Full Moon 13. rész

Meleg helyzet

Sajnálom, hogy csak most van friss... Alul leírtam, hogy miért késtem ennyit :$
És azt is sajnálom, hogy ez egy rövidebb fejezet lett... Csak ma is... áhh... kiborultam valami miatt, és... Jó-jó, tudom most azt feltételezitek rólam, hogy csak kitalálom, h húzzam az időt (Sajnálom, ha nem igy van, csak felhúzták az agyamat... Tényleg sajnálom, ha nemigyvan)
Ezt a fejezetet Briginek ajánlom :) Jah és egy 16-os karika nem ártana xD


- Hát ez meg? - mondta az orra alatt Edward, majd a mellkasából egy morgás tört föl.

- Próbálok mindenkit bevonni a pajzsom alá. Legfőképpen a fiúkat. - vágtam rá azonnal - Esme és Carlisle hol van? -kérdeztem, mert ha itthon lennének, az az átkozott nőszemély már rég benn lenne a lakásba.

- Elmentek vadászni - válaszolta - Jane? -fordult hátra

- Tessék, Edward? - kérdezte - Ki ez? A haja.. .olyan.... - nem tudta befejezni a mondatot, mert Edward közbevágott.

- Azt nem tudjuk, csak beállított egyszer szó nélkül. A képessége eléggé meghökkentő. A férfiak úgy látják őt, mint álmaik nője. Persze, csak ha akarja. Ezzel a képességgel, könnyedén a férfiakat az ujja köré csavarja. Emiatt bármit meg tesznek neki, mert csak egy szavába kerül. - világosította fel Jane-t, szerelmem.

- Áhh... - torzult el Jane arca - Ha kell, akkor használhatom a képességemet? - kérdezte - Én sem szeretem annyira... Gondolom ti sem, de néha azért, vagyis ilyenkor azért jól jön... - vont vállat

- Igen-igen. Használd nyugodtan, habár Bella meg tud minket védeni, de ha véletlen kicsúszik valami a kezünk közül, akkor nyugodtan szabadjára engedheted képességed.

- Na, gyertek. Ezen is túl kell esni. - mondta Edward és már nyitotta volna ki a kocsit, hogyha én nem szólok közbe.

- Ne! - vágtam rá azonnal - Egy pillanat! - mondtam, majd feltartottam a mutatóujjamat és koncentráltam. A pajzsomat kilöktem, és kiterjesztettem.

- Szép volt! - dicsért meg Edward

- Én, még soha nem voltam, ilyen pajzs alatt.... - ámuldozott Jane

- Most már vagy! - vigyorogtam rá. Most már biztonságban vagyunk. Szerintem kiszállhatunk. - mondtam, majd mintha ez egy parancs lett volna, vagy végszó, mindenki egyszerre szállt ki a maga kocsijából.

- Sziasztok! -köszönt nekünk, de az arcáról el tűnt a vidámság.

- Miért jöttél vissza. Nem látunk szívesen! -morgott Rose

- Ó, csak eljöttem meglátogatni azt a szőkét. - mutatott Jasperre.

- Ő nem a tied! - mondta idegesen Alice, és minden szót, jó, erőteljesen megnyomott.

- Komolyan? - nevetett föl keserűen, majd megpróbálta használni a képességét, de nem tudta. Az arca eltorzul - Hogy? Hogyan? - nézett végig rajtunk, majd a szeme megállapodott rajtam. - Te! -ordította, és már indult is felém. Én készen álltam a harcra, de mielőtt még hozzám érhetett volna, összerogyott a földön, és felüvöltött fájdalmában. Hátrapillantottam Jane-re, aki elégedetten mosolygott.

- Most mit csináljunk vele? Megöljük? -kérdezte meg Jacob

- Nem tudom. - mondta egy emberként mindenki.

- Ha lehetne rajta egy agymosást végezni, akkor nem kellene... - mondtam

- De nincsen agymosó. Én nem tudom megcsinálni. Én csak meg tudok mutatni embereknek dolgokat. Edward te? - fordult apjához Nessie

- Én sem... Mert már próbáltam... - mondta

- Tudom, hogy szereted ezt csinálni, és velünk nem szabad.. Illetve nem lehet - vigyorgott Emmett - Szóval itt a lehetőség Jake - ennyi kellett csak neki is. Megrázkódott, és egy farkas állt a Jacob helyén.

- Egy elég lesz... - mondta Jazz, majd odaügetett a fájdalomtól ordító Mirjamhoz, és beleharapott a nő karjába. Hátranéztem Jane-re, mire ő abbahagyta a képessége használatát. De Mirjam igy is szenvedett...

- Hát ő sem fogja tovább rontani a Forksi levegőt - borzongott meg Alice. Edward tartása hirtelen merev lett.

- Úristen. Nem is csináltunk annyira rosszat... - kezdett bele Jane

- Ezt, hogy érted Törpilla? - röhögött fel Emmett

- Ne, Törpilláz le, mert ez marha komoly. - mondta, miközben csúnyán nézett Emmettre - Vagyis Volturi ügy. - préselte össze az ajkát egy vonallá

- A Volturié? - fordult mindenki Jane felé

- Igen - bólogatott - Most, hogy így hátulról is látom, beugrott valami...

- Mi ugrott be? - kérdeztem

- Az, hogy én ismerem. Vagyis ismertem. Sokat hallottam róla, de mindig csak hátulról láttam. Előről most először. - kezdett bele - Szóval ez még akkor történt amikor a Volturival voltam. Egyszer kivételesen nekem jutott az a feladat, hogy embereket gyűjtsek... És mikor visszaértem, benyitottam, hogy hozhatom-e be őket. Ő - mutatott az immár holtan fekvő Mirjamra - épp Caiussal beszélgetett. Ekkor láttam először. És ekkor is csak a hátát. Miután elfogyasztottuk az embereket megkérdeztem a többiektől, hogy ki is volt, és hogy miért jött. Elmondták, hogy a képességét használva könnyen meg tudta ölni a vámpírokat. Aro még azt is mondta, hogy neki a férfiak csak egy éjszakára kellett. Utána, pedig megölte őket. Vagy 20 vámpírt elpusztított így. - megborzongtam. Edward ezt látván közelebb lépett hozzám, és átkarolta a derekamat

- És a Volturi csak úgy elengedte? - hüledezett Edward

- Nem - ráztam meg a fejét az apró Jane - Volt egy feltétel. Habár tudtuk, hogy nem tudja ezt betartani - hajtotta le a fejét

- És mi volt az? - kérdezte meg Nessie

- Az, hogy ne használja többé a képességét.

- De ez... Tudtátok, hogy nem fogja betartani. Akkor legalább miért nem küldtetek utána valakit? - érdeklődött Alice

- Mi utánaküldök Sam-et. De nem jött vissza. Valószínűleg rajta is használta a képességét. Szegény Sam - sóhajtott egyet Jane - Szóval a Volturi előbb vagy utóbb úgy is megölte volna...

- Nem semmi ez a háttértörténet. - borzongtam meg újra

- És ő Jaspert akarta! - mondta egy kicsit élesebben a kelleténél Alice, majd odament és átölelte szerelmét.

- Tényleg nem semmi... De legalább nem öltünk hiába... - mondta Edward, majd megfogta a kezem. - Bellával felmegyünk a szobánkba.

- Fúj, hogy tehetett ilyet? Utálom azt a nőt. - mondtam, mikor beértünk a szobánkba.

- Én is elhiheted. - modnta, miközben közelebb lépett hozzám Edward

- De egy éjszaka után megölte őket... - néztem ki az ablakon. Sok ártatlan vámpír halála szárad a lelkén. Milyen ocsmány dolog...

- Nem beszélhetnénk valami kellemesebb, jobb dologról? - simította meg az arcom

- Például? - kérdeztem vissza

- Egy nőről, akit a világon mindenkinél és mindennél jobban szeretek - mondta, majd ajkai az enyémet keresték

- És ki az? - mondtam két csók között

- Te - lehelte, majd keze a pólóm alá csúszott. Én pedig beletúrtam kócos hajába, és úgy húztam közelebb magamhoz. Edward hátrálni kezdett, majd mikor elérte az ágy szélét, ledöntöttem az ágyra, amire mind a ketten felnevettünk. - Szeretlek - suttogta

- Én is. - mondtam, majd elkezdtem kigombolni a az ingét. Nem akartam még egy ingét szétszakítani, mert eddig több száz ment el ezért a kukába... Miután kigomboltam és levettem róla az inget, végigsimítottam tökéletes felső testén, majd kezem az öve felé indult. Kicsatolta azt, és levette róla a gatyád. Most már csak én voltam teljes öltözékben. Habár pár másodperc múlva Edward letépett rólam mindent.. Fehérneműtől kezdve a pólómig. - Nah ennyit arról, hogy én vigyáztam a cuccaidra - nevettem föl két csók között.

- Bocs - lihegte, majd ajka újra a számon volt. Levetette az alsógatyáját, és hátradöntött az ágyon. Nemsokkal később cselekedett. Egyszerre mozogtunk. Mindegyikőnk egyszerre ment el egy nyögés kíséretében. Habár mindegyikünk figyelt arra, hogy ne legyünk túl hangosak, de nem nagyon sikerült. Kábultam dőltem Edwardra. - Szeretlek - mondta

- Én is. - mondtam, majd apró csókokkal kényeztettem szerelmemet. Reggelig így maradtunk, mert elesztünk egymás tekintetébe...



Suliba szinte mindenki kedvetlenül ment, kivéve mi, mert mi elfelejtettük magunkkal a tegnap délutáni eseményt valamivel.

- A francba! El kellett volna mennem vadászni... - csapott a fejére Jane

- Ki fogod birni - nyugtattam

- Remélem - feszengett a hátsó ülésen

Megérkeztünk a sulihoz. Nem tudom, de valamiért rossz előérzetem támadt, mikor megláttam Jasont a kocsijának támaszkodva. Leparkoltunk a szokásos helyünkre. Alice-ék még nem értek ide, mert ők még nem indultak el akkor, amikor mi eljöttünk. Kiszálltunk a kocsiból. Jason mosolyogva közeledett felénk.

- Sziasztok - mondta vidáman, majd odament és megölelte Jane-t

- Nah de ez már tolakodás - suttogtam, hogy csak mi halljuk meg. Ezután gyorsan történt minden. Jane torkából egy hangos morgás tört elő. Látszott, hogy alig tudott uralkodni magán.

- Ne! - kiáltottam föl...



Tényleg sajnálom, hogy ilyen rövid lett, de itt izgalmas, meg mennem kell lefeküdni... Szóval ma tényleg akartam frisset, és sajna csak ilyenre futotta. De ígérem igyekszem sietni a következővel. :) Bocsánat 1000x


Amiért sokáig késtem:
1. lefoglalt a szerepjáték XXD (bocsi)
2. sok doga volt
3. vendégeink voltak
4.temetésen voltam
5.nem engedtek géphez...