hétfő, augusztus 03, 2009

Életem legszebb nyara 3 fejezet

3.fejezet, július 1

- Jó reggelt! - mosolygott, majd arcáról hamar eltűnt a vidámság - Van egy hírem, ami egyben jó is, más részben pedig rossz. Alice hívott, hogy Charlie azt üzeni, hogy menj haza.

- Ó .... - görbült lefelé a szám - Most rögtön? Jaj, ne már! Muszáj? Maradni akarok! - akaratoskodtam

- Hát, Alice azt mondta, hogy nagyon sürgető volt a hangja... Nem akarsz előtte reggelizni? - cirógatta meg az arcom, ami még az álmosságról árulkodhatott.

- Nem, akkor megyek! Talán így előbb szabadulok. És újra untathatlak! - nevettem föl

- Csacsi Bellám! Te sosem untatsz! - arcán megjelent az a bizonyos féloldalas mosoly

- Tudom. - vigyorogtam - Te sem engem

- Reméltem is. - majd ajkaink egymásba olvadtak. Tovább tartott, mint nálunk egy csók. Mikor véget ért, kapkodva vettem a levegőt, és a szívem majdnem kiugrott a helyéről.

- Na - tápászkodtam föl - Indulni kellene... A cuccokat hagyjuk itt, a többiek elintézik, vagy segítsek összepakolni?

- A többiek összepakolnak, szóval itt hagyjuk a cuccokat.

- Jól van. Nos háton, vagy kocsiban? - húztam fel a szemöldököm

- Háton. Na gyere. - húzott fel a hátára

- Csak vigyázz az ártatlan, kiálló ágacskákra. - röhögtem fel. És sajnos nem is bírtam leállni....

- Nevess csak. Vigyázok. Na jó tényleg vicces volt. Vicces voltam? -kérdezte. A hangjából kiérezhető volt, hogy mosolyog.

- Nagyon - mondtam két nevetés között. - Kár, hogy nem jöttél ki a fa mögül a bikinimbe! - az emlék felidézése miatt megint röhögőgörcsöt kaptam. De most már Edwardra is ráterjedt. Ilyet sem láttam még! Edwardnak meg kellett állnia, annyira belemerült a nevetésbe. Óvatosan eleresztettem a hátát, de térdeim nem bírták a nevetés miatt azért a földre rogytam. Edward is lefeküdt mellém, miközben én a hasamat fogtam. Ő csak szimplán a földet verte. Olyan viccesen nézett ki. No meg persze felszabadultnak és boldognak.

- Ha valaki meglátna minket, szerinted mire gondolna? - kérdezte meg Edward. Nagyjából leghiggadt de még arcán ült egy levakarhatatlan mosoly.

- Nem tudom. Talán két hülyét, akik a földön fekszenek és nevetnek - adtam választ Edward kérdésére. - Hülyék nem vagyunk. Két embert sem mondhatok. Két vámpírt sem - az utolsó mondatnál sóhajtottam egy nagyot. Edward ezt észrevette, majd hirtelen nagyon komoly lett az arca. - Talán egy párt, láthatnak, akik bohóckodnak.

- Na jól van, gyere - nyújtotta nekem a kezét, hogy segítsen felállni.

- Kösz - mire ezt kimondtam már hasítottunk az erdőn keresztül...ágak között... Mikor közeledtünk házunkhoz Edward lelassított, majd lesegített a hátáról. Utána a házig kéz a kézben tettük meg az utat.

- Be jössz? - kérdeztem meg Edwardtól

- Ha beengedsz. - mosolyodott el

- Szia apu, megjöttem! - köszöntem, mikor beléptem a házba

- Szia Charlie - köszönt fel az emeletre Edward, mert Charlie ott tartózkodott.

- Ömm... örülök neked Edward, de lennél szíves most minket magunkra hagyni? - kérdezte meg apám udvariasan...

- De, megyek, Szia Bella! Majd hívlak! Viszlát Charlie!

- Várj meg fenn a szobámba! Kérlek! - suttogtam, de tudtam, hogy meghallja. Csak a kedvenc féloldalas mosolyát lövellte felém.

- Nah, látom megkaptad az üzenetem.

- Igen, meg - kicsit csípősebben válaszoltam a kelleténél. Már nagyon mehetnékem volt.

- Szóval, csak azt akartam mondani, hogy holnap megyünk nyaralni. - Hogy mi? Edwardot is visszük? nagyon remélem, vagy nem megyek!

- Értem, és még is hova? Egy napfényes helyre?

- Pontosan! - fintorodott el apám az arcom láttán. - Kaliforniába! Mindig oda megyünk. Tudod!

- Tudom én! -vágtam rá. Egy valamit meg kellett kérdeznem - Edward is jön velünk?

- Ömm... nem. Ketten megyünk. Mennénk.

- Akkor nem megyek! - makacskodtam. Edward nélkül sehova!

- Hát bizony jössz!

- De apu!

- Semmi de. Amúgy is két jegyet váltottam. - dühösen fújtattam egyet, majd lehuppantam a kanapéra. Összefontam a kezem a mellemen, majd elkezdtem durcáskodni. Én nem megyek egy tapodtat sem Edward nélkül. Apa vagy beletörődik vagy nem!

- Legalább gondold meg! - mintha olvasna a gondolataimban. El is felejtettem

- Jó, meggondolom, felmentem a szobámba! - aztán már rohantam is a lépcsőn, melynek mi lett a következménye? - hogy egy párszor szépen megbotlottam. Bevertem a sípcsontomat.

- ! - jajdultam fel.

- Jól vagy? - jött lentről a kérdés

- Persze... csak bevertem a lábam - ami nagyon fáj. Tettem hozzá gondolatba. Végre elértem az ajtómhoz, majd kinyitottam az ajtót. Edward ott feküdt az ágyamon. Arca aggódó volt.

- Jól vagy?

- Persze...csak, bevertem a lábam.

- Fáj?

- Nem! - vágtam rá a kelleténél gyorsabban

- Bella, fáj nagyon, igaz? Látom az arcodon.

- Előled nem tudtam eltitkolni. - pirultam el

- Hát nem. Legalábbis, ha nem az elmédről van szó. Na gyere ide! - tárta szét a karjait. Nehéz lett volna tenni, mint odasétálni hozzá. - Beszélnünk kellene pár dologról - mondta komolyan

- Igen, miről? - húztam fel a szemöldököm, majd beletemettem a fejem Edward nyakába.

- Erről a nyaralásról. El kellene menned! - mielőtt tiltakozhattam volna, tovább folytatta - Néha engem is kell nélkülözni. Nem csak velem kell lenni. Itt van Charlie hanyagolod. Szerintem már ő sem örül neki, hogy mindig nálunk vagy. - egy szó megmaradt bennem

- Ő sem? - szomorodtam el

- Jaj, kis butus - cirógatta meg az arcom. - Akkor helyesbítek. Csak Charlie. Meg szerintem néhány barátodnak is hiányzol.

- Ők nem érdekelnek. Nekem ott van Alice, legjobb barátnőmnek. No meg te! Mármint nem barátnőnek - nevettem fel. hihetetlen, hogy a közellétébe mindig milyen jól érzem magam. Felszabadultnak. Szabadnak.

- Örülök. - mosolyodott el. - De légyszíves ne térjünk el a tárgytól. Szóval menj el, majd jóra fordul minden. És ha elmész lesz egy meglepim. De nem most, majd - csak én éreztem Edward hangjában egy kis titokzatosságot? Mert ez a huncut vigyor nagyon gyanús

- Jó elmegyek. - adtam meg magam.

- Amúgy jó is hogy elmész. - értetlenül néztem rá, majd arcom láttán felkuncogott - Azért, mert mi is megyünk el. Alice-szel meg Jasperrel

- Ó - csak ennyit bírtam kinyögni.

- Na megyek pakolni. Szerintem te is pakolj. Holnap indultok. Majd hivlak. Szeretlek - adott egy csókot, majd mielőtt válaszolhattam volna, eltűnt az ablakon keresztül.

- Remek - tomboltam magamban. Elővettem a szekrényből a táskámat. Majd szép sorjában bepakoltam a cuccokat. Először a farmereket, pulcsikat, pólókat, topokat,pizsamát, fehérneműket. Fürdőruhán gondolkodtam, de aztán bepakoltam, hátha kell... Szoknyát is tettem bele, habár azt annyira nem szeretem. A következő "utam" a fürdőszobába vezetett. Fésű, törölköző, tisztálkodószerűek. Fogkefét meg a fog krémet reggel teszem bele. A polcról még levettem a Tylenort. Hátha kell... Sose lehet tudni... Főleg nem nálam. Mielőtt bementem volna a szobámba leordítottam Charlinak. Az idegességtől ordítottam. Nem akartam elmenni, de el kellet. Edward meg pár szóval itt hagyott...

- Apu! Megyek! Most pakolok.

- Örülök, hogy így döntöttél. Holnap 10-kor indul a gép. Pihend ki magad. Jó éjt.

- Jó éjt neked is. - Jó éjt? Már este van? Berohantam a szobámba, hogy megnézzem az órámat. 7 lesz 8 perc múlva. Hogy repül az idő.... Mire összepakoltam már hulla voltam. Hamar az ön tudatlanságba csöppentem. Akkor még nem is sejtettem milyen meglepetést fog tartogatni a következő nap....


Még írtam volna tovább, de most ez a vége jobb ötletnek tűnt. Így izgulhattok, hogy mi lesz az a nagy meglepi. Ha van találgatásotok, akkor nyugodtan irjátok le! Ja, és nem tudom elégszer modnani, hogy hozzászólásokat kérek. Írjon mindenki valamit, aki elolvasta. Légyszi! (bociszemekkel néz)

4 megjegyzés:

Nessie írta...

Szia! Nagyon jó lett, mint eddig az összes. Ez a nyaralás ügy, elléggé meglepett. Sajnálom Bellát, és nagyon kíváncsi vagyok a meglepire:D Siess a folytatással. Csak így tovább:). Puszi

fruzs99 írta...

Várom a folytatást....nagyon nagyon jó lett:D csak így tovább:P puszii Mesii

Rosalie14 írta...

Szia!
nagyon jó lett ez a rész is:)
és örülök hogy nem csak 1része lett:)
mikor jön a következő rész??remélem hamar:)
puszi,Rosalie

MN írta...

Szia!
Nagyon jó lett!
Szerintem összefutnak a nyaraláson.
Nem tom.
Várom a folytatást.
:)
Szia