hétfő, augusztus 03, 2009

Full Moon 5. rész

Az esküvő

- Jólvanna! - pirult el Jake - Szóval csak azt szeretném kérdezni, hogy... - habozott,
majd nemsokkal utána folytatta - Renesmee Carlie Cullen, hozzám jönnél? - térdelt le lányom elõtt Jacob.Csak ekkor jutott el a tudatomig, hogy mit is kérdezett...

- Ó - lepődött meg Nessie - Hát persze! - majd a karjaiba ugrott és megcsókolta Jake-t.

Edward odalépkedett mellém, majd átkarolta a derekamat, én pedig a fejemet a vállára raktam. Olyan furcsa... mi szülők vagyunk, de a lányom annyi idős, mint én...vagyis 18. Testvéreknek látszunk, nemhogy a gyerekemnek néz ki! A vicces az, hogy Edward-nál egy évvel idősebb...Habár, ezt más meg sem mondaná... És Nessie, most már menyasszony... Hihetetlen! Alice elkezdett mocorogni mellettem, majd a lábával dobolni kezdett a padlón. Mindenki felkuncogott. Ismertük Alice-t, mint a rossz pénzt.

- Ó, igen, majdnem elfelejtettem - mosolyodott el Renesmee, majd odalépett legjobb barátnőmhöz. - Megszerveznéd az esküvőnk?

- Hát... nem is tudom.... - vigyorgott Alice - Nagyon szívesen! - átölelték egymást, majd Alice arcon csókolta Nessie-t. Teltek a hetek. Alice mindent elintézett, megszervezett.Néhány helyre én magam is elmentem. Választottunk egy hatalmas négy emeletes tortát. Visszaemlékeztem az esküvőmre, Edward arcára, mikor ette a torát... Felkuncogtam, az emlék képekbe, de rögtön megijedtem. Nekem is annyira borzalmas lesz? Na, majd meglátjuk. Nessie meg én akartunk elmenni esküvői ruhát venni, de hát Alice levakarhatatlan volt... Jönni akart...

- Ez gyönyörű - ámuldozott Alice

- Tényleg, meseszép. - Nessie-n a ruha, valami...csodálatos volt.

-Kösz - pirult el Renesmee - Akkor ez jó lesz. Megvan az esküvői ruha.

Az esküvő előtti pár napban a fiúk átrendezték a házat, és az öltönyükkel foglalkoztak. Elkísérték Jacobot szinte mindenhova. Jó volt látni, hogy ennyire segítőkészek. Mi lányok, pedig a konyhában sürögtünk-forogtunk. Én tudtam főzni... De most, vámpir létemnek "köszönhetően", nem ízlenek az emberi ételek. Megszokásból csináltam mindent. Remélem ehető lesz.

Nessie és Jacob ragaszkodtak ahhoz, hogy Renée-t is meghívjam. azt hiszem, hogy jobb ha azelőtt mondom el neki, mielőtt még meglát... Egy hosszú telefonbeszélgetés elé nézünk... Inkább most hivom fel, előbb túl jutok rajta... Sóhajtottam egyet, benyúltam a farmer zsebembe a mobilomért, majd eltűntem Edward mellől és felsiettem a szobámba. Leültem a fotelba, majd beütöttem anyum számát. A harmadik kicsöngetésre vette fel.

- Szia Bella! Rég beszéltünk. Hogy vagy? Mizujs? Készülődtök? - pont most kell egy kérdésáradatot a nyakamba zúdítani? Ez most nem egy udvarias hívásnak szántam, inkább egy figyelmeztetõ, megmagyarázónak. - Holnap indul a gépem, reggelre ott leszek. De Phil nem tud jönni. Nagyon sajnálja, és elnézést kér. Meccse lesz. Uána pedig interjút kell adnia az egyik tévécsatornának. Nagyon sajnálja... - Őszintén? Most egy hatalmas kő esett le a szívemről. Legalább neki nem kell magyarázkodnom... Minden kezd "jól" alakulni.

- Szia Anyu! Tényleg régen beszéltünk. Jól vagyok, köszi, hogy kérdezted. Igen, készülõdünk. Alice már mindent megszervezett. Sajnálom, hogy Phil nem tud jönni. - hazudtam könnyedén, majd belevágtam a közepébe - Anyu, most csak azért hívtalak föl, hogy nem lepõdj meg, hogyha megérkezel. Az egész család...

- Megöregedett? Jaj, kicsim! Ennek így kell lennie, ez az élet rendje. Megszületünk, öregszünk, majd meghalunk. - Hát nekünk kettõ tuti nem következik be... Gyorsan közbevágtam Renée szavába

- Anyu, én most...nem errõl beszélek, hanem, hogy ne lepõdj meg, ha az egész családra nézel... - nem bírtam kimodnani, nem azért mert nem szeretek vámpirnak lenni, nagyon is szeretek, hanem nem ment elmondani az igazat... Úgyse fogja elhinni, csak akkor, ha megtapasztalja.

- Miért, valami bajotok van? Régen láttalak titeket, az biztos... De annyira nem változhattatok meg, hogy ne lehessen megismerni titeket... - nevetett fel gúnyosan Renée.

- Anyu, akarok mondani, meg kérni tőled valamit.

- Bármit. - felelte azonnal

- Emlékszel még azokra a képekre, amiket a 18. szülinapomon csináltunk. Vagyis, a tőletek kapott géppel csináltam?

- Igen emlékszem. Itt is van belőle egy az éjjeliszekrényemen, amin Edwarddal vagy. Nagyon jó kép lett rólatok.

- Köszi, azt a képet magaddal tudnád hozni?

- Persze, de miért?

- Mindjárt elmondom.

- Oké, akkor, hallgatlak. - megköszörültem a torkom, nyeltem egy nagyot, majd beleugrottam a mély vízbe...

- Ömm...szerintem nem fogsz hinni a szemednek, ha rám nézel, vagy az egész családra. Mert, mi... hogy is mondjam? Ezt már rég el kellett volna mondanom, de féltem attól, hogy bolondnak fogsz tartani, vagy nem fogsz nekem hinni, míg nem látsz...És féltettelek attól, ami vagyok. Mi nem vagyunk emberek... - minden szót nyomatékosan kihangsúlyoztam

- Bella! Ne beszélj bolondokat... Már miért ne lennél ember?

- Erről beszéltem, nem fogsz nekem hinni... - nehezebb lesz mint gondoltam...

- Jól van komolyan veszlek. De miért ne lennél ember? Tán majom vagy bárány lettél, aki tud beszélni? - viccelődött velem. Ez nem esett valami jól...

-Jaj, menj már! - hozott ki a sodromból - Bocsi, hogy így rád mordultam, csak..fogd fel, hogy ez nagyon komoly... Na szóval...Mikor idejöttem Forksba megtudtam, hogy a Cullen-ek mások, mint a többiek, ők..vámpírok... Ez annyit jelent, hogy hallhatatlanok, gyorsak, a napfénybe csillog a bőrük, mint a gyémánt. És még mielőtt megkérdeznéd, igen vért iszunk, de nem emberi vért, hanem "vegetáriánusok" vagyunk, ami azt jelenti, hogy csak állati vért fogyasztunk. Nessie egy félvér, félig vámpír, félig ember. Az ilyen félvérek születésénél komplikációk lépnek fel. Az anya belehal a szülésbe, mert a pici kirágja magát, az anyja hasából. Ekkor változtatott át engem Edward. És Jacob... hát õ sem ember, de õ jobban nevezhető annak... A quilute-ok, vérfarkasok, alakváltók. Ez annyit jelent, hogy ha akarnak farkasokká változnak, de nem csak teliholdnál. Charlie mindent tud. - a végén eszméltem rá, hogy lehet nem hallott ebből az egészből semmit, mert túl gyorsan hadartam.

- Bella, nem értek semmit. Nagyon recsegsz. Nem ment el a térerő véletlenül? Mondd el még egyszer, ha lennél szíves.- sóhajtottam, majd végigmondtam neki újra az egészet szóról-szóra. Most figyeltem, hogy ne hadarjam gyorsan, hogy emberi fül meghallja, és megértse.

- Anyu! Anyu! ott vagy?

- Én..én...igen itt vagyok... - alig bírt megszólalni.

- Figyelj! Ezt nem mondhatod el senkinek! Még Philnek sem. Senkinek, értetted? Nagy baj lehet belőle, tudod? - Volturi. Soha, de soha nem tudhatja meg! Ha megtudja, abból nagy baj lehet belőle. Nagyon nagy... Akár az életünkkel is fizethetünk... - Tudom ez váratlanul ért, hogy meg tudtad, hogy én, mi vámpírok vagyunk, de nézd a jó oldalát. Mostantól többet fogsz látni.- próbáltam nyugtatni - Eddig azért nem látogattalak meg titeket, téged, mert nem akartam, hogy meg tudd... Meg akartalak óvni magamtól. A napfényes Jacksonville-ben nem biztos, hogy ezt elhinnék az emberek...

- Értettem! Nem mondom el senkinek! De most mennem kell. Akkor majd az esküvőn látlak - az utolsó szónál a hangja nagyon halk volt. Fél tőlem? Lehet ezt mondta még anno Edward, hogy az eberek félnek tőlünk. És ilyen a reakciójuk. Valami élet ösztön ez. Belőlem ez hiányzott... De ha nem hiányzott volna belőlem, akkor még most is ember lennék... Soha nem léphettem volna kapcsolatba mostani családommal. Hálát adtam az égnek, hogy élet ösztönnel nem áldott meg. Borzasztó lett volna.

- Jó, jó rendben, hozd a képet!

- Viszem, szia! - mielőtt elköszönhettem volna, lerakta.

- Szia! - mondtam az üres telefonba. Majd odamentem az ablakhoz kicsit gondolkodni. Jóm most kicsit ez az egyedüllét. Nem mintha már nem szeretném annyira Edwardot, mint eddig, sőt jobban, csak szüksége van mindenkinek a magányra. De azt nem tagadhatom, hogy most hiányzott az érintése, hogy fogja a kezem vagy a derekamat karolja át. Az esküvőn kezdtem gondolkodni elõször. Holnapután lesz, láthatom anyám, hogy reagál a hallottakra. Én és Edward már kitaláltuk, hogy mit kapnak tőlünk. Esme és Carlisle ajándékát is tudom, Edwardnak köszönhetően. Rosalie-tól meg Emmett-tõl... hát nem tudom. Alice meg nagyon titkolja. De van pár sejtésem, ismerem Alice-t. Halk kopogtatást hallottam az ajtón.

- Bújj be! - mondtam, majd Edward nyitott be

- Történt valami? Csak, mert..nem vagy a legjobb kedvedben

- Hát, tudod, most beszéltem Renée-vel. Felvilágosítottam arról, hogy mik is vagyunk, nehogy meglepődjön, mikor meglát minket. Talán Nessie-nek és Jake-nek nem kellett volna ragaszkodniuk ahhoz, hogy meghívjuk... - mondtam kicsit dühösen

- Én csak azt hallottam, hogy beszélsz valakivel, de azt nem, hogy az az illetõ ki is volt. Na és, hogy viselte? - érdeklődött a Renée-vel folytatott telefonbeszélgetésünkről.

- Hát... mikor elmondtam neki, utána nem sokkal később lerakta, mert mennie kellett. Nem tudom ez mit jelent. Teljesen kétségbe vagyok esve.

- Nyugi minden rendbe jön! - nyugtatott Edward, majd a mellére vont. Elkezdte simogatni a hátamat, hogy nyugodjak meg. Pár perc után megszólalt. - Nem megyünk el vadászni? - tette föl a kérdést.

- De..mehetünk..végül is... Habár még szomjas annyira nem vagyok.

- Na, gyere! - fogta meg a kezem - Kérdezzük meg a többieket is, hogy van-e kedvük hozzá. Lehetne ez ilyen családos vadászat. - próbált felvidítani valamivel. Nem sok sikerrel, hogy őszinte legyek, de azért értékelem a próbálkozásait. Mikor le értünk, mindenki felénk fordította gyönyörű sápatag arcát. - Bellával elmegyünk vadászni, esetleg valaki jönni akar? - tette föl Edward a kérdést.

- Mi tegnap voltunk Emmettel. - vette oda félvállról Rose.

- Mi mennénk. - mondta Alice csilingelő hangon. Majd Jasperrel mellénk lépett.

- Hát, nekünk sem ártana... - mondta Carlisle kedvesen

- Nem lenne nektek, jobb, ha éhesek maradnátok? Úgy talán megkívánnátok a tortát - nevetett föl Jake.

- Kösz, de inkább megyünk - mondta sietősen Jasper. Miután ezt kimondta már az erdőben futottunk. Sajnálhatja Emmett, hogy nem jött velünk, mert összetalálkoztunk egy grizzly-vel. Jazz elkapta, majd elkezdett lakmározni. Esme és Carlisle messzebbre mentek el vadászni. Alice egy szarvast ejtett el. Edward talált egy hegyi oroszlánt. Én messzebbről ugyan, de kiszagoltam egy őzet. Ösztöneim felülkerekedtek és rávetettem magam az áldozatomra. Nem volt valami nagy, habár éhes sem voltam úgy igazán. Mire visszaértem, már mindenki befejezte a lakmározást. Néhány perc múlva Esme-ék is visszaértek. Alice-on már nagyon látszott, hogy menni akar, miben mesterkedik mindig ez a lány?

- Indulhatunk? - tette föl a kérdést Alice

- Persze - helyeselt Edward

- Ömm... Alice, miben mesterkedsz? - kíváncsiskodtam

- Majd meglátod - vigyorodott el a drága Alice - De mindenkinek jönnie kell. Kivéve a fiúknak. - mosolyodott el

- De akkor nem mindenki - mondtam

- Jójó...tudom. Én így mondtam, nem mindegy? - kacagott fel legjobb barátnőm.

- De... Akkor indulhatunk? - kérdeztem meg a többiektől, mire csak bólogatásokat kaptam

Mikor visszaértünk, Alice elment megkeresni Nessie-t. Pár pillanat múlva hozta is. Rosalie itt lenn nézett egy filmet. Nézett, mert Alice kikapcsolta a tévét, és közölte vele, hogy jönnie kell.

- Esme, gyere te is. Menjetek ki a garázsba, mindjárt megyek én is. - mondta a többieknek. Hozzám és Edward felé közeledett.

- Elrabolom tőled, rendben? Habár tök mindegy mit válaszolsz igyis-úgyis vinni fogom, szóval... Szia Edward! - Most már én is "fogoly" lettem. Beültünk a sárga Porsche-ba, és már száguldottunk is az utakon.

- Alice, mire készülsz? - kérdezte Rosalie szúrósan

- Nyugodj meg Rose, élvezni fogod.

Port Angeles határát már elhagytuk. Törtem a fejem, hogy mit akarhat. Aztán hirtelen megszólalt.

- Először mozi vagy vásárlás? - Rose szeme felcsillogott - Ez a mai este egy csajbuli. Holnap lesz az esküvő. Kapcsolódjunk ki egy kicsit.És te Nessie, úgy élvezd ki, hogy holnaptól rabszolga leszel. Főznöd, mosnod kell férjedre - nevette el az egészet Alice

- Persze-persze - nevette el magát Renesmee - Alice te mosol Jazz-re? - kérdezte meg sunyin

- Nem - vigyorgott el legjobb barátnőm.

- És ti? - fordult Rose-hoz és Esme-hez.

- Én aztán biztos nem - mordult föl Rosalie

- Hát én sem. De mintha engedné Alice, hogy ugyanazt a ruhát kétszer vegyük fel - mondta Esme szórakozottan. Majd játékosan megveregette Alice vállát, aki ezt a csatát elvesztette.

- Jól van! De nem is vehetitek föl többször! De Rose... még mindig nem válaszoltál

- Ja, bocs, talán menjünk először vásárolni

- Rendben, akkor talán menjünk be ide - mutatott egy márkás boltba

Alice mindenkinek megvette azt, amit szeretett volna. Esme egy csodás ruhát választott az esküvőre. Rose egy elegáns halványzöld ruhát nézett ki magának. Én egy lila ruhánál maradtam, ami pánt nélküli volt. Lányom csak ült, nézett és nevetett rajtunk, mivel Alice bohóckodott össze-vissza. Választott magának egy nagyon csinos ruhát, amit nem volt hajlandó megmutatni az esküvőig. Titokzatos egy lány...

- Nessie! - szólította meg Alice, majd ujjával mutatta, hogy menjen oda hozzá - Te nem kérsz semmit? Illetve nem akarsz semmit választani?

- Ömm...nem, nekem ugye ott van az esküvői ruha tudod...Nem akarlak kifosztani - Alice csak felnevetett

- Jajj, ugyan! Gyere láttam arra egy szép piros ruhát. - végül is Alice megvette neki a ruhát. Mindenki a ruhát a pénztárhoz vitte, majd Alice egy bankkártyát nyújtott az eladónak, aki jól lecsapolta a pénzét. Mikor végeztünk, a kocsiba raktuk a ruhákat, majd gyalog elindultunk a mozi fele. Sajnos nem volt olyan film, amit ne láttunk volna, ha volt is nem érdekelt minket. Inkább haza mentünk. Otthon végre Alice meg mutatta a ruháját. Szép sárga. Nagyon illik Alice-hez.

Mig az utolsó simításokat végeztük a vendégek elkezdtek gyülekezni. Először a Denali klán érkezett meg. Most már Tanya nem küld felém lekicsinylő pillantásokat. Beletörődött abba, hogy Edward az enyém, csak az enyém. Utána megérkezett a Volturi. Carlisle ajánlotta, hogy hívjuk meg őket, tudván, hogy szent a béke. Habár nem mondanám, hogy rám és Nessie-re szépen néztek volna... Sőt az egész családra.... A Volruti után sorban jöttek a vendégek. Mindenkit meghívtunk, azokból, akik segítettek nekünk a Volturi elleni harcban. Csak egy páran nem tudtak eljönni. A többiek mind szívesen fogadták a meghívást. Apu és anyu még nem jöttek meg. Lehet együtt jönnek. És igen, együtt. Renée-n látszott, hogy szorong. Anyu az ajtóban meg is torpant! Biztos leesett neki a tantusz, hogy hova jön. Aztán végig néztem rajta. Meg van öregedve. Odasiettem hozzá és "óvatosan" a nyakába vetettem magam. De előtte jó "gyerek" lévén, köszöntem apumnak.

- Jujj, de hideg vagy! - mondta zavarodottan

- Lehet, hogy ezt nem említettem...

-Te tényleg nem változtál semmit! És hol van az unokám? - mosolyodott el - És Edward meg a többiek? Jacob? Őket hol hagytad?

- Ööö... - már hallottam is a lépteiket, hogy közelednek 3...2...1...

- Nagymama! - mondta Nessie lelkesen, majd a nyakába vetette magát.

- Jó reggelt!- mondta Carlisle udvariasan. - Örülünk, hogy eljöttél. Bellának és Nessie-nek biztos sokat jelent. Én csak bólogatni tudtam. Majd Esme ki tűnt a tömegből.

- Renée! - Esme arca felragyogott, majd megpuszilta.

- Én is örülök nektek, hogy látlak titeket.

- Renée! Örülök, hogy látlak. Hogy vagy? - jött oda Edward, majd megölelte anyumat

- Jól, köszönöm. És te hogy vagy Edward?

- Köszönöm szépen jól - mondta, majd odalépett hozzám és átölelte a derekamat. - anyu elmosolyodott

- Alice hol van? - kérdzete meg tőlünk

- Itt vagyok Bella anyuka! - kuncogott fel Alice, Jasper pedig mögötte jött.

- Jó reggelt! - köszönt anyának Jazz. Majd meghallottam Emmett és Rosalie lépteit.

- Jó reggelt! - mondták egyszerre

- Sziasztok, örülök, hogy látlak titeket. Nem sokat változtatok. - nevetett fel keserűen . Igazából semennyit... - arca elgyötörtnek látszott

- Szia Renée! - hallottam meg Jake hangját

- Jacob! - majd odament Jake-hez és megölelte. Ő volt az egyetlen akihez odament, vagy ő vette fel először a kapcsolatot. - Örülök, hogy látlak. Megjegyezném, te sem változtál sokat.

- Ehem..igen... - majd eltűntek a tömegben. Én és a többiek értetlenül néztünk egymásra.

- Ugye nem csak én nem értem a viselkedését? - kérdeztem szomorúan a többiektől

- Mi sem értjük, annyira.. - vigasztalt Esme

- Megkeresem Charlie-t - mondtam, majd végigpásztáztam a szobát. Éppen puncsot ivogatott és Tanya-val beszélgetett. Még ilyet! Tanya-ra bocsánatkérően néztem, hogy hagyjon minket négyszemközt egy kicsit.

- Apu! - szólítottam meg - Nem tudod anyunak mi a baja?

- Szerintem még fel kell dolgozni ezt az egészet.

- Á, értem! Köszi. Ugye nem haragszol meg ha msot lelépek? - nevettem fel - Szükség van még rám.

- Nem, persze, menj nyugodtan. - majd szája elkezdett felfele görbülni

Visszasiettem a többiekhez. Egy óra múlva elkezdődik az esküvő. Nessie-t még ki kellene pofozni. A sminkje és a haja készen van. Csak az a csodaszép ruha hiányzik. Nagyon reméltem, hogy Jacob hamar el tud szabadulni. Mert még ha jól láttam át kell, hogy öltözzön.

- Nessie gyere! -fogtam meg a kezét, majd egy mosolyt küldtem Edward felé. A kezemmel intettem Alice-nek meg Rose-nak, hogy jöjjenek. Felmentünk a fürdőszobába. Alice már hozta is a ruhát. Egy álom az a ruha. Pánt nélküli, a szoknya lépcsőzetes és a hasánél van egy sárga virág. Rose óvatosan tartotta, míg Nessie belelépett. Hátul felcipzároztam és készen is volt. Alice, Rose, Nessie és én is csak gyönyörködtünk a ruhában. Igy hamar el is repült az idő. Szép lassan lekísértük a lépcsőn. Rosalie és én gyorsan helyet foglaltunk. Edward odasétált Renesmee-hez. A zene felcsendült. Mindenki azonnal feláltt és lányomra és Edwardra szegezték a pillantásukat. Edward kisérte te őt az oltárhoz, ahol Jake már várt rá. Arcon csókolták egymást, majd Edward leült mellém. Csak úgy sugárzott róla a boldogság. Kiről nem? Emmett oda hajolt a fülünk mögé.

- Halljátok! Ez nem ugyanaz a pap, mint a temetésen? Mert ez is remeg, dadog és ideges - nevetett fel halkan

- Szerintem ugyanaz, de pszt! - szóltam rá

Mikor vége lett, Nessie-k a tortához mentek és felvágták. Nyeltem egy nagyot.

- Nyugi, ki fogod bírni!- biztatott Edward

Az eslők között kaptam, úgy ahogy Edward is.

- Tessék! - adta oda nekem a tányért Nessie. Az egész család árgus szemekkel nézett rám. Felszúrtam a villámra egy falatot. De hát én szerettem a tortát. Ezzel a gondolattal kaptam be a falatot. Uh! ez borzalmas! Kínszenvedés volt lenyelni. Felkuncogtak a többiek. Szerencsére a vámpírok nem tudnak hányni, szóval folytattam az evést. Mindenki küszködik a tortával, de azért lenyelték. Mielőtt még eljött volna az ajándékosztás elkaptam anyámat.

- Beszélhetnénk? Még szeretnék mutatni valamit.

- Persz drágám... - a hangja csupa kételkedésről árulkodott. A szoba másik felében volt Edward. Kiterjesztettem rá a pajzsom. Edward gyere ide Renée-hez. Megmutatok neki pár dolgot. Rendben, megyek kedvesem! - küldte gondolatain keresztül.

- Gyere menjünk ki, Bella akar valamit mutatni - tolta ki anyámat

Felmentem az emeletre, benyitottam a szobánkba. Az balak nyitva volt. Tűsarkúba felálltam a párkányra. Mikor anya meglátott felsikkantott

- Jajj! Bella! Ne! ki fogod törni a nyakad! - én ezen egy nagyon vigyorogtam, majd léptem egyet előre, és már zuhantam is. Gyorsan, könnyen és hangtalanul földet értem. Anyu hitetlenkedve pislogott.

- Elmosódtál... - mondta leesett állal

- Igen, mint mondtam gyorsak vagyunk. Ezt nézd! - körbefutottam a házat. Renée egyet pislogott, de én már ott álltam előtte

- Mit nézzek? - kérdezte

- Nem láttad, de Bella ez idő alatt már meg is megrülte a házat - mondta neki Edward. Én csak bólogattam, mint egy bólogatós kutya.

- Nálad van a kép? - kérdeztem, majd közelebb léptem hozzá

- Igen. - majd a nadrágja zsebéből előhúzott egy képet. - Itt maradok, Edward gyere ide mellém. Te meg hasonlitsad össze a két képet. Rajtam csak annyi változást fogsz észrevenni, hogy most fehérebb a bőröm.

- Valóban

- Hát vámpírok léteznek. De a régi históriákból semmi sem igaz. Ilyen például a fokhagyma vagy a karó. Nem ártalmasak - Éles hallásomnak köszönhetően hallottam, hogy lehalkítják a zenét. - Ajándékosztás -mondtam ki hangosan


A ruhaválasztásba köszönet az én Alice-emnek <3 Kommenteket kérek !!:) Hozzászólásokat pliiz! Ird meg, hogy hogy tetszett, vagy ha nem tetszett azt is ird. Én csak ezekből tanulok, és sokat segitenétek vele:)

5 megjegyzés:

Noemimi írta...

Ahh OMJ(acob) xDDD
Ez eszméletlen jó fanfiction :)
Kicsit sajnálom Reneét, de majd megemészti, (mint Bella a tortát x))
Szép fogalmazol, helyesírási bakit sem találtam benne, de lehet h csak én vagyok vak. :D
Néha egy kicsit hirtelen történnek a dolgok. Egy kis felvezetésféle sosem árt. :D

Nah pusz, ha lesz friss majd írok még :D ^^
(Jesszusom , szófosásom van xD)

Bella írta...

köszönöm:) nem baj, inkább irj két oldalt, mintsem egy sort se:) igyekezni fogok a felvezetésekkel :) puszi

fruzs99 írta...

Szia!! Nagyon ügyes vagy:) remélem hogy Nessie és Jake összeházasodtak, attól még lesz szó Edwardról és Belláról:) nagyon jó történet puszii Mesii

Rosalie14 írta...

Szia!
nekem tetszett ez a rész is nagyon jó lett:)
remélem hogy hamar jön majd ebből a történetedből a következő rész:)már nagyon várom:)
remélem hamar jön:)
puszi<3,Rosalie

brigi(cathy) írta...

szia!
nagyon jó lett a helyes írási hibákat elnézve jó csa 1 bajom volt vele senki sem ilyen a hogy viselkedik EMMETT:Ő FOLYTON VICCELŐDIK EBBE MEG HA 1-ET HA MOND TANÁCS:LEGYEN VICCESEBB TÖBBEN FOGJÁK OLVASNI! ESME:Ő JÓ MINT MINDIG SZERETET TELJES!:)
CARLISLE:Ő IS HOZTA A FORMÁJÁT!GRATULA:)ALICE:MINT MINDIG EGY KICSIT LEGYEN ENERGIKUSSAB (ÚGY ÉRTEM LEGYEN....DURACELL NYISZI(KICSI ÉS IDEGESÍTŐ):))JASPER:Ő MINT A KÖNYVBEN NEM NAGYON BIRJA AZ EMBEREK KÖZELÉBEN!!!!EDWARD:Ő VÉG KÉPP NESSIE TERHESSÉGE MÉG CSAK KISE BORITITTA NAGYON FÖLLEG AZON NEM NEVETNIE KELLET VOLNA HOGY ÖSSZEHÁZASODIK JAKEKKEL!!!!
BELLA:NORMÁLIS:)ROSALIE:KICSIT ELLEN SZENVESSEBB LEHETNE 1 PICIT!NESSIE:NEKI PEDIG NEM CSAK HHIPP-HOPP KÖZÖLNIE KELLET VOLNA AZ ESKÜVŰT VAGY AZT HOGY TERHES!!NA MINDEGY EZEN NEM TUDSZ VÁLTOZTATNI!!!!!!!!!!!!!!!!!!!!



BOCS HA MEGBÁNTOTTALAK PEDIG HIDD EL NEM AKKARTAM CSAK FURI VOLT HOGY SOKILYEN BLOGOT OLVASOK ÉS KICSIT MINDEGYIK JOBBAN HASONLIT A KÖNYVHÖZ!MÉGEGYSZER BOCSI!!!!!:)
PUSSSZ:BRIGI