Életem legszebb nyara 12. fejezet

Június 8.

Tessék Muse, folytatva lett. Nem hagyom abba :) Nyugi. :) Csak mostanában zűrös napjaim/heteim voltak... :/ Pl.: most is a halálomon vagyok, vagyis beteg vagyok, szóval...


- Mindent elpakoltál? - kérdezte meg Alice tőlem, már a kocsiban.

- Persze.

- Oké.

- Jasper, te fogsz csúszdázni? - kérdezte meg Alice

- Öö.. nem is tudom - habozott

- Ugyan, tökjó. Ugye, Bella? - fordult hátra, miközben 200-al repesztettünk.

- Igen - helyeseltem

- Ugyan már Jazz, mitől félsz? - mosolygott Edward

- Én semmitől. Jó, rendben fogok. -sóhajtott fel.

- Szuper. - sikkantott föl Alice - Meddig maradjunk, Bella?

- Nekem teljesen mindegy. - mondtam, majd ráhajtottam a fejem Edward vállára. Egyik kezével elkezdte simogatni a hajamat.

- Olyan jó illatod van - suttogta a fülembe, mire én megborzongtam és még közelebb bújtam hozzá. Nem is vettem észre, hogy meg állt a kocsi, addig mig meg nem hallottam Alice hangját.

- Kiszállás! - mondta csilingelve

- Hogy-hogy? Mi van? Már meg is érkeztünk? - kérdeztem

- Persze - vigyorgott rám Alice

- De hát, még 5 perce sem vagyunk a kocsiban - mondtam

- Ó, dehogynem. Csak elaludt a kisasszony. - kacagott fel

- Tényleg? - fordultam Edward felé.

- Igen - vigyorgott

- Ja, úgy már más. - szálltam ki a kocsiból

- Előre megyek, és megveszem a jegyeket. - mondta, majd eltáncolt az ajtóig, és bement. Jasper pedig kiszedte a csomagokat. Pár szatyrot odadobott Edwardnak is, aki könnyen elkapta azokat. Pár perccel később Alice visszajött.

- Itt vannak a karszalagok. Vegyétek föl ezeket. - mondta, majd átnyújtotta mindenkinek a sajátját. - Most pedig elrabolom Bellát - kacsintott Edwardra, majd karon ragadott, és elhúzott az öltöző fele. - Tessék - adta oda a fürdőruhámat. - Vedd föl, addig én is elmegyek átöltözni. - mondta, azzal bement egy öltözőfülkébe. Én is elindultam egy szabadba. Vajon készen lehet-e már Alice? Tuti... Ők 2 másodperc alatt felöltöznek. Mikor végeztem, és kinyitottam az ajtót, Alice-szel találtam szembe magam. - Végre. - mondta

- Bocs, de nekem nem megy olyan gyorsan, mint neked...

- Nem baj. Gyere! - fogta meg a kezem és a medencék felé kezdett el húzni, vagyis oda, ahol Edward és Jasper várt minket. Mikor megláttak minket, elindultak felénk. Edward megfogta a kezem, és magához húzott.

- Hova menjünk? - kérdezte

- Nekem mindegy. - mondtam

- Mi elmegyünk csúszdázni. - kacsintott ránk Alice. Felkacagtam.

- Nagyon fel van pörögve - vigyorogtam

- Igen. Nem tudom mikor voltunk utoljára akvaparkban. Vagyis ilyen létesítmény szerűbe. Talán 1980 tájékán... - meredt a semmibe

- Huh, azóta sokat változott. Hmm... tudom, hova menjünk. Élvezni fogod. - vigyorogtam, majd megcéloztam a jakuzzit. Szerencsénkre senki sem volt benne, és éppen ment. A tempót, sietősebbre vettem, és megcsúsztam a vizes csempén, de szerencsére Edward elkapott.

- Kösz - motyogtam, mikor talpra állított

- Lassabban, ha lehet... - mondta, majd beszálltunk a kör alakú medencébe, ami kellemesen meleg volt. Éppen akkor indult el a bugyborékolás amikor beszálltunk.

- Na milyen? - vigyorogtam rá

- Érdekes, de jó - mondta, miközben megjelent arcán a kedvenc mosolyom. Ráhajtottam a fejem a vállára, ő pedig átkarolt. Pár perc múlva megszólalt. - Nézd! - mondta, majd a trambulin felé mutatott. Odanéztem. Épp Alice készült ugrani. Elrugaszkodott, és egy gyönyörű fejessel beugrott a vízbe.

- Ezt még a profik is megirigyelhetik - kacagtam föl, miközben megcsóváltam a fejem.

- Lehet - nevetett föl ő is. Mikor a nevetésünk abbamaradt az ölébe húzott és elkezdte csókolgatni a nyakamat, majd rátért az arcomra, onnan pedig a számra. Kezeivel a derekamat kezdte el simogatni. Megsimogattam az arcát, és közelebb akartam húzni, de megszakitotta a csókot. - Sajnálom. Nem nagyon tudom türtőztetni magam - mondta

- Semmi baj, nem is kell - pirultam el

- Nah, de Bella - ráncolta össze a szemöldökét.

- Jójó, tudom. Értettem - sóhajtottam, majd észrevettem valamit. - Jé, most nem is vagy hideg - ámuldoztam

- Tudom - vont vállat - A meleg viz teszi - mondta és meölelt - Nem vagy éhes? - kérdezte

- Egy picit. - válaszoltam

- Akkor gyere, veszünk neked valamit, vagyis előtte inkább törölközz meg, mert meg fogsz fázni - mondta és már húzott is ki a vízből

- Rendben - megtörölköztünk, majd elindultunk a kis önkiszolgáló étteremhez.

- Mit kérsz?

- Öö.. valami tésztafélét

- Hm... Van bolonyai meg... - mondta, de én közbevágtam

- Az tökéletes lesz!

- Ülj le addig, majd én odaviszem - mondta, majd egy puszit nyomott a homlokomra. Szemeimmel üres asztalt kerestem. Találtam is egyet a sarokban. Elindultam felé. Egyszerre értem oda Alice-szel.

- Szia, tudtam, hogy ide fogsz majd ülni! - vigyorgott

- Vajon miért? - nevettem fel

- Hát nem is tudom - kuncogott, majd leült egy székre.

- Jazz is jön? - kérdeztem

- Igen, csak kiszellőzteti a fejét

- Túl sok az ember? - suttogtam

- Nem az a gond... Hanem az, hogy a vízben felerősödnek az illatok...

- Ó, értem. - Akkor Edward miket él most át? Hisz olyan közel voltunk egymáshoz... - Apropó jó volt a fejesed! - dicsértem meg

- Köszi - mosolyodott el. - De kár, hogy nem láttad azt, amikor Jazz csúszdázott. Olyan gyorsan csúszott, hogy mikor leért, lecsúszott a gatyája - kacagott fel

- Vicces lehetett. - mondtam

- Tuti - mondta Edwara hátam mögül, majd letette elém a tálcát.

- Köszi - mondtam, majd felvettem a villát, és felcsavartam rá a bolonyait.

- Igazán nincs mit. - mondta és leült a mellettem levő székre. Egy fiú banda vonult el az asztalunk mellett, és odafütyültek. Edward mellkasából egy morgás tört elő. Alice rám nézett, és kitört belőle a nevetés.

- Mi történt? - kérdezte meg Jazz, és leült az utolsó székre

- Semmi-semmi... - legyintett Alice

- Akkor jó. Bella, jó az, amit eszel?

- Aha - válaszoltam

- Pedig bűzlik - húzta el a száját, mire én felnevettem

- Csak neked... - vigyorogtam. Mig ettem, a többiek csöndben voltak, és mikor végeztem egyszerre zengték, hogy:

- Egészségedre!

- Köszönöm. - mondtam, Alice elvette a tálcát, és visszavitte.

- Olyan mókás csúszdázni - mondta Jasper - Nem jöttök? - kérdezte

- De - lelkesedtem

- Nem - mondta Edward

- Miért nem? - néztem mézarany szemeibe

- Mert evés után nem szabad csúszdázni - vigyorgott

- Remek. Akkor mit csináljunk? - kérdeztem

- Hát, míg leülepszik benned az étel visszamehetnénk abba a meleg vizbe, amibe voltunk. Megfelel?

- Persze. - mondtam és elindultunk az említett medence felé. Mikor beszálltunk, és leültünk Edward a semmibe kezdett bámulni.

- Mi a baj?

- Semmi - erőltetett egy mosolyt az arcára

- De látom, hogy van valami

- De tényleg nincs. - mondta, majd az ölébe húzott és megcsókolt

- Szeretlek mindennél, és mindenkinél jobban - mondtam két csók között

- Nekem te vagy a mindenem - suttogta a fülembe...



Sajnálom, hogy megint sokat kellett rá várnotok :$ Remélem tetszik ez a rész nektek :) Nem tudom milyen, mert nem olvastam át. Egész nap írtam, mivel beteg voltam, és egyszer írtam 10percet, akkor vissza pihenni... és igy ment végig... Azért remélem tetszik :)