.
- Bella, nem értek semmit. Nagyon recsegsz. Nem ment el a térerő véletlenül? Mondd el még egyszer, ha lennél szíves.- sóhajtottam, majd végigmondtam neki újra az egészet szóról-szóra. Most figyeltem, hogy ne hadarjam gyorsan, hogy emberi fül meghallja, és megértse.
- Anyu! Anyu! ott vagy?
- Én..én...igen itt vagyok... - alig bírt megszólalni.
- Figyelj! Ezt nem mondhatod el senkinek! Még Philnek sem. Senkinek, értetted? Nagy baj lehet belőle, tudod? - Volturi. Soha, de soha nem tudhatja meg! Ha megtudja, abból nagy baj lehet belőle. Nagyon nagy... Akár az életünkkel is fizethetünk... - Tudom ez váratlanul ért, hogy meg tudtad, hogy én, mi vámpírok vagyunk, de nézd a jó oldalát. Mostantól többet fogsz látni.- próbáltam nyugtatni - Eddig azért nem látogattalak meg titeket, téged, mert nem akartam, hogy meg tudd... Meg akartalak óvni magamtól. A napfényes Jacksonville-ben nem biztos, hogy ezt elhinnék az emberek...
- Értettem! Nem mondom el senkinek! De most mennem kell. Akkor majd az esküvőn látlak - az utolsó szónál a hangja nagyon halk volt. Fél tőlem? Lehet ezt mondta még anno Edward, hogy az eberek félnek tőlünk. És ilyen a reakciójuk. Valami élet ösztön ez. Belőlem ez hiányzott... De ha nem hiányzott volna belőlem, akkor még most is ember lennék... Soha nem léphettem volna kapcsolatba mostani családommal. Hálát adtam az égnek, hogy élet ösztönnel nem áldott meg. Borzasztó lett volna.
- Jó, jó rendben, hozd a képet!
- Viszem, szia! - mielőtt elköszönhettem volna, lerakta.
- Szia! - mondtam az üres telefonba. Majd odamentem az ablakhoz kicsit gondolkodni. Jóm most kicsit ez az egyedüllét. Nem mintha már nem szeretném annyira Edwardot, mint eddig, sőt jobban, csak szüksége van mindenkinek a magányra. De azt nem tagadhatom, hogy most hiányzott az érintése, hogy fogja a kezem vagy a derekamat karolja át. Az esküvőn kezdtem gondolkodni elõször. Holnapután lesz, láthatom anyám, hogy reagál a hallottakra. Én és Edward már kitaláltuk, hogy mit kapnak tőlünk. Esme és Carlisle ajándékát is tudom, Edwardnak köszönhetően. Rosalie-tól meg Emmett-tõl... hát nem tudom. Alice meg nagyon titkolja. De van pár sejtésem, ismerem Alice-t. Halk kopogtatást hallottam az ajtón.
- Bújj be! - mondtam, majd Edward nyitott be
- Történt valami? Csak, mert..nem vagy a legjobb kedvedben
- Hát, tudod, most beszéltem Renée-vel. Felvilágosítottam arról, hogy mik is vagyunk, nehogy meglepődjön, mikor meglát minket. Talán Nessie-nek és Jake-nek nem kellett volna ragaszkodniuk ahhoz, hogy meghívjuk... - mondtam kicsit dühösen
- Én csak azt hallottam, hogy beszélsz valakivel, de azt nem, hogy az az illetõ ki is volt. Na és, hogy viselte? - érdeklődött a Renée-vel folytatott telefonbeszélgetésünkről.
- Hát... mikor elmondtam neki, utána nem sokkal később lerakta, mert mennie kellett. Nem tudom ez mit jelent. Teljesen kétségbe vagyok esve.
- Nyugi minden rendbe jön! - nyugtatott Edward, majd a mellére vont. Elkezdte simogatni a hátamat, hogy nyugodjak meg. Pár perc után megszólalt. - Nem megyünk el vadászni? - tette föl a kérdést.
- De..mehetünk..végül is... Habár még szomjas annyira nem vagyok.
- Na, gyere! - fogta meg a kezem - Kérdezzük meg a többieket is, hogy van-e kedvük hozzá. Lehetne ez ilyen családos vadászat. - próbált felvidítani valamivel. Nem sok sikerrel, hogy őszinte legyek, de azért értékelem a próbálkozásait. Mikor le értünk, mindenki felénk fordította gyönyörű sápatag arcát. - Bellával elmegyünk vadászni, esetleg valaki jönni akar? - tette föl Edward a kérdést.
- Mi tegnap voltunk Emmettel. - vette oda félvállról Rose.
- Mi mennénk. - mondta Alice csilingelő hangon. Majd Jasperrel mellénk lépett.
- Hát, nekünk sem ártana... - mondta Carlisle kedvesen
- Nem lenne nektek, jobb, ha éhesek maradnátok? Úgy talán megkívánnátok a tortát - nevetett föl Jake.
- Kösz, de inkább megyünk - mondta sietősen Jasper. Miután ezt kimondta már az erdőben futottunk. Sajnálhatja Emmett, hogy nem jött velünk, mert összetalálkoztunk egy grizzly-vel. Jazz elkapta, majd elkezdett lakmározni. Esme és Carlisle messzebbre mentek el vadászni. Alice egy szarvast ejtett el. Edward talált egy hegyi oroszlánt. Én messzebbről ugyan, de kiszagoltam egy őzet. Ösztöneim felülkerekedtek és rávetettem magam az áldozatomra. Nem volt valami nagy, habár éhes sem voltam úgy igazán. Mire visszaértem, már mindenki befejezte a lakmározást. Néhány perc múlva Esme-ék is visszaértek. Alice-on már nagyon látszott, hogy menni akar, miben mesterkedik mindig ez a lány?
- Indulhatunk? - tette föl a kérdést Alice
- Persze - helyeselt Edward
- Ömm... Alice, miben mesterkedsz? - kíváncsiskodtam
- Majd meglátod - vigyorodott el a drága Alice - De mindenkinek jönnie kell. Kivéve a fiúknak. - mosolyodott el
- De akkor nem mindenki - mondtam
- Jójó...tudom. Én így mondtam, nem mindegy? - kacagott fel legjobb barátnőm.
- De... Akkor indulhatunk? - kérdeztem meg a többiektől, mire csak bólogatásokat kaptam
Mikor visszaértünk, Alice elment megkeresni Nessie-t. Pár pillanat múlva hozta is. Rosalie itt lenn nézett egy filmet. Nézett, mert Alice kikapcsolta a tévét, és közölte vele, hogy jönnie kell.
- Esme, gyere te is. Menjetek ki a garázsba, mindjárt megyek én is. - mondta a többieknek. Hozzám és Edward felé közeledett.
- Elrabolom tőled, rendben? Habár tök mindegy mit válaszolsz igyis-úgyis vinni fogom, szóval... Szia Edward! - Most már én is "fogoly" lettem. Beültünk a sárga Porsche-ba, és már száguldottunk is az utakon.
- Alice, mire készülsz? - kérdezte Rosalie szúrósan
- Nyugodj meg Rose, élvezni fogod.
Port Angeles határát már elhagytuk. Törtem a fejem, hogy mit akarhat. Aztán hirtelen megszólalt.
- Először mozi vagy vásárlás? - Rose szeme felcsillogott - Ez a mai este egy csajbuli. Holnap lesz az esküvő. Kapcsolódjunk ki egy kicsit.És te Nessie, úgy élvezd ki, hogy holnaptól rabszolga leszel. Főznöd, mosnod kell férjedre - nevette el az egészet Alice
- Persze-persze - nevette el magát Renesmee - Alice te mosol Jazz-re? - kérdezte meg sunyin
- Nem - vigyorgott el legjobb barátnőm.
- És ti? - fordult Rose-hoz és Esme-hez.
- Én aztán biztos nem - mordult föl Rosalie
- Hát én sem. De mintha engedné Alice, hogy ugyanazt a ruhát kétszer vegyük fel - mondta Esme szórakozottan. Majd játékosan megveregette Alice vállát, aki ezt a csatát elvesztette.
- Jól van! De nem is vehetitek föl többször! De Rose... még mindig nem válaszoltál
- Ja, bocs, talán menjünk először vásárolni
- Rendben, akkor talán menjünk be ide - mutatott egy márkás boltba
Alice mindenkinek megvette azt, amit szeretett volna. Esme egy csodás ruhát választott az esküvőre. Rose egy elegáns halványzöld ruhát nézett ki magának. Én egy lila ruhánál maradtam, ami pánt nélküli volt. Lányom csak ült, nézett és nevetett rajtunk, mivel Alice bohóckodott össze-vissza. Választott magának egy nagyon csinos ruhát, amit nem volt hajlandó megmutatni az esküvőig. Titokzatos egy lány...
- Nessie! - szólította meg Alice, majd ujjával mutatta, hogy menjen oda hozzá - Te nem kérsz semmit? Illetve nem akarsz semmit választani?
- Ömm...nem, nekem ugye ott van az esküvői ruha tudod...Nem akarlak kifosztani - Alice csak felnevetett
- Jajj, ugyan! Gyere láttam arra egy szép piros ruhát. - végül is Alice megvette neki a ruhát. Mindenki a ruhát a pénztárhoz vitte, majd Alice egy bankkártyát nyújtott az eladónak, aki jól lecsapolta a pénzét. Mikor végeztünk, a kocsiba raktuk a ruhákat, majd gyalog elindultunk a mozi fele. Sajnos nem volt olyan film, amit ne láttunk volna, ha volt is nem érdekelt minket. Inkább haza mentünk. Otthon végre Alice meg mutatta a ruháját. Szép sárga. Nagyon illik Alice-hez.
Mig az utolsó simításokat végeztük a vendégek elkezdtek gyülekezni. Először a Denali klán érkezett meg. Most már Tanya nem küld felém lekicsinylő pillantásokat. Beletörődött abba, hogy Edward az enyém, csak az enyém. Utána megérkezett a Volturi. Carlisle ajánlotta, hogy hívjuk meg őket, tudván, hogy szent a béke. Habár nem mondanám, hogy rám és Nessie-re szépen néztek volna... Sőt az egész családra.... A Volruti után sorban jöttek a vendégek. Mindenkit meghívtunk, azokból, akik segítettek nekünk a Volturi elleni harcban. Csak egy páran nem tudtak eljönni. A többiek mind szívesen fogadták a meghívást. Apu és anyu még nem jöttek meg. Lehet együtt jönnek. És igen, együtt. Renée-n látszott, hogy szorong. Anyu az ajtóban meg is torpant! Biztos leesett neki a tantusz, hogy hova jön. Aztán végig néztem rajta. Meg van öregedve. Odasiettem hozzá és "óvatosan" a nyakába vetettem magam. De előtte jó "gyerek" lévén, köszöntem apumnak.
- Jujj, de hideg vagy! - mondta zavarodottan
- Lehet, hogy ezt nem említettem...
-Te tényleg nem változtál semmit! És hol van az unokám? - mosolyodott el - És Edward meg a többiek? Jacob? Őket hol hagytad?
- Ööö... - már hallottam is a lépteiket, hogy közelednek 3...2...1...
- Nagymama! - mondta Nessie lelkesen, majd a nyakába vetette magát.
- Jó reggelt!- mondta Carlisle udvariasan. - Örülünk, hogy eljöttél. Bellának és Nessie-nek biztos sokat jelent. Én csak bólogatni tudtam. Majd Esme ki tűnt a tömegből.
- Renée! - Esme arca felragyogott, majd megpuszilta.
- Én is örülök nektek, hogy látlak titeket.
- Renée! Örülök, hogy látlak. Hogy vagy? - jött oda Edward, majd megölelte anyumat
- Jól, köszönöm. És te hogy vagy Edward?
- Köszönöm szépen jól - mondta, majd odalépett hozzám és átölelte a derekamat. - anyu elmosolyodott
- Alice hol van? - kérdzete meg tőlünk
- Itt vagyok Bella anyuka! - kuncogott fel Alice, Jasper pedig mögötte jött.
- Jó reggelt! - köszönt anyának Jazz. Majd meghallottam Emmett és Rosalie lépteit.
- Jó reggelt! - mondták egyszerre
- Sziasztok, örülök, hogy látlak titeket. Nem sokat változtatok. - nevetett fel keserűen . Igazából semennyit... - arca elgyötörtnek látszott
- Szia Renée! - hallottam meg Jake hangját
- Jacob! - majd odament Jake-hez és megölelte. Ő volt az egyetlen akihez odament, vagy ő vette fel először a kapcsolatot. - Örülök, hogy látlak. Megjegyezném, te sem változtál sokat.
- Ehem..igen... - majd eltűntek a tömegben. Én és a többiek értetlenül néztünk egymásra.
- Ugye nem csak én nem értem a viselkedését? - kérdeztem szomorúan a többiektől
- Mi sem értjük, annyira.. - vigasztalt Esme
- Megkeresem Charlie-t - mondtam, majd végigpásztáztam a szobát. Éppen puncsot ivogatott és Tanya-val beszélgetett. Még ilyet! Tanya-ra bocsánatkérően néztem, hogy hagyjon minket négyszemközt egy kicsit.
- Apu! - szólítottam meg - Nem tudod anyunak mi a baja?
- Szerintem még fel kell dolgozni ezt az egészet.
- Á, értem! Köszi. Ugye nem haragszol meg ha msot lelépek? - nevettem fel - Szükség van még rám.
- Nem, persze, menj nyugodtan. - majd szája elkezdett felfele görbülni
Visszasiettem a többiekhez. Egy óra múlva elkezdődik az esküvő. Nessie-t még ki kellene pofozni. A sminkje és a haja készen van. Csak az a csodaszép ruha hiányzik. Nagyon reméltem, hogy Jacob hamar el tud szabadulni. Mert még ha jól láttam át kell, hogy öltözzön.
- Nessie gyere! -fogtam meg a kezét, majd egy mosolyt küldtem Edward felé. A kezemmel intettem Alice-nek meg Rose-nak, hogy jöjjenek. Felmentünk a fürdőszobába. Alice már hozta is a ruhát. Egy álom az a ruha. Pánt nélküli, a szoknya lépcsőzetes és a hasánél van egy sárga virág. Rose óvatosan tartotta, míg Nessie belelépett. Hátul felcipzároztam és készen is volt. Alice, Rose, Nessie és én is csak gyönyörködtünk a ruhában. Igy hamar el is repült az idő. Szép lassan lekísértük a lépcsőn. Rosalie és én gyorsan helyet foglaltunk. Edward odasétált Renesmee-hez. A zene felcsendült. Mindenki azonnal feláltt és lányomra és Edwardra szegezték a pillantásukat. Edward kisérte te őt az oltárhoz, ahol Jake már várt rá. Arcon csókolták egymást, majd Edward leült mellém. Csak úgy sugárzott róla a boldogság. Kiről nem? Emmett oda hajolt a fülünk mögé.
- Halljátok! Ez nem ugyanaz a pap, mint a temetésen? Mert ez is remeg, dadog és ideges - nevetett fel halkan
- Szerintem ugyanaz, de pszt! - szóltam rá
Mikor vége lett, Nessie-k a tortához mentek és felvágták. Nyeltem egy nagyot.
- Nyugi, ki fogod bírni!- biztatott Edward
Az eslők között kaptam, úgy ahogy Edward is.
- Tessék! - adta oda nekem a tányért Nessie. Az egész család árgus szemekkel nézett rám. Felszúrtam a villámra egy falatot. De hát én szerettem a tortát. Ezzel a gondolattal kaptam be a falatot. Uh! ez borzalmas! Kínszenvedés volt lenyelni. Felkuncogtak a többiek. Szerencsére a vámpírok nem tudnak hányni, szóval folytattam az evést. Mindenki küszködik a tortával, de azért lenyelték. Mielőtt még eljött volna az ajándékosztás elkaptam anyámat.
- Beszélhetnénk? Még szeretnék mutatni valamit.
- Persz drágám... - a hangja csupa kételkedésről árulkodott. A szoba másik felében volt Edward. Kiterjesztettem rá a pajzsom. Edward gyere ide Renée-hez. Megmutatok neki pár dolgot. Rendben, megyek kedvesem! - küldte gondolatain keresztül.
- Gyere menjünk ki, Bella akar valamit mutatni - tolta ki anyámat
Felmentem az emeletre, benyitottam a szobánkba. Az balak nyitva volt. Tűsarkúba felálltam a párkányra. Mikor anya meglátott felsikkantott
- Jajj! Bella! Ne! ki fogod törni a nyakad! - én ezen egy nagyon vigyorogtam, majd léptem egyet előre, és már zuhantam is. Gyorsan, könnyen és hangtalanul földet értem. Anyu hitetlenkedve pislogott.
- Elmosódtál... - mondta leesett állal
- Igen, mint mondtam gyorsak vagyunk. Ezt nézd! - körbefutottam a házat. Renée egyet pislogott, de én már ott álltam előtte
- Mit nézzek? - kérdezte
- Nem láttad, de Bella ez idő alatt már meg is megrülte a házat - mondta neki Edward. Én csak bólogattam, mint egy bólogatós kutya.
- Nálad van a kép? - kérdeztem, majd közelebb léptem hozzá
- Igen. - majd a nadrágja zsebéből előhúzott egy képet. - Itt maradok, Edward gyere ide mellém. Te meg hasonlitsad össze a két képet. Rajtam csak annyi változást fogsz észrevenni, hogy most fehérebb a bőröm.
- Valóban
- Hát vámpírok léteznek. De a régi históriákból semmi sem igaz. Ilyen például a fokhagyma vagy a karó. Nem ártalmasak - Éles hallásomnak köszönhetően hallottam, hogy lehalkítják a zenét. - Ajándékosztás -mondtam ki hangosan
A ruhaválasztásba köszönet az én Alice-emnek <3 Kommenteket kérek !!:) Hozzászólásokat pliiz! Ird meg, hogy hogy tetszett, vagy ha nem tetszett azt is ird. Én csak ezekből tanulok, és sokat segitenétek vele:)
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)