Életem legszebb nyara 10. fejezet

Június 7

A csomagokat betettük a Volvo csomagtartójába. Jasper beült a volán mögé, Alice az anyósülésen foglalt helyet, Edwarddal pedig, hátra ültünk.

- Na, hogy tetszett? - kérdezte meg Jasper, miután életre keltette a kocsi motorját.

- Hm.. Jó volt. - néztem föl mosolyogva Edward-ra.

- És neked milyen volt? - kérdezte meg bátyját Alice

- Nekem? Csodás. - válaszolt, majd adott egy puszit a fejem búbjára

- És nektek? - kérdeztem vissza

- Ó, hát nekünk is nagyon jó volt. Főleg, hogy Edward nagyrészt veled volt, a te szobádban, szóval Jazz, olyankor a tőled és Edward-tól felhalmozódott érzelmeket kitudta fejezni. - kuncogott fel Alice

- Ó... - többet nem tudtam mondani, zavaromba lehajtottam a fejem, és éreztem, ahogy a vér az arcomba szökik, ahogy szétterjed, és ahogy az egész arcom rákvörös lesz. Edward ezt látva hangosan felnevetett.

- Mi az? - kérdezte meg Alice

- Semmi, semmi! - legyintett Edward, majd közelebb húzott magához. Fejemet a vállára hajtottam. Becsuktam a szememet, hogy élvezzem a közelségét, és az édes illatát. Ezt az idilli csendet, Alice törte meg.

- Bella! Telefon! - mondta, majd két másodpercre rá megszólalt a telefonom.

- Tessék? - szóltam bele. Nem is néztem meg, hogy ki hiv, csak fölvettem...

- Szia Bells! Csak annyit szeretnék mondani, vagy kérdezni, hogy haza tudnál jönni? - kérdezte meg Charlie a vonal másik végén

- Szia Apu! Miért menjek haza?

- Hát, mert itt van Billy mag Jacob. És Jake látni szeretne...

- Óh. Sajnálom, de most Edward-ékkal szeretnék lenni...

- Akkor hozd el Edward-ot, meg Alice-t... Úgy is rég beszélgettem Alice-szel... - Edward felmordult mellettem.

- Apu, szerintem ez nem a legjobb ötlet...

- Már miért ne lenne jó ötlet?

- Mert elfelejtetted, hogy Billy nem szereti a Culleneket.... - mutattam rá az igazságra

- Jól van, igazad van, de azóta eltelt egy pár hónap... Azóta megváltozhatott a véleménye

- Apu! Hidd el, hogy nem változott meg. Szóval, most nem tudok átmenni. Lehet, hogy még itt is alszom...

- De Bella... - kezdte volna, de makacsul a szavába vágtam.

- Alice tervezett holanpra meg estére valamit... - mondtam kifogásképpen. Az emlitett hátrafordult, és kérdőn felhúzta a szemöldökét. Közben odaértünk a házhoz. Jasper leállitotta a motort, de még senki sem szállt ki.

- Jó, hát akkor maradj... De Alice-szel aludj! - e mondat hallatára mind a hárman hangos nevetésben törtek ki. - Hol vagy? - kérdezte meg

- A kocsiban. - válaszoltam

- Még mindig? Én már rég haza értem...

- Tudom. Vagyis gondoltam. De mi még beszélgettünk a reptéren egy kicsit.

- Értem. Jake üdvözöl, no meg Billy is.

- Köszönöm. Én is üdvözlöm őket. És mondd, meg nekik, hogy sajnálom, majd máskor.

- Oké. És tényleg Alice-szel aludj! Szia Bells!

- De mi úgyse... - mondtam de már letette. - Szia! - dünnyögtem. Alice újra hátra fordult.

- Mit akarok én csinálni ma este meg holnap? Mit terveztem? - vigyorgott

- Fogalmam sincs... Csak kitaláltam egy ürügyet. Ugye nem baj, hogy azt mondtam, hogy itt akarok maradni? - néztem fel félénken hol Edward-ra, hol Alice-re.

- Dehogyis! Én személy szerint kimondottan, nagyon örülök neki, hogy itt vagy! - mosolygott Alice

- Hát még én! - mosolyodott el féloldalasan életem szerelmes. Viszonoztam ellenállhatatlan mosolyát, közben újra elpirultam. Edward nevetett egyet, mahd megpuszilta a homlokomat. - Na, gyere! - fogta meg a kezem, majd kihúzott a kocsiból.

- Bella! - szólított meg Jazz

- Igen?

- Alice-szel, ha lehet ne aludj. Kérlek! - nézett rám bociszemekkel.

- Nem állt szándékomba! - nevettem föl -Úgyse csinálnánk semmi olyat, mint amire Charlie gondol... Szóval... - haraptam bele az alsó ajkamba, miközben elpirultam. Kinyitódott a Cullen ház ajtaja, és Emmett jött ki nagy öles léptekkel.

- Nocsak megjöttetek? - kérdezte, majd egy elvigyorodott - Milyen volt? Mit csináltatok Bellával, hogy olyan piros, mint egy vadalma? - nevetett föl

- Kösz Emmett... - mondtam, majd még jobban elpirultam. Emmett még jobban elkezdett nevetni...

- Emmett! - szólt rá Edward

- Mi van, öcskös? Nem válthatók pár szót Bellával? Azért ennyire ne legyél féltékeny... - kacagott föl. Edward nem felelt rá. Pár másodperc után odahajolt a fülemhez és belesúgta:

- Menjünk be! - én csak biccentettem egyet

- Amúgy szia Bella! - szólt utánunk

- Szia Emmett! - mondtuk egyszerre Edward-dal, unott hangulatba.

- No csak, Két Bella lett hirtelen? - röhögött fel Emmett. Úgy látszik Jasper-re is átragadt a jókedve, mert ő is vele nevetett... Hallottam valamit. Olyan volt, mintha Alice hozzávágott volna valamit Emmett-hez. Halkan felkuncogtam. Edward kinyitotta előttem az ajtót egy kézzel, mivel a másikkal a derekamat fogta. Mindenki a nappaliban beszélgetett, majd mikor megláttak miket, azonnal fölálltak, és oda jöttek hozzánk.

- Sziasztok! - köszöntem

- Szia Bella! Szia Edward! - köszöntek egy emberként

- Örülök, hogy újra itt vagy. - mondta Carlisle

- Én is örülök, hogy újra itt lehetek. - válaszoltam

- Hogy éreztétek magatokat? - kérdezte meg, majd mindegyikünket megölelt.

- Nagyszerű volt. - válaszoltam

- Na, annak nagyon örülök. - mosolyodott el. - Bella, nem vagy éhes? MErt, ha igen, akkor össze dobhatok neked valamit...

- Nem, köszönöm. Nem vagyok éhes.

- Rendben, de szólj, ha éhes lennél.

- Szólok. - mosolyodtam el. Az álmosság ólomsúlyként tört rám. Éreztem, hogy egy kicsit megszédülök és hátrafelé dőlök, de szerencsére hátra tudtam lépni és igy nem pottyantam a fenekemre. No, meg persze Edward karja is vasbilincsként fonódott a derekamra.

- Most hagyjátok Bellát. Eléggé fáradt. Alig áll a lábán. Felviszem. - mondta a többieknek Edward. Felkapott az ölébe, és felvitt a szobájába. Óvatosan letett a kanapéra, lehúzta a cipőmet, majd mellém feküdt. - Aludj báránykám. - simogatta meg a homlokom, majd egy leheletnyi csókkal kényeztette ajkamat. Néha úgy éreztem magam, mint egy baba. Mintha Edward babája lennék.

- Néha úgy érzem, hogy egy baba vagyok. A te babád. - mondtam csukott szemekkel

- Igen, te az én babám, életem vagy. Szeretlek. Mindennél jobban.

- Én is szeretlek. Téged szeretlek a legjobban a világon. - mondtam még mindig csukott szemekkel. Meglepődtem, mikor Edward egy újabb csókkal ajándékozott meg. Nem számítottam rá, de jól esett. Edward kajaiban már majdnem elaludtam, mikor hallottam, hogy nyitódik ki az ajtó.

- Meg van a holnapi program! - sikkantott fel örömében Alice. Mikor meglátta, hogy alig tudom nyitva tartani már a szemem, bocsánatot kért, majd odament Edward mellé, és váltottak pár szót, amit természetesen én nem értettem. A nekem hangtalan beszélgetés után, kiment a szobából. Ez volt az utolsó dolog, amire emlékszem, mert ezután az öntudatlanságba csöppentem.



Nah itt volna^^ Remélem tetszik. És kaptam, egy mail-t, hogy majd az Eclipse-szel fogják hozni a könyvet, szóval lesz időm mgé irni, szóval ezen a héten lesz még fejezet. Minimum kettő. Hozzászóásokat irjatok, hogy hogy tetszett ez a rész. Tudom, hogy rövidek ezek, de ebből sok fejezet lesz. Nézzétek csak meg. Június 7. 7 napot irtam le eddig 10 fejezetbe...szóval ne búslakodjatok. Összesen sok lesz ^^