Reggel mintha, agyonütöttek volna. Korán keltem, feszült voltam ráadásul, ha még ez nem lett volna elég a feje is fájt. Sok idő után, most egyedül aludtam. Rossz volt, hogy Edward nincs mellettem, és nem karol át. Most hiányzott a hideg! Nagyon! Miközben magamba dörmögtem, elmentem a fürdőszobába. Elmentem lezuhanyozni. A meleg víz segített ellazulni, de a fejem még mindig fájt. Elővettem hát a maradék Tylenort (mivel raktam el az útra is). Bevettem egy pohár vízzel. Nemsokára hat –gondoltam magamban. Ezután megmostam a fogamat, majd elraktam a neszesszerembe. Azt pedig a bőröndbe. Lementem reggelizni. Megettem az egy tál müzlimet. A szoámból hallottam egy zajt. Mintha egy könyv esett volna le. Gyorsan felszaladtam. Láttam, hogy az éjjeliszekrényemről lesett a könyvem. Odamentem hozzá, hogy eltegyem. (azért készítettem oda, mert az útra akartam elvinni). Közben felkelt Charlie. Bekopogott az ajtómon.
- Jó reggelt apu!
- Jó reggelt, Bells! Mikor keltél?
- Korán, olyan 6 fele, nem tudtam aludni rendesen, és fájt is a fejem – mondtam kicsit szomorúan
- Nézd! - mondta komolyan – Lehet, hogy most dühös vagy azért, mert Edward nem jöhetett, de egy kicsit nélküle is kell élned! Egy hetet csak kibírsz apáddal. – miközben mondta lelkiismeret furdalásom volt. Teljesen igaza van. De azért Edward…más…
- Tudom apa – sütöttem le a szememet
- Rendben, most én is lemegyek enni, ugye ettél már?
- Persze ettem már. Mikor is indulunk?
- Eszek és mehetünk – közölte
Charlie megreggelizett, majd bepakolt a kocsiba. Elkocsikáztunk Settle-ig, ott leparkoltunk, és elindultunk a reptér ajtaja felé. Charlie míg a jegyeket intézte, én leültem egy székre. És akkor meghallottam egy nevetést. Alice nevetett. De nem láttam sehol. Elindultam a hang irányába, de semmi. Talán már képzelődöm… Mire visszaérem, Charlie már keresett.
- Hol voltál? – kérdezte aggódóan
- Csak körülnéztem. – válaszoltam, majd vállat vontam
- Legközelebb szólj! – erre csak bólintottam egyet, és ezzel letudtuk a beszélgetést.
Beszálltunk a gépbe. Másodosztály. Habár tök kényelmes volt… A másodosztály egy függönnyel van elválasztva az első osztálytól. Már megint azt a nevetést hallottam. De szinte biztos voltam, hogy képzelődtem, mert becsukott szemmel is Alice-t és Edward-ot láttam. Tiszta hülyeség. Hogy eltereljem a gondolatokat a Cullenekről elővettem a könyvemet. Az Üvöltő szeleket olvasom el újra. Közben bemondták a hangosbemondóba, hogy megadták az engedélyt a felszállásra, és a stevardes-ek eligazítottak minket, hogy ha valami történne…
A székek hármasával voltak. Én ültem középen. Az ablaknál egy idegen férfi ült. Csak bambult maga elé… Másik oldalamon Charlie. Kinyitottam a könyvemet. Mikor végeztem az első oldallal, az idegen férfi megszólított.
- Elnézést, ez nem az övé? Talán a könyvéből eshetett ki. - majd egy cetlit nyújtott át. Felismertem a kézírást és ledöbbentem.
- De, igen, köszönöm. – majd elolvastam a cetlit.
Bella,
Alice látta, hogy ezt a könyvet akarod elvinni, ezért oda raktam be ezt a cetlit. Élőben szerettem volna veled, beszélni, de Alice azt mondta, hogy így jobb, mert így nem fogsz kiakadni. És még jobban összevesznél Charlie-val. Tudod. Most a repülőn ülhetsz a napfényes Kalifornia felé. Olyan szép hely, vámpíroknak nem való… Jövő hétre rossz időt mondanak. Mindegy, csak azt akartam mondani, hogy nyugodj meg, minden jól fog alakulni. Higgy nekem! És a megígért meglepi, sem marad el. Alice szerint az lesz. Most elköszönök, mert nekem is pakolnom kell.
Szeretlek: Edward
- Apu, kimerült vagyok! Ugye nem akarsz még ma valami programot csinálni?
- Hát szerettem volna, de, ha fáradt vagy feküdj csak le. Ha kell valami, kopogj. Itt vagyok melletted.
- Tudom, apu! – intettem neki elköszönés képpen. Bementem a szobámba és lehuppantam az ágyamba. Majdnem elaludtam, mikor eszembe jutott, hogy ki kellene pakolni a bőröndömet. Amikor kinyitottam majdnem sokkot kaptam. Valahogy pár plusz ruhadarab került a bőröndömbe… Talán mégse hallucináltam Alice nevetését? Mindegy. Annyira nem, de inkább nem bosszankodom… Gyorsan bedobáltam a cuccaimat, elmentem zuhanyozni és fogat mosni. Kinyitottam az ablakot, hogy éjszakára jöjjön be a friss hideg levegő. Aztán lefeküdtem. Az ágy puhább volt, mint otthon… Egy franciaágy. Így el tudtam nyújtózkodni. Hamar elnyomott az álom. Álmomba Alice nevetését hallottam. És Edward hűvös kezét a derekamon. Átfordultam és keménybe ütköztem. És hidegbe. Hidegbe!?
- Jaj! Mi történt hol vagyok? – nem tudtam hol vagyok… De most tényleg… Egy kacagást hallottam…
- Kaliforniában vagy, egy hotelben, és épp aludtál.
- Edward? Te vagy az? Álmodom? – Nem álmodom! Valóság! Edward itt van, de hogy?
- Nem, nem álmodsz. - a halvány fényben láttam, hogy mosolyog. – Tényleg itt vagyok! Tudod ez a meglepi.
- Ó! Te vagy a meglepi? – majd Edward nyakába vetettem magam. És eszeveszettül csókolni kezdtem. Mire észbe kaphattam volna, Edward óvatosan lefejtette a karom a nyakáról.
- Bella, kedvesem, nyugodj meg! – most nem érdekel a figyelmeztetés. Örültem, hogy itt van. Szorosan odabújtam hozzá. Edward átölelt. Órákig maradtam volna így… Megsimogattam Edward márványsima arcát, majd a hajába túrtam. Faltam az arcát. Próbáltam türtőztetni magam. De nem sok sikerrel. Egy puszit nyomtam Edward édes ajkára.
- Nagyon mohó vagy mostanság – mosolyodott el, és megvillantotta azt a bizonyos féloldalas mosolyát
.
- Hiányoztál. – mondtam magátértetődően.
- Nekem is te. Habár tegnap láttuk egymást. - lágyan elmosolyodott, nekem meg a szivem kihagyott egy ütemet - Szeretlek. – majd ajkunk összeért. A vérem elkezdett forrni. De szerencsére „józan” maradtam.
- Én is szeretlek. - suttogtam - Amúgy tudom, hogy tegnap láttalak utoljára. De nem tudtam mennyi ideig nem láthatlak. Mennyi időre tervezi Charlie ezt az üdülést. És mikor te otthagytál a szobába. alig magyaráztál el valamit. - Edward elégedetten vigyorgott - Tudhattam volna, hogy valamiben sántikálsz. Sántikálhattok - felkacagtam - Alice is itt van? És ő tömte bele a bőröndömbe a plusz ruhákat? - fancsali képem láttán Edward felnevetett
- Igen és igen. Amúgy Jasper is itt van. Ugyanebben a szállodában szálltunk meg. A szobám itt van a tied mellett. Alice és Jasper szobája pedig az enyém mellett.
- És addig leszel itt, mint ameddig én? - bukott ki belőlem a kérdés
- Persze - mosolyodott el
- Charlie meg ne lásson titeket, emrt akkor ki fog térni a hitéből. - figyelmeztettem
- Hát ezt gondoltam. Nem vagy álmos?
- Nem!
- Bella... - úgy nézett rám, mint aki átlát rajtam.
- Na jólvan... De csak egy icike-picikét.
- Akkor aludj- mondta lágyan
- Nem akarok - akaratoskodtam. Ránéztem az órára fél 4 múlott 7 perccel. Láttam Edwardon, hogy készül mondani valamit, ezért másra próbáltam terelni a szót.
- És mit fogsz itt csinálni?
- Hát... éjszaka mindig elmegyek megnézni a 14-es szoba múzeumot - 14-es szoba az enyém volt. Önkéntelenül is felnevettem - És napközbe... ha süt a nap akkor a 15-ös szobába fogok ülni. De inkább a 16-osba. És ha bármire szükséged van, kopogj be hozzám, vagy Alice-ékhez. Ha pedig rosszabb idő lenne, akkor meg követek tiszted távolságból és szép hölgyet - rámkacsintott - de vigyázok, nehogy az apukája meglásson.
- Aha - vigyorogtam. Tetszett, ahogy incselkedett velem. Óhatatlanul is lecsukódott a szemem, de még nem aludtam el.
- Visszatérve, jobb lenne ha aludnál.
- De nem akarom lehunyni a szemem!
- Bella, én itt leszek reggel is!
- Akkor jó. - mosolyogtam rá. Majd homlokon csókolt. - De még egy kérdés. Melyik járattal jöttetek?
- Azzal, amivel ti! Csak mi az első osztályon.
- Hallottam Alice nevetését... - sóhajtottam. - Hogy miért nem jöttem rá? Pedig a reptéren is hallottam. - Edward megint felnevetett - Ezen mi olyan vicces?
- Alice akkor pakolt be neked! - lemondóan felnevettem. Alice ellen nem vehetem fel a versenyt. - De most már aludj. További jó éjszakát. - majd egy puszit nyomott a fejemre.
- Kösz. - kényelembe helyeztem magam Edward karjaiba, majd lassan elnyomott az álom... Álmomba a hotel szobámba jártam. Lefeküdtem aludni, és mikor felkeltem az ágyam mellett találtam egy hatalmas nagy dobozt, masnival a tetején. Az oldalára az volt irva: Nyisd ki! Meghúztam hát a szalagot, és egy Edward ugrott elő belőle. Felkuncogtam. Szerencsére álmomba nem volt ruhatámadás.... - Alice - majd sóhajtottam.
- Felébredtél? - kérdezte egy ismerős hang. Ekkor kaptam észbe, hogy nem álmomba kuncogtam, hanem a valóságban. De én nem feleltem a legszebb hangnak a világon hanem újra az öntudatlanságba csöppentem....
Lehet kicsit gyenge, meg hát nem is tudom milyen lett. xD Remélem tetszik. És igyekszem mindig hosszabbat írni. Csak mostanság nincs ihletem. Keveset vagyok a barátaimmal... És mindig nyaralok.... Néha a nyaralás az emberek ihlet rovására megy :D xD Ja és véleményeket kérek!! Légyszi írjatok! *.*
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése