vasárnap, október 04, 2009

A fejezetet tegnap már megírtam. Egy oka volt, hogy nem tegnap tettem fel. Hanem MA ebben az IDŐBEN. A történetben is lesz rá utalás. De ha nem találod meg, akkor a végén úgy is leírom! :) Ja, és ne légy kíváncsi, és ne görgesd le! xD Az úgy nem ér! xD De tényleg különleges a mai. Na nem rizsálok. Tessék olvasni! xD


Iskolapadban

Reggelig beszélgettünk, aztán mindenki ment a maga dolgára. Jane ott maradt a szobájába, pakolni, vagy nem tudom. Alice szervezkedett, mint szokott. Én rászántam magam arra, hogy megnézzem Alice miket vett nekem. Edward is követte a példám.

- Neked miket vett? - kérdezte tőlem Edward, miközben a táskájába nézte az iskolaszereket.

- Hát, most soroljam? - nevettem föl. Edward csak felkuncogott. Gondolom Alice mindig bevásárol ilyenkor. És neki ez nem volt újdonság. De nekem annál inkább. Már a suliba akartam lenni. Újra. A testemet elöntötte az izgalom és a vágy. Gondolataim visszatértek a jelenbe. Kinyitottam a táskát és az első pakk tartalmát elkezdtem sorolni - Szóval, van egy tolltartó ami ugyan olyan, mint a táska. Tollak, ceruzák, meg ilyen általános dolgok vannak itt. - majd elkezdtem kicipzároztam a másikat és belenéztem. - Füzetek és füzetek...

- Az átlagos dolgok. - vonta meg a vállát Edward - Én is ugyanezeket kaptam.

- Nah és melyik kocsival megyünk? És kit viszünk még el? - most csak ilyen felesleges kérdés jött a nyelvemre... Megbomlott az agyam. Hogy tudom én ennyire várni a sulit? Emberként nem szerettem. De mikor belegondolok, hogy mik történtek velem azon a helyen... Máris megváltozik a véleményem.

- Az új Volvóval persze - vigyorgott rám. Hmm nem tudom kit vigyünk még? Nessie és Jake és Jane? - húzta föl a szemöldökét.

- Jacob-éknak van külön kocsijuk, szóval...

- Marad Jane. - fejezte be a mondatot Edward

- Valami baj van? - kérdeztem meg

- Baj nincs. - mosolygott rám, majd közelebb jött és megfogta mind a két kezem. - Csak fura, hogy ő is a család tagja.

- Igen-igen. Szerintem nagyon helyes egy lány. Olyan mintha a húgom lenne. - Edward felkuncogott. - Min nevetsz? - kíváncsiskodtam.

- Hát, hogy ő téged meg a nővérednek képzel. És csak tudd, téged szeretett meg a legjobban. - simított végig az arcomon

- Tényleg? - egy vigyor terült szét az arcomon. - Ez most komoly?

- De még mennyire! - vigyorgott ő is

- Az jó. Mikor megyünk? - már tűkön ültem. Edward csak felnevetett.

- Nemsoká indulunk. -mondta, de én csak szomorúan sóhajtottam. - Hé! - cirógatta meg még egyszer az arcom. - Tudom, hogy neked ez mennyit jelent. - mondta, majd megölelt. Szorosan átkulcsoltam a kezem a nyaka mögött. - Nekem is sokat jelent. - suttogta a fülembe.

- Szeretlek - suttogtam

- Én is - majd megcsókolt, szenvedélyesen, majd még szenvedélyesebben... A kezem táncot járt Edward inge alatt, és tépte volna le róla a ruhadarabot, mikor eszembe jutott egy aprócska tény. 10 percbe nem fér bele... Hirtelen elszakadtam Edward szájától, és egy lépést hátraléptem.

- Most nem szabad... - ziháltam

- Tudom - lihegett ő is. Majd kopogtatást hallottunk.

- Bejöhetek? - kérdezte egy csilingelő hang az ajtó mögül.

- Gyere csak. - kuncogott Edward, majd rám nézett. Alice benyitott, majd oda fordult hozzánk. Elég érdekes képet vágott. Gondolom, látta, hogy megtörténik. Én is azt gondoltam, de nagy erőfeszítés árán mégiscsak "józanok" maradtunk.

- Alice, ugye nem fog sütni a nap? - kíváncsiskodtam

- Nem - mosolygott rám - Edward elmeséled neki az általános tudnivalókat? - fordult szerelmem felé Alice.

- Általános tudnivalókat? - értetlenkedtem

- Mindjárt elmagyarázom. Vagyis... - hagyta abba a mondatot. Ahelyett, hogy befejezte volna az mondatát, elkezdett vigyorogni.

- Bella, mennünk kellene! - a mondat hallatára felkaptam a táskám, és a másik másodpercben meg már rohantam a garázs felé, és beültem a Volvó anyósülésére. A következő másodpercben már Edward is a kocsiba ült. Már csak Jane-t vártuk. Nemsokára megjött ő is. Edward beindította a motort, kitolattunk a garázsból, majd mint egy rakéta elindultunk az iskola felé.

- Edward, elmondod akkor? - vigyorogtam rá

- Persze. Jane te is figyelj, mert rád is tartozik! - fordult hátra

- Rendben figyelek! Mondhatod. - mosolygott rá kedvesen Jane

- Oké. Szóval, Bella tudja, hogy mi hogy jöttünk mi annak idején a suliba.

- Igen. Úgy, hogy Alaszkából költöztetek ide egy pár éve és hogy egy család vagytok. Adoptáltak titeket, és, hogy Alice és Jasper meg Rose és Emmett együtt vannak. - soroltam el amit még Jessica mondott el anno.

- Igen. Most se lesz nagy változás. Szóval Jane kedvéért el mondom az egész történetet. Szóval Angliából költöztünk ide, egy hete. Esme és Carlisle adoptált mindenkit. És ugye Jane kivételével mindenki összeházasodott. De ezt ugye nem mondhatjuk. Meg azt se, hogy Nessie a lányunk. Szóval Bella és Nessie testvérek. Te, Jane Rosalie-nak és Jasper-nek vagy a tesója. Én Emmettnek és Alice-nek. Jacob egyke. De őt is örökbe fogadtuk. És igy egymásba szerettünk. Gondolom tudod a felállást. - vigyorgott hátra Edward. - Alice, Jasper, Nessie, Jake, Te, Bella és én 10.-esek leszünk. Emmett, Rosalie 11.-esek. Eddig világos? - jártatta a tekintetét köztem és Jane között.

- Igen. - mondtuk egyszerre.

- Jól van. Szabályok. Jane! Ellent kell állnod a vér illatának. Menni fog?

- Persze Edward. Bízz bennem jobban! Kérlek! Ha Alice látott volna ilyet, akkor most a kocsiba ülnék? - kérdezte egy kicsit ingerülten a legújabb vegetáriánusunk.

- Bocsánat. Szóval, hát, úgy ennyi. - Már közeledtünk a suli felé. Már csak 200 méter és megpillanthatom.

- A többiek is jönnek? - kérdezte meg Jane

- Igen, a hátunk mögött jönnek kocsival. - én már nem is figyeltem a beszélgetésre, csak vártam, hogy mikor pillanthatom meg. És igen! Látom! Megdöbbentem. Ránéztem Edward-ra. Neki is elkerekedtek a szemei. Behajtottunk a parkolóba. Az nem változott semmit. Csak annyit, hogy márkásabb kocsik parkoltak itt, mint régen. De mintha tegnap lettünk volna utoljára suliba, a régi helyünk szabad volt.

- Hihetetlen! - döbbentem le

- Ahogy mondod - helyeselt Edward. - kiszálltunk a kocsiból és megálltunk a sulival szemben. Közben a többiek is megérkeztek, és ők is odatömörültek hozzánk. Mindenki megbabonázva nézte az épületet. Kivéve Jane, aki nem értette, hogy miért döbbent le mindenki.

- Ez ez... -dadogtam

- Hihetetlen - fejezte be a mondatot Rosalie

- Mintha nem is a régi suli lenne. Hanem egy másik. - mondta Jasper

- Átépítették az egészet! - hajtottam le a fejem. Edward magához húzott, majd nyomott egy puszit a homlokomra.

- De attól még a hely ugyanaz. Nem kell ugyanúgy kinéznie. Átépíthetik. Attól még nekünk ez a hely, ugyanaz - próbált vigasztalni.

- Igaz. Köszönöm. Szeretlek. - suttogtam a fülébe majd megöleltem. Ekkor vettem észre, hogy a diákok a mi "kis" csapatunkat nézik.

- Mindenki minket néz - suttogtam a többieknek. Emmett felnevetett.

- Már megszokhattad volna Bella! - ütögette meg a vállamat

- Gyertek, menjünk - mondta Edward, majd megfogta a kezem és a mi vezetésünkkel elindult a kis csapat a Tanulmányi Iroda felé. Edward kinyitotta az ajtót, majd mind a 9en beléptünk. A helyiségbe minden szempár ránk szegeződött. Hasznos lenne tudni a gondolataikat, ezért elővettem Edward képességét.

- Te atya úr isten! Milyen gyönyörűek. Főleg az a bronzhajú. - gondolta az egyik 20-as éveiben járónő. Odasimultam Edwardhoz. Ő pedig rám vigyorodott. - Ja, azzal a lánnyal jár. Akkor nincs is esélyem... - az arcomon egy önelégült vigyor ült ki. - Habár mindegyik fiú nagyon jóképű. De a lányok. Ők is gyönyörűek. Hozzájuk képest én egy ronda lény vagyok.

- Értettem ám! - mondta gondolatban nekem Edward

- Jó napot. - köszönt Edward, majd odamentünk ahhoz a nőhöz. Hallottam, mikor annak a szíve kihagy egy ütemet.

- Jó n ...- megköszörülte a torkát, majd újra próbálkozott. - Jó napot. Miben segíthetek? - kérdezte meg

- Szeretnénk beiratkozni. - mondtam

- Rendben. - A nő végignézett a kis csoportunkon. Hallottam, hogy a fejébe számolgat. - Mind a 9en? - mutatott a többiekre

- Igen. Mindannyian.

- Rendben. - majd az asztaláról felvett egy köteg papírt és odanyújtotta Edwardnak. - Ezeket ki kellene tölteniük. A másikfajta lapot pedig a tanárokkal kell aláíratni.

- Ugyanannyi idősek? - kérdezte meg egy másik nő

- Nem. 2-en mennek 11.-be. 7-en pedig 10.-be. - mondtam

- Rendben. Itt van az órarendjük. - adta oda nekem az órarendeket

- Köszönöm.

- Végeztünk is? - kérdezte meg Edward. A nőnek megint elállt a lélegzete.

- Őöö... - nem - Kellenének nekem a nevek.

- Rendben. - bólintott - Ne szóljon közbe senki! - suttogott Edward, úgy, hogy az emberek ne hallják meg- Renesmee Carlie Swam, Isabella Marie Swam, Jacob Black,Rosalie Hale, Jasper Hale, Jane Hale, Alice Cullen, Emmett Cullen és Edward Cullen.

- Köszönöm. Végeztünk. A lapokat majd a nap végén hozzák vissza!

- Értettük! - mondta csilingelve Alice, majd elhagytuk a helyiséget.

- Az eredeti nevem mondtad? És mi van ha rájönnek? - fordultam kétségbeesetten Edwardhoz.

- Nyugi. Nessie-ék alapos munkát végeztek. Sajnálom, aki más nevet kapott. De csak így nem leplezősünk le. Vagyis milyen lenne például, ha azt mondanám, hogy Edward Cullen és Bella Cullen. Ez testvérnek hangzik. És akkor együtt vagyunk? Ezért Alice-cel kitaláltunk egy ilyet.

- Rendben - mondta Nessie

- Tessék! - adtam oda mindenkinek az órarendjét. Edward pedig a lapokat.

- És ne felejtsétek. Csak emberien. - vigyorodott el.

- Már ne haragudj öcskös, de ezt annak mondd, aki nem most jár huszadjára... - mondta Emmett idegesen.

- Csak nyugi. - mondta Jazz, majd rárakta a kezét Emmett vállára

- Tesi? - nevetett fel Alice, majd rám nézett. Éni s elnevettem magam, Edwarddal együtt.

- Ironikus. - mondtam két nevetés között.

- Nah, gyertek mert még elkésünk. - mondta Alice, majd elindultunk a tornaterem felé.

- Sziasztok! - mondtuk majdnem egyszerre Rose-éknak, akiknek matek lesz az első órájuk. Szerencsénkre a tornaterem ugyanott volt, mint régen. A tanár adott nekünk tornaruhát. Ezután különváltunk a fiúktól, majd mi lányok beléptünk az öltözőbe. Látni lehetett, hogy minden lány önbizalmát a porba tapostuk. Ez nagyon fura érzés volt.

Elkezdődött a tesi. Bemelegítő 10kör futás. Odakocogtunk a fiúkhoz, és egy csoportba tömörülve elkezdtünk futni, emberi tempóba. De így is leköröztük őket, mert már a harmadik körnél kipurcantak. A tanár is furcsán nézett ránk. Nem azért, mert hogy lekörözzük a többieket, hanem azért, mert látszott rajtunk, hogy nem fáradunk el. A bemelegitő futás után oda is hívott minket.

- Bízzátok csak rám - suttogta oda Alice nekünk.

- Igen Mr. Troy? - kérdezte meg csilingelve a mi Alice-ünk.

- Csak azt akartam megkérdezni, hogy mit sportoltok? Csak mert nagyon jó az állóképességetek.

- Hát, igazából semmit. Futni szoktunk. Tudja Angliába egy nagy kertes házba laktunk. Amellett pedig volt egy erdő, egy szép ösvénnyel. Azon mindig szoktunk futni.

- Értem. Nem akarnátok atlétikázni? - kérdezte meg tőlünk. Alice hátranézett érdekes arcot vágva. Mi meg el kezdtük rázni a fejünket.

- Nem hiszem. De azért köszönjük - mondta Alice, majd otthagytuk a tanárt.

- Ez nem baj, hogy...

- Nem. - Edward nem hagyta míg befejezem, majd rám mosolygott. Lesett, csak nem használtam ki.

- Eltompítottam a hangokat a fejembe, de az elmém nyitott? - kérdeztem meg tőle. Ő csak rám vigyorgott. Már közeledett a fejem az övéhez, mikor egy köhögést hallottunk.

- Elnézést Mr. Troy. - mondta Edward, majd elkocogott, de közbe hátranézett és csibészen elvigyorodott. Alice odatáncolt hozzám.

- Nah milyen? - kérdezte izgatottan

- Érdekes. Olyan más. - válaszoltam

- De azért jó ugye?

- Persze. - mosolyogtam rá. - Neked Nessie, hogy tetszik?

- Furcsa de jó. Csak kár, hogy nem lehetek mindig Jake-kel.

- Túléled. - vigyorogtam rá. - Nah és neked Jane? Benn tudod tartani?

- Hát persze. - majd a tanár megfújta a sípját.

- Gyerekek, 2 csoportba rendeződünk. Gyertek ide, és üljetek le elém. - elindultunk, majd egy kupacba leültünk.

- Gyerekek... - fújtatott Jake. Erre a beszólásra mindannyian felnevettünk.

- Cssst! - mondta Jazz nevetve.

- Szóval 14 ember jöjjön ide és 14 pedig oda. Rendeződjetek el. - mi a helyünkön maradtunk, majd az egész osztály elindult felénk, meglepetésünkre. - Állj! Nem azt mondtam, hogy most kell ismerkedni... - forgatta meg a szemeit. - Jól van ha nem tudtok elrendezkedni, akkor én osztalak be titeket!George, Alex, Emma, Ian, Nikki, Gabriella és Jessica ti gyertek ide - mutatott felénk. Ti lesztek egy csapat. A többiek is egy csapatot alkotnak. Szóval van két röpipálya. Helyezkedjetek el és óra végéig játszatok. A mi kis csapatunk megindult a hátsó háló felé és egy oldalra helyezkedtünk. Vámpírok plusz egy farkas az emberek ellen. Érdekes felállás.

- Kimegyek cserének - mondta Jane, majd leült a kispadra

- Mehet? - kérdezte meg Alice az emberektől.

- Még szép. Mi vagyunk a legjobb csapat. Készüljetek fel a vereségre! - mondta Alex

- Kétlem. - nevetett fel keserűen Jake, majd feldobta a labdát és beleütött, úgy, hogy a másik csapat el sem tudta kapni. Nessie egy pacsit adott Jacobnak. Szervált még egyet, azt sem tudták elkapni.

- Azért, most szúrd el! - suttogtam oda Jake-nek.

- Jó - lemondóan sóhajtott, majd beleütötte a hálóba. - Most Gabriella volt a szervánál. Beleütött a labdába, az pedig pont felém jött. A labdát Edwardnak ütöttem, ő pedig Alice-nek aki könnyű szerrel lecsapta. Valami 25-6-ra nyertünk. Persze az a 6 nem lett volna, ha némelyikünk nem üti bele a hálóba... Kicsengettek. Odamentünk aláíratni a papírjainkat majd elmentünk átöltözni.Majd elindultunk a következő óránkra, ami matek volt. Hogy én annak idején, hogy utáltam a matekot... Edward megint felkuncogott mellettem.

- Élvezd ki, hogy hallod a gondolataimat! - mert csak a mai nap lesz ilyen - vigyorogtam

- Hé, de azt mondtad, hogy ha jó leszek akkor megengeded.

- Tudom. De mindig kinevetsz - mutattam rá

- Bocsánat. - sütötte le a szemeit. - Csak, olyan jó, hogy hallhatlak. És nem csak egy negyed óráig. Tudod milyen jó volt hallgatni a gondolataidat egy másfél óráig is? És, ha valamiféle viccesre gondolsz, akkor csak nevetnem kell. - vigyorodott el

- Jól van. Még meggondolom. - majd megcsókoltam, de megszólalt a csengő.

- Gyere. - mondta Edward, majd megfogta a kezem és húzni kezdett a terem felé. Még a tanár előtt értünk be. Hátramentünk az utolsó padhoz és helyet foglaltunk. Megint minden szem ránk szegeződött. Ez az óra unalmas volt. De minden a fejembe ment. Most mindent megértettem és mindent átláttam, amit emberként nem. Ez így tök jó lesz. Mikor kicsöngettek, mentünk magyarra, majd azután spanyolra. Mikor onnan is kicsöngettek mentünk az étkezőbe. A napnak ezt a részét vártam a legjobban. Mikor benyitottunk láttuk, hogy Emmett és Rose már foglaltak egy asztalt. Odamentünk hozzájuk, és olyat láttunk, amit szinte soha. Emmett nem vigyorgott.

- Van valami baj? - tettem rá a kezem a vállára

- Unalmas Bella! Unalmas! - sóhajtozott

- Nekünk nem! - mondta vigyorogva Nessie. - Jó kis csapat vagyunk mi. Ugye?

- Igen - mondta mindenki egyszerre. Fogtam az alkalmat és felerősítettem a hangokat a fejembe.

- Azta milyen jó csajok! Hűha - gondolta egy srác két asztallal arrébb. - Az a barna hajú. Kíváncsi vagyok van-e pasija. Edward átkarolt, én meg a vállára hajtottam a fejét. - Ó, a francba. - hallottuk meg a srác gondolatát, majd Edward-dal elkezdtünk nevetni. A szünetben végighallgattuk Emmett siránkozását. Nessie meg elmesélte, hogy milyen jó nap is volt ez. Mikor már a szünetből csak 5 perc volt, felálltunk az asztaltól és elindultunk a következő óránk felé. Kihajtogattam az órarendet, amit a zsebembe tettem. Mikor rá néztem mi az ötödik óránk rögtön Edward felé fordítottam a fejem. Ő csak kiolvashatta a gondolataim közül, de ő is odafordult hozzám, majd megölelt.

- Ennél jobb nem is lehetne. - suttogtam

- Szerintem de. Csak azt suliba nem lehet - majd arcán elterült az a csibész féloldalas mosolya.

- Hé! - nevettem fel, majd Edward átkarolta a derekamat és elindultunk a terembe. Óra előtt mindegyikőnk aláíratta Mrs. Stewens-szel a papírját. Majd mindenki helyet foglalt. A tanár egy videót vetített nekünk a kihalófélben levő állatokról. Ebből a következő órán dogát fogunk irni. Tudtam meg ezt az aprócska tényt a tanár gondolataiból. Mikor vége lett a tanításnak visszamentünk a a Tanulmányi Irodába és odaadtuk a lapokat. Majd mindenki elment a saját kocsijához, és hazamentünk. Otthon Esme és Carlisle megkérdezte, hogy milyen volt az első nap. Nessie és én elkezdtünk fecsegni. Néha Alice, Edward és Jazz is elkezdett mesélni, de többnyire csak mi beszéltünk. Jacob-nak volt a legnehezebb, mert neki nincsen jó memóriája. Neki rendesen kell tanulnia. De neki ott van Nessie és ő segít neki. Megkértem estefele Edward-ot, hogy menjünk el a tisztásunkra. Este hét fele indultunk el. Mikor odaértünk a tisztás közepe felé vettük az irányt és lefeküdtünk a fűbe.

- Hogy tetszett ez a nap? - kérdezte meg tőlem Edward, miközben egy kiálló tincset a fülem mögé tűrt. Megfogtam a kezét, és összekulcsoltam ujjainkat. Elkezdtem nézni az egymásba olvadó kezünket, majd újra megnéztem a karkötőmet. Pár perc múlva válaszoltam csak.

- Nagyon jó volt. Jó volt visszamenni. És így vámpírként jobb suliba járni, mint emberként.

- Örülök neki. - suttogta, majd megcsókolt.

- Amúgy láttam, hogy féltékenykedtél. - vigyorogtam rá

- Ahogy te is! - kuncogott fel - És én soha, de soha nem néznék rá másra.

- Én sem. - mosolyodtam el, majd újra megcsókolt.

Idő közben besötétedett és a telihold fénye beragyogott mindent. Amíg a suli nem kezdődött, addig ott a tisztáson, összebújva, néztük a csillagokat...






Szóval magyarázok. Először is. Megírtam a Full Moon 10 részét. Ez egy jubileumi rész xP
Egy dolog miatt nem tettem föl ezt a részt tegnap. Az a mai nap. És ez az időszak. Rájöttetek? Nem?
Akkor nézzetek ki az ablakon.
Mit láttok. :)
Csillagokat?
Nemm...
Teliholdat?
Igen!
Telihold van. És ez pedig a Full Moon (Telihold) 10 része. Ma telihold van, lés am jött ki egy jubileumi rész. Remélem megbocsátotok, hogy nem tegnap került fel, hanem ma... De ez az időzítés nagyon jól jött ki szerintem. Remélem ti örültök, mert én nagyon. Na befejeztem:D Komikat azért kérek ;)

3 megjegyzés:

Ancsi írta...

nagyon jó lett folytit hamar
Grat az oldalhoz meg a két töridhez folytit hamar

Anyíta írta...

nagyon jó lett ez a fejezet is. Bár egy kicsit több féltékenykedést el bírtam volna viselni. Főképp Edward részéről :D
De összességében tetszett.

pusz

Bella írta...

nyugi, még nincs vége xP , leszméggg...:D de pszt!:D xD