1.hely, megosztott: Olga

Vallomás

- Nessie drágám átadnád üdvözletemet Billynek, és Jacob-nak? – kérdezte anyu, aki a konyhában sürgött forgott, tőlem, aki készült lelécelni itthonról.
- És az enyémet is! – szólt közbe a mosogatónál ácsorgó apu. Anyu mesélte, hogy régebben, még a születésem előtt apu, és Jacob ki nem állhatták egymást. Hát a mai helyzetet nézve nehéz elképzelni, mivel már szinte puszipajtások.
- Átadom mind a kettőtök üdvözletét! Majd jövök! Sziasztok! – ezzel kiviharzottam a lakásból, be az erdőbe.
Iszonyúan szerettem futni. Kiskoromban emlékszem, mikor Jacob hátán utaztam szinte minden alkalommal. Igaz kicsit mindig lemaradtunk anyáéktól, mivel nekem érdekesebb volt általában egy pillangó, vagy olykor-olykor egy szarvas hívogató illata.
De mostanra ennek kicsivel több, mint 7 éve. Most már – ha szabad így fogalmaznom – kifejlett példány vagyok! Elértem kinézetileg apa 17 életévét, igaz kicsivel rövidebb idő alatt, de sebaj! Még mindig féltenek, ami érthető, hisz szülőből vannak, és én meg a gyerekük vagyok! Nem engednek el hosszabb időre kíséret nélkül, és sötétedés előtt haza kell jönnöm Jacob-éktól, hacsak nem kísér haza az egyik farkas. De végül is mit siránkozom itt? Arany életem van! Szerető családom, egy remek anyukám, és egy remek apukám, no meg persze Jacob. Rebecanak aki az osztálytársam – mert már igen suliba is járhatok, eddig a folyamatos növekedés miatt nem járhattam iskolába, de most hogy megálltam, simán! - , rettentően boldogtalan. A szülei elváltak, szeret bizonyos dolgokat, ezért a suliban kiközösítik, csak én, és Austin állunk ki mellette. Austin oly annyira, hogy szerintem már bele is zúgott... Ami nem baj, mivel Rebeca is érez iránta valamit! Ezt hála a kislányos bájerőmnek apától, és Jaspertõl tudom... Vannak elõnyei is annak, ha egyetlen gyerek vagy a nagycsaládban!
Elértem a határhoz, és megálltam. Mostanra ugyan felesleges, hacsak nem akarok Jacob előtt felvágni, hogy nyertem... Megint! És én nagyon is fel akarok! Szóval leültem az egyik farönkre, és vártam. Pár pillanattal később megérkezett az én jó – hozzám képest tényleg – öreg Jacobom!
- Szia! Na, milyen érzés veszíteni? – kérdeztem, miközben balett táncosokat megszégyenítő mozgással oda libegtem mellé. Sokat tanultam kicsi koromban abból, amit megfigyeltem a világból. Így Alice lépéseit is elsajátítottam varázsütésre!
- Jó! Kifejezetten örülök neki, főleg, mivel te győztél le! – adott puszit az arcomra. A szokásos egy helyett kettőt. – Megegyeztünk! Ha te nyersz, én adok plusz puszi, ha én, te adsz nekem! Úgy igazi a verseny, ha tétje is van! – mosolyodott el a végére.
- Ebben teljesen egyetértek! – kapta meg a mai puszi adagját – Ja, és anya, meg apa üdvözölnek!
- Majd mond meg nekik, hogy én is őket! Vagy majd én mondom meg személyesen! Mit szólnál hozzá, hogy ha máma én kísérnélek haza?
- Az remek lenne! Még egy verseny a házatokig? – húztam fel a szemöldököm.
- Oké, de most a díj, három puszi! – mutatta a kezén is a hármast.
- Megegyeztünk! – nyújtottam a kezem, mire belecsapott, megpördített, és elvágtázott! – Héééé! Ez csalás!
- Három pusziért mindent! – kacagott fel.
- Akkor okés! Te mondtad! – belevettettem magam a futásba.
Ha õ csal, én is csalhatok, nem, de bár? Egy kicsit lerövidítettem az utat, átvágtam a sövényre vezetõ útra, és egy bal kanyarral elé libegtem. Úgy kb. 5 méter lehetett közöttünk, de Jackob szempillantás alatt letudta azt a pár métert. Így egymás mellett futottunk. Ha balra kanyarodtam, akkor õ is. Ha gyorsítottam, õ szintén. Egy szer próbáltam lassítani, de akkor gyorsított, szóval a lassítást inkább hagyjuk! Így szépen eljátszadoztunk Jacob-ék házáig, szóval holtverseny...
- Na úgy néz ki mind a kettőnknek jár a három puszi! – tartotta a jobb arcfelét felém, puszit remélve, és én meg is adtam neki!
- Akkor most én jövök! – jelentettem ki ellentmondást nem tűrő hangon.
- Szíves örömest! – és már adta is a puszikat. Bár nem győztem, de így is boldog voltam.
- Szia Nessie! Helló Jake! Hát megjöttetek? Megint a szokásos nyereményosztogatás? – kérdezte Billy időnként felkacagva.
- Apa hogy találtad ki? – nézett Jacob csodálkozó szemekkel apjára, én meg elnevettem magam. Minden nap látom ezt a műsort, de sosem tudom megunni. Jake egyszerűen fenomenálisan adja elő a szerepét... Látva a szokásos reakciómat, Jake megfogta a derekamat, és bevezetett a házba.
- Mindig olyan mókásak vagytok! Ha látnátok magatokat kívülről... – ekkor észbe kaptam! de hát én segíthetek nekik... de akkor már nem lenne az igazi...
- Nekem elég, ha téged látlak. – dúdolta megnyugtató hangján Jackob, miközben felhúzott az emeletre, és kinyitotta előttem a szobája ajtaját.
- Húúú mi történt itt? Nagytakarítás volt, vagy mi a szösz? – kérdeztem nagyra nyílt csodálkozó szemekkel Jacobtól.
- Igazából csak szabadnapot adtam magamnak a farkasos tevékenykedéseim közepette ráébredtem, hogy disznó ól a szobám!
- Nem is annyira disznó ól! Csak kicsit volt rendetlen... És különben meg segítettem volna! Miért nem szóltál? – dorgáltam meg.
- Csak! – vonta meg a vállát, és beljebb húzott, mosollyal az arcán.
- Nagyon szép munkát végeztél! Kapsz plusz két puszit! – mosolyogtam, és megjutalmaztam egy puszi áradattal.
- Ez nem csak kettő volt!
- Nem baj!
- Csak puszik... – sétált oda az ablakhoz, és kinézett a távolban hullámzó tengerre.
- Ezt most, hogy értetted? – értetlenkedtem, miközben odasétáltam mellé az ablakhoz, és az arcát fürkésztem, ami most kapott egy kis vöröses árnyalatot.
- Ezt most hangosan kimondtam? – nézett rám hatalmas barna szemeivel, miközben én heves bólogatásba kezdtem. – Ó anyám...
- Õ tudtommal nincs itt, de én igen, aki választ vár! – néztem mélyen a szemébe, olyan mélyen, hogy kiköpte az igazat.
- Tudod, van ez a farkasos dolog... – nevetett fel idegesen – És hát ugye van a bevésődés is. Erről már meséltem neked kicsi korodban.
- Igen emlékszem! Azt mondtad, hogy én a te bevésődésed vagyok! De azt nem mondtad, hogy ez mit jelent... – néztem még mindig a szemébe.
- Oh! Hát tudod Nessie a bevésődés azt jelenti, hogy az ember, jelen esetben farkas megtalálja a neki legmegfelelőbb párt. – mondta szégyenlősen, és bíbor vörösre színezett arccal.
- Ez valami szőke herceges cucc felturbózva, vagy mi?
- Nem! – nevetett fel – Ez komoly dolog! Ez... igaz! – nézett rám, a homlokán gyöngyözött az izzadság, és én ebben a percben hittem neki.
- Akkor én a te legmegfelelőbb párod vagyok? – emeltem fel a szemöldököm.
- De ha nem akarod nem muszáj! Választhatsz mást is helyettem! Nincsen semmi kötelezettséged... – hadarta le egy szuszra idegesen, és folytatta volna, ha a kezem nem landol a száján.
- Figyelj! Én egy szóval sem mondtam, hogy bármi kivetésem lenne ez ellen! Vagy te hallottad, Mert én nem... – suttogtam oda neki.
- Hát akkor jó. De tudd, hogy van választási lehetőséged! Ne legyen olyan, hogy rád vagyok erőltetve.
- Csak nyugodtan erőltesd rám magad! – kuncogtam egyet.
- Te akartad! – közelítette arcát az enyémhez – Szeretlek Nessie! Nem úgy, mint egy barátot, hanem mint életem szerelmét!
- Furcsa amit érzek. Olyan... mintha a szívem nem tudna megférni a mellkasomban. És alig tudok lélegezni...
- Olyan, mintha nekem adtad volna a lelked másik felét, és nélkülem nem léteznél?
- Igen! Ho... – folytattam volna, ha nem foglal le túlságosan Jake szája, ami az enyémre tapadt.
Életemben elõször éreztem ezt az érzést, mégis mindvégig tudtam, hogy itt lappangott bennem, csak a megfelelő pillanatot várta a kitöréshez. És miután elöntötte mindenemet, az útját lángcsóvák jelezték. Boldog voltam. Hihetetlenül boldog, és örökre szerelmes...