vasárnap, október 11, 2009

Életem legszebb nyara 8 fejezet

Július 5-6

A tegnapi nap nagyon tetszett. Alice mesélt pár érdekes sztorit Emmettről. Jasper is mesélt magáról. Edward is. Én inkább hallgattam szép csendben. Mikor már kezdtem álmos lenni, Edward hazahozott. És, mint reggel elmondta, hogy útközben el is aludtam. Úgy látszik simán álomba tudok szenderülni Edward hátán, miközben fut. Hihetetlen, de még is igaz. Ma sajnos el kellett menniük vadászni, és ma nem is jönnek vissza, mivel messzebbre mennek. Ezt a hírt sajnálattal hallottam. Charlie pedig rosszat evett, ezért ment a hasa, szóval nem mentünk sehova. Egész nap a szobámba ültem, és tévéztem. Nagyon reménykedtem, hogy Edward-ék hamar visszajönnek. De már elmúlott este 10, és még sehol. Ezért inkább lefeküdtem aludni, hogy hamarabb legyen holnap, hogy hamarabb láthassam az arcát. Lekapcsoltam a villanyt és próbáltam elaludni, habár egyáltalán nem voltam álmos. Egy óra forgolódás után, kitaláltam, hogy írhatnék Edward-nak egy levelet, amiben leirnám, hogy "haragszom" rá. El is kezdtem hát írni...:

Edward,

Egész nap csak a szobámban ültem, mert Charlie rosszul volt... Egy életre meguntam a tévézést... De miért mentél el, ha tudtad, hogy ez lesz? Vagyis Alice láthatta nem? Most egy napig nem láthattam az arcodat, és nem is csókolhattalak. Ha visszajössz, akkor ki kell engesztelned, mert most haragszom rád!

Bella

Tudom, hogy nem sikerült valami nagyon, meg érthetetlen... Ilyen miatt nem szoktam haragudni rá. Sőt nem is haragszom rá. De azért ki kell engesztelnie! A cetlit a mellettem levő párnára raktam, ahova Edward szokott feküdni. Ott biztos megtalálja. Hihetetlen, de elálmosodtam. Mintha addig nem tudtam volna elaludni, míg meg nem írtam volna a levelet. Mintha ez meg lett volna irva. Mig ezen gondolkodtam, álomba szenderültem.

Reggel Edward és Alice hangját hallottam meg.

- Mikor kel már fel? - hallottam meg Edward hangját.

- 1perc - válaszolt neki Alice. Én meg gondoltam játszom egy kicsit velük. Így hát nem "keltem föl", csak hallgattam őket. Úgyse tudják, hogy most alszom-e vagy nem. Maximum Alice. De ő meg benne van az ilyesmi "játékokban". Ő az én legeslegjobb barátnőm.

- Letelt az egy perc. - morgolódott Edward.

- Tudom - kuncogott fel Alice

- Mit rejtegetsz te előlem? - bosszankodott

- Semmit semmit. - Alice hangja ártatlanul csengett. Elképzeltem az arcát. Vissza kellett fojtanom a kuncogásomat,

- Alice! - emelte föl a hangját szerelmem

- Csss! Felébreszted! Gondolom nem szeretnéd, hogyha veszekedésre ébredne föl?

- Nem - mondta halkan. Majd azt vettem észre, hogy odafekszik mellém, és átölel. Éreztem, hogy Alice az ágyam mellé térdel, és megsimítja az arcomat. Kinyitottam a szemem és rákacsintottam, majd lecsuktam a szemem.

- Alice, ne mondogasd már a szorzótáblát! - dünnyögte Edward

- Már miért ne? - slingelte. Edward felsóhajtott mellettem, majd elkezdte simogatni a hajam.

- Mikor kel föl Alice? - kérdezte meg Edward sokadjára.

- Hát, az nem rajtam múlik. - vihogott föl. - De én visszamegyek Jasper-hez. Sziasztok! - köszönt el

- Sziasztok? - kérdezte meg kíváncsian Edward. - Alice mit tudsz te, amit én nem?

- Semmit. - válaszolta azonnal Alice, majd hallottam, hogy kinyitódik az ajtó, majd becsukódik. Az arcomon egy vigyor terült el. Szerencsére Edward ezt nem látta.

- Jajj, kicsi Bellám mikor kelsz már föl? - suttogta a fülembe. Megfordultam, de tudtam, hogy ezzel akár le is lepleződhetek. - Sajnálom, hogy itt hagytalak. - simította meg az arcomat.

- Sajnálhatod is. - kuncogtam föl. - Sajnálhatod is! - suttogtam

- Hé! Te mindent hallottál? - vonta föl kérdően a szemöldökét.

- Azt nem tudom, hogy mindent-e. De körülbelül 10 perce vagyok ébren. - vigyorogtam rá

- Hihetetlen vagy! - nevetett fel keserűen. - De azt hiszem megkaptam a magamét.Most már tudom, hogy miért vigyorgott Alice... - mondta az utolsó mondatot inkább magának, mint nekem, de én meghallottam.

- Én leirtam, hogy ki kell engesztelned. - próbáltam egy nagyon sértődős képet vágni.

- Sajnálom. Én jöttem volna hamarabb is, csak Alice-ék távolabb vadásztak. - vágott egy roppant ártatlan képet. De én nem dőltem be.

- Aha, és Alice-ék nélkül nem tudtál volna eljönni?

- Megígértem nekik, hogy megvárom őket.

- És az ígéret az ígéret. - sóhajtottam föl

- Még mindig haragszol?

- Igen. Mondom, hogy ki kell engesztelned.

- Mivel is? - vigyorgott rám.

- Hát... - forgattam meg a szemeimet. Edward arca közeledett az enyémhez. De ennyivel még nem ússza meg. - Várj! - majd beszaladtam a fürdőszobába, de hallottam, hogy Edward dörmög magának valamit. Mikor becsuktam magam után az ajtót, kuncogtam egyet, majd elkezdtem levetni a pizsamámat, majd beálltam a zuhany alá. Letusoltam, majd hajat mostam. Mikor végeztem egy száraz törülközővel megtöröltem a hajamat, megfésültem, majd fogat mostam. Elfelejtettem magammal ruhát bevinni, ezért felvettem újra a pizsimet. De mikor kiléptem az ajtón, Edward nem volt ott. Az ágyon ki volt készítve nekem a mai ruhám. Odamentem hát, hogy felvegyem, de a tetején volt egy cetli amit Edward hagyott.

3...2...1...

- 3, 2, 1 ? - olvastam fel hangosan, mert nem értettem, de mikor az egyet kimondtam, valaki nekem vágódott, és az ágyra estünk. Szerencsére nem ütöttem meg magam. Még, jó, hogy ilyen puha az ágy. Én kerültem alulra, Edward volt fölül. Egyáltalán nem volt nehéz. Majd mikor lenyugodott a szívverésem, az ijedtség miatt, akkor neki, pont a kedvenc féloldalas mosolyát kellett megvillantania, amitől megint kétszeresével vert a szívem az átlagosnál. Még láttam, hogy elmosolyodik, mielőtt gyengéden megcsókolt, majd egyre szenvedélyesebben folytatta. Azt kívántam bár ne lenne vége ennek a csóknak. A kezemmel beletúrtam a hajába, majd próbáltam közelebb húzni magamhoz a fejét. De erre megdermedt.

- Neh - suttogtam - Épp most engesztelődök ki. - suttogtam. Edward felkuncogott, majd ajkait, újra az enyémre tapasztotta. Egész testemmel hozzásimultam. De szerintem átléptük az Edward által "meghúzott" határt. Így ő leállt, de a homlokát az enyémre tette, majd legörült rólam és felült az ágyon, majd az ölébe húzott.

- Nah kiengesztelődtél? - kérdezte mosolyogva, majd egy kósza tincset a fülem mögé tűrt.

- Igen - suttogtam, majd hozzábújtam. Úgy hiányzott.

- Hiányoztál. - suttogtam a nyakába

- Jajj, te is nekem, Kicsi Bella! - húzott szorosan magához, majd egy csókot nyomott a fejemre. - Olyan átkozottul jó az illatod!

- Erre most mondhatok egy köszönömöt? - nevettem fel.

- Persze! - nevetett föl ő is. Pár percig csak öleltük egymást. Bepótoltuk, a tegnapi elmaradásunkat.

- Holnap már megyünk el. - hoztam föl a témát.

- Tudom. Pedig egész jó itt. Senki sem zavar minket. Amúgy tudtad, hogy már kijelentkeztem a szobámból?

- Tényleg? Miért?

- Hát, mert szinte nem voltam ott. Körülbelül 5 percet voltam benne. Amúgy is nálad vagyok a legtöbbet, meg néha Jazz-éknél. Szóval minek nekem egy külön szoba?

- Semmiért. Holnap ugyanazzal a géppel megyünk?

- Igen. De számíts arra, hogy elvileg mi kimegyünk elétek a reptérre. - kuncogott.

- Rendben - nevettem föl - De, nem ér. Holnap se láthatlak sokat...

- Ugyan! Csak a repülőutat kell kibírnod nélkülem.

- Ígéred?

- Ígérem - mondta, majd megcsókolt. Aznap csak beszélgettünk, beszélgettünk összebújva...




Sajnálom, ha rövidre sikeredett, csak még ma meg akartam nektek irni. :) Légyszi írjátok le, hogy hogy tetszett. :) Köszi:)

4 megjegyzés:

Kinga írta...

Nagyon jó:)(Y)
Grat.!(:
Full Moon mikor lesz?:D

Rosalie14 írta...

Szia!
tetszik:)
várom a kövit:)
a Full Moon vól mikor lesz friss?:)

Angely írta...

Jaj, ez tök aranyos lett! Folytatást!

Ancsi írta...

ez is nagyon jó lett folytit hamar:D