Full Moon 11 rész

A bosszú



Majdnem elkéstünk a suliból. Nem vittünk órát. Alice jött értünk, és mit ne mondjak, kicsapta a hisztit. Hogy mi mit képzelünk magunkról. Suli van. Na és? Tettem föl magamba a kérdést. Szóval Alice elhozta nekünk a cuccunkat, és hárman elindultunk a suli fele. Futva. Mikor elértük a várost, próbáltunk olyan helyeken átsuhanni, ahol nem láthat meg minket valaki. Szerencsére sikerült elérnünk a sulihoz, feltűnés nélkül. Megláttuk a többieket, akik a kocsiknál beszélgettek. Odamentünk hát hozzájuk.

- Hát ti meg mit csináltatok? - füttyentett egyet Emmett

- Semmit.

- Ó, igen? Akkor miért késtétek le majdnem a sulit? - húzta föl az egyik szemöldökét

- Ja, hát...nem vittünk órát - volntam meg a vállam

- Aha persze... - vigyorgott Emmett

- Higgy nekik! - bökte oldalba őt Rose

- Jó, tudom, hogy igazat mondanak. Csak jó őket szívatni. - Emett felröhögött, mire mi felmordultunk.

- Emmett, légyszi! - mondtuk egyszerre, amin elnevettük magunkat.

- Jól van, nevessetek csak tovább! Mi elmegyünk. - mondta Emmett, majd hátat forditottak nekünk, és elindultak az épület felé. Épp itt az ideje visszaszólni.

- Elmentek? A suliba? Azért... Emmett. - kuncogtam föl. Emmett azonnal hátrafordult. A többiek mind hangos nevetésben törtek ki. Alice a vállamra borulva nevetett. Edward, Jake és Jasper a hasukat fogva nevettek. Rose csipőre tette a kezét, de ő is vigyorgott.

- Nah ezt jól megkaptad - vihogott föl Nessie

- Nah idefigyelj Isabella Marie Cullen! - próbált meg fenyegetni Emmett

- Nah idefigyelj Emmett McCartney Cullen! Ugye milyen idegesítő tud lenni egy beszólás? Pedig ez csak egy volt... Képzeld el magadat... napi több száz... - már nyitotta ki volna a száját, de mielőtt kijött volna rajta valami, sarkon fordult és elment. Mi meg ott röhögtünk.

- Ez nagy volt. - vont a mellére Edward, miközben rázta a nevetés. - Tudtad, hogy még így nem állt ki senki ellene?

- Most már igen. - vigyorogtam

- Jó vagy. Adj egy pacsit - mondta Jazz, majd belecsaptam a tenyerébe. A halandók nézték és ki is hallgatták a lefolyt "csatát"

- Szép volt! - ujjongott Nessie

- Edward miért bámulnak minket? - suttogta Jake

- Hát eleve - nevetett fel - amit Emmett felhozott témának. És ilyen nyíltan, igaz utalásokkal is, de akkor is. Meg, amúgy is megszoktak miket bámulni... - vonta meg a vállát. - De most Emmett miatt figyeltek fel ránk.

- Aha.

- Tanultál mára? - kérdeztem meg Jake-től

- Annyira nem - vigyorgott

- Segítek neki! - szólt közbe sietősen Nessie

- Rendben - mosolyogtam. Majd egy fiú a hátunk mögül épp ránk nézett. Tegnapról emlékeztem rá, ő volt az, aki olyan dolgokat gondolt az ebédlőbe. Mikor megláttam rögtön átfogtam Edward derekát, majd ő is az enyémet, és szorosan magához húzott. Nem gondoltam volna, ami ezután jött.

- Hé! Segíteni nem ér! - tromfolt le minket. Keserűen felnevettünk.

- Ó, dehogynem - mutatta meg Edward a fényes és éles fogsorát. A fiú nyelt egyet, majd folytatta.

- Jason Megwayer vagyok! - nyújtotta ki a kezét felém.

- Örvendek. Bella Cu... - beleharaptam a számba - Swan vagyok. - elég érdekesen nézett rám. Gondolom azért mert " nem " tudtam a nevem. Majs sorba nyújtotta a kezét a többieknek.

- Alice Cullen.

- Jasper Hale.

- Jane Hale

- Jacob Black.

- Nessie Swam. - és Edwardot hagyta utoljára. Elég érdekes volt, pedig ott állt mellettem.

- Edward Cullen - mosolygott Edward. Láttam, hogy egy kicsit a kelleténél jobban szoritja meg a kezét. Majd nagyon halkan Jason egy aú-t mondott, miután Edward elengedte a kezét. Bent kellett tartanom a kitörni készülő nevetésemet, de azért a könyökömmel egy kicsit megböktem az oldalát, hogy ez nem volt szép. Jason fájdalmas arcot vágva, masszírozta a fájó kezét, majd fölnézett Edward-ra. A szemei villámokat szórtak Edward felé. És Edwardé is Jason felé. Közbe kell avatkoznom, de hogy? Kétségbeesetten kutattam a tekintetek után. De egy épp rám néző szempárba botlottam. Jasperébe. Kérlelően néztem rá, majd ő bólintott. Jason-hoz érintette az egyik ujját feltűnés nélkül, és nyugalmat kezdett el sugározni. Edward megdöbbenve nézett Jasper fele. Jason arca pedig hitetlenkedő volt. Gondolom, nem tudta, hogy honnan jön ez a nyugalom. A csengő hirtelen megszólalt.

- Ööö... Sziasztok! - mondta, majd futásnak eredt. Végre utat engedhettünk a nevetésünknek.

- Menni kellene, nem? - kérdezte Nessie

- Úgyis késni fog a tanár - vigyorgott Alice

- Hát ez a gyerek hülye! - röhögött Jacob. - Kár, hogy Emmett nem volt itt. - vigyorgott

- Edward! - szólítottam meg, majd a karomat a nyaka köré fontam

- Hm? - kérdezte vigyorogva

- Na gyertek! Menjünk átöltözni, hagyjuk itt őket egy kicsit. - mondta Alice, majd kezével terelte a többieket az ajtó felé. Edward felkuncogott mellettem.

- Mi az? - kérdeztem meg

- Nessie még mindig furcsállja, hogy turbékolunk. Mármint más gyerek ilyet nem lát 18 évesen - kuncogott.

- De hiszen mi még csak tizenévesek vagyunk - vigyorogtam - Szóval rátérek arra, amit először akartam mondani. Nem kell nekem itt hősködnöd! - böktem meg az ujjammal a mellkasát. - Tudom, hogy egy hős vagy, meg, hogy az én hősöm. De ne hősködj! - simitottam meg az arcát, de ő megfogta a kezemet, és a tenyerembe csókolt.

- Nem hősködöm! - mosolygott, majd arconcsókolt.

- És akkor mi volt az Jason-nel? - vontam fel a szemöldököm. - Szegény nem fog tudni irni.

- Bocsánat, eluralkodott rajtam a féltékenység. - sütötte le a szemét.

- De miért? Én csak a tied leszek örökkön-örökké. Nem kell féltékenynek lenned! - mondtam, majd megcsókoltam. Kezeim a haját túrták, és úgy húzták őt közelebb. A tanár lépteit meghallottam. Reflexszerűen váltunk el egymástól, majd rohantunk be az öltözőbe. A többiek már a tesiterembe voltak, szóval Edward bejött a női öltözőbe, gyorsan átvettük a ruháinkat, majd mielőtt bementünk volna a terembe, Edward még átrakta a ruháját a fiú öltözőbe. Épp, hogy a tanár előtt értünk be, és hogy nem vett minket észre. Hangosan kifújtuk a levegőt, habár nem fáradtunk el. Alice intett, hogy menjünk oda hozzájuk. Ők a terem sarkában ültek a matracokon.

- Na mizujs? - ültem le Alice-szel szembe. Edward a hátam mögé ült le, majd átfogta a derekamat és hátrahúzott. Szóval félig ültem félig feküdtem.

- Mindjárt megtudod. - mondta Alice, majd a mutatóujjával az ajtó felé mutatott, amin belépett a tanár. Belefújt a sípjába, amire mindenki elhallgatott.

- Gyerekek, sajnálom, hogy elkéstem, de családi gondok voltak otthon. Szóval most már ebben a - lenézett az órájára - 20 percben szabad foglalkozás.

- De jó - mondta Jasper

- Szóval mit csináljunk? - tette föl Nessie a kérdést.

- Ülünk a seggünkön. - mondta Jake kedvetlenül

- Mi a baj? - előzött meg a kérdéssel Edward.

- Ja, semmi... Csak unalmas.

- Kibirod. - vigyorgott rá Alice, majd mikor elforult Jake elkezdte utánozni, amin mindenki felnevetett. Majd kezdtem azt érezni, hogy minket néznek. De én háttal voltam, szóval nem láttam semmit.

- Én vagyok paranoiás vagy tényleg mindenki minket bámul? - kérdeztem meg valakitől

- Hát, a minket, az csak téged és Edward-ot jelent. - mondta Alice

- Hogy mi? - fordultunk meg egyszerre Edward-dal. Ekkor mindenki érdekesnek találta a plafont és a földet. Felszisszentünk..

- Edward nem tudod miért?

- Mindjárt megmondom, csak eddig kikapcsoltam. Szóval - lehunyta a szemeit, és koncentrált - Emmett! - szűrte ki a fogai között.

- Mi van Emmettel, mit csinált? - kíváncsiskodtam

- Csak azt, kicsi Bellám, hogy elhíresztelte, hogy egész este nem voltunk otthon, és hogy együtt voltunk testileg és lelkileg. Ez Emmett bosszúja - kezdtem begurulni, azon, amit Edward mondott.

- De miért mondott ilyet, amikor ez nem is igaz? - csúszott föl a hangom pár oktávot...

- Miért nem igaz? - húzta föl a szemöldökét Jacob. - Hoppá! Bocs!

- Szerintem vissza akar neked, nekünk vágni, amiért úgy lehordtad az előbb.

- Szép halála lesz. - vigyorogtam. A többiek felröhögtek.

- Hogy is tervezed? - kérdezte Jazz

- Még nem tudom - vontam vállat, majd kitalálom valahogy. Kicsengettek. A tanár elég furán nézett a kettősünkre. Vajon ő is tudja azt, ami nem igaz? Elmentünk átöltözni, majd elindultunk a következő óra fele. Matek. Pff. Még mindig nem szeretem... Habár most már mindent értek. Beléptünk a terembe, és minden szem ránk szegeződött. Míg végigmentünk a a padok között, a vámpírhallásomnak köszönhetően megértettem, hogy miről sutyorognak:

- Te ezek csinálták? Úristen. Helyes a pasi. De istenem a lány is milyen szép. De uh, egy lakásban élnek, testvérként kellene szeretniük egymást, erre mindegyik jár valakivel... Csak az a kicsi szőke nem. - suttogta egy lány, a padtársának. Jessica jutott róla az eszembe. Mikor odaértünk az asztalhoz, helyet foglaltunk Edward-dal

- Mit kapjon Emmett? - kérdeztem tőle vigyorogva

- Hát, nem tudom. De bemocskolja a kapcsolatunkat mások előtt. - dörmögött Edward.

- Hé, nyugi! - fogtam meg a kezét. Majd megszólalt a hangosbemondó.

- Kéretik Isabella Marie Swan-t és Edward Cullent az igazgatói irodába.

- Hoppá! -mondtuk egyszerre Edward-dal. Alice-ék hátrafordultak, kétségbeesetten. Felálltunk, és elindultunk az ajtó felé. Közben odahajoltam Alice-hez.

- Egy vámpir mindig talpraesett. - suttogtam a fülébe, mire éreztem, hogy egy kicsit megnyugodott. A tanár furcsán nézett ránk. Már ő is.

- Mit vétettek? - kérdezte meg Mrs. Smith.

- Hát maga még nem tudja? - hüledeztem. - Már mindenki tud mindent. - bosszankodtam.

- Lenne kedves beavatni a részletekbe, Miss Swam? Én nem tudok semmit... - halkan odamordultam Edwardnak, hogy Mrs. Cullen.

- Ömm... a részletekbe nem mennék bele, meg úgy semmibe sem. - majd válaszra sem méltatva otthagytuk a tanárt.

- Mrs. Cullen? - vigyorgott Edward már a folyóson

- Parancsol Mr. Cullen? - mentem bele a játékba.

- Mit kapjon Emmett? Mert már azért túl lőtt a célon.

- Majd kitaláljuk. - simítottam meg a karját, majd egy gyors csókot váltottunk. Edward bekopogott az ajtón.

- Jöjjenek! - hallottuk meg bentről az igazgató úr hangját. Edward kinyitotta az ajtót, majd besétáltunk. - Kérem foglaljanak helyet. - mutatott a két székre vele szemben. - Gondolom tudják miért vannak itt. - tette össze a két kezét, miközben magyarázott.

- Nem igazán. - válaszolt Edward.

- Nos, azt csicsergik a madarak, hogy önök tegnap este...khmm ne kelljen elmondanom. Tudom, hogy nem tartozik rám, de magukat örökbe fogadták. Tudom, hogy nem vér szerinti testvérek, de azért testvérek. Szóval nem tanácsos családon belül járni. Ide hívhattam volna az összes testvérüket, de mégsem tettem. Szóval amit maguk ketten műveltek ma éjjel tettek, meg sok tanár panaszkodik, hogy nem félik titkolni a kapcsolatukat. Ez nem iskolába való viselkedés! - emelte föl a hangját. - Maguk még olyan fiatalok! - fiatalok. Ezen a szón Edward-dal elkezdtünk nevetni.

- Mi vicceset mondtam? - durvult be az igazgató

- Semmit. - mondtam két nevetés között.

- Szóval Miss. Swam, önök még fiatalok. Hanyagolni kellene a khm.. - megint kitört belőlünk a nevetés

- Elnézést igazgató úr! - szólt közbe Edward - De nehezére esik, kimondani azt, hogy szex vagy szerelmeskedés vagy...

- Elég! - orditott - Hihetetlen! Ez a második napjuk ebben iskolában! - második? Nevettünk újra - Hogy maguk, milyen szemtelenek. Hívom a nevelő szüleiket, és kérem ide az ellenőrzőjüket. - előkerestük a táskánkból, majd odanyújtottuk Mr. Burk-nek. Ő kikapta a kezünkből, és kinyitotta először Edward-ét. elkezdett bele írni. Majd mikor végzett az övével, az enyémbe kezdte irni az igazgatói intőt. Mikor készen lett az enyémmel is, odaadta nekünk. - Jó kezdet, mondhatom! Csak azzal tudnak nálam javítani, ha év végén kitünők lesznek. Mással nem! És akkor még mindig úgy fogok magukra emlékezni, mint két szemtelen szerelmes testvér. Elmehetnek! Ne is lássam önöket! Menjenek már! - majd felálltunk a székről, és köszönés nélkül kirontottunk a helyiségből. Majd mikor hallótávolságon kivül került, elkezdtünk röhögni.

- Mit mondott volna, akkor, ha tudná, hogy van egy lányunk? - nevettem fel

- Nem tudom. Hjaj. Vicces nap a mai. Nem tudom, de én nem haragszom Emmett-re. Legalább kaptunk egy vicces napot. - vigyorgott.

- Én sem. De azért még meg fog bűnhődni. Elindultunk visszafele. Bekopogtunk, majd beléptünk a matekterembe.

- Halljuk, mit kaptak? - kérdezte szúrósan a tanár

- Most olvassam fel az igazgató intőt? - vigyorogtam

- Igazgatóit kaptak? Maguk meg nevetnek? De igen, olvassa. Előkerestem újra, az ellenőrzőmet, kinyitottam ott, ahol beírták a figyelmeztetőt, és elkezdtem olvasni.

Tisztelt szülők!

Gyereke szemtelen viselkedése miatt, nyilvános kapcsolatfelvállalásért és rossz hírükért ( tegnap esti szexuális együttlét miatt) igazgatói figyelmeztetésben részesítem. - miután elolvastam szódaszerűen robbant ki belőlem meg az egész osztályból a nevetés.

- Ó, szóval már értem, hogy miért nem akart belemenni a részletekbe. - csóválta meg a fejét Mrs. Smith

- Igazából, ezt Emmett találta ki, szóval nem igaz. De hát, nekünk úgyse hisz senki - vontam meg a vállam.

- Rendben. Én sem hiszem maguknak amúgy. A helyükre mehetnek. A tanár folytatta mondókáját, ahol mi megzavartuk. Minden órán fel kellett olvasnunk, hogy mit is kaptunk. Régen nem ilyen volt a tanítás.... Elérkezett a várva várt ebédszünet. Edward-dal elkezdtünk "rohanni" az ebédlő fele, de Alice megállított minket, hogy Emmett, és Rose hazamentek.

- Nagyon jó. - fújtam ki a levegőmet. A szünet alatt el kellett mondanunk pontosan, hogy mi is zajlott az igazgatói irodába. Ők is nagyot nevettek a fiatal és a második tanítási napukon ebben az iskolábanb szövegen. Alig lehetett őket leállítani. Elérkezett hát a bioszóra. Megírtuk a röpdogát, amit tegnap láttam a tanár fejében. Majd utána békát kezdtünk boncolni.

- Áúú - hallottam meg Jason hangját az első padsorból

- Történt valami Mr. Megwayer?

- Hát megvágtam az ujjamat. - a levegő megtelt a vér illatával. De már nem csábitott annyira, mint régen. Gyorsan eszméltem. Jane, szeme megváltozott.

- Tanárnő kivihetném Jane-t a friss levegőre? Rosszul lesz a vér illatára. És nézze meg milyen sápadt.

- Igen, tényleg sápadt. Jól érzi magát Miss Hale? - Jane megrázta a fejét

- Rendben, Miss Swam vigye ki! És az órára már ne jöjjenek vissza.

- Rendben. - mondtam, majd fogtam a táskát, odamentem Jane-hez, megfogtam a kezét, és kivezettem a teremből. Kimentünk az udvarra, és leültünk egy padra.

- Jól vagy? - kérdeztem meg tőle

- Igen, csak Jason vérének az illata nagyon finom. Nem éreztem még ilyet! Köszönöm, hogy kihoztál. Ha nem kapok észhez... - rettegett a következményeket. - Sajnálom!

- Nem történt semmi! - mosolyogtam rá

- Csöngessenek ki! - kérte

- Már csak pár perc lehet. - válaszoltam

- Rendben. - kb 7 perc után megszólalt a csengő. Ekkor felálltunk, és a kocsikhoz sétáltunk.

- Kivel jöttél?

- Nessie-ékkel.

- Oké. Remélem van még 2 hely Alice-éknél.

- Már miért ne lenne? - vigyorgott Jane

- Nem tudom. - majd megpillantottam a többieket, akik a kocsik felé tatrottak. Mikor megláttak minket, megszaporázták a lépteiket.

- Minden rendben? - kérdezték meg egyszerre.

- Igen, minden rendben, hála Bella Cullen-nek! - vigyorgott rám

- Tudod, milyne jó ezt a nevet hallani? - nevettem fel

- Meghiszem. - nevetett Nessie

- Jasper van még két hely a kocsitokba? - érdeklődött Edward.

- Persze, gyertek. - majd kinyitotta a kocsit. Edward-dal hátra ültünk, Jasper a volánhoz ült, Alice pedig az anyósülésre.

- Érdekes nap volt ez. - vigyorogtam rá

- Igen - mondta, majd két keze közé fogta az arcom, és megcsókolt, újra és újra, egyre szenvedélyesebben. Elfelejtkeztünk a külvilágról.

- Khhmmm... Khmm... - krákogott Jasper

- Ó, bocsi! - tűrtem a fülem mögé a kósza tincseket, majd összekulcsoltam a kezünket Edward-dal. Az utunk hazafele vezetett, ahol ma majd egy vicces történetet fognak megtudni. Habár Emmett-nek ez a történet nem igazén fog tetszeni...





Tessék itt a fejezet. Ez eléggé feldobott hangulatú lett. A szülinapom előtti napon, mindig fel vagyok dobódva, szóval szerintem ez egy vicces részre sikeredett. Hsz-eket kérek szépen! :)