kedd, augusztus 25, 2009

Életem legszebb nyara 5 fejezet

5.fejezet július 3.

- Jó reggelt, szerelmem! - ébresztett a legszebb hang a világon

- Köszi! Maradj itt! 10perc! - mondtam Edwardnak majd a fürdőszobába mentem. Gyorsan letusoltam, fogat mostam és megfésülködtem. Vajon mit tervez mára Charlie? Már 4 éve járunk ide, igaz mindig más hotelba, de akkor is... Nincs már semmi izgalmas... Megvan! Ettől a gondolattól jó kedvem lett. Kimentem a fürdőből egyenesen Edward karjaiba. Szorosan hozzábújtam, karjai között kényelembe helyeztem magam, majd bekapcsoltam a tévét. Milyen ironikus. Egy vámpír film ment éppen az HBO-n. Felnevettem

- Csak nyugodtan! - majd velem nevetett Edward

- Hogy lehet az, hogy tévhitek vannak a vámpírokról? - kérdeztem érdeklődve

- Magam sem tudom - vont vállat. Kopogtatást hallottunk.

- Ne menj el! - könyörögtem

- Akkor bebújok az ágy alá - nevetett fel halkan

- Jó -suttogtam - Ki az? - mondtam kicsit hangosabban, hogy aki az ajtóban áll meghallja

- Én - hallottam meg Charlie hangját az ajtó mögül

- Nyitom! - mondtam, majd hátrapillantottam, hogy Edward nem látható-e. Elfordítottam a kulcsot a zárban, majd kitártam az ajtót. Cahrlie látta, hogy még pizsamában vagyok ezért hozzá tette.

- Most keltél?

- Nem. Csak épp ment egy jó vámpíros film az HBO-n és azt néztem. Nem volt benne még reklám, hogy át tudjak öltözni.

- Ja, értem. Akkor öltözz reggeli van. -majd apám komótosan ráült az ágyra. Felkuncogtam. A szekrényből előszedtem a ruhámat, majd bevonultam a fürdőbe. Felkaptam magamra egy rövid gatyát és egy pólót. Arcom megmostam jó forró vízzel, majd megtöröltem. Hajamat újra megfésültem, mielőtt kiléphettem volna. Ráültem én is az ágyra, majd megint felnevettem.

- Mitől van ilyen jó kedved? - vonta fel a szemöldökét apám

- Nem tudom. Habár még mindig nem múlott el a fejfájásom. És azt hiszem lázam is van, mert szédülök... - szinészkedtem. Charlie oda jött hozzám és kezét a homlokomra tette.

- Tényleg meleg a homlokod - sóhajtott apám

- Mondtam! - majd felhúztam a cipőmet, és odasúgtam Edwardnak: - Légyszi ne menj el, mindjárt jövök! Kérlek - könyörögtem, habár tudtam, hogy itt fog rám várni.
Charlie-val lementünk az étterembe. Svéd asztal fogadott minket, de én csak - szokásomhoz híven - egy tál müzlit ettem, majd mondtam, hogy nem érzem jól magam, és hogy visszamennék a szobámba. De lelkiismeret furdalást is éreztem. Apámmal kéne lennem, de Edward mellett nem tudok tisztán gondolkozni, vagyis Edward többet jelent nekem mint Charlie. Habár neki sok mindent köszönhetek. Ha ő nem lenne, nem jöttem volna el Forks-ba élni. ÉS akkor nem ismerhettem volna meg Edwardot. Már a gondolat is fájdalmat okozott. Mit csináltam volna és a napfényes Phoenix-be? Még barátom is alig volt... Itt meg most itt van az egész Cullen család, Mike és a többiek... Apám szava lyukasztotta ki a gondolat buborékot.

- Bella! Látom, hogy nem vagy jól. Ez ugye nem Edward miatt van, ugye?

- Nem, nem! - hazudtam könnyedén

- Akkor jó. Vagyis szerintem pihenned kellene. Feküdj le és aludj! Az alvás sokat segít a betegségeknél. - erre ment ki az egész. Magamba ujjongtam.

- Nahát apu! Nem tudtam, hogy az orvosira jársz - nevettem fel - Akkor mentem pihenni, szia!

- Én elmegyek kicsit sétálni. Nálam lesz a mobilom, ha kell valami.

- Rendben.

- Szia! Gyógyulj meg!

Mikor kikerültem Charlie látó terébe futni kezdtem a lift fele, hogy előbb lehessek Edwarddal. Tudom amit most tettem apámmal az nem volt a legszebb dolog... Megnyomtam a lift hívása gombot. Kinyílt az ajtó, én meg nem néztem magam elé, így nekiütköztem.

- Hova, hova kislány? - kérdezte meg egy ismerős hang

- Á, szia Jasper! - majd megöleltem. Láttam a szemén, hogy váratlanul érte, de visszaölelt. - Hogy vagy? - közben beszálltam a liftbe és Jazz-nek sem kellett végül sehová se menni.

- Jól, köszi.

- Hova indultál. Inni? - vigyorogtam rá

- Nem, csak a recepcióra, hogy nem kérünk takarítást! - vonta meg a vállát - És nem vagyok szomjas - vigyorgott ő is. - Alice már látni akar. Ha Edwardot még tudod egy kicsit nélkülözni akkor először menj oda hozzá és köszönj neki. -nevetett fel Jazz

- Rendben. - az első emeletre érkeztünk. Jasper odavezetett a szobájukhoz, habár tudtam melyik az. Edward felvilágosította tegnap este. Benyitott. Rögtön mikor benyitott valami nekem vágódott.

- Jaj, Bella végre - a nekem vágódott valami Alice volt. Megöleltem.

- Neked jobban hiányoztam mint Edwardnak? - húztam fel a szemöldök

- Lehet. Nem tudom. Nekem máshogy hiányoztál, mint Edwardnak. Tudod mennyire nehéz elviselni Rosalie-t?

- Nekem is hiányoztál. Igen, el tudom képzelni. - nevettem fel - Figyelj, Edwardot az ágy alatt hagytam - nevettem fel, mire Jazz és Alice röhögő görcsben törtek ki, mire én szokásomhoz híven el is pirultam.... - szóval visszamegyek, de még jövök, rendben?

- Rendben - mondta Alice két nevetés között - Szia! - majd kinyitottam az ajtót, a zsebemből elővettem a kulcsot és kinyitottam az ajtóm. Edward sehol!

- Edward! - kerestem. Valaki megbökte a jobb vállamat, és én arra néztem senki. Képzelődöm. Megint megbökte valaki a vállam, de most a balt. De én most jobbra néztem. Edward!

- Edward - mordultam rá - Azt hittem elmentél - szomorodtam el

- Jajj, dehogyis - vont a mellkasára - Csak jó kedvem van. Te, Bella, tényleg beteg vagy?

- Nem, csak Charlie-nak mondtam ezt, hogy együtt lehessünk - pirultam el

- Jaj, kis buta bárányom! Mit művelsz szegény apáddal, csak hogy velem legyél? - rázta meg a fejét rosszallóan, de vigyorgott. - Amúgy tényleg nem vagy beteg? Mert tényleg meleg vagy! Biztos, hogy nincsen lázad?

- Tudtommal nincs. Habár hallottam olyanról, ha valaki bebeszéli magának, azt, hogy beteg, akkor az is lesz. Lehet, hogy beleestem... Amúgy meg most az én mazochista oroszlánom nem is beteg. Hanem most a báránya lett beteg - nevettem fel, és ő is velem nevetett.

- Nah gyere! - húzott az ágy felé, Ő leült, majd lefeküdt és kitárta a karját hívogatóan. Megint kényelembe helyeztem magam. - Most egy kicsit le fogsz hűlni.

- Jólesik ez a hideg. - mondtam csukott szemmel. Edward homlokon csókolt. Majd isten tudja hogy, de elnyomott az álom. Álmatlanul aludtam. Mikor felkeltem, Edward még mindig ott volt mellettem, és ugyanúgy tartott a karjába. - Szia! - mondtam halkan

- Szia, kedvesem! - mosolygott - Nem gondoltam, hogy el fogsz aludni.

- Én sem tudtam, csak mintha...mintha.... nem tudom. Elaludtam. Kényelmes vagy - kuncogtam fel. - És a hideg is jólesett. Mennyit aludtam? - kérdeztem kíváncsian.

- Gyakorlatilag végigaludtad az egész délutánt. Fél 7 van. Charlie bekopogott többször is, de elment mert tudta, hogy alszol. Éhes vagy?

- Még nem. És te?

- Én sem. Indulás előtt vadásztam. Amúgy csak azért kérdeztem, mert Charlie már vacsorázott.

- Ja. Akkor ma nem eszem. - vontam vállat

- De tényleg nem vagy éhes? Van finom csirkemell... - incselkedett Edward

- Nem - majd korgott egy jó hangosat a hasam - Psztt!! - mondtam a hasamnak nevetve

- Várj meg itt! - mondta Edward

- Én is szoborrá fogok változni, mint te! Majd mondd meg, hogy jól csinálom-e! - kacagtam fel

- Oké! - vigyorgott Edward, majd kiment a szobából. Próbáltam utánozni Edwardot. 5 Perc múlva meg is érkezett. A kezében egy tálca volt.

- Nagyon hatásos - nevetett fel Edward

- Tényleg? - vigyorogtam önelégülten

- Ha én azt mondom... - majd megjelent az arcán a féloldalas mosolya, a védjegye.

A tévé mellett volt egy kis kör alakú asztal. Edward oda letette a tálcát, majd kihúzott egy széket. Azt hittem oda ül le, de nem! Ujja hívogatott, hogy én üljek oda.

- Köszönöm! - mondtam, majd helyet foglaltam. A tányéron csirkemell és sült krumpli volt. Egy másik tányéron pedig uborka saláta. Összefutott a nyál a számba. - Kérsz? - vigyorogtam

- Bella, csak egyél! - körözött a szemével

- Jó-jó. Mindjárt. Csak egy falatot. - néztem rá boci szemekkel

- Jó, de csak egyet! - felszeleteltem a húst, majd a villámra szúrtam egy darabot, krumplit és uborka salátát is szúrtam rá, majd Edward szájához tartottam. Ő nyelt egy nagyot, mire felnevettem.

- Na, csak nem fog rajtad ki egy falat? - kérdeztem nevetve. Edward vágott egy fintort, majd bekapta. Szép lassan megrágta, majd leerőltette a torkán. - Na, milyen? - kérdeztem izgatottan

- Nem is olyan rossz! - nyalta meg a száját

- Tényleg? - kerekedtek ki a szemeim a csodálkozástól. - Kérsz még!

- Bella! - nézett rám Edward - Förtelmes volt! - nevetett fel. De annyira azért nem rossz, mint hittem!

- Ó - motyogtam - Pedig azt hittem, hogy felfedeztél egy új táplálkozási módot - vigyorogtam

- Á, kizárt - mosolyodott el

Megettem az ennivalót. Nagyon finom volt. Edwardnak újra megköszöntem, hogy felhozta, majd mikor végeztem levitte. Én meg gondolom addig megviccelem. Átmentem Alice-ékhez. Bekopogtam.

- Gyere be! - hallottam meg Alice hangját. Benyitottam. - Edwardot hol hagytad?

- Megviccelem - kacagtam fel - De gondolom láttad.

- Hát persze.

- És hogy fog reagálni? - kiváncsiskodtam

- Mindjárt meglátod. - mikor kimondta, hallottam, hogy a nevemet kiálltja valaki. A markomba nevettem. - Gyorsan bújj be a szekrénybe.

- Elférek benne? - ziháltam

- El! Csak siess! -sürgetett Jasper. A szekrény fele rohantam. Épp, hogy magamra csuktam az ajtaját hallottam, hogy valaki kopog.

- Ki kopog? - incselkedett Jazz Edwarddal.

- Csak engedjetek be jó? - mondta kicsit dühösen Edward

- De én épp öltözök. - mondta Alice zavartan. Hmm ő jobb szinésznő, mint én...

- Akkor gyorsan vegyél fel valamit! - gorombáskodott vele Edward. Önkéntelenül felnevettem. - Hallom, hogy ott van - toporzékol a csukott ajtó mögül Edward.

- Kiről beszélsz? Belláról? - köntörfalazott Alice

- Hát persze, ki másról?

- Nem tudom... - adta az ártatlant Alice

- Nah jó, 5 másodperced van, hogy kinyissátok az ajtót!

- Rendben - majd annyit hallottam, hogy kinyitódik az ajtó. Próbáltam meg sem mukkanni, de hallottam, hogy valaki erre közeledik. Ha Edward kinyitja az ajtót a keze alatt vagy valahogy ki tudok szaladni. Pörögtek le előlem a "menekülési" útvonalak. Már csak pár méter. És kinyitódott az ajtó. Gyorsan Edward mellett kiszaladtam és felsikítottam. - nem rémületembe, hanem inkább játékosan - Majd Edward ugrott egy nagyot és a franciaágyon landoltunk. Felnevettem. Alice és Jasper is velem nevettek. Nem mertem még Edwardra nézni. Lehet, hogy őrültség volt amit csináltam, de élveztem. És azért nem néztem még rá, mert félek, hogy nagyon haragszik rám. Hirtelen ez a terv mégsem volt valami nagyon jó.

- Hajrá Bella! - hallottam meg Alice hangját. Nah jó, rászántam magam, hogy ránézzek Edwardra. De legnagyobb meglepetésemre ő is vigyorgott.

- Nem vagy mérges? - pirultam el

- Rád, miért? - nézett rám, úgy, hogy a szívem kihagyott egy ütemet.

- Hát, hogy csak úgy eljöttem, és megvicceltelek. - és még jobban elpirultam.

- Jó kedven van, ennyi az egész - vont vállat - Amúgy meg jól áll neked ha boldog vagy - majd lágyan megcsókolt.

- Edward, találtam egy szép helyet. Itt van nem messze. Onnan szépen lehet látni a csillagokat este. - jegyezte meg Alice

- Kösz, hogy szóltál - mosolygott Edward Alice-re. - Megyünk? - fordult felém

- Veled bárhova! - mosolyodtam el. Edward felkapott a hátára, majd kiugrott az ablakon. Halkan értünk földet, majd futni kezdett. Már elhagytuk a várost, mikor meg kellett, hogy kérdezzem.

- Hova megyünk?

- Nem tudom. Alice mondta, hogy erre van egy szép hely. Városon kívül van. Tudod ott nincs fényszennyezés, és így jobban lehet látni a csillagokat. Sőt még a tejutat is láthatod.

- Váó - csak ennyit bírtam kinyögni, majd eszembe jutott egy vicces emlék. - A gatyádra vigyázz - nevettem fel.

- Már megint kezded?

- Nem, csak ha futunk, akkor még egy ideig ez bennem fog lenni - mondtam

- Itt vagyunk. - majd segített leszállni. elterült a füvön, én pedig melléfeküdtem. Fejemet a mellkasára hajtottam. Ő pedig egyik kezével átölelt a másikkal pedig a hajamat simogatta.

- Tényleg. Csodálatos az ég. Habár Forks-ban is szép, de itt még szebb - ámuldoztam. Forks említésére honvágyam lett...

- Hát, Forks-ba szerintem szebb. - mondta Edward - Van egy nagyon jó hely

- És miért nem vittél el oda? - durcáskodtam

- Mert nem régen fedeztem fel. - adta az ártatlant Edward

- Ja értem, de legközelebb el kell vinned oda! - adtam ki a parancsot

- Ez csak természetes. - ezután nem beszéltünk már, csak néztük az eget. Néha egymást. Órákig feküdhettünk a fűbe. Majd Edward elkezdte dúdolgatni az altatódalom. Már majdnem elaludtam, mikor megcsörrent Edward telefonja....





Tessék itt a következő rész. Ebben a két napban nagyon unatkoztam. Ez pedig meghozta a "gyümölcsét" ha az... :) A chatet bátran használjátok. A blogon vagyok egész nap. szóval kérdezzetek ott nyugodtan tőlem bármit. Hozzászólásokat irni elne felejtsetek:) Puszilok mindenkit:)

3 megjegyzés:

fruzs99 írta...

És igen, itt a folytatás és első komizó vagyok:D ez tök jó:D

nah a lényeg, nagyon nagyon jó rész lett, jó ötlet hogy Alice-ék is ott vannak ahol Belláék, és várom a folytatást, remélem hamar lesz:) puszii szeretlek Mesii

Bella írta...

ja szerintem is :D igy tudnak hülyülni :P:D Alice...XD már csak Alice:D

Rosalie14 írta...

Szia!
nagyon jó lett ez a rész is=)
nagyon tetszik=)
várom a következő részt=)
puszi,szeri
*Rosalie*